Különböző típusú bőrből, vászonból vagy szőtt anyagból készült tárgy. Az ókori zsákokba többféle dolgot is tettek: gabonát és élelmet, kősúlyokat, értéktárgyakat, arany- és ezüstdarabokat, később pedig vert pénzérméket is. A víz és bor tárolására való zsákokat általában cserzett állatbőrből készítették (Jzs 9:4; Mt 9:17).

A magyar „zsák” szó visszavezethető a héber szaq szóra. Noha a Biblia ezzel a kifejezéssel főleg a zsákruhára utal (3Mó 11:32), ezt a héber szót használták, és használják ma is, az élelem és gabona tárolására alkalmas eszközök megnevezésére is (1Mó 42:25, 27, 35). A héber ʼam·taʹchath kifejezést („zsák”, a ’kifeszít’ igéből származtatva [Ézs 40:22]) akkor használja a Szentírás, amikor leírja, hogy József testvérei Egyiptomba mennek. Úgy tűnik, hogy ez a szó majdhogynem a szaq szinonimája, és valószínűleg inkább a zsák formájára utal, semmint az anyagára (1Mó 42:27, 28; 43:18–23).

Dávid, amikor a Góliáttal való találkozására készült, öt követ tett a zsákjába, vagyis pásztortáskájába (a ’táska’ héb. itt: kelíʹ). Ez a tarisznya egyesek szerint valamilyen oldalzsák lehetett, melyet a vállon keresztülvetve hordtak, és általában nyers állatbőrből készült (1Sá 17:40, 49). Az itt használt héber szó egy eléggé általános értelmű kifejezés, és leggyakrabban egyszerűen egy cserépből, fából, fémből, illetve bőrből készült tartóra vagy edényre, esetleg eszközre utal (3Mó 6:28; 11:32, 33; 4Mó 31:20; 1Ki 10:21).

A szír hadvezér, Naámán a kapzsi Géházinak a következőket adta: „két talentum ezüstöt két zsákba [héb.: charí·tímʹ], meg két váltás ruhát, és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.” Mivel egy talentum kb. 34 kg-nak felelt meg, nyilvánvalóan ennek a tároló eszköznek (chá·rítʹ) elég erősnek és méretesnek kellett lennie ahhoz, hogy elbírjon egy talentumot és egy váltás ruhát. Így amikor ez a fajta zsák tele volt, kb. akkora lehetett a súlya, amit egy ember elbírt (2Ki 5:23). Viszont ugyanez a szó szerepel azoknak az ’erszényeknek’ a leírásában is, amelyeket Sion gőgös leányai pazar kiegészítőként használtak (Ézs 3:16, 22).

Volt egy másik fajta zsák (kísz) is, amelyet a kereskedők használtak; kétségtelen, hogy ez nagyon hasonlított ahhoz, amely még ma is használatos Keleten. A mai változatból kiindulva, a kísz valószínűleg szőtt gyapotból, hajlékony kákából vagy bőrből készült. Ezt arra használták a kereskedők, hogy üzleti ügyekhez szükséges súlyokat szállítsanak benne, amelyekkel  megmérték a gabonát, az értékes fémeket és más termékeket. A kíszre utalva a mózesi törvény a következő figyelmeztetést adja a tisztességtelen üzleti ügyekkel kapcsolatban: „Ne legyen zsákodban kétféle súlymérték” (5Mó 25:13). A prófétáján keresztül Jehova ezt kérdezte: „Lehetek-e erkölcsileg tiszta gonosz mérleggel és egy zsák megtévesztő kősúllyal?”(Mi 6:11; Pl 16:11). A kísz szót használhatták olyan zsákra vagy ’erszényre’ is, amelyben pénzt vagy egyéb értékeket hordtak (Pl 1:13, 14; Ézs 46:6).

A héber cerórʹ szó a ’beköt’ jelentésű igéből származtatható (2Mó 12:34), és egy olyan közönséges erszény megnevezésére használják, amelyet egy zsineggel, illetve kötéllel kötnek össze vagy zacskóként (1Mó 42:35), vagy pedig zsákocskaként, melynek csak a nyakát húzzák össze és kötik be (Pl 7:20; Én 1:13). Úgy tűnik, hogy a templom adománygyűjtő ládájából származó pénzt kétségtelenül egységes mennyiségenként ilyen zacskókba kötötték (2Ki 12:10). Az ókorban a nagy pénzmozgást igénylő üzleti ügyekben olykor a fizetőeszköz-darabokat megmérték, majd ilyen zacskókba vagy zsákokba kötötték, és az ezeken lévő csomót pecséttel zárták le. Egy ilyen zsák alkalomadtán akár egyik személyről a másikra szállhatott, mivel garantáltan a megjelölt mennyiséget tartalmazta. A sértetlen pecsét biztosította, hogy megfelelő mennyiségű ezüst, arany vagy más fém van a zsákban. Jób nyilván ezt a szóképet használta az Istenhez intézett szavaiban a Jób 14:17 szerint: „Tarsolyba [’zacskóba’, Kat.; „zsákba”, Káldi, 1865] van pecsételve lázadásom, betapasztod vétkemet.” Abigail, bízva abban, hogy Jehova megvédi Dávidot, azt mondta, hogy amikor az ellenség Dávid életére tör, akkor Dávid lelke ’be lesz kötve az élet tarsolyába Istenénél, Jehovánál’ (1Sá 25:29).

A János 12:6; 13:29-ben a Károli-fordítás úgy beszél Júdásról, mint aki ’erszényt’ (más fordítások [Vida, Bud.] szerint ’táskát’) hord magánál, noha a görög glósz·szoʹko·mon szót a modernebb fordítások úgy adják vissza, hogy „persely” vagy „pénztartó”. Ezt a görög szót eredetileg a fúvós hangszer fúvókájának tárolódobozára alkalmazták, majd később kicsi dobozokra is használni kezdték, melyekben bármit tarthattak, például pénzt. A görög Septuaginta fordítói ezzel a szóval adták vissza a 2Krónikák 24:8, 10-ben szereplő láda szót. Az ’erszénnyel’ (Lk 10:4) vagy ’övetek erszényével’ (Mt 10:9) kapcsolatban lásd: ERSZÉNY.

A Keresztény Görög Iratok akkor is valamiféle zsákról beszél, amikor megemlíti az „elemózsiás tarisznyát” (ÚV) vagy „táskát” (Kár., Soós) (Mt 10:10; Lk 9:3). A görög péʹra szóról ezt írja a Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words (1981, 4. köt. 196. o.): „az utazók bőrzsákja vagy -tarisznyája, melyben az eleséget vitték”. (Lásd: ELEMÓZSIÁS TARISZNYA.)