Egy könyv, mely feltehetően szent énekeket tartalmazó öt gyűjteményből áll: 1. Zs 1–41.; 2. 42–72.; 3. 73–89.; 4. 90–106.; 5. 107–150. Mindegyik egység úgy ér véget, hogy áldja Jehovát. Valószínűleg már ősidők óta számmal jelölték, hogyan kövessék egymást a zsoltárok. Amit például ma a „második zsoltár”-ként ismerünk, azt i. sz. az I. században is így nevezték (Cs 13:33).

Stílusa: A zsoltárok költői stílusára jellemző a paralelizmus, vagyis a könyv tele van párhuzamos gondolatokkal és kifejezésekkel. (Lásd: HÉBER NYELV: A héber költészet.) Vannak olyan zsoltárok, amelyekben alfabetikus akrosztichonok vannak (Zs 9.; 10.; 25.; 34.; 37.; 111.; 112.; 119.; 145.). Ezekben a zsoltárokban az első vers vagy az első szakasz versei a héber ʼáʹlef betűvel kezdődnek, a következő vers(ek) a béth betűvel, és így tovább, végig az egész vagy majdnem az egész héber ábécén. Ez valószínűleg  arra szolgált, hogy könnyebben meg lehessen jegyezni az énekeket. A Zsoltárok könyvében található szakkifejezések értelmének a következő cikkekben lehet utánanézni: ALAMÓT; FÖLMENETEL; GITTIT; HIGGAJON; MAHALÁT II.; MASZKIL; MIKTÁM; MÚT-LABBEN; NEHILÓT; SEMINIT; SZELA II.

Zsoltárfeliratok: Sok zsoltár elején felirat található, amelyből megtudhatjuk, ki volt az írója, ezenkívül háttér-információ és zenei utasítás van benne, illetve azt is jelzi, hogy miért készült egy adott zsoltár. (Lásd a 3.; 4.; 5.; 6.; 7.; 30.; 38.; 60.; 92.; 102. zsoltár feliratát.) Néhány esetben a zsoltárfelirat abban segít, hogy a Bibliában megtaláljuk azt a beszámolót, amelyről az adott zsoltár szól. (Vö. az 51. zsoltárt a 2Sá 11:2–15; 12:1–14-gyel.) Láthatjuk, hogy a Bibliának más költői részei is gyakran egy bevezetővel kezdődnek (2Mó 15:1; 5Mó 31:30; 33:1; Bí 5:1; vö. a 2Sá 22:1-et a 18. zsoltár feliratával), és ebből arra következtethetünk, hogy a zsoltárfeliratok az írótól vagy a zsoltárok összegyűjtőjétől származhattak. Ezt bizonyítja az is, hogy a holt-tengeri Zsoltárok-tekercs megírásakor (ez i. sz. 30 és 50 között keletkezett) ezek a feliratok még a főszöveg részét alkották.

Kik írták? A zsoltárfeliratok alapján a 150 zsoltárból 73 Dávidtól származik, 11 Kórah fiaitól (ezekből az egyik Hémánt is megemlíti [Zs 88.]), 12 Asáftól (ez nyilván Asáf háznépére utal; lásd: ASÁF 1.), 1 Mózestől, 1 Salamontól, 1 pedig az ezrahita Etántól. Ezenkívül a „Salamonról” szóló 72. zsoltárt nyilván Dávid írta. (Lásd: Zs 72:20.) A Cselekedetek 4:25-ből és a Héberek 4:7-ből egyértelműen kiderül, hogy a 2. és a 95. zsoltárt Dávid írta. Úgy tűnik, hogy a 10. zsoltár a 9.-nek, a 43. a 42.-nek, a 71. a 70.-nek, a 91. pedig a 90. zsoltárnak a folytatása. Ebből arra következtethetünk, hogy a 10. és a 71. zsoltár Dávidtól származik, a 43. Kórah fiaitól, a 91. pedig Mózestől. Vannak arra utaló jelek, hogy a 119. zsoltárt a fiatal Ezékiás herceg írhatta. (Figyeld meg: Zs 119:9, 10, 23, 46, 99, 100.) Mindent összevetve csak kb. 40 zsoltárról nem tudni pontosan, hogy ki írta.

A zsoltárok összességében úgy 1000 év alatt készültek el, Mózes napjaitól kezdve addig, míg a zsidók vissza nem tértek a babiloni száműzetésből (Zs 90:zsf.; 126:1, 2; 137:1, 8).

Kik gyűjtötték össze? Mivel a zsoltárok java részét Dávid írta, és ő osztotta fel a lévita zenészeket 24, szolgálatot végző csoportra, logikus, hogy ő kezdte összegyűjteni ezeket az énekeket, hogy énekelhessék azokat a szentélyben (2Sá 23:1; 1Kr 25:1–31; 2Kr 29:25–30). Később mások is készíthettek gyűjteményeket, erre következtethetünk abból, hogy a Zsoltárok könyvében többször megtalálható ugyanaz a gondolat. (Vö. a 14. zsoltárt az 53.-kal; a 40:13–17-et a 70.-kel; az 57:7–11-et a 108:1–5-tel). Számos tudós úgy véli, hogy a Zsoltárok könyvét Ezsdrás állította össze a végső formájába.

A bizonyítékok arra mutatnak, hogy már igen régen eldőlt, hogy mely énekek kerüljenek be a Zsoltárok könyvébe. A görög Septuagintában alapvetően ugyanazok a zsoltárok szerepelnek, és ugyanabban a sorrendben, mint a héber szövegben. Ésszerű tehát azt feltételezni, hogy a Zsoltárok könyvét már i. e. a III. évszázadra összeállították (ekkor kezdték meg ennek a görög fordításnak a készítését). Találtak egy olyan héber szövegtöredéket, amelyet i. sz. az I. század második felében használtak. Ezen a töredéken a Zsoltárok 150:1–6 után egy üres hasáb következik, ami arra mutat, hogy ebben az óhéber kéziratban a Zsoltárok könyve itt ért véget, és ez megegyezik a maszoréta szöveggel.

A szöveg ma is pontos: A holt-tengeri Zsoltárok-tekercs alapján bizonyítható, hogy a héber szöveg ma is pontos. Jóllehet úgy 900 évvel korábban készült, mint az általánosan elfogadott maszoréta szöveg, a tekercs tartalma (41 kanonikus zsoltár részben v. egészben) szinte teljesen megegyezik azzal a szöveggel, amelyre a legtöbb bibliafordítás épül. J. A. Sanders professzor a következőt jegyezte meg: „A[z eltérések] túlnyomó többsége helyesírási jellegű, és csak azoknak a tudósoknak fontos, akik az óhéber kiejtés megfejtésével és ehhez hasonlókkal foglalkoznak . . . Néhány eltérésből rögtön leszűrhető, hogy a szöveg tökéletesítéséből adódtak, és különösképpen azokról mondható ez el, amelyek világosabbá teszik a héber szöveget, de a fordítást vagy az értelmezést alapvetően nem másítják meg” (The Dead Sea Psalms Scroll. 1967, 15. o.).

Istentől ihletett: Nem kérdéses, hogy a Zsoltárok könyve Isten ihletett Szavának a része, hiszen teljesen összhangban van a Szentírás egészével. Gyakran találunk hasonló gondolatokat a Biblia más részében. (Vö. az 1. zsoltárt a Jr 17:5–8-cal; a Zs 49:12-t a Pr 3:19-cel és a 2Pt 2:12-vel; a Zs 49:17-et a Lk 12:20, 21-gyel.) A Keresztény Görög Iratok is sokszor idéz a Zsoltárok könyvéből (Zs 5:9 [Ró 3:13]; 8:6 [1Ko 15:27; Ef 1:22]; 10:7 [Ró 3:14]; 14:1–3; 53:1–3 [Ró 3:10–12]; 19:4 [Ró 10:18]; 24:1 [1Ko 10:26]; 32:1, 2 [Ró 4:7, 8]; 36:1 [Ró 3:18]; 44:22 [Ró 8:36]; 50:14 [Mt 5:33]; 51:4 [Ró 3:4]; 56:4, 11; 118:6 [Héb 13:6]; 62:12 [Ró 2:6]; 69:22, 23 [Ró 11:9, 10]; 78:24 [Jn 6:31]; 94:11 [1Ko 3:20]; 95:7–11 [Héb 3:7–11, 15; 4:3–7]; 102:25–27 [Héb 1:10–12]; 104:4 [Héb 1:7];  112:9 [2Ko 9:9]; 116:10 [2Ko 4:13]; 144:3 [Héb 2:6] stb.).

Dávid ezt írta magáról: „Jehova szelleme beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen” (2Sá 23:2). Péter apostol (Cs 1:15, 16) és a hébereknek írt levél szerzője (Héb 3:7, 8; 4:7), továbbá más első századi keresztények is elismerik (Cs 4:23–25), hogy Dávid Isten ihletése alatt írt. A leghitelesebb bizonyíték azonban Isten Fiától származik (Lk 20:41–44). A feltámadása után ezt mondta a tanítványainak: „Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében,  a Prófétákban és a Zsoltárokban [a Hagiografának, azaz a Szent írásoknak az első könyve, ezért az egész Hagiografát jelöli]” (Lk 24:44).

Messiásról szóló jövendölések: Ha megvizsgáljuk a Keresztény Görög Iratokat, kiderül, hogy a Zsoltárok könyve sok mindent megjövendölt arról, hogy mit fog tenni a Messiás, és mi történik majd vele. Ezt a következő példákból is láthatjuk:

Amint azt a Zsoltárok 40:6–8 megjövendölte, Jézus keresztelkedése magában foglalta, hogy kész volt az Atyja ’akaratát’ cselekedni, és feláldozni a testét, melyet Isten ’készített’ neki, ami alapján aztán el lett távolítva a Törvény által előírt állatáldozat (Héb 10:5–10). Jehova helyeselte, hogy Jézus felajánlotta magát, ugyanis kiárasztotta rá a szellemét, és ahogy a Zsoltárok 2:7 megjövendölte, ki is mondta, hogy szereti a Fiát (Mk 1:9–11; Héb 1:5; 5:5). Továbbá a Zsoltárok 8:4–6 szavai teljesedtek azáltal, hogy Jézus emberként „egy kevéssel alacsonyabbá [lett téve] az angyaloknál” (Héb 2:6–8).

Jézus a szolgálata alatt tanítványokat képzett, és a Zsoltárok 22:22-vel összhangban nem szégyellte őket a ’testvéreinek’ hívni (Héb 2:11, 12; vö.: Mt 12:46–50; Jn 20:17). A zsoltárok jövendöléseit teljesítve szemléltetésekben beszélt (Zs 78:2; Mt 13:35), Jehova háza iránti buzgalom hajtotta (mivel kiűzte onnan a kereskedőket), és nem a maga kedvében járt (Zs 69:9; Jn 2:13–17; Ró 15:3). Ezenkívül gyűlölték, méghozzá ok nélkül (Zs 35:19; 69:4; Jn 15:25). Krisztus Jézus a körülmetélt zsidókat szolgálta, ami megerősítette az ősatyáiknak tett ígéreteket, később pedig arra indította a nemzetekből valókat, hogy dicsőítsék és dicsérjék Jehovát. Ez ugyancsak meg lett jövendölve (Zs 18:49; 117:1; Ró 15:9, 11).

Amikor Jézus egy szamárcsikón bevonult Jeruzsálembe, a sokaság úgy üdvözölte, hogy a Zsoltárok 118:26 szavait kiáltozta (Mt 21:9). És amikor az ellenséges papi elöljáróknak és írástudóknak nem tetszett, hogy a templomban a fiúk a szavaikkal elismerik, hogy Jézus ’Dávid Fia’, ő a Zsoltárok 8:2 szavaival hallgattatta el őket (Mt 21:15, 16).

A Zsoltárok könyve rávilágított, hogy Jézust egy meghitt társa fogja elárulni (Zs 41:9; Jn 13:18), akinek a helyét, megint csak a jövendölések alapján, más fogja betölteni (Zs 69:25; 109:8; Cs 1:20). Arra is előremutatott, hogy az uralkodók (Heródes és Poncius Pilátus) összefognak majd a nemzetekből valókkal (pl. a római katonákkal) és Izrael népeivel (Zs 2:1, 2; Cs 4:24–28). Az is meg lett jövendölve, hogy a zsidó „építők” el fogják őt vetni (Zs 118:22, 23; Mt 21:42; Mk 12:10, 11; Cs 4:11). Ezenkívül a Zsoltárok 27:12-vel összhangban hamis tanúk tanúskodtak ellene (Mt 26:59–61).

Amikor Jézus a kivégzés helyére ért, epével elegyített bort akartak adni neki (Zs 69:21; Mt 27:34). Az oszlopra feszítésről a zsoltáríró ezt jövendölte: „kutyák környékeztek meg, gonosztevők gyülekezete fogott körül engem. Oroszlán módjára vetették rá magukat kezemre és lábamra” (Zs 22:16). A római katonák sorsvetéssel osztották szét Jézus ruháit (Zs 22:18; Mt 27:35; Lk 23:34; Jn 19:24). Az ellenséges vallásvezetők a zsoltáríró szavaival gúnyolódtak (Zs 22:8; Mt 27:41–43). Amikor Jézust szomjúság gyötörte, inni kért (Zs 22:15; Jn 19:28), és savanyú bort adtak neki (Zs 69:21; Mt 27:48; Jn 19:29, 30). Jézus közvetlenül a halála előtt a Zsoltárok 22:1-et idézve így kiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27:46; Mk 15:34). Az utolsó leheletével pedig a Zsoltárok 31:5 szavait idézte: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Lk 23:46). A zsoltáríró azt is megjövendölte, hogy egyetlen csontját sem törik meg (Zs 34:20; Jn 19:33, 36).

Noha Jézust sírba temették, nem maradt a hádeszben, és a teste sem látott romlást, mert fel lett támasztva (Zs 16:8–10; Cs 2:25–31; 13:35–37). Amikor felment az égbe, Isten jobbjára ült, és várt, míg ellenségei a lába zsámolyává nem lettek téve (Zs 110:1; Cs 2:34, 35). Ezenkívül pap lett Melkisédek módja szerint (Zs 110:4; Héb 5:6, 10; 6:20; 7:17, 21), és ajándékot adott emberek formájában (Zs 68:18; Ef 4:8–11). Ezekről is jövendölt a zsoltárok könyve. Annak még később kell teljesednie, hogy Isten ítéletének a végrehajtójaként Jézus darabokra fogja zúzni a nemzeteket (Zs 2:9; Je 2:27; 19:14, 15). Ezek után Krisztus mint Király maradandó áldásokat áraszt hű alattvalóira. Jóllehet a 72. zsoltár eredetileg Salamon uralmáról írt, nagyobb mértékben a Messiás uralmán fog teljesedni. Ezt tanúsítja a Zakariás könyvében található prófécia (9:9, 10), amely a Zsoltárok 72:8 szavaira utal, és a Szentírás szerint ez a prófécia Krisztus Jézusra vonatkozik (Mt 21:5).

A zsoltárokban található további jövendölések beteljesedését láthatjuk, ha összevetjük a 45. zsoltárt a Héberek 1:8, 9-cel és a Jelenések 19:7–9, 11–15; 21:2, 9–11-gyel.

Nem pusztán költői remekmű: A Zsoltárok könyve a jövendöléseken kívül sok olyasmit is feltár, ami a buzdításunkra lehet, és útmutatást nyújt, tehát nem pusztán költői remekmű. A valós életről ír, az örömökről, szomorúságokról, félelmekről és csalódásokról. Mindvégig érezhető, hogy a zsoltárírók bensőséges kapcsolatban voltak Jehova Istennel. Ráadásul olyannyira  a figyelem középpontjába kerül, hogy mi mindent tett Isten, és hogy milyen tulajdonságai vannak, hogy arra érzünk késztetést, hogy dicsérjük őt, és adjunk neki hálát.

A zsoltárok szavai szerint az igazi boldogság abból származik, ha kerüljük a gonoszok társaságát, és Jehova törvényében leljük gyönyörűségünket (Zs 1:1, 2), az Ő felkentjénél keresünk menedéket (2:11, 12), Jehovában bízunk (40:4), törődünk a szegényekkel (41:1, 2), engedjük, hogy helyreigazítson minket (94:12, 13), engedelmeskedünk a parancsainak (112:1; 119:1, 2), valamint őt fogadjuk el az Istenünknek, és hozzá fordulunk segítségért (146:5, 6).

A könyv arra buzdít, hogy Jehovába vessük a bizalmunkat: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos” (Zs 55:22; 37:5). Ha benne bízunk, nem fogunk félni az emberektől (56:4, 11).

Ha szeretnénk elnyerni Isten helyeslését, várnunk kell rá (Zs 42:5, 11; 43:5), igazságot kell szólnunk, és jót kell tennünk (1:1–6; 15:1–5; 24:3–5; 34:13, 14; 37:3, 4, 8, 27; 39:1; 100:2). A Zsoltárok könyve rávilágít, mennyire fontos a jó társaság (18:25, 26; 26:4, 5). Ezenkívül azt tanácsolja, hogy ne irigykedjünk a gonoszokra, ha azok gazdagok vagy sikeresek, mert el fognak veszni (37:1, 2, 7–11).

A zsoltárokból kiderül, hogy Isten szolgái nyugodtan imádkozhatnak megmentésért vagy szabadításért (Zs 3:7, 8; 6:4; 35:1–8; 71:1–6), Isten kegyéért (4:1; 9:13), vezetéséért (5:8; 19:12–14; 25:4, 5; 27:11; 43:3), védelméért (17:8), bűnbocsánatért (25:7, 11, 18; 32:5, 6; 41:4; 51:1–9), tiszta szívért és új, rendíthetetlen szellemért (51:10), valamint azért, hogy Isten neve dicsőítve legyen (115:1). Imádkozhatunk még azért is, hogy vizsgáljon, tisztítson és ítéljen meg minket (26:2; 35:24; 43:1), hogy tanítson minket jóságra, értelmességre, ismeretre, és hogy ismertesse meg velünk a rendelkezéseit (119:66, 68, 73, 124, 125, 135).

Magasztalja Isten tetteit és tulajdonságait: A Zsoltárok könyve elmélyíti bennünk az értékelést Jehova Isten iránt, akinek a létét csak az ostobák tagadják (Zs 14:1; 19:7–11; 53:1). Feltárja Jehováról, hogy „szereti az igazságosságot és a jogot” (33:5), valamint hogy ő „a mi menedékünk és erőnk, segítség. . ., mely könnyen meglelhető a nyomorúság idején” (46:1). Ő a Teremtő (8:3; 19:1; 33:6), aki igazságos Bíró (7:11; 9:4, 8), Király (10:16; 24:8–10), Pásztor (23:1–6) és Tanító (25:9, 12), aki gondoskodik az emberekről és az állatokról egyaránt (34:10; 147:9), Megmentő vagy Szabadító (35:10; 37:39, 40; 40:17; 54:7), valamint az élet (36:9), a vigasz (86:17), az áldás és az erő forrása (29:11).

Jehova ’nem feledkezik meg az elnyomottak kiáltásáról’ (Zs 9:12; 10:14), hanem válaszol a szolgáinak az imáira (3:4; 30:1, 2; 34:4, 6, 17, 18), megjutalmazza és védelmezi őket (3:3, 5, 6; 4:3, 8; 9:9, 10; 10:17, 18; 18:2, 20–24; 33:18–20; 34:22; a 34:7-ben azt láthatjuk, hogy angyali védelemről is gondoskodik). Gyűlöli a gonoszságot, és fellép a helytelenül cselekvőkkel szemben (5:4–6, 9, 10; 9:5, 6, 17, 18; 21:8–12; 99:8).

Kiderül belőle, hogy Jehova félelmet keltő (Zs 76:7) és nagy (77:13), ám ugyanakkor alázatos (18:35). Isten szent (99:5), nagy az ő jósága (31:19) és hatalmas erejű (147:5). „Irgalmas és könyörületes. . . lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és hűségben” (86:15). Értelme fölmérhetetlen (147:5), teremtésműve pedig a bölcsességét magasztalja (104:24). Számba veszi a csillagok seregét, mindnyájukat nevükön szólítja (147:4). Az embert már embrióként is látja (139:16). Minden betegséget meg tud gyógyítani (103:3). Háborúkat tud megszüntetni azáltal, hogy összezúzza az ellenség fegyvereit (46:9). Sok esetben közbeavatkozott a történelem menetébe, hogy előmozdítsa igazságos szándékát (44:1–3; 78:1–72; 81:5–7; 105:8–45; 106:7–46; 114:1–8; 135:8–12; 136:4–26). Egy ilyen Isten bizony megérdemli, hogy dicsérjük, és hálát adjunk neki (92:1; 96:1–4; 146–150.). Ostobaság volna az emberekben (60:11; 62:9), a gazdagságban (49:6–12, 17) vagy a bálványokban bízni (115:4–8; 135:15–18).

Kiemeli Isten szavának az értékét: A Zsoltárok könyve arra is megtanít bennünket, hogy értékeljük Isten szavát. Kidomborodik belőle, hogy Jehova szavai tiszták (Zs 12:6; 18:30). A törvénye értékes (119:72), és maga az igazság (119:142). Maradandó hasznunk származik abból, ha megtartjuk tökéletes törvényét, megbízható emlékeztetőit, egyenes utasításait, tiszta parancsolatait és igazságos bírói döntéseit (19:7–11). Isten szava megvilágítja az ösvényt, amelyen járunk (119:105), parancsolatai bölccsé, éleslátóvá és értelmessé tesznek (119:98–100, 104).

Kiegészít és érthetőbbé tesz más írásszövegeket: A Zsoltárok könyve időnként kiegészít vagy érthetőbbé tesz más bibliai részeket. Rávilágít, hogy az izraeliták azáltal ’sanyargatták a lelküket’, például az engesztelés napján (3Mó 16:29; 23:27; 4Mó 29:7), hogy böjtöltek (Zs 35:13). Egyedül az egyik zsoltáríró beszél arról, hogy milyen borzalmas körülmények között volt József az egyiptomi börtönben, legalábbis eleinte: „bilinccsel nyomorgatták lábát, vasba verték a lelkét” (105:18). A zsoltárokból derül ki, hogy Isten az ’angyalok küldöttségét’ használta fel, hogy csapásokkal sújtsa Egyiptomot (78:44–51).  És az is, hogy a pusztában, az a víz, melyről Isten csoda által gondoskodott, ’folyóként ment át a víztelen tájékokon’ (105:41), ami lehetővé tette, hogy az izraeliták és az állataik könnyedén juthassanak elegendő vízhez. Azt is a Zsoltárok könyve tudatja velünk, hogy a fáraó odaveszett a Vörös-tengerben (136:15).

A zsoltárokból kiderül, hogy az izraeliták többször is vereséget szenvedtek az edomitáktól, és viszontagságokat éltek át, mielőtt legyőzték az edomitákat a Só-völgyben (Zs 60:zsf., 1, 3, 9). Ez arra enged következtetni, hogy miközben az izraeliták É-on Arám-Naharaim és Arám-Cóba seregeivel harcoltak, az edomiták lerohanták Júdát.

A 101. zsoltárból látható, miként intézte Dávid az államügyeket. Csakis hű embereket választott a szolgáiul. Nem szívelte a gőgösöket, és nem tűrte meg a rágalmazást. Nap mint nap bíráskodott a gonoszok fölött.

[Kiemelt rész az 1293. oldalon]

A ZSOLTÁROK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

150 szent ének gyűjteménye, ezek közül sok arra épül, amit Dávid és Jehova más szolgái átéltek

Mintegy 1000 éven át készült, Mózes napjaitól kezdve az utánig, hogy az izraeliták visszatértek a babiloni száműzetésből

Jehovának szóló dicsérő és hálaadó szavak

Az ő nagy neve miatt (99:3; 113.; 148:13, 14)

Csodálatos teremtésműve miatt (33:1–9; 148:1–12)

Mivel ő a Nagy Pásztor (23.)

Azért, mert válaszol az imákra (21:1–7; 28.; 116.; 118:21)

Azért, amilyen Isten (50.; 95:1–7; 96:4–13; 97.; 150.)

Mert kiszabadít minket az ellenségeink kezéből és a nyomorúságból (18.; 30.; 107.; 140.; 149.)

Mert igazságosak az ítéletei (67:3, 4; 98.)

A tulajdonságai miatt (57:9–11; 92.; 100.; 108:1–4; 117.; 138:1, 2)

Azért, mert bőkezűen gondoskodik rólunk (37:25; 67:5–7; 145:15, 16)

Azért, ahogyan a múltban a népével bánt (66.; 81.; 105.; 106.; 126.; 136:10–24; 147.)

Könyörgés Isten irgalmáért és segítségéért

Hogy szabadítson meg az ellenségeink kezéből (3–5.; 7.; 12.; 13.; 17.; 31.; 59.)

Hogy bocsássa meg bűneinket (19:12, 13; 25:7, 11; 32.; 51:1, 2, 7–15; 130.)

Hogy tanítsa meg, hogyan viselkedjünk (119:124, 125; 143:8, 10)

Hogy erősítsen meg a betegség és a nyomorúság idején (41:1–4)

Hogy legyen kegyes hozzánk, amikor nyomorgatnak minket (6:2, 9; 9:13, 14; 123.)

A Messiáson beteljesedett próféciák

Dávid király leszármazottja lesz (89:3, 4, 29, 36, 37; 132:11)

Jehova házáért való buzgalom emészti (69:9)

Szemléltetésekben beszél (78:2)

Egy meghitt társa árulja el (41:9; 55:12–14)

Meg volt írva, miként fogják kivégezni (22:16, Rbi8, lábj.; lásd még: 22:17, Kár.)

Gyalázzák és szidalmazzák (22:6–8; 69:9)

Az öltözékére sorsot vetnek (22:18)

Ecettel akarják itatni (69:21)

Egyetlen csontját sem törik meg (34:20)

Feltámad a seolból (16:10)

A kő, melyet az építők elvetettek, a szeglet fejévé lesz (118:22)

Fölmegy a magasba, és ajándékokat ad emberek formájában (68:18)

Isten dicsőséggel koronázza meg, és úrrá teszi mindene fölött (8:5–8)

Királlyá lesz (2:6; 110.)

Elpusztítja a nemzeteket, mivel ellenségesek (2:8, 9; 45:3–5)

Királyi pompával megtartott esküvője lesz; fejedelmeket nevez ki a földön (45:2, 6–17)

A föld feletti uralmát igazságosság és könyörület jellemzi (72.)

Alapvető bibliai tanítások

Arról, hogy ki az igaz Isten, és milyen ő (78:38, 39; 83:18; 86:15; 90:1–4; 102:24–27; 103.; 139.)

Jehova a Legfőbb Úr (11:4–7; 24:1; 29.; 44.; 47.; 48.; 76.; 93.)

Isten nevét meg kell szentelni (79.; 83.)

Minden ember bűnös (14:1–3; 51:5; 53:1–3)

A bálványimádás ostobaság (115:4–8; 135:15–18)

Arról, hogy milyen állapotban vannak a halottak (6:5; 88:10–12; 115:17; 146:4)

A föld egy örökkévalóságon át az igazságosak otthona lesz (37:9–11, 29; 104:5; 115:16)

Ihletett tanácsok, melyek segítenek elnyerni Jehova helyeslését

Féljük Jehovát, és engedelmeskedjünk a parancsainak (112:1–4; 128.)

Becsüljük meg Isten kijelentéseit és a törvényét (1:2; 19:7–11; 119.)

Bízzunk Jehovában (9:10; 115:9–11; 125.; 146:5–7)

Türelmesen várjunk Istenre (42.; 43.)

Törekedjünk a békére és az igazságosságra (34:14, 15)

Értékeljük nagyra, hogy Isten népéhez tartozhatunk, és hogy a házában lehetünk (84.; 122.; 133.)

Kerüljük a rossz társaságot (1:1; 26:4, 5; 101:3–8)

Tanítsuk meg a gyermekeinknek, mi mindent tett Jehova (78:3–8)

Az igazságot szóljuk; ne rágalmazzunk másokat, és ne esküdjünk csalárdul (15:2, 3; 24:3–5; 34:13)

Tartsuk meg a szavunkat, még akkor is, ha ebből kárunk származik (15:4)

Ne használjuk rossz célra a pénzt (15:5)

A nagylelkűség áldásokkal jár (112:5–10)

Dicsérjük Jehovát mások előtt (26:7, 12; 40:9)