Tartsd nyitva a közlési csatornát!
11. fejezet
Tartsd nyitva a közlési csatornát!
1, 2. Mi a közlés és miért fontos?
KÖZLÉS többet jelent a puszta beszédnél. Mint Pál apostol lefektette: Ha a szavaitok nem találnak megértésre a hallgatónál, „valójában a levegőbe fogtok beszélni” (1Korinthus 14:9). Eljut-e gyermekeidhez, amit mondasz, és te valóban megérted, amit ők próbálnak neked mondani?
2 Az igazi közlésnél gondolatok, eszmék és érzések továbbításának kell történnie egyik elméből a másikba. Ha a szeretetet a boldog családi élet szívének lehet nevezni, akkor a közlést az életvérének tekinthetjük. A közlés megszakítása házasfelek között bajt árul el; és éppen olyan súlyos ez − vagy még súlyosabb −, amikor szülők és gyermekek között következik be.
HOSSZÚ TÁVRA TEKINTS!
3. A gyermek életének melyik szakaszában várhatnak nehézségeket a szülők a közlésben?
3 A közlési csatornára a legnagyobb megpróbáltatások nem a gyermek életének korai éveiben, hanem a serdülőkorban, a tizenéves korban várnak. A szülőknek tudomásul kell venni, hogy ez így lesz. Nem ésszerű részükről azt feltételezni, hogy mivel a gyermek életének korai évei viszonylag problémamentesek, a későbbi évek is azok lesznek. Biztosan támadnak nehézségek, és a világos, hatékony közlések képezhetik a kulcstényezőt e nehézségek megoldásához vagy csökkentéséhez. Ennek tudatában a szülőknek előre kell tekinteni, előre kell gondolkozni, mert „jobb a későbbi vége valamely dolognak, mint annak kezdete”. − Prédikátor 7:8.
4. Minden családi közlésnek beszélgetés formájában kell történnie? Magyarázd meg!
4 Nagyon sok minden kell a család közlési csatornájának létesítéséhez, felépítéséhez és működésben tartásához. Évek folyamán a férj és feleség kiépíthet egymás közt olyan mélységes bizalmat, hitet és kölcsönös megértést, amely szavak nélkül is lehetővé teszi a közlést − csupán egy tekintet, egy mosoly vagy érintés kötetnyi dolgokat képes elmondani számukra. A közlés ugyanilyen erős alapjának kialakítására kell törekedniük gyermekeik számára is. Még mielőtt a kisgyermek megértené a beszédet, a szülők a biztonság és szeretet érzését közlik vele. Mialatt a gyermek felnő, ha a család együtt dolgozik, játszik, sőt mi több, együtt imádkozik, erős közlési csatornák alakulnak ki. Azoknak a csatornáknak a nyitvatartása azonban igazi erőfeszítést és bölcsességet követel.
BUZDÍTSD A GYERMEKEDET, HOGY NYÍLTAN FEJEZZE KI MAGÁT!
5–7. a) Miért helyes óvatosnak lenni a szülőknek a gyermek beszédének félbeszakításában? b) Hogyan taníthatják meg a szülők a gyermekeket, hogy udvariasak és tapintatosak legyenek?
5 Egy régi mondás szerint „a gyermekeket nézni kell, nem hallgatni”. Ez néha így igaz. A gyermekeknek meg kell tanulni, hogy mint Isten Igéje mondja, „ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak” (Prédikátor 3:7). A gyermekek azonban vágyva vágynak arra, hogy figyeljenek rájuk, és a szülőknek őrizkedni kell attól, hogy szükségtelenül elfojtsák a szabad megnyilatkozást. Nem várhatjuk el, hogy egy piciny gyermek reagálása az élményekre ugyanolyan legyen, mint a felnőtteké. A felnőtt úgy tekint egy elszigetelt eseményt, mint az élet széles körképének egy részletét. A gyermeket annyira izgalomba hozhatja, annyira lekötheti egy − a számára azonnali jelentőségű − dolog, hogy majdnem minden egyébről elfelejtkezik. Egy kisgyermek beronthat a szobába és izgatottan kezd elmondani az apjának vagy anyjának valami eseményt. Ha a szülő ingerülten belevág beszédébe egy „Nyughass már!” vagy más haragos kifejezéssel, a gyermek lelkesedése szertefoszlik. A gyerekes fecsegés látszólag nem sokat mond. Ha azonban arra buzdítod gyermekeidet, hogy természetes módon megnyilatkozzanak előtted, ezzel megelőzöd, hogy később elhallgassanak olyan dolgokat, amelyeket szeretnél tudni és kellene is tudnod.
6 Az előzékenység és udvariasság elősegíti a jó közlékenységet. A gyermekeknek meg kell tanulni az előzékenységet, és a szülőknek kell ebben példát mutatniuk saját közléseikben a gyermekeik felé és meg más módon is. A feddésre is szükség van és alkalmazni kell azt, ha szükséges, még szigorúsággal is (Példabeszédek 3:11, 12; 15:31, 32; Titus 1:13). Mindazonáltal, ha a gyermekek azt tapasztalják, hogy rendszerint félbeszakítják, állandóan rendreutasítják vagy − ami még rosszabb − becsmérelik, sőt a szüleik, akikhez beszélnek, kinevetik őket, valószínűleg zárkózottá válnak, vagy elmennek másokhoz, ha beszélgetni akarnak. Minél idősebb a fiú vagy leány, annál inkább ez a helyzet. Miért ne állnál meg a nap végén s visszagondolva a fiaddal vagy leányoddal folyatott beszélgetésedre, miért ne kérdeznéd meg magadtól: Hányszor mondtam olyat, ami értékelést, bátorítást, elismerést vagy dicséretet fejez ki? Másrészt hányszor mondtam olyat, ami éppen ellentétes ezzel és az ő „leégetését” célozta, elégedetlenséget, haragot vagy elkeseredést sugalmazott? Talán meglepődsz majd azon, amit ez a visszapillantás elárul − Példabeszédek 12:17.
7 Gyakran van szükség szülői türelemre és önuralomra. A fiatalok hajlamosak a heveskedésre. Könnyen kifecsegik, ami az elméjükben van, esetleg félbeszakítva a felnőttek társalgását. A szülő talán durván utasítja rendre a fiatalt. Pedig néha bölcsebb eljárás lenne előzékenyen meghallgatni − ezáltal példát mutatva önuralomból −, és azután felelni röviden, kedvesen emlékeztetve a gyermeket, mennyire szükséges előzékenynek és tapintatosnak lenni. Itt újból lehetőség nyílik annak a tanácsnak alkalmazására, hogy „Légy gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra”. − Jakab 1:19.
8. Hogyan buzdíthatják a szülők gyermekeiket, hogy hozzájuk forduljanak vezetésért?
8 Te is azt szeretnéd, ha a gyermekeid indítva éreznék magukat, hogy kikérjék tanácsodat, amikor problémáik vannak. Erre buzdíthatod őket, ha megmutatod, hogy te is kéred valakinek a vezetését az életedben és van valaki, akire engedelmességgel tekintesz. Egy apa megmagyarázza, hogy milyen módon alakítja ki a jó közlékenységet a gyermekeivel, mialatt azok még kicsik, és az alábbiakat mondta el:
„Majdnem minden este imádkozom a gyermekekkel lefekvéskor. Ők általában az ágyukban fekszenek és én letérdelek melléjük és átkarolom őket. Mondok egy imát s azután gyakran ők mondanak egyet. Nem szokatlan részükről, hogy megcsókolnak és ezt mondják: ’Apu, szeretlek téged’, és aztán kinyilvánítanak valamit, ami a kis szívükben van. Ágyuk melegében és az apjuk ölelésének biztonságában elmondhatják valamely személyes problémájukat, amelyben segítséget óhajtanak, vagy lehet, hogy éppen ragaszkodásukat juttatják kifejezésre.”
Étkezéseknél és más alkalmakkor, ha az imátok nem szokásszerű, hanem kifejező, szívből jövő és őszinte személyes viszonyt tükröz mennyei Teremtőnkkel és Atyánkkal, ez mérhetetlenül hozzájárulhat az utódaidhoz fűződő egészséges viszonyhoz. − 1János 3:21; 4:17, 18.
ÁTMENETI ÉVEK
9. Mit mondhatunk a serdülök szükségleteiről és nehézségeiről, összehasonlítva azokat a fiatalabb gyermekekével?
9 A serdülőkor átmeneti időszak, amelyben a fiad vagy leányod már nem gyerek többé, de még nem felnőtt. A tizenéves testek változásokon mennek át, és ezek hatnak az érzelmekre. A tizenévesek nehézségei és igényei különböznek a tíz éven aluli gyermekekétől. Ezért a szülőknek is másként kell megközelíteni a problémákat és szükségleteket, mert ami bevált a tíz éven aluliaknál, az nem mindig válik be a serdülőknél. A magyarázatoknak és indokolásoknak bővebbeknek, teljesebbeknek kell lenniük, s ez nagyobb, nem pedig kisebb közlékenységet követel.
10. a) Miért nem kielégítő a serdülő számára a nemiséggel kapcsolatos egyszerű magyarázat? b) Hogyan kezdhetnek beszélgetést a szülők gyermekükkel a nemiségről?
10 Az egyszerű magyarázat, amelyet a kisgyermeknek adtál a nemiségről, például nem fogja kielégíteni a serdülőket. Nemi vágyat éreznek, de zavaruk visszatartja őket attól, hogy apjukhoz vagy anyjukhoz forduljanak kérdéseikkel. A szülőknek kell kezdeményezni, de ez nem lesz könnyű, hacsak nem építettek ki és tartottak fenn jó közlési csatornákat, különösen azzal, hogy jó, meghitt társai gyermekeiknek a munkában és a játékban. Fiúknál a magömlés elkezdődése, lányoknál a menstruáció kevésbé lesz zavaró, ha előre megmagyarázzák nekik (3Mózes 15:16, 17; 18:19). Az apa megteheti talán, amikor fiával sétál, hogy közben ráterelje a szót a maszturbáció kérdésére, megemlítve, hogy ez a legtöbb fiúnál némi problémát okoz, és megkérdezi: ,Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?’ vagy ,problémának tartod-e te is?’ Sőt, családi megbeszélés is foglalkozhat az említett kérdésekkel, a serdülőkor nehézségeivel, és mind az apa, mind az anya közölheti tanácsát kötetlen és őszinte módon.
A TIZENÉVESEK SZÜKSÉGLETEINEK MEGÉRTÉSE
11. Milyen tekintetben különböznek a serdülők a felnőttektől?
11 „Szerezz bölcsességet és minden szerzeményedből szerezz értelmet” (Példabeszédek 4:7). Mint szülők, legyetek bölcsek a fiatalok eljárási módjaival kapcsolatban; mutassatok belátást érzéseik iránt. Ne felejtsd el, milyen volt neked fiatalnak lenni. Ne felejtkezz el arról sem, hogy míg minden felnőtt egykor fiatal volt és tudja, hogy milyen az, viszont egyetlen ifjú sem tapasztalta még, hogy milyen az öregség. A serdülő ifjú nem akarja többé, hogy gyermekként kezeljék, de még nem felnőtt és még nem rendelkezik a felnőttek érdeklődési körével. Ehhez bizonyos időre van szüksége, sok benne még a játékosság.
12. Milyen bánásmódot kívánnak a tizenévesek a szüleiktől?
12 Vannak bizonyos dolgok, melyeket a fiatalok különösen elvárnak a szüleiktől életüknek ebben a szakaszában. Megértést kívánnak, igénylik jobban mint valaha, hogy mint egyéniségekkel bánjanak velük; következetességet várnak az irányvonalakban és a vezetésben, amely tekintetbe veszi a felnőtt korhoz való közeledésüket; igen erősen érezni óhajtják, hogy szükség van rájuk és megbecsülik őket.
13. Hogyan reagálhatnak tizenéves gyermekek a szülői korlátozásokra és miért?
13 A szülőknek nem szabad meglepődni azon, hogy bizonyos mértékű ellenállás kezd felszínre törni a serdülőkben a korlátozásokkal szemben. Ez megfelel az ifjúság későbbi függetlenséghez való közeledésének, és normális vágy tágabb mozgási tér és választási lehetőség iránt. A tehetetlen csecsemők állandó szülői gondozásra szorulnak, kisgyermekek gondos védelmet igényelnek, de amint növekednek, szélesedik a tevékenységi területük, valamint növekszik és erősödik a családi körön kívüliekhez fűződő kötelékük. A fiúkkal és lányokkal a függetlenség felé tapogatódzásuk miatt később már bizonyos mértékig nehezebb bánni. A szülők nem engedhetik meg, hogy tekintélyüket semmibe vegyék vagy mellőzzék − mégpedig a gyermekeik érdekében. De bölcsen meg tudnak birkózni ezzel és fenn tudják tartani a közlési csatornát, ha eszükben tartják, mi indítja el ezt a némileg zavaró magatartást.
14. Hogyan kezelhetik sikeresen a szülők a gyermekük nagyobb függetlenség iránti vágyát?
14 Mit tegyenek azonban a szülők, midőn fiuk vagy lányuk nagyobb függetlenség iránti vágyával kerülnek szembe? Ez a leküzdhetetlen vágy olyan, mint egy összeszorított rugó a kézben. Engedd el hirtelen és elrepül ellenőrizhetetlenül, meg nem mondható irányba. Tartsd túl sokáig a kezedben, és te magad kimerülsz, az pedig meggyengül. De ha fokozatosan engeded el irányított módon, a megfelelő helyén marad.
15. Mi mutatja, hogy Jézus szülői irányítás alatt érte el a felnőttkort?
15 Az ilyen ellenőrzött önállóvá válás szép példáját találjuk a gyermek Jézus esetében. Tíz év alatti éveiről azt mondja a történelmi beszámoló a Lukács 2:40-ben, hogy „a gyermek tovább növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és Isten kegyelme maradt rajta”. Szülei kétségtelenül nagy szerepet játszottak fejlődésében, mert bár tökéletes volt, bölcsessége nem volt automatikus. Rendszeresen gondoskodtak nevelésének szellemi légköréről, mint ahogy a beszámoló elmondja a továbbiakban. Tizenkét éves korában, amíg a család Jeruzsálemben tartózkodott a Pászka ünnepén, Jézus elment a templomba és beszédbe elegyedett az ottani vallási tanítókkal. Szülei nyilvánvalóan megengedték az ő 12 éves fiuknak a mozgásszabadságnak ezt a fokát. Eltávoztak Jeruzsálemből anélkül, hogy tudatában lettek volna hátramaradásának; talán feltételezték, hogy a többi visszatérő barát vagy rokon társaságában van. Három nap múlva találták meg őt a templomban, ahol nem próbálta tanítani a véneket, hanem „hallgatta és kérdezgette őket”. Édesanyja rámutatott, milyen lelki gyötrelmet éreztek, és Jézus − nem tiszteletlenül − valójában azt felelte, hogy úgy gondolta, biztosan tudják, hol találhatják meg őt, amikor indulni készülnek. Bár Jézus bizonyos mozgási szabadságot élvezett, a beszámoló szerint azután is „engedelmeskedett nekik”, alkalmazkodva vezetésükhöz és korlátozásaikhoz. Amint elérte a tizenéves kort, „tovább gyarapodott bölcsességben és fizikai növekedésben, valamint Isten és emberek előtti kedvességben”. − Lukács 2:41–52.
16. Ha a szülők nehézségeket tapasztalnak a serdülővel kapcsolatban, mit tartsanak emlékezetükben?
16 A szülők hasonlóképpen engedélyezzenek bizonyos fokú önállóságot tizenéves fiaiknak vagy leányaiknak, fokozatosan növelve azt, amint közelednek a felnőttkorhoz. Engedjék át nekik a döntést egyre több és több személyes kérdésben, szülői vezetés és felügyelet mellett. Ha nehézségek merülnek fel, a miértek megértése segít a szülőknek elkerülni, hogy nagy ügyet csináljanak apró dolgokból. Sok esetben a tizenéves nem szándékosan lázad a szülei ellen, hanem bizonyos fokú önállóságot próbál elérni, csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Ezért a szülő hibát követhet el, ha talán vitát idéz elő helytelen dolgok miatt. Ha nem túl komoly az ügy, hagyd figyelmen kívül. De ha komoly, akkor légy szigorú. Ne „szűrd meg a szúnyogot”, de ne is „nyeld le a tevét”. − Máté 23:24.
17. Milyen tényezőket vegyenek figyelembe a szülők, amikor korlátozásokat szabnak serdülőkorú gyermekeikre?
17 A szülők elősegíthetik a jó viszony folytonosságát serdülő fiaikkal és leányaikkal, ha jó egyensúlyt mutatnak fel a rájuk kirótt korlátozásokban. Emlékezz rá, hogy a „felülről jövő bölcsesség először is tiszta”, de ”ésszerű” is és „irgalommal teljes”, „nem képmutató” (Jakab 3:17). Vannak dolgok, amelyeket a Biblia teljesen elfogadhatatlannak tart, mint például a lopást, paráznaságot, bálványimádást és több ilyen durva bűnt (1Korinthus 6:9, 10). Sok egyéb dolognál a helyes vagy helytelen attól a foktól vagy mértéktől függ, ahogyan a dolgot véghezvitték. Az ennivaló jó, de ha túl sokat eszünk, az már falánkság. Ugyanez a helyzet a szórakozásokkal is, mint a tánc, játékok, társaságok vagy egyéb tevékenységek. Sokszor nem az a baj, amit tesznek, hanem a mód, ahogyan teszik és a társaság, amelyben teszik. Ezért, ahogy nem az evést kárhoztatjuk, hanem a falánkságot, a szülők sem akarnak elítélni általános érvénnyel olyan ifjúsági tevékenységet, amelynél a tényleges kifogás csak a szélsőséges forma vagy fokozat ellen merül fel, ahogyan némelyek végzik azt, vagy a nemkívánatos körülmények ellen, amelyek becsúszhatnak. (Hasonlítsd össze Kolossé 2:23!)
18. Hogyan inthetik óvatosságra a szülök gyermekeiket a társaságok tekintetében?
18 Minden fiatal érzi, hogy szüksége van barátokra. Kevés olyan van köztük, akit „eszménykép”-nek lehetne tekinteni, de vajon nincsenek-e a te gyermekeidnek is gyenge oldalai? Lehet, hogy korlátozni akarod néhány fiatalhoz fűződő barátságukat, mivel ezekben káros lehetőségeket látsz (Példabeszédek 13:20; 2Thessalonika 3:13, 14; 2Timótheus 2:20, 21). Miként másoknak, úgy neked is lehetnek meglátásaid: van, ami tetszik, és van, ami nem tetszik. Ahelyett tehát, hogy teljesen kizárnál valakit valamilyen hiányossága miatt, talán inkább fejezd ki nagyrabecsülésedet gyermekeid barátainak jó tulajdonságai iránt, ugyanakkor rámutatva az óvatosság szükségességére a gyengébb területeken. Emellett buzdíthatod fiadat vagy leányodat, hogy bizonyuljon jóra befolyásoló erőnek azokon a területeken, a barátja maradandó javára.
19. A Lukács 12:48-ban előírt alapelv szerint, hogyan lehet hozzásegíteni a fiatalokat a szabadság helyes megítéléséhez?
19 Egyik módja annak, hogy segíts tizenéves fiadnak vagy lányodnak helyes nézetet kialakítani a nagyobb szabadság iránt, ha segítesz neki belátni, hogy a nagyobb szabadsággal nagyobb felelősség is jár. „Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek” (Lukács 12:48). Minél megbízhatóbbnak bizonyulnak a gyermekek, annál nagyobb bizalommal lehetnek irántuk a szülők. − Galata 5:13; 1Péter 2:16.
TANÁCSADÁS ÉS HELYREIGAZÍTÁS
20. A gyermekek fölötti hatalom és tekintély mellett mi szükséges a közlés megszakításának megelőzéséhez?
20 Ha valaki tanácsot ad neked, de nem érti meg a te helyzetedet, úgy érzed, hogy a tanácsa nem a valóságnak felel meg. És ha hatalma van kényszeríteni kívánságának teljesítésére, zokon veheted azt, mint igazságtalant. A szülőknek elméjükben kell tartani, hogy „az értelmes szív, keresi a tudományt”, és „a tudomány embere megerősítő erő” (Példabeszédek 15:14; 24:5). Neked hatalmad lehet a gyermekeiden, de ha azt tudomány és megértés erősíti meg, sokkal hatékonyabban közölheted velük tanácsaidat. Ha nem tanúsítunk megértést, az a „nemzedékek közti szakadék”-hoz vezethet és a közlési csatorna megszakításához.
21. Hogyan bánjanak a szülők az olyan gyermekeikkel, akik súlyos vétségbe keveredtek?
21 Mit fogsz tenni, ha gyermeked nehézségek közé kerül, komoly hibát követ el, vagy olyan helytelenséget tesz, ami meglepetésszerűen ér? Sohasem helyeselheted a rosszat (Ésaiás 5:20; Malakiás 2:17). De lásd be, hogy minden idők közül most van leginkább szüksége fiadnak vagy leányodnak megerősítő segítségre és okos vezetésre. Lényegében azt mondhatod, amit Jehova Isten, ’Gyere, hozzuk rendbe a dolgot; a helyzet komoly, de semmi esetre sem reménytelen’ (Ésaiás 1:18). Haragkitörés vagy durva elmarasztalás elfojthatja a közlést. Nagyon sok megtévedt gyermek mondta, hogy: „Nem beszélhettem a szüleimmel − dühösek lettek volna rám.” Az Efezus 4:26 ezt mondja: „Ha dühös vagy, ne engedd, hogy a harag bűnbe sodorjon” (Új Angol Biblia). Tartsd féken az érzelmeidet, amíg fiad vagy leányod elmondja neked, amit akar. Akkor a meghallgatásában tanúsított méltányosságod megkönnyíti számára a kiszabott helyreigazítás elfogadását.
22. Miért ne mutassák soha a szülők, hogy lemondtak gyermekeikről?
22 Talán nem is egy esetről van szó, hanem a nehézség időszakáról, valami nemkívánatos jellemvonás kinyilvánításának példájáról. Bár a fegyelmezés lényeges, a szülők soha ne keltsék azt a látszatot sem szavakkal, sem a tanúsított szellemmel, mintha lemondtak volna a gyermekről. Hosszútűrésetek a szeretetetek mélységének mércéje lesz (1Korinthus 13:4). Ne harcolj rosszal a rossz ellen, hanem jóval győzd le azt (Róma 12:21). Csak kárt okoz, ha egy fiatalt meg alázol mások előtt olyan megállapításokkal, hogy „lusta”, „lázadó”, „semmirekellő” vagy „reménytelen”. A szeretet soha nem szűnik meg remélni (1Korinthus 13:7). Egy ifjú odáig juthat el, hogy bűnözővé válik és elmegy otthonról. A szülők, bár semmiképpen nem fejeznek ki helyeslést, nyitva kell hogy hagyják a visszavezető utat. Hogyan? Kimutatva, hogy nem őrá neheztelnek, hanem a helytelen viselkedésére. Továbbra is kifejezésre kell juttatniuk hitüket, hogy az ifjúban vannak jó tulajdonságok, és reményüket, hogy azok fognak győzni. Ha valóban ez a helyzet, akkor ő is, mint Jézus példázatában a tékozló fiú, képes lesz hazatérni azzal a bizonyossággal, hogy megtérő hazaérkezését nem fogják durván vagy fagyosan fogadni.
AZ EGYÉNI ÉRTÉK ÉRZETE
23. Miért fontos a serdülőknek azt érezni, hogy értékes tagjai a családnak?
23 Minden embernek szüksége van bizonyos mértékű elismerésre, arra, hogy elfogadják, helyeslik, arra az érzésre, hogy tartozik valahová. Hogy a kívánt elfogadást és elismerést megszerezze, természetesen nem szabad túlságosan függetlenné válnia. Meg kell maradnia a csoport által helyeselt magatartás határain belül, amelyhez tartozik. A tizenéves fiatalok érzik, hogy a családhoz kell tartozniuk. Éreztessétek velük, hogy értékes tagjai a családi körnek, hozzájárulnak annak jólétéhez, sőt, még az is meg van engedve nekik, hogy részt vegyenek a család bizonyos tervezéseiben és döntéseiben.
24. Milyen eljárást kell kerülniük a szülőknek, hogy egyik gyerek ne legyen irigy a másikra?
24 „Ne legyünk önzők − mondja az apostol − versengést támasztva egymás között, irigykedve egymásra” (Galata 5:26). A szülő részéről megnyilvánuló dicséret, amikor egy fiú vagy leány jót tesz, segít megelőzni az ilyen szellem felébredését; ellenben az ifjúnak másokkal való kedvezőtlen összehasonlítása − olyanokkal, akiket gyakran fölötte állónak tűntetnek fel előtte − irigységet és neheztelést vált ki. Az apostol azt, mondta, hogy mindenki „vizsgálja meg a saját munkáját, és akkor egyedül önmagára nézve lesz oka az örvendezésre és nem másokkal összehasonlítva” (Galata 6:4). A fiatal azt óhajtja, hogy önmagáért fogadják el, olyannak, amilyen a valóságban, és azért, amire képes; és a szülei is ezekért szeressék.
25. Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek kifejleszteni saját értékük tudatát?
25 A szülők hozzásegíthetik fiukat vagy leányukat ilyen érték-érzethez, ha úgy nevelik őt, hogy vállalja az élettel járó felelősségeit minden területen. Csecsemőkoruk óta becsületességre, hűségre és mások iránti helyes bánásmódra nevelték őket; erre a korábbi alapra úgy építhetnek, hogy megmutatják, hogyan kell alkalmazni ezeket a tulajdonságokat az emberi társadalomban. Ide tartozik az is, hogy miként kell vállalni egy foglalkozás felelősségét és megbízhatónak bizonyulni abban. Jézus, amikor egyre növekedett „bölcsességben”, tizenéves korában nyilvánvalóan megtanult egy mesterséget, is nevelőapjánál, Józsefnél, mert amikor elérte a harmincéves kort és elkezdte a Királyság-munkát, akkor is úgy utaltak rá az emberek, mint „az ács”-ra (Márk 6:3). A tizenéves időszakban a fiúk különösen meg tudják tanulni, hogy mit jelent dolgozni és kielégíteni egy munkaadót vagy vevőt, még ha olyan egyszerű munkáról van is szó, mint a küldönc munkája. Meg lehet nekik mutatni, hogy ha szorgalmasak, komolyak és megbízható munkások, önbecsülésre tehetnek szert és elnyerhetik mások tiszteletét és elismerését; nemcsak tiszteletére válnak szüleiknek és családjuknak, hanem „ékesítik a mi Megmentőnk, Istenünk tanítását mindenben”. − Titus 2:6–10.
26. Milyen ősi szokás ismerte el, hogy a leány értékes tagja a családnak?
26 A leányok is képesek megtanulni a házvezetés és háztartás művészetét, és elismerést, dicséretet szerezhetnek mind a családon belül, mind azon kívül. A leány lehetőségbeli értékét a család szempontjából jól szemlélteti a bibliai időknek az a gyakorlata, hogy hozományt vagy menyasszonyárat követeltek a leányért, amikor férjhez adták. Ezt nyilván mintegy kárpótlásnak tekintették a család számára az ő szolgálatainak elvesztéséért. − 1Mózes 34:11, 12; 2Mózes 22:16.
27. Miért kell a nevelési alkalmakat előnyösen felhasználni?
27 A nevelési alkalmakat arra kell felhasználni, hogy előnyösen készítsék fel a fiatalokat az élet nehézségeinek leküzdésére a dolgok jelenlegi rendszerében. Az ilyen fiatalok is bele vannak foglalva az apostol buzdításába, hogy „a mieink is tanulják meg, hogy ragaszkodjanak a jó munkához [becsületes elfoglaltsághoz (Új Angol Biblia)], hogy megfeleljenek a sürgető szükségleteiknek, hogy ne legyenek gyümölcstelenek”. − Titus 3:14.
A BIBLIA ERKÖLCSI TÖRVÉNYEINEK VÉDELME
28, 29. a) Milyen tanácsot ad a Biblia a társaságokkal kapcsolatban? b) Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek figyelembe venni ezt a tanácsot?
28 A szülőket érthetően aggasztja, mikor a körülmények − talán a szomszédság, amelyben élnek, vagy az iskola, ahova gyermekeik járnak − arra kényszerítik őket, hogy gyermekeik olyan fiatalok társaságában legyenek, akik kötelességmulasztók és önmagukat károsítók. A szülők felismerhetik a Biblia megállapításának igaz voltát, hogy „jó szokásokat megrontanak rossz társaságok”. Ezért nem hajlandók elfogadni a könyörgő gyermek érvelését, hogy, ’mindenki más megteheti ezt; én miért nem tehetem?’ Talán nem mindenki, de még ha úgy lenne is, ez nem elég indok a ti gyermekeitek számára, hogy megtegyék, ha rossz vagy oktalanság azt megtenni. „Ne irigykedjél a gonosz emberekre [vagy gyerekekre] és ne mutatkozz olyannak, aki vágyakozik bejutni közéjük. Mert szívük állandóan rabláson elmélkedik, és folyton bajt szólnak ajkaik. Bölcsességgel épülnek fel a családok és megkülönböztető képességgel bizonyulnak szilárdan megalapozottnak.” − Példabeszédek 24:1–3; 1Korinthus 15:33.
29 Nem lehetsz a gyermeked sarkában az iskolában és az egész életen át. Mégis a családod bölcs építése által, vezetőül szolgáló jó erkölcsi törvénygyűjteménnyel és helyes alapelvekkel ellátva bocsáthatod útjára őt. „A bölcs szavai olyanok, mint az ösztöke” (Prédikátor 12:13). Ezek az ősi időben hosszú, hegyes végű botok voltak. És az állatok ösztökélésére használták őket, hogy azok helyes irányban haladjanak és mozogjanak. Isten bölcs szavai minket is a helyes irányba mozgatnak, és ha eltévelyednénk, a lelkiismeretünket felindítják, hogy furdaljon bennünket viselkedésünk megváltoztatása céljából. Gyermekeid maradandó jóléte érdekében küldj velük útravalóul ilyen bölcsességet. Közöld azt velük szóban és jó példával. Véss beléjük igazi értékeket, és akkor azt fogják keresni gyermekeitek másokban is, akiket személyes barátjuknak választanak. − Zsoltárok 119:9, 63.
30. Hogyan láthatják el a szülők gyermekeiket Isten adta erkölcsi szabályokkal?
30 Mindezekben gondolj arra, hogy az erkölcsi értékek sokkal valószínűbben bevésődnek olyan családi légkörben, ahol ezeket az alapelveket tisztelik és követik. Viselkedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy gyermekeid viselkedjenek. Győződj meg arról, hogy saját házadban, a családi körön belül, a gyermekeid felnőtt értelmet, szeretetet, megbocsátást, a szabadság és önállóság biztonságos mértékét, valamint igazságosságot és becsületességet találjanak az elismerés és hovatartozás érzésével együtt, amire szükségük van. Ilyenképpen add át nekik az Isten adta erkölcsi törvénygyűjteményt, hogy magukkal vigyék a családi körön túlra. Nem adhatsz nekik jobb örökséget. − Példabeszédek 20:7.
[Tanulmányozási kérdések]
