11. fejezet

Éljünk az ígéretek beteljesedésének várakozásában!

1, 2. (a) Mi következik még be Isten megváltoztathatatlan szava által, és milyen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban? (b) Hogyan írja le Péter apostol azt, ami a jelenlegi rendszerrel történni fog?

AZ EGÉSZ világrendszer megváltozása előttünk áll. Ez az emberi élet minden területét érinteni fogja. A változás elkerülhetetlen, mivel Isten tévedhetetlen szava szerint a jelenlegi egek és a jelenlegi föld vége, és annak felváltása dicsőséges új egekkel és földdel elhatározott tény. Mit jelentenek számunkra ezek az átalakulások? Mivel bizonyíthatjuk be azt, hogy a Jehova Isten által megígért dolgok beteljesedésének várakozásában élünk?

² Miután Péter apostol említést tett a vízözönről, a következőket írta: „A mostani egeket és a földet megőrizte, tűznek fenntartotta az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napjára” (2Péter 3:7). Továbbá azt írta az apostol: „az egek sistergő zajjal elmúlnak, az elemek pedig a rendkívüli forróságtól felbomlanak, és a föld és a rajta levő munkák feltárulnak” (2Péter 3:10).

3. Milyen következtetésre jutunk a teremtési beszámoló alapján az anyagi világegyetem és a föld vonatkozásában?

³ Vajon arra kellene következtetnünk a szavak értelmezéséből, hogy a betű szerinti földünk, valamint a nap, a hold és a csillagok megsemmisülnek? Hogy választ kapjunk erre a kérdésre, meg  kell vizsgálnunk Isten állásfoglalását a saját munkáival kapcsolatban. A teremtési korszak végéről ezt írja a teremtési beszámoló: „És Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, az igen jó volt” (1Mózes 1:31). Az első emberpár kilátása örökké tartó, boldog élet volt a földön, amennyiben engedelmesek maradnak (1Mózes 2:16, 17; 3:3). A teremtési beszámolóban sehol sem találunk olyan utalást, hogy a föld csak átmeneti lakóhely lenne az emberiség számára, s ez a lakóhely majd végül egy ítéletnapon elpusztul. Ebből az következik, hogy az anyagi világegyetem, beleértve a mi földünket is, Isten elhatározása szerint örökké fennmarad.

4. (a) Milyen különbséget tesz Péter a vízözön előtti és utáni helyzet között? (b) Mit nem jelentett a vízözön?

⁴ Azonkívül Péter apostol különbséget tesz, (1) hogy „az egek régtől fogva voltak, és a föld is szilárdan emelkedett ki a vízből és a víz közepén”, és (2) ,a mostani egek és a föld’ között (2Péter 3:5, 7). De az a föld, amely a vízözön előtt fennállt, ugyanaz a bolygó, amely ma is megvan. Az azonban igaz, hogy a vízözön megváltoztatta a föld felszínét. Mivel többé nem lebegett a föld fölött víz, megváltozott a föld kinézete is, a világegyetem is megváltozott az emberi megfigyelők szempontjából ítélve. De ezek a változások csak mellékkörülményei voltak a vízözönnek. A célja nem az volt, hogy elpusztítsa a betű szerinti bolygót, hanem hogy megsemmisítse a bárkán kívül maradt istentelen emberek társadalmát. A vízözön során minden felépítmény és berendezés, amelyet az istentelen emberi társadalom felépített, tönkrement.

5. Mi történik a leszámolás napján, ami megfelel a vízözönnek?

⁵ A kép akkor felel meg a vízözönnek, ha mindaz elpusztul, ami a jelenlegi gonosz emberi társadalommal kapcsolatos, mintha tűz emésztené el azt.  Igen, az emberi ügyek összes felépítményei, amelyek a vízözön után létrejöttek, fennmaradtak a pusztulásra és az ítélet vagy leszámolás napjára.

6. Vajon a régi rendszert betű szerinti tűz pusztítja el?

⁶ Az itt említett „tűz” a pusztulás alaposságát szemlélteti, ami kitűnik a Jelenések könyvéből, amely az Úr Jézus Krisztust hadvezető királynak mutatja be. Azt írja, hogy az ő háborúja után sok holttest marad a föld felszínén a dögevő madarak prédájául (Jelenések 19:15–18). Ez a legkevésbé sem válhatna valóra, ha a föld betű szerint élettelen hamuhalmazzá válna.

7. Mire mutatnak a 2Péter 3:10 szavai az eljövendő pusztulást illetően?

⁷ A Péter által említett jelenlegi föld és jelenlegi egek elpusztulása ilyenformán az istentelen emberi társadalom elpusztulására vonatkozik. Az emberi kormányzatok, amelyek mint az emberi társadalmak „egei” uralkodnak, megsemmisülnek. (Hasonlítsd ezt össze az Ésaiás 34:2–5-tel, valamint a Mikeás 1:3, 4-gyel!) Amikor felbomlanak, ,sistergő hangot’ adnak, amilyen a nyomás alatt levő gőz kitörésekor jelentkezik, és ez a zaj egyre erősebbé válik. Az „elemek”, az istentelen embereket istengyalázó gondolkodásra, tervezésre, beszédre és cselekvésre hajtó szellem semmivé válik. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 9:1 és az Efézus 2:1–3-mal!) Ez az Istentől elidegenedett emberiség szellemét visszatükröző összes filozófiák, elméletek, berendezések és tervek végét jelenti. „És a föld és a rajta levő munkák feltárulnak”, azaz nyilvánvalóvá lesz az, hogy rászolgálnak a pusztulásra. A gonosz emberi társadalmak, a „föld” semmilyen része sem fog megmenekülni. (Hasonlítsd ezt össze az 1Mózes 11:1; Ésaiás 66:15, 16; Ámós 9:1–3; Sofóniás 1:12–18-cal!) Nyilvánvalóvá lesz, hogy az istentelen emberiség munkái  — intézményei és szervezetei éppúgy, mint az azzal kapcsolatos létesítmények — magukra vonták Isten haragját, és Ő azokat mint értéktelen szemetet elveti.

8. Péter milyen tanácsát kell megszívlelnünk, hogyha a jelenlegi rendszer minden alkotóeleme megsemmisül?

⁸ Nekünk, mint Isten szolgáinak, életutunkkal kell megmutatnunk, hogy valóban hisszük azt, hogy a jelenlegi istentelen rendszer minden alkotó eleme örökre elpusztul. Erre sürget Péter apostol a következő szavakkal:

„Mivel mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek a szent viselkedés cselekedeteiben és az isteni önátadás tetteiben, miközben várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét, amely miatt az egek tűzben felbomlanak, az elemek pedig a rendkívüli forróságtól megolvadnak” (2Péter 3:11, 12).

9. Csak kik élik túl örök áldások kilátásával az előttünk álló pusztulást?

⁹ Ha e világrendszer minden alkotóeleme felbomlik Isten haragjának „tüzében”, amelyet az Úr Jézus Krisztus juttat érvényre, akkor csak azok a személyek menekülnek meg, akik igazságos életúttal és isteni önátadással rendelkeznek. Az igaz imádat nem passzív, nem csupán azzal jut kifejezésre, hogy távol tartjuk magunkat bizonyos helytelen cselekedetektől. Bár fontos, hogy erkölcsileg és szellemileg tiszták maradjunk, de kötelességünk a szeretetünket is kinyilvánítani embertársaink iránt oly módon, hogy fizikai és szellemi segítséget nyújtunk számukra. És ez jelent nagyobb örömet, mert „boldogítóbb adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

CSELEKEDETEK, AMELYEK MEGMUTATJÁK, HOGY FELISMERJÜK A KÖZELEDŐ VÉGET

10. Mire figyelmeztet Péter, tekintettel a ,dolgok közelgő végére’?

¹⁰ Péter apostol következő szavai nyomatékosan  felhívják a figyelmet arra, hogy mit kell tennünk a ,minden dolog közeledő végének’ idején: „Legyetek tehát józan gondolkodásúak és éberek az ima tekintetében. Mindenek előtt legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt, mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek vendégszeretők egymás között, zúgolódás nélkül” (1Péter 4:7–9).

11. Mi szükséges ahhoz, hogy ,józan gondolkodásúak maradjunk’?

¹¹ Ahhoz, hogy erkölcsileg tiszták vagy feddhetetlenek maradjunk, és mások szellemi jólétét tevékenyen elősegítsük, a figyelmeztetés értelmében ,józan gondolkodásúaknak’ kell maradnunk. Ez megköveteli azt, hogy ne engedjük érzelmeinket magunk felett uralkodni, és kiegyensúlyozott szellemi állapotunktól ne térjünk el. Fel kell ismernünk, mi valóban fontos az életben, és kiegyensúlyozottan el kell dönteni, minek adjunk meg az elsőbbséget (Filippi 1:9, 10).

12. (a) Miért fontos ,ébernek lenni az imában’? (b) Hogyan ismerte fel Péter saját tapasztalata alapján az ima fontosságát?

¹² Ha Isten hű szolgái akarunk maradni, ne gondoljuk, hogy ezt a célt saját erőnkből elérhetjük. Kérnünk kell Jehova Isten segítségét, és ,ébereknek kell maradnunk az imában’. Péter saját tapasztalatából tudta, hogy mennyire fontos az imában ,ébernek maradni’. Röviddel azelőtt, hogy egy felfegyverzett csőcselék Jézus Krisztust elfogta a Gethsemane kertben, ő felszólította Pétert, Jakabot és Jánost, hogy imádkozzanak, nehogy kísértésbe essenek. De mindhárom apostol elaludt abban a jelentőségteljes időben (Máté 26:36–46; Márk 14:32–42; Lukács 22:39–46). Mivel elmulasztotta azt, hogy ,éber legyen az imában’, Péter meggyengült, és később háromszor megtagadta Jézust (János 18:17, 18, 25–27). Pedig korábban Péter magabiztosan kijelentette: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba”  (Lukács 22:33). „Ha a többiek mind megbotlanak is veled kapcsolatban, én sohasem botlom meg!” (Máté 26:33).

13. Mit tanulhatunk Péter esetéből, amikor elmulasztotta, hogy ,éber legyen az imában’?

¹³ Ami Péterrel történt, az fontos tapasztalat számunkra. Megmutatja, mennyire veszélyes a túlzott önbizalom. A bennünk rejlő korlátok és gyengeségek miatt csak Isten segítségével sikerül ellenállni a kísértésnek. Ezért éber elmével és szívvel imádkozzunk, hogy rendíthetetlen vonzalmunk megnyilvánuljon Jehova Isten és Jézus Krisztus iránt.

14. Milyen indíték alapján tegyünk eleget keresztényi kötelességeinknek, és hogyan nyilvánul ez meg hittestvéreinkkel kapcsolatban?

¹⁴ Nekünk, mint Krisztus tanítványainak, nemcsak ébereknek és kiegyensúlyozottaknak kell lennünk, hanem jól tesszük, ha elgondolkozunk azon, vajon szeretettel teszünk-e eleget kötelezettségeinknek? (1Korinthus 13:1–3). Péter apostol azt mondta, hogy ,bensőséges szeretet legyen bennünk egymás iránt’. Az ilyen bensőséges szeretet egyebek közt a megbocsátás készségében jut kifejezésre. Ilyen esetben nem nagyítjuk fel testvéreink hibáit, és ok nélkül nem hívjuk fel gyengeségeikre a figyelmet. Nem a hibákat keressük, és nem igyekszünk a legrosszabb fényben feltüntetni a vétkezőt. Ha készek vagyunk megbocsátani, szeretetünk sok vétket elfedez, ahelyett, hogy felfedné azokat mások előtt.

15. Miért van szükség vendégszeretetre, és milyen beállítottsággal tegyük ezt meg?

¹⁵ A vendégszeretet is a szeretet egyik megnyilvánulása. Milyen kedves is, amikor a táplálékunkat vagy más létfontosságú javainkat megosztjuk másokkal, különösen az arra rászorulókkal! (Lukács 14:12–14). Ha hívőtársaink természeti csapás vagy  üldözés miatt mindenüket elveszítik, ez szükségessé teszi, hogy hosszabb időn át az otthonunkat is megosszuk velük. Ez némi kellemetlenséget jelenthet, és hajlamossá tehet arra, hogy elpanaszoljuk körülményeink és erőfeszítéseink megnövekedett nehézségeit. Ilyen időszakban nem szabad zúgolódnunk amiatt, hogy vendégszeretőknek kell lennünk, inkább arra kellene gondolnunk, hogy kiváló alkalmunk nyílt szeretetünk kinyilvánítására, ami kedves Isten előtt.

16, 17. (a) Hogyan tekintsük adományainkat, melyekkel rendelkezünk? (b) Milyen helyes beállítottságot ajánlott és nyilvánított ki Pál?

¹⁶ Mindannyiunknak vannak adottságai, amelyeket mások érdekében felhasználhatunk. Ha Isten elismert szolgái kívánunk maradni, adottságainkat buzgón és szívesen kell hasznosítanunk. Bölcs dolog lenne, ha nem hasonlítgatnánk össze magunkat másokkal. Akkor nem csüggedünk el látva, mások mennyivel többre képesek. Másrészt nem leszünk fölényesek, ha egy területen másoknál többet tudunk tenni (Galata 6:3, 4). Figyeld meg, mit mond Péter apostol: „Az adományt mindannyian használjátok fel a kapott mértékben egymás szolgálatára, mint Isten különböző módon kifejezésre jutó ki nem érdemelt kedvességének sáfárai” (1Péter 4:10). Ennek értelmében kötelességünk az adományainkat teljes mértékben felhasználni. Isten ki nem érdemelt kedvessége folytán vagyunk azok, amik vagyunk, és rendelkezünk azzal, amink van. Ezért minden erőket, képességünket és tehetségünket olyan adománynak kell tekintenünk, amelyet Jehova Isten ki nem érdemelt kedvessége nyújt számunkra, hogy a Legfelségesebbet dicsőítsük és tiszteljük.

¹⁷ Pál apostol a helyes beállítottságot hangsúlyozza, amikor a következő kérdéseket tette fel:  „Mert ki tesz különbnek téged a másiknál? Valóban, mid van, amit nem kaptál? Márpedig ha valóban kaptad azt, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7). Bár Pál apostol elmondhatta magáról, hogy ,többet’ tett, mint a többi apostol, ,kimerítően fáradozott’, mégis mindezt nem saját érdemének tulajdonította, hanem hozzátette: „mégsem én, hanem Isten velem levő ki nem érdemelt kedvessége” (1Korinthus 15:10).

18. Hogyan kell felhasználnunk adományainkat?

¹⁸ Mint hű sáfároknak, érdekünkben áll teljes mértékben kihasználni adományainkat, hogy másoknak szellemi és anyagi segítséget nyújthassunk. Annak módja, ahogy ezt tesszük, szintén igen fontos. Erről írt Péter apostol:

„Ha valaki szól, úgy szóljon, mint aki Isten szent kijelentéseit szólja, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint akit Istentől kapott erő támogat, hogy Istené legyen a dicsőség mindenben, Jézus Krisztus által. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Ámen” (1Péter 4:11).

19. Miként dicsőíthetjük Istent mások szellemi és anyagi támogatásával?

¹⁹ Ha másoknak tehát szellemi segítséget nyújtunk, úgy kell beszélni velük, hogy érezzék: vigasztaló, szeretetteljes szavaink Jehova Istentől származnak. Ebben az esetben hirdetésünk és tanításunk építő lesz, és akinek segíteni szeretnénk, az nem érzi magát megalázottnak vagy megszégyenítettnek. Ugyanez a helyzet, ha időnket és erőnket mások fizikai megsegítése érdekében használjuk fel. Ebben az esetben is Isten erejére bízzuk magunkat. Így a saját képességeink a háttérben maradnak és nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten használja fel képességeinket a jó cselekedetek végrehajtásához. Ez dicsőíti mennyei Atyánkat (1Korinthus 3:5–7). Mivel az ő Fia tanítványaiként tiszteljük  és dicsőítjük az Atyát, ezért Jehova Isten ,Jézus Krisztus által szerez dicsőséget’. Igen, a Legfelségesebb ad nekünk képességet és erőt a jó cselekedetek végrehajtásához.

20. Miért kell várakozással tekintenünk előre Jehova nagy napjának eljövetelére, és ezért mit kell tennünk?

²⁰ Ha időnket, eszközeinket és erőnket mások megsegítésére használjuk fel, ezzel bebizonyítjuk, hogy szellemileg felkészültünk Jehova nagy napjára. Mivel világosan látjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus bármely időpontban eljöhet mint az isteni bosszúállás végrehajtója, ez a tény serkent arra, hogy szellemileg éberek maradjunk. Emiatt mindig tartsuk szem előtt Jehova nagy napjának biztos eljövetelét. Mivel az a nap Jézus Krisztus hűséges tanítványai számára nagyszerű lehetőségek előtt nyit utat, ezért joggal tekintünk várakozóan eljövetelére. Jehova napja azt jelenti, hogy örökre megszabadulunk a dolgok jelen rendszerének elnyomásától és részesei leszünk az ,új föld’ áldásainak. Ezért oly fontos ezt a napot ,élénken elménkben tartani’, vagyis vágyakozni az eljövetelére! (2Péter 3:12, 13). Buzgó részvételünk Isten elhatározásának hirdető munkájában egy további jele a helyes beállítottságunknak. Ez azt bizonyítja, hogy meg vagyunk győződve Jehova napja eljöveteléről és arról, hogy másoknak is tudniuk kell róla, és a fontos felismeréssel összhangban kell cselekedniük.

21. (a) Miről lehetünk meggyőződve az ,új egekről és új földről’ szóló isteni ígéret megvalósításával kapcsolatban? (b) Hogyan érintsen ez minket?

²¹ Istennek az ,új egekre és új földre’ vonatkozó ígérete, amelyet legelőször Ésaiás prófétán keresztül juttatott el hozzánk, teljes mértékben valóra válik (Ésaiás 65:17; 66:22). Az igazságos uralom, amelyet Jézus Krisztus gyakorol társkirályaival és paptársaival együtt egy földi társadalom  felett, szintén valósággá lesz (Jelenések 5:9, 10; 20:6). Ennek bizonyossága tettekre serkent, arra ösztönöz, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért, hogy azok között legyünk, akik részesülnek az igazságos uralom áldásaiban. Péter apostol így figyelmeztetett: „Mivel ezeket a dolgokat várjátok szeretteim, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket békességben” (2Péter 3:14). Nekünk, mint Isten szolgáinak, törődnünk kell azzal, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus előtt elismertek legyünk, és ezért nem akarjuk beszennyezni magunkat a világ gondolkodása és cselekvésmódja által. Mentesek akarunk maradni a bűn szeplőitől. Mivel a bűn megzavarja Istennel kialakított békénket, ezért az ő nagy napjának eljövetele csak akkor talál bennünket „békességben”, ha olyan állapotban maradunk, amelyben bűneinkért engesztelést nyertünk.

MÉLTÁNYOLD ISTEN TÜRELMÉT!

22. Miért nem kell türelmetlennek lennünk Isten ígérete beteljesedésének vonatkozásában?

²² Mialatt örülünk annak, hogy joggal tekinthetünk várakozással előre az ,új egekre és az új földre’, ne türelmetlenkedjünk az ígéret beteljesedésével kapcsolatban. Mivel Jehova nagy napja még mindig nem jött el, ez tette lehetővé megmentésünket. Péter apostol írja:

„A mi Urunk türelmét megmentésnek tekintsétek, miként a mi szeretett testvérünk, Pál is írta nektek a neki adott bölcsesség szerint, amikor ezekről beszélt, akárcsak az összes többi levelében is. De van azokban néhány nehezen érthető dolog, amelyeket tudatlan és ingatag emberek elferdítenek, miként az Írások többi részét is, a saját pusztulásukra” (2Péter 3:15, 16).

23. (a) Hogyan nem szabad kihasználnunk Isten türelmét? (b) Mivel bizonyította be az első században néhány keresztény, hogy nem ismerték fel helyesen Isten türelmének okát?

 ²³ Mivel értékeljük Jehova türelmét, éppen azért tartózkodjunk attól, hogy önző magatartásunkat azzal próbáljuk igazolni, hogy Jehova nagy napja még a távoli jövőben fog elérkezni. Az első évszázadban nyilvánvalóan voltak olyan hívők, akik ezt tették. Péter apostol „tudatlan és ingatag” embereknek nevezte ezeket. Nem fogták fel teljes mértékben Isten Szavának értelmét és nem álltak szilárdan a keresztényi tanításban és életúton. Sőt, megpróbálták az ihletett Pál apostol leveleiben és az Írások más helyein található kijelentéseket felhasználni helytelen viselkedésük igazolására. Talán kihangsúlyozták, amit Pál a lelkiismeret gyakorlásáról, és a mózesi törvény cselekedeteivel ellentétben, a hit útján elnyert igazságossá nyilvánításról írt. Ezáltal tág teret engedtek bármiféle, Isten akaratával ellentétes cselekedetnek is. (Hasonlítsd ezt össze a Róma 3:5–8; 6:1; 7:4; 8:1, 2; Galata 3:10-zel!) Félreérthették az ilyen kijelentéseket:

„Krisztus megszabadított minket. Álljatok azért szilárdan, és ne engedjétek magatokat ismét a rabszolgaság igájába hajtani!” (Galata 5:1). „Minden megengedett számomra” (1Korinthus 6:12). „A tisztáknak minden tiszta” (Titus 1:15).

Mindamellett nem vették figyelembe, hogy Pál írta a következőket is:

„Ezt a szabadságotokat ne használjátok fel indítékként a test számára, hanem szeretettel, rabszolgaként szolgáljátok egymást. Mert az egész törvény egy kijelentésben teljesedik be, éspedig: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” (Galata 5:13, 14). „Senki se keresse egyre a maga előnyét, hanem a másikét” (1Korinthus 10:24).

24. Miért kell még a gyülekezeten belül is vigyáznunk kapcsolatainkra?

 ²⁴ A gyülekezetben, miként az első században, úgy ma is vannak olyan személyek, akik szívesen átlépik a keresztényi szabadság korlátalt, s egészen addig távolodnak, mígnem ismét a bűn rabszolgaságába kerülnek. Ezért ajánlatos vigyázni a kapcsolatainkra, ha nem akarunk káros befolyás alá kerülni és tévútra jutni. Erre hívta fel a figyelmet Péter apostol a következő szavakkal: „Ti azonban szeretteim, minthogy ezeket előre tudjátok, vigyázzatok, nehogy a törvénnyel dacolók tévelygései elragadjanak benneteket és elveszítsétek állhatatosságotokat” (2Péter 3:17).

KERESZTÉNYI ELŐREHALADÁSOD LEGYEN NYILVÁNVALÓ!

25, 26. Mit kell tennünk a 2Péter 1:5–7 szerint, miután elnyertük a hitet?

²⁵ Azért, hogy ne vesszenek kárba azok az áldások, amelyeket Jehova Isten tartogat számunkra, előrehaladást kell tennünk keresztényi életmódunkban és cselekvésmódunkban (2Péter 3:18). Ha ezt tesszük, követjük Péter apostol tanácsát:

„Igen, éppen ezért minden komoly törekvésetekkel közreműködve ebben, egészítsétek ki a hiteteket erénnyel, erényeteket ismerettel, az ismeretet önuralommal, az önuralmat kitartással, a kitartást isteni önátadással, az isteni önátadást testvéri vonzalommal, a testvéri vonzalmat szeretettel” (2Péter 1:5–7).

²⁶ Jehova Isten a Fián keresztül felruházott minket a hittel. Viszonzásként azért, amit Isten értünk tett, más előnyös tulajdonságokat is szeretnénk kifejleszteni, amelyek által bebizonyíthatjuk, hogy igazi hittel rendelkezünk. Ezt azzal tesszük meg, ha az életünket teljesen Isten Szavának és szellemének vezetése alá rendeljük (2Péter 1:1–4). Péter apostol figyelmeztet, hogy ,komolyan törekedjünk’  arra, vagyis lelkiismeretesen fáradozzunk erőnk felhasználásán, és működjünk együtt mennyei Atyánkkal, aki azon munkálkodik, hogy bennünket tökéletes keresztényekké formáljon. (Hasonlítsd ezt össze az 1Korinthus 3:6, 7-tel és a Jakab 1:2–4-gyel!)

27. Mit jelent a hitünkhöz erényt hozzáadni?

²⁷ A hithez adott erény azt jelenti, hogy erkölcsi kiválóságra törekszünk azáltal, hogy utánozzuk Példaképünket, Krisztust. Az erény vagy erkölcsi kiválóság pozitív tulajdonság. Aki ezzel rendelkezik, nemcsak tartózkodik attól, hogy embertársainak ártson, hanem ezen túlmenően törekszik arra is, hogy jót tegyen, és nem hagyja figyelmen kívül mások szellemi, fizikai és lelki szükségleteit.

28. Miért fontos az, hogy ismeretünk növekedjen?

²⁸ Az erkölcsi kiválóság nem választható el az ismerettől. Kell olyan ismerettel rendelkeznünk, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a jót és a rosszat (Zsidók 5:14). Szükségünk van rá akkor is, ha azt akarjuk eldönteni, hogy egy bizonyos helyzetben hogyan tehetünk jót (Filippi 1:9, 10). A hiszékenységgel szemben, aminek nem sok köze van az ismerethez, sőt, azzal ellentétben áll, a szilárd, megalapozott hit mindig ismeretre épül. Ha tehát lelkiismeretesen alkalmazzuk a Szentírást, hitünket az megerősíti, miközben további ismeretet szerzünk Jehova Istenről és Fiáról.

29. (a) Miért van szükség ismeretre ahhoz, hogy kifejleszthessük az önuralmat? (b) Milyen kapcsolat van az önuralom és a kitartás között?

²⁹ Ez az ismeret megakadályozza azt, hogy engedjünk a bűnös szenvedélyeknek, hogy szerénytelenek és féktelenek legyünk, vagy gondolkodásunkban, beszédünkben és cselekedetünkben valamiképpen elmulasszuk visszatükrözni az isteni képmást. Az ismeret révén könnyebb lesz önuralmat gyakorolni, szavainkat és cselekedeteinket  megzabolázni. Az önuralom gyakorlása során elsajátítunk egy további lényeges tulajdonságot, a kitartást, ami megóv minket attól, hogy a bűnös szenvedélyek elragadjanak, hogy megalkuvók legyünk az üldözések idején, vagy hogy a mindennapi gondok, az élvezetek vagy az anyagiak túlságosan lefoglaljanak. Ezt a kitartást az teszi lehetővé, hogy a Legfelségesebben bízunk, és tőle remélünk erőt és irányítást. (Hasonlítsd ezt össze a Filippi 4:12, 13-mal és a Jakab 1:5-tel!)

30. (a) Mi az isteni önátadás, és miben nyilvánul meg? (b) Miből következik az, hogy az isteni önátadás nem választható el a testvéri vonzalomtól?

³⁰ Isteni önátadást vagy tiszteletteljes hódolatot kell még hozzáadni a kitartáshoz. Az igaz keresztény egész életútját ez a magatartás jellemzi. Ennek a Teremtő iránti értékelésben, elismerésben és tiszteletben, valamint a szülők és mások iránti mély tiszteletben, törődésben kell megnyilvánulnia (1Timótheus 5:4). Testvéri vonzalom nélkül nincs isteni önátadás. János apostol ezt mondja:

„Ha valaki kijelenti: Szeretem Istent. És mégis gyűlöli a testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1János 4:20).

Lehet, hogy valaki dicsekszik a tisztelettel és az önátadással, de ha testvérei iránt nem érez vonzalmat, jóságot és barátságot, akkor komoly hiányosságban szenved. Nem adhatjuk Istennek a szívünket, ha testvéreink iránt közömbösek vagyunk.

31. Kit kell szeretnünk, és miért?

³¹ A szeretet az a kiemelkedő tulajdonság, amelynek különösképpen meg kell mutatkoznia életünkben. Ennek a szeretetnek nem szabad csak a keresztény testvéreinkre korlátozódnia. Bár minden szellemi testvérünk iránt vonzalmat kell éreznünk, az összes többi embert is szeretnünk kell.  Ez a szeretet nem függ az illető egyén erkölcsi állapotától. Még az ellenségeinket is szeretnünk kell, aminek különösen azáltal kell megnyilvánulnia, hogy szeretnénk nekik szellemi segítséget nyújtani (Máté 5:43–48).

32. Mit eredményez az, ha alkalmazzuk a 2Péter 1:5–7 tanácsát?

³² Mit eredményez az, ha a hitünket erénnyel, ismerettel, önuralommal, kitartással, isteni önátadással, testvéri vonzalommal és szeretettel egészítjük ki? Péter apostol válasza: „Mert ha ezek megvannak és túláradnak bennetek, megakadályozzák, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismeretében” (2Péter 1:8). Így nem állunk le, nem leszünk tétlenek, szellemileg halottak. Ha szívünkben Istennek tetsző tulajdonságok lakoznak és azok valóban részünkké váltak, akkor ez arra indít minket, hogy Istennek tetszően gondolkozzunk, beszéljünk és cselekedjünk. (Hasonlítsd össze a Lukács 6:43–45-tel!) Ha ez így van nálunk, akkor az Úr Jézus Krisztus eljövetelekor, amikor teljesen átveszi a földi ügyek feletti hatalmat, olyan áldások következnek ránk, amelyek messze meghaladják mai elképzeléseinket.

33—35. Milyen hasznunk származik abból, ha Jézus Krisztus tanítványaiként élünk?

³³ Sohase legyünk tehát gondatlanok sem életutunkon, sem keresztényi kötelességeinkben, melyek egyike az Isten üzenetének fontos hirdető munkája! Ha azt választottuk, hogy Jézus Krisztus tanítványaiként élünk, akkor tiszta lelkiismeretnek és egészséges testvéri közösségnek örvendhetünk. Isten erősítő támogatását élvezhetjük a megpróbáltatások idején, és egyre szorosabb kapcsolatunk lesz egymással, miközben lelkiismeretesen alkalmazzuk a Biblia alapelveit.

³⁴ Az életnek nincs olyan területe — sem otthon, sem a munkahelyen, sem a különböző szintű állami hatóságokkal kapcsolatban, amelyeket ne lehetne  jó irányba befolyásolni azáltal, hogy Isten Szavának megfelelően próbálunk élni. Még inkább tudatában leszünk annak, hogy mennyire fontos teljes szívvel a lehető legtöbb emberhez eljuttatni a Biblia vigasztaló üzenetét. Igen boldogok leszünk és teljessé válik az életünk, ha embertársaink szükségleteit, különösen a szellemi szükségleteit kielégítjük.

³⁵ De ami a legfontosabb: az egyetlen életút, amelyben megvan az örökké tartó boldog jövő ígérete, a Jézus Krisztus igaz tanítványainak életútja. Amit eddig megszereztünk, biztosan nem akarjuk elveszteni. Várjuk tehát mindennap felkészülten a mi Urunk, a tökéletes győzelmet arató Király eljövetelét! Csak így lehetünk részesei az abból fakadó határtalan örömnek, hogy önátadásunk mellett, Jehova hűséges szolgálatában szilárdan kitartottunk!

[Tanulmányozási kérdések]