Alázatos alárendeltség a hatalomnak jutalommal jár
6. fejezet
Alázatos alárendeltség a hatalomnak jutalommal jár
1. Miért mondhatjuk, hogy bölcs és hasznos alázatosan alárendelni magunkat a meglevő elrendezéseknek?
AZ ALÁZATOS alárendeltség a bölcsesség jele lehet, ha a meglevő elrendezésekhez alkalmazkodunk. Bármennyire vonzó legyen is, a teljes függetlenség mégsem kívánatos és nem is ésszerű. A földön senki sem képes mindent megtenni vagy tudni. Amiként mi is kötve vagyunk az élethez szükséges levegőhöz, napfényhez, táplálékhoz és vízhez, ugyanúgy rászorulunk másokra vagy mások segítségére, ha hasznunkra akarjuk fordítani és élvezni akarjuk az életet.
2. Hogyan befolyásolhatja életünket az a tény, hogy Jehova a legfőbb Szuverén?
2 Állami intézmények, munkaadó—munkavállaló viszony, családi kapcsolatok, a keresztény gyülekezettel fenntartott közösség és már önmagában az a tény, hogy emberek között élünk, bizonyos kötelezettségeket rónak ránk. Tartozunk valamivel másoknak viszonzásul azért, amit tőlük kapunk. Hogy eleget tegyünk az emberek iránti kötelezettségeinknek, legelső sorban Jehova Isten állását kell elismernünk. Mint Teremtő, jogosan a legfőbb Szuverén, neki tartozunk mindennel. Látomásában János apostol hallotta, amikor huszonnégy vén kijelentette: „Méltó vagy Jehova, a mi Istenünk, hogy végy dicsőséget, tisztességet és hatalmat, mert minden dolgot Te teremtettél, és mert a Te akaratodból léteznek és lettek megteremtve” (Jelenések 4:11). Jehovát tehát nem elég szavakkal a Legfelségesebbnek elismernünk. Minden vonatkozásban bebizonyíthatjuk, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, és a mi kijelölt Urunknak ismerjük el Jézus Krisztust.
„AZ ÚR KEDVÉÉRT”
3, 4. Mit értsünk az ,emberi teremtések’ kifejezésen, amelyeknek alá kell rendelnünk magunkat, és hogyan azonosíthatjuk azokat?
3 Péter apostol nyomatékosan felhívja a figyelmet a keresztényi alárendeltség kiemelkedő okának ilyen emelkedett szemléletére. Ezt írta: „Az Úr kedvéért rendeljétek alá magatokat minden emberi teremtésnek, akár a királynak mint feljebbvalónak, akár helytartóknak, akiket elküld, hogy megbüntessék a gonosztevőket, de megdicsérjék azokat, akik jót tesznek” (1Péter 2:13, 14).
4 Az ,emberi teremtések’, amelyeknek alá kell rendelnünk magunkat, ember alkotta uralkodó hatalmak. Azért ,emberi teremtések’, mert nem Isten, hanem emberek hozták létre a királyok, valamint a kisebb uralkodók vagy helytartók kiemelt helyzetét. A Legfelségesebb csupán megengedte, hogy létrejöjjenek ilyenek, és eltűrte azokat, mivel a jelenlegi körülmények között hasznos célt szolgálnak. Tekintettel arra, hogy a kormányzati hatalmak az ő engedélyével léteznek, ezért akik ellenük lázadnak, Isten elrendezése ellen, lázonganak, mivel Ő még nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy felváltsa azokat Fiának mennyei Királyságával (Róma 13:1, 2). Péter apostol idejében a római császár vagy cézár jelölte ki azokat a helytartókat, akik a birodalom tartományaiban, mint például Júdeában is, a hivatalos ügyeket intézték. Ezek a helytartók közvetlenül a császárnak tartoztak felelősséggel igazságszolgáltatási területükön a törvény és a rend betartásáért. Kötelességük teljesítése során a helytartókra tartozott, hogy „megbüntessék a gonosztevőket” — rablókat, emberrablókat, tolvajokat és zendülőket. De az is a feladatuk volt, hogy „megdicsérjék azokat, akik jót tesznek”, vagyis megtisztelték a becsületes polgárokat azzal, hogy mint kiváló személyeket, nyilvános elismerésben részesítették őket, és megvédelmezték személyüket, vagyonukat és jogaikat.
5. Kinek a kedvéért kell alárendelnünk magunkat, és miért nevezhető ő joggal Úrnak?
5 De nem elsősorban a büntetés elkerülése vagy a ,dicséret’ elnyerése ösztönzi a keresztényeket az alárendeltségre. Ezt „az Úr kedvéért” kell tenniük. Ez az Úr, Péter apostol korábbi azonosítása alapján, Jézus Krisztus (1Péter 1:3). Az Írások Isten Fiáról, mint ,a halottak és az élők Uráról’ beszélnek (Róma 14:9). Ezért Ő olyan állást tölt be, amelyet emberi uralkodó még sohasem nyert el. Mint a ,halottak Ura’ életre keltve maga elé idézheti őket. Jézus Krisztus hatásköre azonban sokkal többet jelent annál, minthogy Ő az élők és a holtak ura. Feltámadása után az Isten Fia ezt mondta: „Minden hatalmat megkaptam a mennyen és a földön” (Máté 28:18). A mi részünkről biztos, hogy bölcs dolog, ha alárendeljük magunkat az emberi uralkodóknak ,az ő kedvéért’, aki az övékhez képest sokkal, de sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik.
6. 7. Hogyan rendeljük alá magunkat az emberi uralkodóknak „az Úr kedvéért”?
6 Mit jelent azonban az, hogy „az Úr kedvéért” alárendeljük magunkat a magas állásban levő állami tisztviselőknek? Urunkul Jézus Krisztust ismertük el. Ez a tény határozza meg azt az indító erőt, hogy megfelelő módon rendeljük alá magunkat az uralkodóknak. Ebben a vonatkozásban az Isten Fia tökéletes példát mutatott számunkra. Nem lázadozott a kormányhatalom követelései ellen, és másokat sem tanított arra. Inkább azt sürgette: „Ha valaki hatósági parancsra egy mérföldnyi szolgálatra kényszerít, menj vele két mérföldnyire” (Máté 5:41). „Fizessétek vissza a császár dolgait a császárnak” (Máté 22:21).
7 Időnként a kormányzatok elrendelhetik, hogy különböző céllal összeírják az állampolgárokat, vagy felszólíthatják őket, hogy támogassanak egyes középítkezéseket vagy mezőgazdasági terveket, esetleg utak, gátak vagy iskolák létesítésével kapcsolatban. (Hasonlítsd ezt össze a Lukács 2:1–3-mal!) Mindezekben természetesen tekintetbe kell venni a keresztényi lelkiismeretet. Nyilvánvaló, ha nincs benne semmi olyan, ami sértené az Írások szerint jól kiiskolázott lelkiismeretet, akkor elősegíthetné a „jó hír” terjedését, ha a keresztény, amennyire csak teheti, engedelmeskedik és kinyilvánítja együttműködési készségét. Igen helytelen lenne bármiféle elképzelés ellen hangulatot kelteni, vagy bármilyen szintű hivatali tekintély ellen nyíltan lázadozni. A Biblia parancsa ez: „Folytonosan emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat és engedelmeskedjenek a kormányzatoknak és a hatóságoknak, mint uralkodóknak, s legyenek készek minden jó munkára.” Hadakozó, fennhéjázó álláspont nincs összhangban Isten Fia tanításával és példájával. (Titus 3:1, 2).
„MINT ISTEN RABSZOLGÁI”
8. Milyen előnyökkel jár, ha helyesen rendeljük alá magunkat az uralkodóknak?
8 Annak bemutatására, hogy a helyes alázatos alárendeltség az igaz imádat ügyét mennyire elősegítheti, Péter ezt írta: „Mert az Isten akarata az, hogy jót cselekedve az értelmetlen emberek tudatlan szóbeszédét elhallgattassátok” (1Péter 2:15). Dicséretet kaphatnak azok a keresztények, akik megteszik azt, amit az uralkodók jónak, tisztességesnek és törvénytisztelő dolognak tartanak, és egyidejűleg megőrzik Isten előtti jó lelkiismeretüket. Ez lecsendesítheti a tudatlan embereket, akik konok, fegyelemsértő, közösségellenes, lázadó és felforgató magatartással hamisan vádolják a Legfelségesebb szolgáit. A keresztények dicséretes viselkedése így a legjobb védekezésnek bizonyul jó hírnevük rágalmazása ellen.
9, 10. Amennyiben alárendeljük magunkat a kormányhatalmaknak, ez miért nem hasonlítható egy megalázkodó rabszolga alárendeltségéhez?
9 Vajon a keresztényi alázatos alárendeltség nyomorult rabszolgaságot, az uralkodóknak teljes szolgai alávetettséget jelent? Az ihletett válasz: Nem. Péter apostol így folytatja: „Legyetek szabad emberek, de ne a rosszaság elpalástolására használjátok fel szabadságotokat, hanem mint Isten rabszolgái” (1Péter 2:16).
10 Mint keresztények, megszabadultunk a bűn és a halál rabszolgaságából (János 8:31–36). Isten Fia megszabadított bennünket az erőszakos halál félelmétől, amely eszközzel Sátán, az Ördög olyan rabszolgaságban képes tartani embereket, hogy végrehajtanak diktatórikus emberi parancsokat a saját lelkiismeretük vádaskodása ellenére is (Zsidók 2:14, 15). Mivel szabad emberek vagyunk, ezért lelkiismeretünket nem rendelhetjük alá semmilyen ember vagy embercsoport parancsainak, vagy fenyegetéseinek. Önként engedelmeskedünk az uralkodóknak, és ennek csak a Legfőbb Szuverén, Jehova Isten legfelső parancsai szabnak korlátokat. Nem lehetünk senkinek megalázkodó rabszolgái, hogy bárkinek is feltétel nélkül engedelmeskedjünk, figyelmen kívül hagyva Isten törvényét. Miként azt Péter apostol kihangsúlyozta, a keresztények „Isten rabszolgái”. Ezért készségesen alárendeljük magunkat az állami hatóságok kívánságainak mindaddig, amíg azok nincsenek közvetlen ellentétben a Legfelségesebb Istenünk imádatával. Ez esetben Péter és a többi apostol álláspontját kell elfogadnunk, amit ők a legfelső zsidó törvényszék előtt a következő szavakkal fejeztek ki: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek!” (Cselekedetek 5:29).
KORLÁTOZOTT SZABADSÁG
11. A kormányhatalmakkal kapcsolatos milyen magatartás jelentene visszaélést keresztényi szabadságunkkal?
11 Mindazonáltal helytelen lenne úgy élnünk, mintha a politikai hatalmaknak nem lenne tekintélyük felettünk, és szembehelyezkedhetnénk velük olyan dolgokban is, amelyek nem sértik Isten törvényét. Az ilyen tiszteletlen magatartás azt jelentené, hogy visszaélünk keresztényi szabadságunkkal. Az általunk élvezett szabadságot az korlátozza, hogy Isten rabszolgái vagyunk. A keresztényi szabadságunk nem hatalmaz fel arra, hogy szabadjára engedjük magunkat, vagy átadjuk magunkat a bűnnek, vagy megvetően kezeljük a törvényeket, amelyek számunkra kedvezőtlenek lehetnek, amelyeket azonban azért hoztak, hogy megoltalmazzák az életet és a környezetet. Ehelyett, a magatartásunkkal kell megmutatnunk, hogy megbecsüljük a jó szándékot, amely a közlekedési törvényekben, környezetvédelmi intézkedésekben, a vadászati és halászati tilalmakban és ehhez hasonlókban nyilvánul meg.
12. Mi határozza meg a mások iránt fennálló kötelezettségeinket?
12 Igen, nekünk kötelezettségeink vannak mások iránt. Kötelességeink természetét meghatározza a Jehova és az embertársaink iránti különleges kapcsolatunk. Péter apostol kihangsúlyozza ezeket a kötelezettségeket, majd arra figyelmeztet: „Tiszteljetek mindenfajta embert, szeressétek a testvérek egész közösségét, féljétek Istent, tiszteljétek a királyt” (1Péter 2:17).
13. (a) Miért illeti meg az embereket a tisztelet? (b) Milyen kötelezettségeink vannak szellemi testvéreink iránt? (c) Mi határozza meg az emberek iránt tanúsított tiszteletadásunkat? (d) Mivel tartozunk kizárólagosan Istennek?
13 Minden ember Isten teremtésműve, és mindannyian Jézus Krisztus drága vérén lettek megvásárolva. Ezért joggal tiszteljük őket, megbecsüléssel és pártatlanul foglalkozunk velük (Cselekedetek 10:34, 35; 1Timótheus 2:5, 6). A ,testvérek egész közössége’ azonban sokkal többet érdemel, mint csupán az embereket általában megillető formális tiszteletadást. Testvéreink iránt ezen felül mély szeretetet és vonzalmat kell éreznünk. Mialatt azonban a földi ,szuveréneknek’ és alárendelt tisztviselőiknek az állásukat megillető tisztelettel tartozunk, addig a tiszteletteljes, imádó félelmünk kizárólag Istent, a Legfelségesebbet illeti meg. Eszerint bárki iránti tiszteletünk csak addig a mértékig terjedhet, ameddig annak Jehova Isten és törvényeinek istenfélő elismerése korlátokat nem szab. Semmi elvetni való nincs tehát abban, ha az uralkodókat a szokásos megszólítással illetjük, ha ebben a megszólításban nem nyilvánul meg valamilyen, egyedül az Istent megillető tisztelet. A halandó emberek azonban nem megmentői a keresztényeknek, és nem is általuk jön minden áldás (Zsoltárok 146:3, 4; Ésaiás 33:22; Cselekedetek 4:12; Filippi 2:9–11). Ezért egy igazi keresztény nem szólíthatja meg úgy az embereket, hogy azzal kérdésessé tegye saját istenfélelmét, és sohasem magasztalhatja az uralkodókat feljebb annál, mint ami az állásuk alapján megilleti őket.
VAJON MINDEN TISZTVISELŐ RÁSZOLGÁL A TISZTELETRE?
14, 15. (a) Miért nem az uralkodó vagy állami tisztviselő erkölcsi állapota határozza meg, hogy kell-e tisztelni őt? (b) Milyen tanulságot vonhatunk le Pál apostolnak a tisztviselők előtt tanúsított magatartásából?
14 A Biblia rendelkezése értelmében a tisztviselők tiszteletével kapcsolatban néhányan megkérdezhetik: „Hogyan méltányolhatnák vagy tisztelhetnék egy erkölcsileg romlott személyt?” Ne felejtsük el azt, hogy nem a tisztviselő erkölcsi állapota jelenti a tiszteletadás alapját. Sokkal inkább az általa képviselt és gyakorolt hatalom követeli meg a tiszteletadást. Ha nem vennénk figyelembe a rend érdekében felállított hatóságokat, úrrá lenne az anarchia, ami hátrányosan érintené az egész társadalmat, beleértve a keresztényeket is.
15 Pál apostol magatartása a tisztviselőkkel kapcsolatban példa arra, hogy az uralkodók személyi tulajdonságainak nincs köze az irántuk tanúsított kötelességszerű tisztelethez. Tacitus, az ókori történetíró leírta, hogy Félix helytartó „úgy gondolta, hogy magas állásánál fogva mindennemű gonoszságot büntetlenül megtehet” és „a szörnyűség és az önkény minden formáját megengedheti magának, rabszolga szellemmel gyakorolva királyi hatalmát”. Mégis, tekintettel a Félix által betöltött állásra, Pál tiszteletteljesen így kezdte meg védőbeszédét: „Mivel jól tudom, hogy e nemzet bírája voltál sok éven át, nyíltan beszélek a magam védelmében a velem kapcsolatos dolgokról” (Cselekedetek 24:10). És annak ellenére, hogy II. Heródes Agrippa király vérfertőzésben élt, Pál apostol illendő tisztelettel fordult hozzá e szavakkal: „Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy előtted védekezhetem e napon, különösen azért, mert te nagyon jól ismered a zsidók közt fennálló szokásokat, valamint a vitás kérdéseket is” (Cselekedetek 26:2, 3). És bár Festus helytartó bálványimádó volt, Pál mégis ekképpen szólította meg: „Kegyelmes Festus!” (Cselekedetek 26:25).
ADÓFIZETÉS
16. Milyen tanácsot kapnak a keresztények a Róma 13:7-ben?
16 Azonkívül, hogy embereket a tekintélyüket megillető tiszteletben részesítünk, a keresztényeket isteni parancs kötelezi a lelkiismeretes adófizetésre is. Az Írások közlik velünk. „Adjátok meg mindenkinek, ami jár, annak, akinek adó, az adót, annak, akinek illeték, az illetéket, annak, akinek a félelem [a hatalma miatt, mivel élet és halál ura], azt a félelmet, annak, akinek tisztelet, azt a tiszteletet” (Róma 13:7). Miért fontos az adófizetés és a jövedelmek őszinte bevallása?
17. (a) Miért kell a kereszténynek úgy tekinteni az adók megfizetését, mint egy adósság kiegyenlítését? (b) Miért kell a kereszténynek példamutatóan viselkedni minden adó megfizetésénél?
17 Az uralkodó kormányzat létfontosságú szolgálatokat teljesít, mivel biztosítja alattvalói nyugalmát, biztonságát és jólétét. Ehhez hozzátartozik az utak karbantartása, a törvény-végrehajtó testületek, bíróságok, iskolák, az egészségügyi szolgálat, a posta és ehhez hasonlók fenntartása. A végzett szolgálatokért a kormányzatot megilleti az ellenszolgáltatás. Ezért a keresztények joggal tekintik úgy az adók vagy illetékek megfizetését, mint egy tartozás kiegyenlítését. Az már nem a keresztény felelőssége, hogy miként, mire használja fel az uralkodó kormányzat a továbbiakban az adókat. A tisztviselők visszaélése a beszedett adóval vagy illetékkel nem jogosítja fel a keresztényt az adófizetés megtagadására. A dolgok jelenlegi rendszere idején szüksége van az állami szolgáltatásokra, és ezért jó lelkiismerettel megfizeti azt, amit megkövetelnek tőle. Ha személyes tartozás visszafizetéséről lenne szó, azt nem hatálytalanítaná az, hogy az összeggel előreláthatóan visszaélnek-e vagy sem. Hasonlóképpen, függetlenül attól, mit tesz a hatóság, a keresztény nem mentesül az adó vagy az illeték megfizetésének kötelezettsége alól. Példamutató módon alkalmazkodnia kell a jogos követelményekhez, az adóköteles jövedelmek vagy vásárlások bejelentésének megtételével. Az e dologban tanúsított lelkiismeretességével elkerülheti azt, hogy szégyent hozzon magára és a keresztény gyülekezetre. Ez kedvező fényt vet az igaz imádatra, és tiszteletet szerez Istennek és Krisztusnak.
MUNKAADÓ—MUNKAVÁLLALÓ VISZONY
18. Milyen mai körülményekre alkalmazhatók a rabszolgatartó—rabszolga kapcsolat Írás szerinti alapelvei?
18 A keresztények kapcsolata az államhatalommal nem az egyetlen olyan kapcsolat, amely sajátos alárendeltséget von maga után. A munkahelyén például felelősséggel tartozhat egy munkavezetőnek vagy más felettesének. Ha visszagondolunk az i. sz. első századra, amikor általános volt a rabszolgaság a római birodalomban, rabszolgaként vagy háziszolgaként dolgozott sok keresztény. Helyénvaló, hogy Isten Szava foglalkozik az urukkal szemben fennálló kötelességeikkel. Napjainkban alkalmazhatjuk a rabszolgatartó—rabszolga közti kapcsolatban követendő alapelveket a munkaadó—munkavállaló kapcsolatra.
19. Milyen tanácsokat adott Péter apostol a keresztény háziszolgáknak?
19 Péter apostol ezt írta a szolgák vagy háziszolgák számára adott tanácsában:
„A háziszolgák rendeljék alá magukat gazdájuknak [az őket megillető] teljes félelemmel, nemcsak a jónak és értelmesnek, hanem azoknak is, akiknek nehéz kedvükre tenni. Mert ha valaki az Isten iránti lelkiismerete miatt visel el fájdalmas dolgokat és tűr el igazságtalanságot, az kedves dolog. Mert mi érdem van abban, ha vétkeztek és verést kaptok, s eltűritek azt? De ha jót tesztek és szenvedtek, és azt eltűritek, az kedves dolog Istennél” (1Péter 2:18–20).
20. (a) Hogyan kellett alárendelnie magát egy háziszolgának az urát megillető „teljes félelemmel”? (b) Milyen körülmények okozhattak szenvedést egy keresztény rabszolgának?
20 Mit jelentett e tanács gondos követése? Azt, hogy mialatt mint rabszolga eleget tett feladatainak, a kereszténynek illő félelmet vagy figyelmet kellett tanúsítania ura iránt, nehogy magára vonja annak haragját. Még akkor is ilyen félelmet kellett tanúsítania az ura iránt, ha annak követelései kíméletlennek, nyersnek és ésszerűtlennek látszottak is. Az ura talán még a rendesen elvégzett munkáját is kritizálta. Olyan dolgokat is kérhetett a keresztény rabszolgától, amelyek ellentétben álltak Isten törvényével. Istenfélő lelkiismerete parancsainak engedelmeskedve a keresztény talán igazságtalanul szenvedhetett, mivel vonakodott az uráért hazudni vagy az urának lopni. Más alkalommal testileg is bántalmazhatták és szidalmazhatták a rabszolgát.
21. Hogyan vezethetett jóra, ha egy rabszolga türelmesen elviselte a goromba bánásmódot?
21 Péter tanácsával összhangban a keresztény rabszolga nem lázadhatott fel goromba ura ellen. Továbbra is lelkiismeretesen kellett végeznie feladatát és türelmesen el kellett viselnie a goromba bánásmódot. Ez azért volt kedves Isten szemében, mert ezzel el lehetett kerülni azt, hogy lebecsüljék a keresztényiséget. Mások láthatták, hogy az igaz imádat milyen kedvezően befolyásolja a rabszolgákat. Ez arra indíthatta őket, hogy közelebbről megvizsgálják a keresztényiséget azért, hogy megtudják, miért tanúsított a bántalmazott rabszolga ilyen dicséretes önfegyelmet. Ellenben, ha a rabszolga kárt okozott az urának és ezért szigorúan megbüntették, az emberek nem tekintették érdemnek, ha nyugodtan eltűrte a megbüntetését.
22. Hogyan végezze munkáját egy keresztény munkavállaló?
22 Ha napjainkban egy keresztény különlegesen próbateljes körülmények közé kerül, lehetősége van más munkahelyet keresni. De ezt olykor nem tudja megtenni. Talán szerződéssel vállalt munkát, vagy a kedvezőtlen körülmények ellenére a munka folytatására kényszerül, mert egyszerűen nincs más munka vállalására lehetőség. Ebben a helyzetben alig különbözik az i. sz. első században élő háziszolgáktól, akiknek nem volt lehetőségük otthagyni ésszerűtlen urukat. Ezért ameddig egy kereszténynek folytatnia kell munkáját, végezze azt a tőle telhető legjobban, s türelmesen és panaszkodás nélkül viseljen el mindenféle durva bánásmódot, ami Írás szerinti eszközökkel nem akadályozható meg. Kezelje továbbra is a munkaadóját az őt megillető tisztelettel.
JÉZUS PÉLDÁJA BÁTORÍT
23, 24. (a) Kinek a példája bátoríthat minket, amikor helyes cselekedeteinkért igazságtalanul bánnak velünk? (b) Hogyan bántak Jézussal, és hogyan viselkedett Ő?
23 Természetesen senkinek sem könnyű elviselni az igazságtalanságot. Boldogok vagyunk azonban, hogy van egy tökéletes példaképünk, az Úr Jézus Krisztus. Az ő példája igazi bátorítás számunkra. Péter apostol megvigasztalta azokat a rabszolgákat, akikkel méltánytalanul bántak, miután Jézus példájára hivatkozott e szavakkal:
„Mert erre [az életpályára] hívtak el titeket, mivel Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy szorosan az ő nyomdokait kövessétek. Ő nem követett el bűnt és csalás nem volt a szájában. Amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázkodást. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindig arra bízta magát, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:21–23).
24 Az apostol arra emlékeztette ezzel a keresztény rabszolgákat, hogy az egyik ok, amiért Jézus Krisztus tanítványaiként elhívást nyertek az, hogy a Jézuséhoz hasonló szellemiséget tanúsítsanak, mialatt jogtalanul szenvednek. Jézus Krisztus különösen sokat szenvedett életének utolsó napján. Arcul ütötték, ököllel verték, leköpték, ostorral megkorbácsolták (amelyre valószínűleg ólomdarabok, csontszilánkok vagy tövisek voltak felerősítve), és végül mint a legrosszabb gonosztevőt, fára szögezték. Mégis alávetette magát a megaláztatásnak, és egyetlen egyszer sem szidalmazta vagy fenyegette meg azokat, akik ilyen jogtalanul bántak vele. Jézus Krisztus tudta, hogy feddhetetlenül élt, mégsem tett semmit önmaga igazolására. Ezt rábízta Atyjára, mert biztos volt abban, hogy Istene és Atyja igazságosan ítélkezik felette. Mi is biztosak lehetünk abban, hogy a Mindenható tud azokról a jogtalanságokról, amiket el kell szenvednünk. Ő érvényt szerez az igazságnak, feltéve, ha továbbra is türelmesen kitartunk a szenvedések idején. Ha Isten bűntelen Fia készségesen elviselte a goromba bánásmódot, akkor nekünk, az ő követőinek, még inkább okunk van ezt megtenni, ha jól meggondoljuk, hogy mi bűnös teremtmények is vagyunk.
25. Mi módon vált hasznunkra Krisztus szenvedése?
25 Azok a szenvedések, amelyeket Jézus kiállt, valóban a mi hasznunkra váltak, s ez további indok az ő utánzására. Ezt a szempontot hangsúlyozzák ki Péter apostol következő szavai:
„Bűneinket Ő maga vitte fel saját testében az oszlopra, hogy felhagyhassunk a bűnnel, és az igazságosságnak élhessünk. És ,az ő korbács okozta sebei által gyógyultatok meg’. Mert olyanok voltatok, mint az eltévedt juhok, de most visszatértetek lelketek pásztorához és Felvigyázójához” (1Péter 2:24, 25).
26, 27. Miként hasson az ránk, hogy Krisztus értünk szenvedett?
26 Mivel bűnösök vagyunk, nem érdemeljük meg az élet adományát. A Biblia ezt írja: „A bér, amit a bűn fizet, a halál” (Róma 6:23). Jézus Krisztus mégis készségesen magára vette bűneink büntetését, és ártatlan, türelmes bárányként áldozati halált halt érettünk. Azáltal, hogy Isten Fia szégyenletes halál büntetését szenvedte el a kínoszlopon, lehetővé vált a hívő emberek számára, hogy megszabaduljanak a bűneiktől és igazságos életet kezdjenek. Ha arra gondolunk, amit Jézusnak érettünk el kellett szenvednie, az biztosan mély értékelést ébreszt bennünk az iránt, amit értünk tett. Ez megköveteli, hogy az élet minden területén utánozzuk Jézust, készen arra, hogy az igazságosság érdekében rossz bánásmódot is elszenvedjünk. Amikor igazságtalanul bánnak velünk, mindig gondoljunk a mi Urunk szenvedéseire.
27 Ezek a meggondolások belénk véshetik, mennyire szükséges magunkat Krisztus példamutatása szerint átformálni, nehogy elfelejtkezzünk annak a nagy szenvedésnek céljáról, amelyet magára vállalt érettünk. Bűnös állapotunkban szánalomra méltó helyzetben voltunk, eltévedt bárányhoz hasonlítottunk, mivel hiányzott a szerető Pásztor irányítása. Mindez azért következett be, mert mint bűnösök elidegenedtünk nagy Pásztorunktól, Jehova Istentől. De Jézus áldozata és az abba vetett hitünk engesztelést szerzett számunkra (Kolossé 1:21–23). Ezáltal lelkünk felvigyázójának, Jehova Istennek és az ő „Főpásztorának”, Jézus Krisztusnak szerető gondoskodása, oltalma és irányítása alá kerültünk (1Péter 5:2–4). Ezért semmilyen szenvedés az igazságosságért nem lehet nehezen elviselhető, ha értékelésünket be akarjuk bizonyítani az iránt, amit Jézus Krisztus tett. Az a szenvedés, amelyet Jézus Krisztus érettünk elviselt, sokkal nagyobb, mint azok a méltánytalanságok, amelyeket nekünk kell érette elviselnünk.
MUNKAVISZONY HÍVŐK KÖZÖTT
28. 29. (a) Milyen tanácsot adott Pál apostol a hívő úrnál dolgozó keresztény rabszolgáknak? (b) Miért volt szükség erre a tanácsra?
28 Nem minden keresztény rabszolgának volt azonban olyan ésszerűtlen ura az első században, aki miatt méltánytalan bánásmódot kellett volna elviselnie. Az akkor fennálló társadalmi viszonyok alapján még néhány kereszténynek is voltak rabszolgái. Ha a rabszolga és az ura egyaránt Isten Fiának tanítványai voltak, mindkettőjüknek helyes megvilágításban kellett látniuk szellemi kapcsolatukat. Azoknak a rabszolgáknak, akiknek hívő uruk volt, ezt írta figyelmeztetésképpen Pál apostol: „Ezenfelül azok, akiknek hívő gazdáik vannak, ne nézzék le azokat, mivel testvérek. Ellenkezőleg, annál készségesebben legyenek nekik rabszolgáik, mivel azok, akik jó szolgálatukból hasznot merítenek, hívők és szeretettek” (1Timótheus 6:2).
29 Miért volt szükség erre a tanácsra? A hívő rabszolga Krisztus társörököse volt, és ezért szellemi vonatkozásban hívő urával azonos szinten állt. Következésképpen óvakodnia kellett a rabszolgának attól, hogy úgy következtessen, hogy ez a szellemi azonosság eltörli a világi vonatkozásban köztük fennálló viszonyt, valamint megsemmisíti urának ebből származó tekintélyét. Az ilyen beállítottság könnyen arra vezethetett volna, hogy a rabszolga kihasználja urát, és kötelességeit nem a lehető legjobb módon teljesíti. Pál apostol tanácsa szembefordul bármilyen helytelen következtetéssel, amelyet egyes rabszolgák esetleg levonhattak a gyülekezet más tagjaihoz fűződő kapcsolatukból. Éppen ezért, mivel urukkal ilyen jellegű kapcsolatban álltak, alapos okuk volt példamutatóan teljesíteni kötelességeiket. Rendelkeztek azzal az előjoggal, hogy tehetnek valamit keresztény testvérükért, ami nagy örömet szerezhetett számukra.
30. Miért kell ma egy kereszténynek a tőle telhető legjobb munkát végezni akkor, ha egy hívő felügyelete alatt dolgozik?
30 Ma is hasonlók a körülmények, ha egy keresztény hívő felügyelete alatt dolgozik, vagy hívőnél van alkalmazásban. Azon kell lennie, hogy a tőle telhető legjobb munkát végezze. Végül is testvére az, akinek haszna van a munkájából. Ha rosszul vagy felületesen dolgozna, akkor csalódást okozna testvérének, és alkalmat adna számára a bosszankodásra (Példabeszédek 10:26). Milyen szeretetlenség lenne ez egy olyan testvérrel szemben, akit kötelessége szeretni! (1János 4:11).
31. Milyen tanácsra kell a keresztény uraknak gondolniuk?
31 Másrészt a keresztény gazdák vagy munkaadók sem hagyhatták figyelmen kívül azt a tényt, hogy nekik is van gazdájuk, a Krisztus. Isten Fia iránti felelősségük tudata kellett hogy vezesse őket a rabszolgájukkal vagy munkásukkal kapcsolatos bánásmódban. Erre vonatkozóan ezt írta Pál apostol: „Ti urak, továbbra is adjátok ki, ami a rabszolgáitok számára jogos és megilleti őket, mivel tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (Kolossé 4:1).
32. Milyen kötelességünk van a nekünk dolgozó vagy szolgálatot végző hívők iránt?
32 Ha egy keresztény testvér dolgozik nekünk vagy bizonyos szolgálatokat végez mint orvos, ügyvéd, asztalos, bádogos vagy karbantartó, neki is az őt megillető munkabért kell fizetni. Biztos nem lenne illő dolog, ha szellemi kapcsolatunkat kihasználva elhalasztanánk vagy visszatartanánk egy keresztény testvér fizetését, mialatt mi a jövedelmünk nagy részét szórakozásra, fényűzésre vagy költséges nyaralásokra fordítanánk. Nem kell-e megadnunk talán hívő testvéreinknek az üzleti ügyekben azt, ami őket megilleti? Biztosan jó az, ha segítünk testvérünknek megszerezni a létfenntartáshoz szükséges dolgokat. Ha különös előzékenységet tanúsítanak irántunk, azt valóban meg kell becsülnünk. Be kell látnunk, hogy hittestvérünk nincs arra kötelezve, hogy rendkívüli árat számítson vagy másokkal szemben előnyben részesítsen. Mindezekben a dolgokban bebizonyíthatjuk: mindent megteszünk, hogy mennyei Főnk, Isten Fia tetszését elnyerjük.
A FELESÉG ALÁRENDELTSÉGE
33. (a) Milyen tanácsot kapnak a keresztény feleségek? (b) Miért jelentős az 1Péter 3:1-ben használt „hasonlóképpen” kifejezés?
33 A házasság is olyan viszony, amely megkívánja egy fő iránti alárendeltséget. Péter apostol ezért a feleség alárendeltségével kapcsolatos közölnivalóját a korábbi tanácsával köti össze, amelyet a kedvezőtlen helyzetben gyakorolt alárendeltségre vonatkozóan adott, mivel szavait a „hasonlóképpen” jelentésű görög szóval kezdi. Ezt olvassuk:
„Hasonlóképpen ti, feleségek, rendeljétek alá magatokat férjeteknek, hogyha némelyek nem engedelmeskednek a Szónak, a feleség viselkedése által szó nélkül megnyerhetők legyenek, mert ők szemtanúi lehettek mély tisztelettel párosult erkölcsös életmódotoknak” (1Péter 3:1, 2).
34. Milyen körülmények közötti alárendeltségre szólítja fel Péter apostol a keresztény feleséget, és miért nem könnyűek ezek a körülmények?
34 Az itt említett körülményeknek alárendelt keresztény feleség helyzete igen kedvezőtlen. Ha egy férj nem fogadja el Isten Szavának alapelveit, igen megnehezítheti a keresztény feleség életét, mivel keményen és értelmetlenül bánhat vele. Ez azonban nem menti fel a feleséget az alól, hogy a férjét a család fejének ismerje el. Ameddig tehát a férj kívánságai nem állnak ellentétben Isten törvényeivel, addig a keresztény feleségnek mindent meg kell tennie, hogy elnyerje férje tetszését.
35. Hogyan nyerheti meg egy asszony a férjét „szó nélkül”?
35 Amint Péter apostol kiemelte, jó példájával talán a segítségére lehet férjének abban, hogy hívő legyen. Hogy egy feleség ily módon „szó nélkül” megnyerje a férjét, ez nem jelenti azt, hogy sohasem beszél vele bibliai dolgokról, hanem azt jelenti, hogy dicséretes cselekedetei hangosabban beszélnek a szavainál. Férje így képes felismerni, hogy a beszédben és a cselekedetben erkölcsös, illetve tiszta, és hogy mély tiszteletet érez iránta.
36, 37. A Titus 2:3–5 szerint mire kell figyelmet fordítania egy keresztény asszonynak, hogy példamutató feleség lehessen?
36 Amit Pál apostol az asszonyokról írt, még további részleteket árul el arról, hogy mit kívánnak meg egy keresztény feleségtől. A Titushoz írt levelében tudatja:
„A koros asszonyok legyenek tiszteletet érdemlő magatartásúak, nem rágalmazók, nem is sok borivás rabjai, jóra tanítók; hogy emlékeztessék a fiatal asszonyokat józanságra, hogy azok szeressék férjüket, szeressék gyermekeiket, legyenek józan gondolkodásúak, erkölcsileg tiszták, háziasak, jók, és rendeljék alá magukat férjüknek, hogy az Isten Szaváról senki ne beszélhessen gyalázkodóan” (Titus 2:3–5).
37 A figyelmeztetés szerint egy asszonynak lelkiismeretesen igyekeznie kell a magatartásával bebizonyítani, mennyire tisztában van vele, hogy az egész életútját Jehova Isten és az Úr Jézus Krisztus figyelemmel kíséri. Nyelvét mások építésére és buzdítására használja fel mások szidalmazása vagy ártalmas pletykák terjesztése helyett. Biztosan hozzátartozik ehhez a mértékletesség is az evésben és az ivásban. Mint feleség és anya, a keresztény asszony szeretete legyen példamutató, amit kifejezhet azzal, hogy ízletes ételeket készít, a lakást tisztán és rendben tartja. Férje és a gyermekei iránt érzett szeretetében a család érdekeit a sajátja elé helyezze. A férj nyomát se lássa annak, hogy a felesége elhanyagolja a kötelességeit. Ellenkezőleg, vegye észre, mily példamutató a felesége magatartása a többi, hitetlen asszonyéhoz képest.
A KÜLSŐ MEGJELENÉSRŐL ALKOTOTT KIEGYENSÚLYOZOTT NÉZET
38. Az ékességre vonatkozóan milyen tanácsot találunk az 1Péter 3:3-ban, és hogyan kell értenünk ezt a tanácsot?
38 Fontos, hogy a feleségnek kiegyensúlyozott nézete legyen a külső megjelenéséről. Péter apostol hangsúlyt helyezett arra, hogy a keresztény asszonynak elsősorban ne arra legyen gondja, hogy látványos külsőségekkel tegye magát vonzóvá. Ezt írta: „Ékességetek pedig ne külsőséges legyen, haj fonogatása, arany díszek felrakása, vagy külső ruhák viselése” (1Péter 3:3). Az első században az asszonyok sok időt és fáradságot fordítottak arra, hogy hosszú hajukat feltűnő frizurává alakítsák, például hárfa, trombita, koszorú vagy korona alakúra. Ezenfelül gazdagon díszített ruházatokkal, sok aranylánccal, gyűrűvel és karpereccel ékesítették magukat. A keresztény asszonyokhoz nem illett, hogy a betű szerinti ékesítés túlzottan lekösse figyelmüket, hiszen ezáltal azt a benyomást tehették, mintha az életükben a saját személyük volna a legfontosabb, nem pedig Jehova Isten és az Úr Jézus Krisztus tetszésének elnyerése érdekében kifejtett tevékenység. Azonkívül az olyan asszonyok, akik szeretik a látványosságot és a divatot, gyakran büszkék, irigyek és beképzeltek, s ez megfoszthatja szívüket és elméjüket a békesség szellemétől, és csalódottsághoz, ingerlékenységhez vezet.
39. Miért nem hanyagolhatja el egy feleség a külsejét?
39 Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a keresztény asszony ne adjon a külsejére. Amikor Pál apostol hasonlóképpen tanácsot adott a feltűnő ruházattal kapcsolatban, ezt írta: „Azt kívánom, hogy az asszonyok jól rendezett ruhában, szerénységgel és egészséges gondolkodásmóddal ékesítsék magukat” (1Timótheus 2:9). A keresztény asszonynak tehát ügyelnie kellett arra, nehogy a férjének kellemetlen látványt nyújtson az elhanyagolt ruházata, hajviselete vagy megjelenése. Ezen túlmenően a Biblia ezt mondja: „Az asszony viszont a férfi dicsősége” (1Korinthus 11:7). Természetesen egy lusta, ápolatlan nő nem válik a férje becsületére vagy dicsőségére. Nem szerez neki tiszteletet, sőt, árt a tekintélyének. És ha a férj ésszerű mértékben ad a saját külsejére, bosszúságra ingerelheti a felesége lompossága. Ezért nagyon kívánatos, hogy a keresztény asszony a ruházatának és ékszereinek megválasztásánál jó ítélőképességgel el tudja dönteni, hogy mi szerény vagy illedelmes, és mi áll neki jól.
„A CSENDES ÉS SZELÍD SZELLEM”
40. (a) Mi ad egy keresztény asszonynak valódi szépséget? (b) Mivel nem szabad összetéveszteni a ,szelíd és csendes szellemet’?
40 Mindennek ellenére egy nő igazi szépségét az jelenti, ami a szívében van. Péter apostol a következő bölcs tanácsot adta a nőknek, hogy ékességük legyen „a szív rejtett embere, a csendes és szelíd szellem romolhatatlan öltözékében, amely igen értékes Isten szemében” (1Péter 3:4). Ezt a ,csendes és szelíd szellemet’ azonban nem szabad összetévesztenünk egy külsőleges mézesmázos magatartással. Például egy asszony beszélhet igen szerényen, úgy viselkedhet, mintha alkalmazkodna a családfő kívánságaihoz. Szívében azonban mégis megpróbál uralkodóvá lenni a férjén, mert lázadó, ármánykodó szellemű és rászedi őt.
41. Hogyan állapíthatja meg egy asszony, hogy állandó ékességét jelenti-e a „csendes és szelíd szellem”?
41 Annál az asszonynál, aki valóban rendelkezik a ,csendes és szelíd szellemmel’, ez az alázatos szellem az igazi személyiség visszatükröződését jelenti. Hogyan győződhet meg egy asszony arról, hogy ez a szellem vajon részét alkotja-e mindennapos ékességének? Felteheti magának a kérdést: „Mi történik akkor, ha a férjem alkalmasint meggondolatlan vagy ésszerűtlen, vagy kibújik a felelősség alól? Felháborodok-e, vagy elönt-e a méreg, és heves szemrehányásokat teszek-e ilyen esetben? Vagy általában igyekszem megőrizni higgadtságomat és elkerülni a nyílt összeütközést?” Egy ,csendes és szelíd szellemmel’ rendelkező asszony nem olyan, mint egy kitörés előtt álló vulkán, amely csupán látszólag békés. Ellenkezőleg, a próbateljes körülmények között is igyekszik nyugalmát megőrizni, mialatt a jelenlevőkre mély benyomást gyakorol önuralmával és cselekvésmódjával.
42. Az 1Péter 3:5, 6 szerint kik rendelkeztek a ,csendes és szelíd szellemmel’?
42 Ilyen ,csendes és szelíd szellem’ jellemzi a keresztény kor előtti asszonyokat. Erre a tényre emlékeztetett Péter apostol, amikor ezt írta:
„Mert így ékesítették magukat hajdan azok a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, alárendelve magukat tulajdon férjüknek, mint Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, „úrnak” szólítva őt. És ti az ő gyermekei lettetek, feltéve, hogy ezentúl is jót tesztek, s nem féltek semmitől, ami okot ad a rettegésre” (1Péter 3:5, 6).
43. Mi mutat arra, hogy Sára „szent asszony” volt, és reménykedett Istenben?
43 Mint a keresztény kor előtti „szent asszonyok” egyike, Sára, Jehovába vetette reményét és bizalmát. Lót feleségével ellentétben, aki vágyakozva tekintett vissza Szodomára, amiért elveszett, Sára készségesen feladta Ur városának kényelmét, és életének hátralevő részét férjével, Ábrahámmal, sátorlakóként töltötte el. Ábrahámmal együtt előre tekintett egy maradandó lakhely felé, Isten uralma alatt (Zsidók 11:8–12). Sára bizonyosan nem helyezett túlzott hangsúlyt az anyagi javakra és a kényelemre. Életmódja szellemi érzületről tanúskodott. Sára tudta, hogy Isten a feltámadás idején gazdagon meg fogja áldani. A keresztény asszonyok ma bölcs módon ugyancsak Jehova tetszésének elnyerését tették életük fő céljává. (Hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 31:30-cal!)
44. Mi bizonyítja azt, hogy Sára mély tiszteletet érzett férje iránt?
44 A szép Sára mély tiszteletet érzett férje iránt. Amikor egyszer váratlan vendégek érkeztek, Ábrahám gyorsan így szólt hű feleségének: „Végy gyorsan három seah-mérték [22 liter] finomlisztet, gyúrj tésztát és csinálj kerek kalácsokat” (1Mózes 18:6). Ugyanaznap „urának” nevezte Sára Ábrahámot. Mivel magában mondta ezt és nem mások füle hallatára, ezért ez biztos jele volt annak, hogy szívből alárendelte magát férjének (1Mózes 18:12).
45. Mi mutat arra, hogy Sára nem volt gyenge egyéniség?
45 Sára ennek ellenére nem volt gyenge egyéniség. Amikor megfigyelte, hogy az egyiptomi rabszolganő, Hágár fia, Izmael a saját fiukat, Izsákot ,kigúnyolta’, erélyesen így szólt Ábrahámhoz: „Űzd el ezt a rabszolganőt és a fiát, mert ennek a rabszolganőnek a fia nem fog örökölni az én fiammal, Izsákkal!” Sára itt nyomatékos kéréssel fordult Ábrahámhoz, mégsem lépett fel illetlenül követelőzve vagy parancsolólag, ami kitűnik abból, hogy Jehova Isten helyeselte Sára kérését. A Mindenható meghallgatta a helyes szellemben előadott kérést, és utasította Ábrahámot, hogy annak megfelelően járjon el (1Mózes 21:9–12).
46. 47. (a) Hogyan bizonyíthatja be egy szilárd meggyőződésű, bizonyos ügyeket önmaga intéző asszony azt, hogy rendelkezik az alárendeltség szellemével? (b) Mit várhatunk el egy istenfélő asszonytól?
46 Ugyancsak nem szükséges az, hogy egy alárendelt keresztény asszony „gerinctelen” vagy gyenge jellemű személyiség legyen. Nyugodtan kifejezésre juttathatja szilárd személyes meggyőződését, és kezdeményezhet bizonyos dolgokat, amelyek jelentősek a család boldogsága szempontjából. Igyekeznie kell azonban a férje kívánságait és érzéseit is tekintetbe venni. Ez irányítja őt a vásárlásoknál, ha a lakást csinosítja, vagy ha egyéb háztartási ügyeket kell elintéznie. Ha nem tudja biztosan, mit gondol a férje valamilyen eljárásáról, vagy nagyobb bevásárlásáról, akkor elkerülheti a problémákat, ha előtte megbeszéli azokat vele. Azáltal, hogy igyekszik Istennek tetsző módon eleget tenni házastársi kötelezettségeinek, férje tetszését is elnyeri, és nem ad okot arra, hogy jogos kifogásokat emeljen ellene. Egy ilyen asszony biztos elnyeri a család megbecsülését. Olyan lesz, mint a Példabeszédek 31:11, 28 gondos háziasszonya: „Urának szíve bízik benne . . . fiai felkeltek és boldognak jelentették ki őt, felkel az ura, és dicséri őt.” Az a férj, aki megbízik abban, hogy a felesége okosan cselekszik, és nem veszélyezteti a család jólétét, nem törekszik arra, hogy szabályok sokaságával tartsa ellenőrzés alatt felesége meggondolatlan cselekedeteit. Jó megértés fog uralkodni közöttük. És a felesége örülni fog annak, hogy a család ügyeinek intézésében teljesen felhasználhatja képességeit és kezdeményezőkészségét.
47 A keresztény feleség, mint bibliai értelemben vett istenfélő asszony, legyen szorgalmas és legyen benne kezdeményezőkészség mások megsegítésére. Nem olyan asszony, aki gyakorlatilag a férje árnyékában él. (Hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 31:13–22, 24, 27-tel!) Ezt láthatjuk a keresztény asszonyok első századbeli leírásából, akik alkalmasak voltak arra, hogy egy különleges listán feljegyezzék őket. Ezt olvassuk: „Azt az özvegyet vegyék fel névsorba, aki hatvan évesnél nem kevesebb, és egy férfi felesége volt, aki mellett helyes cselekedetek tanúskodnak, ha gyermekeket nevelt, ha idegeneket vendégszeretettel fogadott, ha a szenteknek megmosta a lábait, ha megsegítette a nyomorúságban levőket és minden jó munkát szorgalmasan elvégzett” (1Timótheus 5:9, 10). Vedd tekintetbe, hogy a jó cselekedetei visszanyúlnak arra az időre, amikor „egy férfi felesége volt”. Ezért ne keverjük össze a „csendes és szelíd szellemet” a kezdeményezés és a szorgalom hiányával!
MILYEN ELŐNYÖK SZÁRMAZNAK A KRISZTUSI SZELLEMBŐL?
48. Hogyan lehet egy keresztény asszony az Isten Fiához hasonlóvá?
48 Mivel Krisztus az összes tanítványok követendő példaképe, ezért a keresztény feleségnek is igyekeznie kell Őt még kedvezőtlen körülmények között is utánozni (1Péter 2:21). Ez megköveteli azt, hogy szavainak és cselekedeteinek megítélésénél őszinte legyen önmagához. Ha aztán imateljesen megvizsgálja Jézus Krisztus példáját, és szüntelenül Jehovához imádkozik szelleme segítségéért, hogy jobb feleség lehessen, egyre nagyobb mértékben fogja elnyerni a ,Krisztus értelmét’ (1Korinthus 2:16). Előrehaladása ismeretes lesz mások előtt. Ugyanis mennél inkább elgondolkodunk valakinek a helyes tulajdonságain és szeretetreméltó, dicséretes cselekedetein, annál inkább szeretnénk hozzá hasonlóvá válni.
49—51. (a) Miért mindig ésszerű egy keresztény asszony számára a keresztényi alapelve alkalmazása? (b) Milyen hasznos eredményre vezet az, ha hűségesen ragaszkodunk a Szentíráshoz? (c) Milyen ,rettegésre okot adó’ dologtól nem kell félnie egy keresztény asszonynak, és miért?
49 Még ha a férj meggondolatlan vagy ésszerűtlen is, vagy húzódozik a felelősségvállalástól, szilárd meggyőződése lehet a feleségének, hogy ha a bibliai alapelveket alkalmazza, az adott körülmények között ez fog a lehető legkedvezőbb eredményre vezetni. Kevés érhető el azzal, ha egy asszony éles vitát kezdeményez a férje minden helytelen döntése esetében, és ezzel figyelmen kívül hagyja a Biblia alárendeltségre figyelmeztető tanácsát. Az emberek hajlamosak arra, hogy akkor is védelmezzék magukat, ha tévedésükkel tisztában vannak. Ezért, ha egy asszony a férje helytelen döntéséből mindig nagy ügyet csinál, éppen az ellenkezőjét érheti el, mint amit szeretett volna. A férj talán még inkább mellőzni fogja felesége véleményének maghallgatását, hogy ezzel is bebizonyítsa, nincs szüksége a tanácsára. Ha ellenben a feleség megértést tanúsít iránta, szem előtt tartva azt, hogy mint bűnös emberek nem tudjuk teljesen elkerülni a helytelen döntéseket, a férj inkább hajlamos lesz a következő alkalommal figyelembe venni felesége tanácsát. Büszkeségében ilyenformán nem érzi magát sértettnek.
50 Egy keresztény asszony barátságosan és szerényen bátorítva arra indíthatja férjét, hogy komolyan elgondolkozzon, és változtasson magatartásán. Még ha lassú is az előrehaladás, az asszony számára mégis közvetlen hasznot eredményez. Hogyan? Megszabadul a nyomasztó lelki feszültségtől, a keserűségtől és a barátságtalan légkörtől, amit a férjével történt nyílt összeütközés eredményezhet (Példabeszédek 14:29, 30).
51 A beszédében és a cselekedeteiben hűségesen a Szentíráshoz ragaszkodó asszony nem biztos, hogy mindig hozzásegítheti hitetlen férjét ahhoz, hogy keresztény legyen. Ennek ellenére megnyugtató az a tudat, hogy magatartásával elnyeri Isten tetszését. Dicséretesen eleget tesz házastársi és anyai kötelezettségeinek, ami hozzá tartozik jó munkájához, amely olyan, mint a mennyekben összegyűjtött kincs. Ennek a kincsnek a kamatai az isteni áldások (Máté 6:20). Tudja, mennyire fontos megőriznie jó kapcsolatát Istennel, hogy ,jót kell tennie’, és nem kell félnie ,semmiféle rettegésre okot adó’ dologtól — például gyalázkodástól, fenyegetéstől, ellenállástól, amit Jézus Krisztus tanítványaként kell elviselnie. Ahelyett, hogy engedne a félelemnek, és elveszítené kapcsolatát Jehova Istennel és a Fiával, a Krisztusért való szenvedésnek tekintheti azt, ami vele történik. Ily módon a magát készségesen alárendelő istenfélő, hívő asszony, Sára egyik leányának bizonyul.
„AZ ISMERETNEK MEGFELELŐEN”
52. Miért jelentős az, hogy Péter a görög „hasonló módon” vagy „ugyanúgy” jelentésű szót alkalmazta, amikor a keresztény férjeknek tanácsot adott?
52 Miként a feleségnek bizonyos kötelességei vannak férjével kapcsolatban, ugyanúgy a férjnek is vannak kötelességei a feleségével kapcsolatban. Péter apostol a „hasonló módon” vagy „ugyanúgy” jelentésű görög szó alkalmazásával arra emlékeztette a férjeket, hogy a figyelmeztetése összefüggésben van a feleségeknek adott korábbi tanácsával. Ezt írja:
„Ti, férjek, továbbra is lakjatok velük hasonló módon az ismeretnek megfelelően, megadva nekik a tiszteletet, mint gyengébb edénynek, a női nemnek, mivel velük együtt ti is az élet ki nem érdemelt jóindulatának örökösei vagytok, hogy imáitoknak ne legyen akadálya” (1Péter 3:7).
53. Mi határozza meg döntően azt, hogyan lakjon együtt a férj a feleségével?
53 Figyelemre méltó, hogy az ihletett apostol, aki maga is nős ember volt, elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a férj „az ismeretnek megfelelően” lakjon vagy éljen együtt feleségével (Márk 1:30; 1Korinthus 9:5). A férj biztosan szeretné alaposan megismerni feleségét — érzéseit, erős oldalát, gyengeségeit, hajlamait és ellenszenvét. De ami még fontosabb, fel kell ismernie, hogy mint keresztény férjnek, neki mik a kötelességei. Ha igazán ismeri a feleségét, és az Istentől kapott saját feladatát is, akkor ,továbbra is az ismeretnek megfelelően lakhat vele’.
54. Mit jelent a főség gyakorlása?
54 Az Írások megmutatják, hogy a férj feje a feleségének. De nem abszolút feje, mert családi ügyekkel kapcsolatban Jézus Krisztus fősége alatt áll. „Minden férfi feje a Krisztus”, mondja nekünk a Biblia (1Korinthus 11:3). „Férjek”, írja Pál apostol, „továbbra is szeressétek feleségeteket éppúgy, ahogy Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta érte” (Efézus 5:25). Az a mód, ahogy Isten Fia kezeli a keresztény gyülekezetet, például szolgál a családi kötelességeit teljesítő férj számára. Márpedig Jézus Krisztus nem zsarnoki vagy félelmet keltő módon gyakorolja főségét a keresztény gyülekezet felett. Ellenkezőleg, még az életét is odaadta érte. Ezért a férjet a fősége nem jogosítja arra, hogy uralkodjon a feleségén, vagy megalázott, méltánytalan helyzetbe kényszerítse őt. Ehelyett a felelőssége megkívánja, hogy szeretetteljesen feláldozza magát, és kész legyen a felesége jólétét és érdekeit a saját kívánságai és hajlamai elé helyezni.
55. Mit kell a keresztény férjeknek tenniük, ha Jézus Krisztust állítják maguk elé példaképül?
55 Mivel Jézus Krisztus tökéletes példa a férjek számára, ezért meg kell ismerniük, hogyan bánt Jézus a tanítványaival. Nagyon fontos, hogy a férjek családi kötelességeik teljesítése során az Isten Fia példáját kövessék. Végy szemügyre csak néhányat azok közül, amiket Jézus Krisztus a földön a tanítványaiért tett.
56, 57. (a) Hogyan tanúsított Isten Fia őszinte érdeklődést tanítványai szellemi jóléte iránt? (b) Milyen kérdéseket tehet fel magának egy férj Jézus példája alapján?
56 Isten Fiát őszintén érdekelte követőinek szellemi jóléte. Még amikor nehezen akarták megérteni a fontos dolgokat, akkor sem türelmetlenkedett. Időt fordított arra, hogy helyesen lássák és tényleg megértsék a tanítását (Máté 16:6–12; János 16:16–30). Amikor ezek után még mindig nehézségeik voltak egymás közti viszonyuk helyes megértésében, Jézus megismételte a lényeges gondolatot, hogy mennyire szükséges alázatosan szolgálniuk egymást (Márk 9:33–37; 10:42–44; Lukács 22:24–27). A halála előtti éjszakán nyomatékot adott az alázatosságról mondott tanításának, amikor megmosta tanítványainak lábát, és ezzel példát állított fel számukra (János 13:5–15). Jézus ismerte tanítványainak gyengeségeit is, és nem mondott nekik többet, mint amit egy-egy alkalommal meg tudtak érteni (János 16:4, 12).
57 Egy keresztény férj tegye fel magának a kérdést: „Hogyan gondoskodom feleségem és gyermekeim szellemi jólétéről? Valóban súlyt helyezek-e arra, hogy helyesen megértsék a bibliai alapelveket? Ha valamilyen helytelen beállítottságot vagy helytelen cselekedetet figyelek meg, megmagyarázom-e, hogy miért helytelen az, vagy miért van szükség változtatásra? Figyelembe veszem-e a családom gyengeségeit, és ügyelek-e arra, hogy ne követeljek tőlük túl sokat?”
58. Hogyan utánozhatja a férj Jézus példáját, amikor a családja fizikai szükségleteiről gondoskodik?
58 Isten Fia figyelembe vette a tanítványai fizikai szükségleteit is. Amikor az apostolok egy prédikáló utazásról visszatértek és beszámoltak tevékenységükről, ezt mondta nekik: „Jöjjetek, csak ti magatok, egy magányos helyre és pihenjetek egy keveset” (Márk 6:31). Ily módon egy férj is bölcsen szem előtt tartja ezt, és alkalmat ad a feleségének és a gyermekeinek, hogy kipihenhessék mindennapi munkájuk fáradalmait.
59. 60. (a) Hogyan mutatta meg Jézus Krisztus, hogy bizalmat érzett tanítványai iránt? (b) Hogyan segíthet ez egy férjnek a főség helyes gyakorlásában?
59 Jézus Krisztus nem úgy gyakorolja a főségét, hogy a gyülekezet tagjait bonyolult előírásokkal korlátozza. Ellátta őket a mindennapi nehézségek megoldásához valóban szükséges fontos parancsokkal és irányelvekkel, amelyek alapot adnak arra, hogy helyes döntéseket hozhassanak. Önfeláldozó szeretete a tanítványai iránt érzett bizalmával párosulva, szinte ,kényszeríti’ őket hasonló szeretet kinyilvánítására, hogy a lehető legtöbbet megtegyék tetszésének elnyeréséért. (2Korinthus 5:14, 15; hasonlítsd ezt össze az 1Timótheus 1:12; 1János 5:2, 3-mal!)
60 Hasonlóképpen sokat tehet a férj a boldog házassága érdekében, ha bizalmat tanúsít a felesége iránt. Egy olyan feleség, aki csak kevéssé tudja érvényre juttatni saját kezdeményezését a kötelességei teljesítése során, hamar elveszti a munkakedvét. Akadályoztatva érzi magát tudásának, tehetségének és képességeinek kibontakoztatásában, és ez csalódottá teszi őt. Ha ellenben a férj egyes fontosabb ügyekben az ő jó megkülönböztető képességére bízza magát, örülni fog annak, hogy mindent a férje tetszése szerint végezzen el.
„MEGADVA NEKIK A TISZTELETET, MINT GYENGÉBB EDÉNYNEK”
61—63. (a) Mit mond az Írás arról, hogyan bánjon egy férj a feleségével? (b) Mit kerüljön egy férj, ha a feleségének megbecsült helyzetet szeretne biztosítani? (c) Mit kell a férjnek készségesen megtenni, ha fontos családi ügyekről van szó? (d) Miért nem elegendő csak a kimondott szóra figyelni a végső döntés esetén?
61 Ha a férj az ismeretének megfelelően lakik a feleségével mint személlyel, és a rá vonatkozó Írás szerinti kötelességek alapján, akkor ,megadja neki a tiszteletet, mint gyengébb edénynek, a női nemnek’. Mivel a feleség testi felépítése következtében általában nem tud olyan fizikai teljesítményt nyújtani, mint a férj, ezért ő a ,gyengébb edény’. Ennek ellenére megtisztelő és méltó helyet kell elfoglalnia a családban. Pál apostol következő szavai rámutatnak arra, hogyan kell a férjnek tiszteletet tanúsítania a felesége iránt: „A férjeknek úgy kell szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti feleségét, önmagát szereti, mert soha senki sem gyűlölte a saját testét; ellenben táplálja és dédelgeti azt, miként Krisztus is a gyülekezetet” (Efézus 5:28, 29).
62 Általában a férjek nem becsülik le a saját teljesítményüket, nem tüntetik fel magukat alkalmatlannak, nem bánnak kegyetlenül a testükkel, és nem vonják meg maguktól a szükséges pihenést és kikapcsolódást sem. Nem akarnak semmirekellő hírében állni, hanem mások előtt tekintélyesnek szeretnek látszani. Ha egy férj valóban keresztény, nem pellengérezi ki felesége gyengeségeit, nem becsüli le, nem nézi le, nem alázza meg őt. Hasonló tiszteletet és figyelmességet tanúsít felesége iránt, mint amit a saját maga részére elvár, és érezteti feleségével, menynyire kívánt, megbecsült és szükséges személynek tartja őt.
63 Hogy a feleség megbecsült helyzetbe kerüljön a családban, a férjnek készségesen meg kell beszélnie vele nyugodtan és értelmesen a családi ügyeket, s meg kell kérdeznie, mit gondol, mi az elképzelése azokkal kapcsolatban. A feleség fejezze ki nyíltan véleményét, és legyen meggyőződve arról, hogy a férje nem tolja könnyen félre nézeteit a fontos kérdésekben, hanem megfelelően tekintetbe veszi azokat. (Hasonlítsd ezt össze a Bírák 13:21–23; 1Sámuel 25:23–34; Példabeszédek 1:5, 6, 8, 9-cel!) Amellett a férjnek arra is gondolnia kell, hogy ne csak a kimondott szót vegye tekintetbe. A hangszín, az arckifejezés vagy a lelkesedés és önkéntesség hiánya mély érzelmeket árulhatnak el. (Hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 15:13-mal!) A férj, aki valóban ismeri feleségét, egyáltalán nem hagyja figyelmen kívül ezeket, és nem fog vaktában nekilátni olyan dolgoknak, amelyek szükségtelenül felingerelhetnék a feleségét.
64. Mikor ne engedjen egy férj a feleségének, és miért van erre szükség?
64 Természetesen a férj mint a család feje, nem engedhet a felesége kérésének akkor, ha szilárdan meg van győződve arról, hogy az ellentétben áll az egész család érdekeivel. (Hasonlítsd ezt össze a 4Mózes 30:6–8-cal!) Felismeri, hogy a Biblia alapján még a felesége érzelmi megnyilvánulásai ellenére is kötelessége ahhoz tartani magát, amit minden őszinteséggel helyesnek tart. Ha a férj a meggyőződése ellenére eleget tenne felesége kívánságának, ezzel gyalázatot szerezne Istenének, aki őt családfői állásába helyezte. Ha ezután a családja nehézségek közé kerül, elkeseredettséget érezne feleségével szemben. Ha ellenben szilárdan ragaszkodik ahhoz, amit egyértelműen helyesnek tart, abból a családnak lesz haszna. Ha döntését imateljesen és a bibliai alapelvekkel összhangban hozza meg, a felesége előbb-utóbb belátja, hogy a férje bölcsen döntött, és örülni fog, hogy férje kitartott elhatározásában. Ez elmélyíti tiszteletét férje iránt, és hozzájárul a saját és az egész család boldogságához is.
ÍRÁS SZERINTI ALAP
65. Milyen Írás szerinti alapja van annak, hogy egy keresztény férj „az ismeretnek megfelelően” éljen hívő feleségével?
65 Kényszerítő ok vezeti arra a keresztény férjet, hogy az „ismeretnek megfelelően” lakjon együtt hívő feleségével, és adja meg neki a tiszteletet. Itt nemcsak a család fokozott békéjéről van szó. A keresztény Péter apostol a hívőtársainak figyelmét egy ennél fontosabb okra hívta fel. Megmagyarázta, hogy a férjek a feleségükkel együtt ,örökösei az élet ki nem érdemelt jóindulatának’. Jézus Krisztus váltságáldozatával lehetőséget nyújtott mind a férjek, mind a feleségek számára ahhoz, hogy a bűn és a halál ítéletétől megszabaduljanak és elnyerjék az örök életet. Egy feleség tehát éppen olyan helyeselt állapotban lehet Isten és Krisztus előtt, mint a férje. A férjnek ezért komoly ok van arra, hogy óvatos legyen, és a feleségét ne kezelje úgy, mintha alacsonyabb rangú személy lenne, s mintha Isten szemében nem lenne ugyanolyan értékes, mint ő.
66. Miért eredményezhet súlyos szellemi ártalmat, ha a családi ügyek intézése nincs összhangban az Írásokkal?
66 Ha a családi ügyeket nem intézik azzal összhangban, ahogyan Jézus Krisztus bánik a gyülekezettel, akkor ez mind a férj, mind a feleség szellemi állapotára hátrányosan hat. Igen, az imák ,akadályba ütköznek’. Az a család, amely hajlamos a vitákra, megbotránkozásra, a haragra, a szigorú és értelmetlen bánásmódra, nehezen tud Istenhez fordulni imában. Mivel az illető a szívében elítéltnek érzi magát, nem tud a beszéd nyíltságával Istenhez fordulni (1János 3:21). Mindamellett Jehova Isten bizonyos előfeltételeket szabott az imák meghallgatásához. Azokat a személyeket, akik könyörtelenek és nem készek mások hibáit megbocsátani, Ő sem hallgatja meg, ha hozzá fordulnak (Máté 18:21–35). Csak azok részesülnek kedvező meghallgatásban, akik igyekeznek összhangba hozni az életüket az ő parancsaival (1János 3:22). Ha a családban a férj vagy a feleség elmulasztja Jézus Krisztus példáját utánozni, nem várhatják el, hogy a nehézségekben Isten melléjük álljon. Ha azonban hűségesen engedelmeskednek a bibliai tanácsnak, akkor biztosan számíthatnak Isten jóindulatára és áldására. Ez csodálatos jutalom azért, amiért alárendelik magukat az Isten Fia főségének.
ALÁRENDELTSÉG A KERESZTÉNY GYÜLEKEZETBEN
67. Milyen magatartású legyen egy keresztény gyülekezet a Máté 23:8–11 szavai szerint?
67 A keresztény gyülekezetben hasonlóképpen fontos Krisztus főségének elismerése. Ez az elismerés befolyásolja minden egyes tag egymás iránti viselkedését és magatartását. Jézus szavai szerint az ő gyülekezete egy testvéri közösség. Ezt mondta tanítványainak: „De ti ne hívassátok magatokat Rabbinak, mert egy a ti tanítótok, mivelhogy ti mindannyian testvérek vagytok. Azonkívül a földön senkit se hívjatok atyátoknak, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ,Vezetőnek’ se nevezzenek senkit mert egy a ti Vezetőtök, a Krisztus. Hanem a legnagyobb közöttetek legyen a szolgátok” (Máté 23:8–11).
68, 69. (a) Milyen szabadságot nem engedhet meg magának senki, ha szem előtt tartjuk azt, hogy a gyülekezet egy testvéri közösség? (b) Mit kellett szem előtt tartania Timótheusnak, amikor a gyülekezet tagjaival foglalkozott?
68 Ezért senki se játssza az urat a gyülekezetben. Aki vénként és tanítóként szolgál, Krisztust, az Urat utánozza azáltal, hogy alázatosan, rabszolgaként szolgál testvéreinek. A gyülekezet azonban testvériség is, amely fiatalokból, öregekből, férfiakból és nőkből áll, ezért az egyes tagoknak nincs joguk arra, hogy olyasmit engedjenek meg maguknak, ami ellentétben áll a természetes illendőséggel. Pál apostol ezt tanácsolta Timótheusnak: „Idősebb férfit ne bírálj szigorúan. Ellenkezőleg, kérleld, mint atyát; a fiatalabb férfiakat, mint testvéreket, az idősebb asszonyokat, mint anyákat, s a fiatalabb nőket, mint testvérnőket, teljes erkölcsi tisztasággal” (1Timótheus 5:1, 2).
69 Amikor az apostol ezeket a szavakat írta, Timótheus valószínűleg a harmincas éveiben volt. Jóllehet kinevezett vénként szolgált, Pál mégis arra figyelmeztette őt, hogy állandóan tartsa szem előtt viszonylagos fiatalságát. Ha tehát az idősebb férfiakat helyre kellet igazítania, Timótheus nem lehetett goromba, hanem tiszteletteljesen kellett hozzájuk fordulnia, mint egy apja előtt álló fiúnak. (Hasonlítsd össze ezzel azt a tiszteletteljes módot, ahogy Jákobbal bántak a fiai, az 1Mózes 43:2–10 szavai szerint!) Az idősebb asszonyokkal is figyelmesnek kellett lennie, és egy anyát megillető kedvességet kellett tanúsítania irántuk. Még a fiatal férfiak iránt sem engedhetett meg az illendőnél többet magának Timótheus, hanem mint szeretett, vér szerinti testvéreivel, úgy kellett bánnia velük. Az erős vonzalom miatt, amit a férfiak a más nembeliek iránt éreznek, igen helyénvaló volt Timótheus számára a figyelmeztetés, hogy a fiatal nőket tekintse úgy, mint saját, vér szerinti nőtestvéreit, „teljes erkölcsi tisztasággal”. Ez azt jelentette, hogy a fiatal keresztény nők iránt gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben erényesnek és tisztának kellett maradnia.
70. (a) Miért szükséges az alárendeltség szelleme ahhoz, hogy a gyülekezetben megőrizzük a helyes viselkedést? (b) Mi segíthet megőrizni ezt a szellemet?
70 A gyülekezet más tagjaival fenntartott kapcsolatunkban legyünk alázatos szelleműek, hogy meg tudjuk tartani a kellő távolságot és ne vétsünk a természetes illendőség és jó ízlés ellen. Péter apostol ezért joggal adta a következő figyelmeztetést: „Ti, fiatalabb férfiak, rendeljétek alá magatokat az idősebb férfiaknak” (1Péter 5:5). A fiatalabb férfiaknak együtt kellett működniük az idősebb férfiakkal, elsősorban a gyülekezet kinevezett véneivel. Biztosan nem lenne helyénvaló, ha ez esetben egy fiatal úgy beszélne és úgy bánna idősebb férfitestvéreivel, ahogy a saját testi apjával sohasem tenné meg. De mit tehet egy fiatal férfi azért, hogy megőrizze az alárendeltség szellemét? Hasznos lehet számára, ha elgondolkozik az idősebb testvéreinek dicséretes tulajdonságain és hű szolgálatukon. Ez hozzásegítheti, hogy elmélyítse irántuk érzett szeretetét és nagyrabecsülését. (Hasonlítsd ezt össze a Zsidók 13:7, 17-tel!)
71. Mit kell azon értenünk, hogy ,övezzük fel magunkat alázatos értelemmel’?
71 Természetesen Péter nemcsak a fiatal férfiakat figyelmezteti arra, hogy rendeljék alá magukat az idősebb férfiaknak. A továbbiakban ezt írja: „Mindannyian övezzétek fel magatokat alázatos értelemmel egymás iránt.” A görög kifejezés: ,alázatos értelemmel felövezni valakit’ azt a gondolatot közvetíti, hogy az embernek bizonyos mértékig magára kell kötnie az alázatosságot. Az „alázatosság” hasonló olyan kötényhez, amelyet a rabszolga magára köt. A szellem, amit Péter itt említ, a szolgálatkészség szelleme. Milyen szép is az, amikor a gyülekezetben mindannyian tisztelettel és figyelemmel kezeljük és méltányoljuk azokat, akik arra rászolgálnak! Az ilyen magatartás Jehova jóindulatát és áldását eredményezi, amint Péter hozzáteszi: „Mert Isten a gőgösöknek ellenáll, de ki nem érdemelt kedvességben részesíti az alázatosakat” (1Péter 5:5).
72. Mi a jutalma a helyes módon tanúsított alárendeltségnek?
72 Ha alárendeltségünk kinyilvánítása összhangban áll a Szentírás által ajánlott alázatos móddal, akkor gazdag jutalomban lesz részünk. Sohasem fog még rosszabbá tenni egy amúgy is rossz helyzetet, hanem jó lelkiismeretet biztosít nekünk Isten és ember előtt. Aki az államhatalomnak, a munkaadónak, az elöljárónak és a hitetlen férjnek alárendeli magát, az kitűnően tanúskodik az igazi keresztényiség értékéről, sőt, még segítségére lehet másoknak is, hogy Isten Fiának tanítványaivá legyenek és elnyerjék az örök életet. Mi magunk meg lehetünk győződve arról, hogy Jehova Isten gazdagon megjutalmaz azért, ha az ő szemében tetsző életutat követjük. Igen, az illő alárendeltség a hatalomnak a legjobb életút létfontosságú részét alkotja ma.
[Tanulmányozási kérdések]
