8. fejezet

Ami segít elviselni a szenvedéseket

1, 2. Miért nem mentesülnek Jézus Krisztus tanítványai a szenvedésektől?

AZ ÉLETBEN vannak olyan időszakok, amikor az embernek sürgős segítségre van szüksége. Ha gyors egymásutánban egyik szerencsétlenség követné a másikat, könnyen a kétségbeesés szélére jutnánk. A terhet nagyobbnak éreznénk, hogysem el tudnánk viselni. Milyen jó azonban, ha ilyenkor segítséget kapunk!

² Az a tény, hogy Jehova Fiának tanítványai vagyunk, nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk segítségre. Nem vagyunk mentesek a csapásoktól. Az emberek közös sorsa az, hogy újból és ismét jelentkeznek betegségek, balesetek, áradások, földrengések, ítéletidők, bűnözés, igazságtalanság és elnyomás. Nem várhatjuk el, hogy a Legfőbb Szuverén hatalmát gyakorolja az öröklött tényezőkre és a külvilágra, hogy kizárólagosan mi, az ő szolgái, mentesüljünk az ezekkel kapcsolatos dolgoktól. Az az idő, amikor Isten a bűn minden ártalmas hatását megszünteti, még ezután fog eljönni. Ha már most megoltalmazná népét, akkor kétségkívül nagyszámú embersereg özönlene hozzá hogy szolgáljanak neki, de ezt csupán önző okokból tennék, nem szeretetből és hitből. (Hasonlítsd ezt össze a János 6:10–15, 26, 27-tel!)

3, 4. Milyen szenvedések sújthatják az igazi keresztényeket, amelyek másokat megkímélnek, és milyen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban?

³ Nemcsak az elkerülhetetlen nehézségek juttathatnak azonban kellemetlen körülmények közé,  hanem éppen azért, mert Isten szolgái vagyunk, üldözhetnek is minket — talán éppen a rokonok, szomszédok, ismerősök vagy kormánytisztviselők. Jézus Krisztus még azt is mondta: „Az emberek nyomorúságra adnak benneteket és megölnek titeket, és minden nemzetben a gyűlölet céltáblái lesztek az én nevemért” (Máté 24:9). A tények azt igazolják, hogy ez megtörténik még a huszadik században is.

⁴ Miért engedi meg a Mindenható Isten, hogy a szolgái különböző próbákon átessenek? Mivel az életük nem mentes a hétköznapi problémáktól és gondoktól, és mivel a hitükért még a „gyűlölet céltáblái” is lehetnek, ezért valaki feltehetné a kérdést, hogyan lehet akkor ez a legjobb életút? Van-e valami, ami kiegyenlíti a szorongattatást, vagy esetleg felülmúlja azt? Valóban boldogabb lesz-e az ember, ha kitart a próba alatt, mintha kitér előle? Mi segít nekünk kitartani a nagy nyomás idején? E kérdésekre kapott válaszok segítségünkre lesznek és megerősítenek bennünket.

KI FELELŐS TULAJDONKÉPPEN?

5. Mit kell felismernünk a bűn eredetével kapcsolatban?

⁵ Egy igen fontos dolgot nem szabad elfelejtenünk: a mi mennyei Atyánk nem felelős a szenvedésekért. Ő nem hozott bűnt a világba. Isten egyik szellemfia lázadt fel Teremtője ellen, miáltal Sátánná, a Legfelségesebbnek ellenszegülőjévé lett. Az ő befolyására szegte meg az első emberpár, Ádám és Éva szándékosan Isten törvényét, miáltal halálbüntetést vontak magukra (1Mózes 3:1–19; János 8:44). Mivel Ádám elvesztette tökéletességét, ezért minden leszármazottja bűnben született, tehát számolnia kell azzal, hogy beteg és tökéletlen lesz, s végül megöregszik és  meghal (Róma 5:12). Mivel bűnösnek születtünk, ezért nem tud egyikünk sem olyan lenni, amilyen szeretne, és lennie kellene. Szavainkkal és tetteinkkel akaratlanul is megsértünk másokat, miáltal fokozzuk szenvedésüket. Ne felejtsük el tehát, hogy Isten nem felelős a nehézségekért, amelyek tökéletlenségünk miatt vagy embertársaink tökéletlensége miatt létrejönnek. Ha az ember mindig engedelmeskedett volna Isten törvényének, akkor nem lenne betegség, gyengeség, öregedés és sok más szenvedés.

6. Miként vélekedik Jehova mások embertelenségéről?

⁶ Azonkívül a mi mennyei Atyánk nem helyesli az emberek embertelenségét. A Biblia ezt mondja: „Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, amikor az embert kiforgatják jogából, a Felségessel szembeszállva, amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr!” (Siralmak 3:34–36, Ökumenikus Biblia). Akik Isten törvényét megsértve kihasználják embertársaikat, azok számadással tartoznak. „Enyém a bosszúállás, én megfizetek, mondja Jehova” (Róma 12:19). Következésképpen ne legyünk elkeseredettek mennyei Atyánk iránt azokért a szenvedésekért, amelyek abból fakadnak, hogy az emberek szándékosan és lázadóan figyelmen kívül hagyják Isten törvényét.

7. Mivel Jehova Isten megengedi számunkra a szenvedést okozó állapotokat, milyen következtetésre kell jutnunk, milyen okból engedi ezt Jehova?

⁷ Jehova Isten természetesen képes lenne megakadályozni azt, hogy Sátán, a démonok és a gonosz emberek, valamint az emberi bűnösség bármilyen próbateljes helyzetet létrehozzanak. Nyilvánvalóan oka van annak, hogy még a saját szolgáit is engedi szomorú körülmények közé kerülni.

 ,AZ IRGALOM EDÉNYEINEK’ ÉRDEKÉBEN

8. Milyen indokokat sorol fel a Róma 9:14–24 arra vonatkozóan, hogy Jehova nem ítéli meg azonnal a másoknak ártó személyeket?

⁸ A Biblia feltárja, hogy Isten jó cél érdekében nem lép közbe azonnal, ha valakinek mások nagy szenvedést okoznak, mivel ez az igazságos érzelmű emberek hasznára válik. A keresztény Pál apostol ezt írta egyik levelében a rómaiaknak:

„Vajon igazságtalanság van Istennél? Erről szó sem lehet! Mert ezt mondja Mózesnek: ,Irgalmazok annak, akinek irgalmazok, és könyörülök azon, akin könyörülök.’ Ezért nem azon múlik, aki kíván, sem azon, aki fut, hanem az irgalmazó Istenen. Mert azt mondja az Írás a fáraónak: ,Éppen azért engedtelek fennmaradni, hogy veled kapcsolatban megmutassam hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön.’ Így tehát annak irgalmaz, akinek akar, de hagyja makaccsá válni azt, akit akar.

Ezért ezt mondod nekem: ,Miért hibáztat mégis? Hisz ki állt ellen kifejezett akaratának?’ Ó, ember, ki vagy te valójában, hogy visszabeszélsz Istennek? Mondhatja-e egy megformált dolog a formálójának: Miért így alkottál meg engem? Micsoda? Hát nincs a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyúradékból némely edényt tisztességes használatra, némelyet pedig tisztességtelen használatra készítsen? Márpedig ha Isten — jóllehet akarata szerint megmutathatná haragját és megismertethetné hatalmát — sok hosszútűréssel megtűrte a pusztulásra méltó harag edényeit, hogy megismertethesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket előre elkészített a dicsőségre, vagyis minket, akiket elhívott nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is, mi van akkor?” (Róma 9:14–24).

9. Hogyan bizonyult a fáraó a ,harag edényének’?

⁹ Amit Jehova Isten egy ember élete során jóváhagy vagy megenged, azzal nyilvánvalóvá  válik, hogy milyen „edény” az illető. A fáraó, akinek Jehova Mózes és Áron közvetítésével megüzente, hogy engedje szabadon a rabszolgasorba juttatott izraelitákat, egyre inkább megkeményítette magát a Legfelségesebbel szemben. Mialatt a csapások egymást érték Egyiptomban, a fáraó egyre makacsabbul vonakodott kiengedni szabad népként az izraelitákat Egyiptomból. Ezzel nyilvánvalóvá tette azt, hogy ő ,harag edénye’ lett, és rászolgált arra, hogy a Legfőbb Szuverén, Jehova Isten elleni lázadó magatartása miatt megsemmisítsék. Egyidejűleg az izraelitákkal szemben alkalmazott szörnyű és jogtalan bánásmód bőven igazolta, hogy azok rászolgáltak az irgalomra, együttérzésre és könyörületességre.

10. Hogyan szerzett Jehova nagy nevet, amikor megengedte, hogy a fáraó — ellenálló magatartása ellenére — egy ideig még életben maradjon?

¹⁰ Vedd figyelembe, hogy Pál apostol arra figyelmeztetett: Isten nevének is szerepe volt abban, hogy Jehova eltűrte a fáraó merev és ellenséges magatartását. Ha ezt a gőgös uralkodót azonnal megsemmisíti, Jehova Istennek nem lett volna alkalma oly széleskörűen és oly sokrétűen kinyilvánítania hatalmát és megaláznia Egyiptom sok istenét és varázsló papjait. A tíz csapás, amelynek betetőzéseként a fáraó seregei megsemmisültek a Vörös-tengerben, olyan mély benyomást keltő bemutatása volt Isten erejének, hogy még évekkel azután is arról beszéltek a környéken élő nemzetek. Ily módon az egész földön hirdették, dicsőítették és tisztelték Jehova nevét, és az őszinte gondolkodású embereket ez arra indította, hogy elismerjék az ő legfelségesebb állását. (Józsué 2:10, 11; 1Sámuel 4:8).

11. Milyen előnyük származott az izraelitáknak a fáraó esetéből szerzett tapasztalatból?

 ¹¹ Az izraelitáknak mint az ,irgalmasság edényeinek’ biztosan előnyük származott abból, amit a Legfelségesebb tett. Mivel megengedte az elnyomást, majd hatalmának nagyszerű kinyilvánításával megszüntette azt, bizonyosan hozzásegítette az izraelitákat ahhoz, hogy jobban megismerjék Őt, és egyúttal felvillantotta előttük nagyságát, amire különben nem lett volna alkalom. Az izraeliták számára bármily fájdalmasak voltak is az Egyiptomban szerzett tapasztalatok, azok árán értették meg, mennyire fontos hinni Isten megmentő erejében, és kinyilvánítani az egészséges istenfélelmet. Ez elengedhetetlen volt számukra, ha továbbra is a boldogsághoz, biztonsághoz, békéhez és egészséghez vezető életutat kívánták követni (5Mózes 6:1–24; 28:1–68).

12. Jób példája alapján mi válik lehetővé számunkra azzal, hogy Jehova megengedi a szenvedést?

¹² Amint az emberi szívek hajlamai egykor megnyilvánultak, úgy ma a mi esetünkben is a ránk következő próbák — amelyeket Isten megenged — teszik nyilvánvalóvá, vajon helyes indítékból szolgálunk-e? Isten ellenfele, a Sátán azt állítja, hogy az emberek önző okokból engedelmeskednek Isten akaratának. A hű Jóbról ezt mondta: „Mindent odaad az ember a lelkéért. A változatosság kedvéért nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és érintsd őt egészen a csontjáig és a húsáig, és lásd meg, nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?” (Jób 2:4, 5). A szenvedésünk során tanúsított kitartásunk által részünk lehet abban, hogy Sátán állítását hazugnak bizonyítsuk és igazoljuk mennyei Atyánk jó hírnevét, aki megbízik az ő hű szolgáiban. És mi a helyzet akkor, ha Jehova azt is megengedi, hogy Sátán az őt kiszolgálók révén igen szörnyű módon bánjon az igaz keresztényekkel, akik meghalhatnak vagy  nyomorékokká lehetnek? Mi a helyzet akkor, amikor egyeseket megerőszakolnak vagy más közönséges módon megbecstelenítenek? Az ilyen esetek megdöbbentők. De a mi mennyei Atyánkat semmi sem gátolhatja meg abban, hogy az adott időben mindent teljesen helyreállítson. Ezért egyes esetekben jónak látja, hogy a próbák idején ennyire szélsőséges helyzetek kialakulását engedje meg. Azzal, hogy Isten egyes szolgái egészen a halálig hűségesnek bizonyultak, alkalmuk volt tagadhatatlanul bebizonyítani hűségük valódiságát.

13. Mire utalnak az 1Péter 1:5–7 szavai a keresztényekre következő szenvedésekre vonatkozóan?

¹³ Bármennyire meglepőnek tűnjék is ez némelyek számára, a próbák, amelyeknek ki vagyunk téve, akár természetes okok, akár üldözés következtében, mégis valami személyes jót jelentenek számunkra. Erre hívja fel Péter apostol a figyelmet. Miután arra utalt, hogy a keresztényeket ,az Isten hatalma hit által megoltalmazza’, hogy elnyerjék a végérvényes megmentést, ezt írja:

„Nagyon örültök ennek a ténynek, még ha jelenleg egy kis időre, ha kell, különféle megpróbáltatások miatt megszomorodtok, hogy a hitetek kipróbált minősége, amely sokkal értékesebb a tűzben ugyan kipróbált, mégis veszendő aranynál, méltó legyen a dicséretre, dicsőségre és tiszteletre a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor.” (1Péter 1:5–7).

14. Miért örülhetnek a keresztények, ha ,megszomorítják’ őket a próbák?

¹⁴ Péter elismeri, hogy a szenvedések, amelyeknek ki vagyunk téve, egyáltalán nem kellemesek. A próbák valóban ,megszomorítanak’, fájdalmasan érintenek bennünket. Egyidejűleg mégis örülhetünk miattuk. Miért? Részben azért, mert felismerjük, hogy a hűséges kitartás a szenvedések  idején szellemi hasznot eredményez. Mi ez a szellemi haszon?

HOGYAN TISZTÍTHATJA MEG A HITET A SZENVEDÉS?

15. Hogyan hatnak a próbák a hitre?

¹⁵ Péter apostol a keresztény hitének próbáit az arany tűzpróbájához hasonlítja. A tisztítási folyamat során eltávolítják belőle a salakanyagokat, s a tiszta arany marad csak vissza. Az arany értéke ezzel megnő, ami biztosan megéri a tisztítási folyamatot. A ,tűzben kipróbált’ arany azonban veszendő, Péter szavai szerint. Elkopik vagy más módon tönkremegy. Más a helyzet azonban a megpróbált vagy kipróbált hittel. Egy igazi hitet nem lehet tönkretenni.

16. Miért előnyös számunkra az igazi hit?

¹⁶ Ha el szeretnénk nyerni Isten tetszését, ahhoz elengedhetetlenül szükség van egy ilyen hitre. „Hit nélkül pedig lehetetlen [Istennek] tetszeni” (Zsidók 11:6). Egy próbák által igaznak bizonyult hit valóban sokkal értékesebb a megtisztított aranynál. A mi örök jövőnk ilyen hittől függ.

17. Milyen kérdést tehetnénk fel a hit próbáinak hatására vonatkozóan?

¹⁷ Hogyan tisztulhat meg azonban a hit a próbák alatt, hogy „méltó legyen a dicséretre, dicsőségre és tiszteletre a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor”? Ennek különböző módjai vannak.

18. Hogyan nyilvánulhat meg a hit a próbák idején és hogyan erősíthet ez bennünket?

¹⁸ Ha erős hitünk van, az vigasztal és támogat a nehézségek idején. Ha eredményesen kiálltuk a próbát, erősebbek leszünk a további próbák idején. A tapasztalat megmutatja nekünk, mit tehet a hit értünk.

19. Hogyan tárhat fel egy bizonyos próba hitbeli gyengeségeket, és hogyan segíthet ez nekünk?

¹⁹ Bizonyos próba azonban hiányosságot is feltárhat  személyiségünkben, talán a büszkeséget, makacsságot, türelmetlenséget, világiasságot vagy a kényelem és a szórakozás szeretetét. Az ilyen jellemvonások valójában hitbeli gyengeségen alapulnak. Miért? Mivel arról árulkodnak, hogy az ilyen egyén nem rendeli magát alá teljesen Isten vezetésének és akaratának. Nincs meggyőződve arról, hogy valóban az Atya tudja a legjobban, mi vezet a boldogsághoz, és hogy az isteni irányítás követése mindig áldást eredményez (Zsidók 3:12, 13). Ha a próbák felfedik a gyengeségeket, a keresztény felfigyel rá, hogy a hitét meg kell erősítenie, hogy a Legfelségesebb elfogadható szolgája maradhasson.

20. Mit kell tennünk, amikor próbák feltárják hitünk gyengeségeit?

²⁰ Ha tehát egy bizonyos helyzet a hitünkben hiányosságot tár fel, akkor ha megvizsgáljuk magunkat, megállapíthatjuk, hogy miben kell megváltoznunk. Jó feltenni a kérdést: „Miért gyenge a hitem? Elhanyagolom talán az Isten Szavának tanulmányozását és nem elmélkedem felette? Minden alkalmat megragadok arra, hogy együtt legyek hittestvéreimmel és az ő hitük által megerősödjek? Hajlamos vagyok jobban megbízni önmagamban, ahelyett, hogy minden gondomat és bajomat Jehova Istenre bíznám? Részét képezi-e az ima mindennapi életemnek, és valóban szívből imádkozom-e?” Ha már egyszer megállapítottuk, hol kellene javítani, akkor lelkiismeretesen azon kell fáradoznunk, hogy a mindennapi életünkben végrehajtsuk a hitünk megerősítéséhez szükséges változtatásokat.

21. Mit kell értenünk azon, hogy a hitünk méltó lesz „a dicséretre, dicsőségre és tiszteletre a Jézus Krisztus megjelenésekor”?

²¹ Ha engedjük, hogy Isten vezessen bennünket, és türelmesen rábízzuk magunkat, hogy Ő mutassa meg a próbáinkból kivezető utat, akkor ezek a próbára tevő tapasztalatok segítségünkre lesznek  ahhoz, hogy Isten jobb szolgái lehessünk. Akkor a hitünk valóban méltó lesz „a dicséretre, dicsőségre és tiszteletre a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor.” Isten Fia dicsérni vagy méltányolni fogja hitünket. Hitünk következtében gazdagon megjutalmaz és ezzel ,dicsőségben’ részesít minket. ,Tisztelni’ fog bennünket, mint tanítványait Jehova Isten és az ő angyalai előtt. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 10:32-vel és a Lukács 12:8; 18:8-cal!) Ez azt jelenti, hogy vég nélküli örök életünk lesz. De hogyan akadályozhatjuk meg hitünk legyengülését a súlyos szenvedések idején?

HOGYAN REAGÁLJUNK AZ ERŐS NYOMÁSRA?

22. A próbák hosszúságát tekintve minek a felismerése segíthet nekünk kitartani?

²² Gondoljunk arra, hogy a súlyos próbáknak vége lesz. Ez segít elviselni azokat. Az arany megtisztításának van kezdete és van vége, és a szorongattatás, a szenvedés éppúgy nem tart örökké. Ha szüntelenül szívünkben őrizzük a betegség, a jajkiáltás és a fájdalom nélküli örök életre vonatkozó isteni ígéretet, akkor a dolgok jelen rendszerében a legrosszabb szenvedések is ,pillanatnyinak és könnyűnek’ fognak tűnni (2Korinthus 4:17). Tekints előre arra az időre, amelyben „az előbbi dolgokra nem is emlékeznek, és a szívben sem jönnek elő” (Ésaiás 65:17). Mily nagyszerű tudni azt, hogy a súlyos tapasztalatok nem ébresztenek bennünk még egyszer fájdalmas emlékeket!

23. Általában miért nem a helyes életutunk következtében érnek minket a próbák?

²³ Mindamellett ritkán fordul elő, hogy az emberek valakinek nap mint nap súlyos fájdalmakat okoznak. Előnyös viselkedésünk valóban kevés okot ad arra, hogy ártsanak nekünk. Mivel az államhatalom feladata a jog és a rend biztosítása, ők csak dicsérhetik Jehova szolgáit, mint törvényhű  polgárokat. Napjainkban még az ellenfeleink is elismerni kényszerülnek, miként Isten hű prófétájának, Dánielnek ellenségei is megtették, hogy „ebben a Dánielben egyáltalán nem fogunk találni kifogásolnivalót, hacsak az Istenének törvényében nem találunk ellene valamit”. Azt is olvassuk, hogy Dániel „megbízható volt, és semmiféle hanyagságot vagy korrupt dolgot nem találtak benne” (Dániel 6:4, 5). A keresztény helyes életútja általában nem ad okot az ellenségeskedésre. Ezért vetette fel Péter apostol a kérdést: „Ki is bántana titeket, ha a jóért lelkesedtek?” (1Péter 3:13).

24. Miért nem okozhatnak nekünk az emberek maradandóan kárt?

²⁴ Az apostol a kérdésével arra is gondolt, hogy ,ki árthatna valóban egy becsületes kereszténynek’? Senki sem okozhat nekünk maradandóan kárt. Jézus Krisztus ezt mondta tanítványainak: „Ne azoktól ijedjetek meg, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában” (Máté 10:28). Igen, az emberek elmehetnek addig, hogy megölnek bennünket, de nem vehetik el azt a jogunkat, hogy élő lelkek legyünk. A Legfelségesebb Isten visszahívhatja és életre is fogja hívni hűséges szolgáit Fia által. Egyedül Jehovának van joga ahhoz, hogy örökre elvegye az élethez való jogunkat és vég nélküli halára ítéljen minket anélkül, hogy reményünk lehetne a feltámadásra.

25, 26. (a) Miért lehetünk boldogok, ha az igazságosságért szenvedünk? (b) Miért nem kell attól félnünk, amitől az üldözőink félnek?

²⁵ Ezen igazságok alapján mondhatta Péter apostol keresztény testvérinek: „De még ha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek attól, amitől ők félnek, s ne zaklassátok fel magatokat” (1Péter 3:14).

 ²⁶ Ha „az igazságosságért” szenvedünk, boldogok lehetünk, mert Isten és ember előtt tiszta a lelkiismeretünk. Helyes dolog miatt szenvedünk. Mély megelégedettséget és belső békességet érzünk, mivel tudatában vagyunk annak, hogy amit teszünk, az tetszik a Legfelségesebbnek. Hogy ezt sikerrel tegyük, amint az apostol írja, nem szabad engedni a élelemnek. Itt lehetséges, hogy arról a félelemről van szó, amit az üldözők válthatnak ki Isten szolgáinak nyomorgatása által. De lehet az a félelem is, amit maguk az üldözők éreznek. Például az igaz keresztények ellenségei félhetnek egy őket fenyegető idő előtti haláltól, mivel nem hisznek abban, hogy Jehova Isten Krisztus által fel fogja támasztani a halottakat (Zsidók 2:14, 15). Mint Isten szolgáinak, nekünk nem kell attól félnünk, amitől a hitetlenek félnek, mivel mi mentesek vagyunk az ilyen halálfélelemtől, és tudjuk, hogy a mi mennyei Atyánk soha sem hagy el bennünket. Ezért nem kell ,felzaklatnunk magunkat’ például azzal, hogy fellázadunk haragból az üldözőink ellen.

27, 28. Hogyan segíthet nekünk az 1Péter 3:15 tanácsa, ha kormánytisztviselők elé visznek, akik gorombán és lenézően hallgatnak ki minket?

²⁷ Mit tegyünk, ha állami hatóságok elé állítanak, és ott barátságtalanul, lenéző módon kihallgatnak minket? Soha se fizessünk vissza ugyanazzal. Jóllehet bátorságot adhat az a tudat, hogy Isten támogat minket, de Ő nem jogosít fel arra, hogy izgága vagy fennhéjázó módon viselkedjünk. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 4:5–20-szal!) Az apostol azt tanácsolja: „Szenteljétek meg Krisztust, min Urat a szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyétek!” (1Péter 3:15). Ha nem követnénk ezt  a tanácsot, hanem megvetést és tiszteletlenséget juttatnánk kifejezésre, akkor már nem az igazságosság érdekében szenvednénk. Akkor az államhatalom feljogosítva érezné magát arra, hogy a tiszteletlen magatartásunk miatt eljárjon ellenünk. A világi emberek dühöt, haragot és keserű elégedetlenséget éreznek, ha látják, hogy lábbal tiporják a jogaikat. A keresztényeknek azonban másképpen kell viselkedniük.

²⁸ Péter apostol azt tanácsolja nekünk, hogy ilyen körülmények között gondoljunk a mi Urunkra és emlékezzünk az ő példájára. Arra kell gondolnunk, hogy Jézus Krisztusnak adózzunk a legnagyobb elismeréssel, és Ő szent helyet foglaljon el a szívünkben. Mi az ő tanítványai vagyunk, és ezért nekünk azokkal a személyekkel, akik kihallgatnak minket, úgy kell beszélnünk, mintha az Urunk jelen lenne. Keresztény álláspontunk alapjait tiszteletteljesen és nyugodt, szerény módon adjuk elő.

JÓ HATÁS AZ ELLENKEZŐKRE

29. Hogyan hat az ellenkezőkre, amikor valaki hűségesen kitart a szenvedésekben?

²⁹ Hű kitartásunk a szenvedések ellenére arra szolgálhat, hogy az ellenszegülőket hallgatásra kényszerítse. Péter apostol a tiszta lelkiismeret megtartása érdekében így buzdít minket: „Őrizzétek meg a jó lelkiismeretet úgy, hogy különösen amiben ellenetek beszélnek, megszégyenüljenek azok, akik megvetően nyilatkoztak a Krisztussal kapcsolatos helyes életmódotokról” (1Péter 3:16). Az ellenségeink, akik szemlélői Isten szolgái türelmes magatartásának, szégyellni fogják, hogy rágalmazták őket. Ez különösképpen akkor fordul elő, ha barátságosan viselkedünk az ellenszegülőkkel (Róma 12:19–21).

30. (a) Miért nincs semmi haszna annak, ha rossz cselekedetek miatt szenvedünk? (b) Miért mondhatta Péter apostol az igazságosság érdekében elviselt szenvedéssel kapcsolatban, hogy „ha az Isten akarata azt megkívánja”?

 ³⁰ Mivel a szenvedések során tanúsított hű kitartás az igazságosság mellett ilyen jót eredményezhet, ez nyomatékot ad Péter további szavainak: „Mert jobb jót cselekedve szenvednetek, ha az Isten akarata azt megkívánja, mintsem gonoszt cselekedve” (1Péter 3:17). Mi érdem van abban, ha valaki mint tolvaj, zsaroló, adócsaló, vagy ha helytelenül értelmezett együttérzésből vagy félrevezetett lelkesedésből a hatósági személyek elleni lázadása miatt szenved? Amikor egy keresztényt ilyen dolog miatt megbüntetnek, ez csak magára és a hittestvéreire hoz szégyent. Ha azonban jogtalan bánásmód ellenére türelmesen kitart, akkor másokra benyomást gyakorol az az erő, amely megtartja az igaz imádót, és hallgatásra készteti azokat, akik hamis színben tüntetik fel Isten igazságát és annak védelmezőit. Mivel azokat a szenvedéseket, amelyek egy keresztényt sújtanak, Isten engedi meg, ezért Péter nem helytelenül, hanem joggal mondja ezt: „ha az Isten akarata azt megkívánja”.

JUTALOMMAL JÁRÓ ÉLETPÁLYA, AMINT AZT A JÉZUS PÉLDÁJA MUTATJA

31. Milyen haszna volt annak, hogy Jézus Krisztus a szenvedések ellenére kitartott?

³¹ Jézus Krisztus példája jól szemlélteti, milyen gazdag áldással jár az, amikor egy keresztény hűségesen kitart a szenvedések idején. Mivel ő bűntelen volt, nem tett semmi olyat, amivel rászolgált volna a rossz bánásmódra. De hűséges kitartása a szenvedések idején, egészen az oszlopon elszenvedett haláláig, gazdag áldást eredményezett. Péter apostol írja:

„Hiszen még Krisztus is egyszer s mindenkorra meghalt a bűnökért, az igazságos az igazságtalanokért  — hogy Istenhez vezethessen titeket —, akit halálra adtak testben, de aki megeleveníttetett szellemben; ebben az állapotban el is ment, és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik egykor engedetlenekké lettek, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, mialatt a bárka készült, amelyben kevés ember, mindössze nyolc lélek jutott át biztonságban a vízen” (1Péter 3:18–20).

32. Milyen hasznunk származik abból, hogy Jézus egészen a haláláig kitartott?

³² Mivel Jézus Krisztus a szenvedései ellenére tökéletesen megőrizte tisztaságát, ezért feláldozhatta életét mint tökéletes emberi áldozatot. A halála által egyengette az utat az emberek számára, hogy ,elvezesse őket Istenhez’, s kiengesztelődve a Legfelségesebbel, elnyerjék az örök élet kilátását. Nekünk tehát, akik ily nagy hasznot merítettünk abból, hogy Krisztus meghalt értünk, vajon nem kellene készségesen követnünk az ő példáját és nem kellene elviselni a szenvedést az igazságosságért?

33. Miről biztosít minket Jézus Krisztus feltámadása, amikor a halál fenyegetésével nézünk szembe, mert az ő tanítványai vagyunk?

³³ Mindamellett biztosak lehetünk abban, hogy hűséges kitartásunkért elnyerjük az áldást, amint ez az ő esetében is megtörtént. Az a tény, hogy Jézus Krisztust Jehova Isten ,megelevenítette szellemben’, vagyis szellem-személyként feltámasztotta, egy megváltoztathatatlan biztosíték arra, hogy a tanítványai ismét életre fognak kelni (1Korinthus 15:12–22).

34. Mivel Jézus Krisztus hűségesen kitartott, mit tehetett a gonosz szellemekkel kapcsolatban?

³⁴ Mivel Isten Fia hűséges kitartása révén győzött, lehetővé vált számára, mint szellemszemély számára, hogy ítéletüzenetet hirdessen a „börtönben levő szellemeknek”. Ezeknek a szellemeknek az engedetlensége Noé idejével kapcsolatos. Tehát Istennek azokról a szellem-fiairól lehet szó, akik  elhagyták eredeti lakhelyüket a mennyben, és a földön mint férfiak nőkkel éltek együtt (1Mózes 6:1–4). Őket „börtönben levő szellemeknek” nevezi, mivel a büntetésükhöz hozzátartozott a szabadságuk bizonyos korlátozása. Ők örökre el vannak tiltva attól, hogy visszatérjenek eredeti helyükre, a hű angyalok közé. Júdás megerősíti azt, hogy ezeknek a bukott angyaloknak csak az ítélet üzenetét hirdették ki: „Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták saját megfelelő lakhelyüket, örökké tartó bilincsekkel, sűrű sötétségben [Isten] fenntartotta a nagy nap ítéletére” (Júdás 6). Haláláig tartó hűséges kitartása következtében Jézus jogot szerzett arra, hogy visszakerüljön az életbe, ezért így abban a helyzetben volt, hogy prédikálhatta vagy kihirdethette a bukott angyalok számára az elmarasztaló ítéletet.

35. Miért szolgálhat buzdításunkra a kitartáshoz az, hogy Jézus Krisztus prédikált „a börtönben levő szellemeknek”?

³⁵ Szolgáljon buzdításunkra a szenvedések alatti hűséges kitartáshoz, hogy Jézus Krisztus kihirdette ezeknek a gonosz szellemeknek a megsemmisítésüket. Miért? Mivel ezek a gonosz szellemhatalmak felelősek nagyrészt azért, hogy az Istentől elidegenedett emberek Jézus Krisztus tanítványai ellen fordultak. Ezt olvassuk a Bibliában: „E dolgok rendszerének istene megvakította a hitetlenek elméjét, hogy a Krisztusról, az Isten képéről szóló dicsőséges jó hír világossága ne ragyoghasson át” (2Korinthus 4:4). „Mert a mi küzdelmünk [a keresztényeké] nem hús és vér ellen irányul, hanem kormányzatok ellen, hatalmak ellen, a sötétség világuralkodói ellen, a mennyei helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Efézus 6:12; lásd még a Jelenések 16:13, 14-et is!). Így az a tény, hogy a feltámasztott Jézus Krisztus ítéletüzenetet hirdethetett a gonosz szellemeknek, biztosíték számunkra, hogy a gyűlöletet szító befolyásuk  egykor végérvényesen megszűnik. (Hasonlítsd ezt össze a Márk 1:23, 24-gyel!) Mily nagy megkönnyebbülés lesz akkor!

36. (a) Milyen jutalmat kapott Jézus Krisztus a hűségéért? (b) Jézus helyzetét tekintve hogyan vélekedjünk arról, ha az ő nevéért szenvedünk?

³⁶ Jézus Krisztus azonban nem csupán Isten elismert szolgájaként támadt fel, amivel olyan helyzetbe került, hogy az engedetlen angyaloknak ítélet-üzenetet hirdethetett, hanem igen felmagasztalt állásba került. Péter apostol így tájékoztat minket: „Ő Isten jobb keze felől van, mert elment az ő útján a mennybe; akinek angyalokat, hatalmakat és uralmakat vetett alá az Isten” (1Péter 3:22). Ez a kijelentés összhangban van azokkal a szavakkal, amelyeket Jézus a feltámasztása után mondott: „Minden hatalmat megkaptam a mennyen és a földön” (Máté 28:18). Sokan készségesen vállalnak magukra emberi uralkodók szolgálatában szenvedéseket, sőt még az életüket is feláldozzák értük, pedig azok sokkal, de sokkal kisebb tekintéllyel rendelkeznek. Nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy egy királyt vagy egy királynőt szolgálhatnak. Mennyivel inkább megtiszteltetőnek kell éreznünk azt, hogy mi azért szenvedhetünk, mivel lojálisan kitartunk Jézus Krisztus, a mi mennyei Királyunk mellett!

UTÁNOZD JÉZUS KRISZTUST!

37. Kinek a példáját kell követnünk, amikor szenvedések alatt állunk?

³⁷ A szenvedés idején állandóan Isten Fiát állítsd magad elé példaképül! Péter apostol ezt írja: „Mivel Krisztus szenvedett testben, ezért ti is fegyverezzétek fel magatokat ugyanolyan szellemi hajlandósággal; mert aki testben szenvedett, felhagyott a bűnökkel, azért, hogy a testben még hátralevő idejét többé ne emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának élhesse le” (1Péter 4:1, 2).

38. Milyen volt Jézus Krisztus szellemi beállítottsága?

 ³⁸ Milyen volt Jézus szellemi beállítottsága? Alázatosan elviselte a helytelen bánásmódot és a gyalázkodást, mígnem szörnyű halállal meghalt az oszlopon. Mivel Isten Fia sohasem fizetett vissza rosszal a rosszért, prófétai szavakat töltött be: „Mint juhot vitték a levágásra, és amint a bárány szótalan a nyírója előtt, Ő sem nyitja fel a száját” (Cselekedetek 8:32; Ésaiás 53:7).

39. Mi bizonyítja, hogy eltávolodtunk a bűntől?

³⁹ Nekünk, a Legfelségesebb szolgáinak hasonlóképpen készségesen el kell viselnünk a szenvedéseket és nem engedhetjük befolyásolni magunkat a lázadás és a bosszúállás szellemétől. Ha megfenyegetnénk az üldözőinket és alkalmat keresnénk arra, hogy ártsunk nekik, akkor még mindig a bűnös test kívánságainak szolgaságában állnánk. Az emberek részéről tapasztalt minden szenvedés egyedül azért következik be, mert nem utánozzuk e világ önző viselkedését (János 15:19, 25). Ezzel azonban bebizonyíthatjuk, hogy beállítottságunkban, szavainkban és viselkedésünkben ,már nem emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának’ élünk.

OK AZ ÖRÖMRE

40. Miért volt idegenszerű az első század keresztényei számára az, hogy Krisztusért üldözést kellett szenvedniük?

⁴⁰ Az első század bálványimádóinak nem kellett vallásos okok miatt szenvedniük. De ha valaki kereszténnyé lett, a gyűlölet céltáblája lett. Ez az üldözöttség idegenszerű, zavaró hatású tapasztalat volt számukra. Az áldásokat magukba foglaló „jó hír”, amit nekik felajánlottak, tehát valami egészen más volt. Ezeknek a keresztényeknek feltétlenül helyes magatartást kellett tanúsítaniuk az üldözéssel szemben. Péter apostol következő szavai biztosan megerősítették őket

„Szeretteim, ne jöjjetek zavarba a köztetek levő  lángolás miatt, ami próbaként történik meg veletek, mintha valami különös dolog érne titeket. Ellenkezőleg, továbbra is örüljetek, mivelhogy részesei vagytok a Krisztus szenvedéseinek, hogy a dicsőségének megnyilvánulásakor is örülhessetek és túláradó örömötök lehessen. Boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert a dicsőségnek szelleme, sőt az Isten szelleme nyugszik rajtatok” (1Péter 4:12–14).

41, 42. (a) Hogyan tekintsük az 1Péter 4:12–14-gyel összhangban az igazságosságért való szenvedést? (b) Mit bizonyít egy ilyen életút?

⁴¹ Ahelyett, hogy csodálkoznánk vagy meglepődnénk a bennünket érő szenvedések miatt, az áldások előkészületeinek tekinthetnénk azokat, amelyeknek az Urunk megnyilvánulásakor leszünk részesei. Péter úgy utalt a szenvedésre, mint valami ,lángolásra’, mint amikor a fémet tűzben tisztítják. Isten hasonlóképpen megengedi, hogy a szolgái az átélt szenvedések alatt kifinomuljanak, illetve megtisztuljanak. Jehova természetesen nem bűnösnek alkotott meg minket. De mivel már azok vagyunk, megengedi, hogy bizonyos szenvedéseket, amelyek megtisztításunkra szolgálnak, kiálljunk. A szenvedés megtanít minket arra, hogy barátságosabbak, alázatosabbak, együtt érzőbbek és megértőbbek legyünk embertársainkkal. A vigasz és a bátorító szavak, amelyeket másoknak mondunk, sokkal nagyobb súllyal esnek latba, ha már mi is kiálltunk súlyos próbákat. Azok, akiket vigasztalunk, tudják, hogy megértjük, mit kell elszenvedniük.

⁴² Mivel az Isten Fia is szenvedett, ezért a mi szenvedésünk megerősít abban, hogy valóban az ő tanítványai vagyunk, s hogy valóban egységben vagyunk vele. Jézus ezt mondta az apostolainak: „Gondoljatok a mondásra, amit én mondtam nektek. A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János  15:20). Azzal, hogy hasonló okok miatt üldöznek minket, mint az Urunkat, s hozzá hasonlóan az igazságosságért szenvedünk, ,részesei lettünk Krisztus szenvedéseinek’. És hozzá hasonlóan — akit mennyei Atyja megjutalmazott hűségéért — minket is biztosít arról, hogy az Isten Fia megnyilvánulásakor elismerésben részesít, ha hűségesen kitartunk a szenvedések alatt. Örömünk biztosan túláradó lesz, ha majd vég nélküli élettel fog megjutalmazni az új rendben, ahol a jelenleg problémát okozó összes dolgok megszűnnek.

43. Milyen szellem működéséről tanúskodunk a szenvedések ideje alatti hűséges kitartásunkkal, és miért?

⁴³ Péter azt is mondta, hogy a keresztények boldogok lehetnek, ha gyalázatot szenvednek Krisztus nevéért, vagyis azért, mert az ő tanítványai. Ez ugyanis azt bizonyítja, hogy a gyalázott vagy szidalmazott személy rendelkezik Isten szellemével, vagy a ,dicsőség tiszteletre méltó szellemével’, amelynek forrása Isten. Mivel ez a szellem szent, csak olyan személyeken működik, akik Isten szempontjából tiszták.

44. Milyenfajta szenvedésektől kell óvakodnunk?

⁴⁴ Ezért igen fontos, hogy semmilyen szenvedésünket se lehessen valamilyen helytelen cselekedetünk rovására írni. Péter apostol arra figyelmeztet bennünket: „Mégis, senki se szenvedjen köztetek mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó” (1Péter 4:15).

45. Mi történik akkor, ha egy magát kereszténynek valló személy valamilyen bűntett elkövetéséért szenved?

⁴⁵ Aki azt állítja, hogy keresztény, és bűntettet követ el embertársa ellen, az nem kerüli el a büntetést. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 25:11-gyel!) A büntetés szégyent hoz az illetőre, a gyülekezetre, amellyel kapcsolatban áll, valamint Krisztus nevére. Ő nem fog örülni ennek, hanem szégyenkezni fog miatta.

46. (a) Hogyan viselkedik a más dolgába avatkozó? (b) Hogyan szenvedhet egy keresztény, mint más dolgába avatkozó?

 ⁴⁶ Aki más dolgába avatkozik, hamar gyűlölőkre talál. Hogy miként lehet valaki más dolgába avatkozó, azt a Péter által itt használt megfelelő görög szó fejezi ki. Ennek jelentése betű szerint: „felügyel arra, ami a másé”. Egy keresztény a bibliai ismerete alapján képesnek vélheti magát arra, hogy egy világi embertársának tanácsot adjon személyes ügyei elintéséhez. Ráerőszakolhatja másokra a saját elképzeléseit az ízléses ruházkodás vonatkozásában, házassági és egyéb szexuális problémák megoldásában, a táplálkozás, szórakozás stb. terén. Ha ilyenformán kéretlenül beavatkozik mások személyes dolgaiba, és közli velük, hogy mit kell tenniük, vagy mit ne tegyenek, ezzel megpróbál mások ügyeinek a „felvigyázója” lenni. Ilyen körülmények között általában elutasításba ütközik. Az ilyen embernek félreérthetetlenül a tudomására hozzák, hogy törődjön a maga dolgaival. Azok a személyek, akiket felbosszant, hogy beavatkozik egyéni ügyeikbe, talán tettlegességre is ragadtathatják magukat. Az ilyen mindenbe beavatkozó személy magának szerez nehézséget, és a kívülállók szemében hamis színben tünteti fel a keresztényiséget és annak üzenetét. Természetesen a gyülekezeten belül sincs helye az ilyen fontoskodó személyeknek. (Hasonlítsd ezt össze az 1Timótheus 5:13-mal!)

47. Hogyan dicsőítheti Istent a keresztény azzal, hogy elviseli a szenvedést?

⁴⁷ Ellentétben azzal a szégyennel, amit egy nyilvános gonosztevő vagy egy más dolgába avatkozó leleplezése okoz, a keresztényként való szenvedés tiszteletet érdemel. Péter ezt írja: „Ha mint keresztény szenved, ne szégyellje magát, hanem továbbra is dicsőítse Istent ebben a névben” (1Péter 4:16). Ha keresztényi életutunk miatt szenvedünk, türelmes kitartásunkkal a Legfelségesebbnek  szerzünk dicsőséget. Ezáltal bebizonyítjuk, hogy amivel mint keresztények rendelkezünk — Istennel és Krisztussal kialakított értékes kapcsolat, tiszta lelkiismeret, szellemi egészség, a jövőbe vetett biztos reménység —, az nagy értékű kincs. Megmutatjuk, hogy készek vagyunk szenvedni érte, sőt, ha kell, akár meghalni is, hogy ezzel is dicsőítsük Istent, akit buzgón szolgálunk. Ellenben, ha engednénk a nyomásnak és megtagadnánk a hitünket, azzal szégyent hoznánk a nevére. A kívülállók akkor komolyan kétségbe vonnák, hogy milyen felbecsülhetetlen értéket jelent az, ha valaki Jézus Krisztus tanítványa. (Hasonlítsd ezt össze az Efézus 3:13-mal és a 2Korinthus 6:3–10-zel!)

A NEVELÉS ÉS A KIISKOLÁZÁS EGYIK MÓDJA

48. Hogyan mutat rá az 1Péter 4:17–19, hogy nem vagyunk segítség nélkül, ha az igazságosságért kell szenvednünk?

⁴⁸ Láttuk, hogy Jehova Isten — a mindenhatóságánál fogva — meg tudná akadályozni a keresztények igazságtalanul okozott szenvedését, de komoly okok miatt mégis megengedi azt. Ennek ellenére a Legfelségesebb nem hagyja segítség nélkül szolgáit. Erre vonatkozólag írta Péter apostol:

„Mert ez a kijelölt idő, hogy az ítéletet megkezdjék az Isten házán. Ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten jó hírének? ,És ha az igazságos nehezen menekül meg, hová jut az istentelen és a bűnös?’ Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, mialatt jót cselekszenek, ajánlják továbbra is lelküket a hűséges Teremtőnek!” (1Péter 4:17–19).

49. (a) Mióta van ,Isten háza’ ítélet alatt? (b) Mi befolyásolja a végérvényes ítéletet?

⁴⁹ Mint ,Isten háza’, a keresztény gyülekezet i. sz. 33-ban alakult meg. Ez idő óta állnak a tagjai Isten ítélete alatt. Ahogy az ő akaratára reagálnak, valamint beállítottságuk, szavaik és cselekedeteik  azzal kapcsolatban, amit Jehova Isten velük megtörténni enged, döntően befolyásolják végérvényes ítéletét. Olykor Jehova megengedhetőnek tartja a súlyosabb próbákat is. De az üldözés egyfajta nevelést jelent, amelyet Isten a népe javára fordít — Zsidók 12:4–11; lásd még a Zsidók 4:15, 16-ot is, ahol kitűnik, hogy a Jézus Krisztus által kiállt szenvedések felkészítették őt arra, hogy irgalmas, együtt érző főpap legyen.

50, 51. Hogyan szemléltetik József és Pál tapasztalatai, hogy Jehova az emberek által okozott szenvedéseket áldássá tudja változtatni?

⁵⁰ Azok az emberek, akik Sátán hatalma alatt állnak, megpróbálhatják a hitünket összeroppantani tettleges bántalmazással. De Jehova meg tudja hiúsítani az ő gonosz szándékukat. Igen, mivel a mi mennyei Atyánk maga is gyűlöli a rosszat, gondoskodhat arról, hogy az, ami ártalmunkra lehetne, a javunkra váljon. Vegyük Jákob fiatal fiának, Józsefnek példáját. Féltestvérei gyűlölték őt, és eladták rabszolgának. Éveken át sokat kellett Józsefnek szenvednie; egy időre még igazságtalanul börtönbe is került. De ezután Jehova Isten ezeket a körülményeket használta fel arra, hogy Jákob családja megmenekülhessen. Ezzel kapcsolatban József ezt mondta testvéreinek:

„Ezért ne érezzetek bánatot és ne haragudjatok egymásra, amiért eladtatok engem ide, mert az életetek megőrzése miatt küldött el Isten engem előttetek. Mert ez az éhínség második éve a föld közepén, és még öt év van, amelyben sem vetés, sem aratás nem lesz. Következésképpen Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékot állítson belőletek a földön, és titeket nagy megmentéssel életben tartson. Ezért nem ti küldtetek ide engem, hanem az igaz Isten, hogy engem a fáraó atyjának és az egész háza urának nevezzen ki, hogy egész Egyiptom földje fölött uralkodjak” (1Mózes 45:5–8).

 ⁵¹ Hasonló volt a helyzet Pál apostol római fogsága idején. Ez a kellemetlen helyzet az igaz imádat ügyének elősegítésére szolgált. A filippibeliekhez a következőket írta:

„Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben és a többiek előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy azok többsége, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve, inkább merik szólni az Isten igéjét félelem nélkül” (Filippi 1:12–14, Ökumenikus fordítás).

52. Miért nem remélhet ,megmenekülést az istentelen és a bűnös’?

⁵² Mivel Jehova Isten megengedte, hogy hű szolgái ilyen súlyos próbákon menjenek át, hogy megtisztuljanak és bebizonyíthassák önátadásukat, hogyan képzelhetjük azt, hogy a keresztény gyülekezeten, vagyis az „Isten házán” kívüli „istentelen és bűnös” együtt „mutatkozhasson” a gyülekezeten belüli „igazságosakkal”? A zsoltáríró ezt mondja: „Nem fognak megállni a gonoszok az ítélet alatt, sem a bűnösök az igazságosak gyülekezetében” (Zsoltárok 1:5). Nem, a gonoszok nem fognak megállni, mintha Isten helyeselné őket, hanem el lesznek ítélve. Ők sohasem fognak kedvező színben mutatkozni Isten előtt. Ha végiggondoljuk, hogy az egész világon mi mindent kell elszenvedniük a hívőknek, akkor valóban sok fáradságra, szeretetre és hitre van szükség az igazságosság útján, hogy megmentésben részesülhessenek és elnyerhessék az örök életet. Emiatt ,nehezen menekülnek meg’. Következésképpen a keresztény gyülekezet (vagyis ,Isten háza’) minden tagjának kerülni kell azt, hogy az ,ítélet kijelölt idejében’ ,istentelenné’ vagy ,bűnössé’ váljon (1Péter 4:17, 18; Példabeszédek 11:31).

53. (a) Milyen vigaszt meríthetünk a szenvedések alatt abból a tényből, hogy Jehova ,hűséges Teremtő’? (b) Hogyan viselkedjünk üldözőinkkel?

 ⁵³ Érhetnek olyan próbák is, amelyeket a saját erőnkből nem tudnánk elviselni. De egészen mindegy, milyen szánalomra méltó is a helyzetünk, Jehova Isten mellettünk áll és minden elszenvedett kárt jóvátehet. Ha teljesen reá bízzuk magunkat, szelleme megerősít, hogy elviseljük a szenvedést, Mivel Ő, miként Péter írja, ,hű Teremtő’, olyan Isten, akiben megbízhatunk, ígéretéhez híven segítségére siet szolgáinak, és nem fog hűtlennek bizonyulni (1Péter 4:19). Ennek a felismerésnek a birtokában elkerülhetjük azt, hogy üldözőinkkel istengyalázó módon szembeforduljunk. Ahelyett, hogy harcolnánk ellenük, továbbra is jót cselekedjünk (Lukács 6:27, 28).

54. Hogyan alázzuk meg magunkat Isten keze alatt, és milyen jó származik ebből?

⁵⁴ Ha alázatosan elfogadjuk azt, aminek meg kell történnie, és megőrizzük a Krisztuséhoz hasonló beállítottságunkat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Jehova Isten felemel bennünket. Egyetlen próba sem tart örökké. Egyszer mindegyik véget ér. Ameddig úgy viselkedünk, ahogy Isten megkívánja, mialatt gonoszul bánnak velünk, addig Jehova kezében maradunk. És ez a kéz felemelhet bennünket, mint kipróbált, igazolt szolgákat. Ezért ajánlja Péter apostol: „Alázzátok meg azért magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztalhasson benneteket kellő időben, mialatt minden aggodalmatokat Őreá vetitek, mert Ő gondot visel rátok” (1Péter 5:6, 7).

55. Bár nem menekülhetünk el a próbák elől, mi és hogyan könnyítheti meg azokat?

⁵⁵ Mily buzdító tudni azt, hogy Jehova valóban gondoskodik rólunk! Szeretete felmelegíti szívünket, szelleme támogat és megerősít bennünket. Ha aztán egy bizonyos próbán túljutottunk, és elgondolkozunk Jehova szeretetteljes gondoskodásán,  szorosabban fogunk ragaszkodni hozzá. Ez a körülmény egy hálás kisgyermekéhez hasonlítható, aki egy súlyos betegség során érzi aggódó szüleinek szeretetét és együttérzését. Bizalma és szeretete nagymértékben megerősödik. Igaz, hogy egy próbateljes helyzetből nem tudunk egykönnyen megszabadulni. De szorongásunkat és aggodalmunkat hárítsuk Jehova Istenre. Amiatt ne aggódjunk, hogy meddig tudjuk még elviselni egy indulatos csőcselék könyörtelen ütéseit, szexuális bántalmazását vagy más szörnyűségeit. Szerető mennyei Atyánk segítségével képesek leszünk kitartani és erkölcsi győzelmet aratni üldözőink felett, ha hűek maradunk Istenünkhöz. Ez a bizonyosság eltávolítja tőlünk az aggodalmat, amely megrabolná elménket és szívünket a békétől, mely annyira lényeges, hogy szilárdak tudjunk maradni a próbákkal szemben.

56. Ha gondjainkat Jehovára vetettük, ez miért nem jelenti azt, hogy most már közömbösek lehetünk a próbákkal szemben?

⁵⁶ Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha gondjainkat Jehovára vetettük, akkor már önhittebbek és közömbösebbek lehetünk. Végül is van egy ellenségünk. „Őrizzétek meg józanságotokat, legyetek éberek!” írta Péter. „Ellenségetek, az Ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (1Péter 5:8).

57. Mi érdekli a Sátánt?

⁵⁷ Az apostol tanácsával összhangban nem engedhetjük meg, hogy gondatlanul tekintsünk a szenvedésekre. Az Ellenkező csak egyetlen alkalomra vár, hogy csapdába ejtsen bennünket. Ha Sátán elérheti azt, hogy kételkedni kezdjünk testvéreink hűségében, vagy hogy szellemileg más módon legyengüljünk, akkor azt kétségtelenül megteszi. Aki visszahúzódik a keresztény gyülekezet elől, vagy nem beszél már többé a hitéről, azzal jelt ad arra, hogy Sátán, az „ordító oroszlán”,  aki szüntelenül az óvatlan zsákmány nyomában van, elnyelje őt.

58. Testvéreinkkel kapcsolatos minek az ismerete segít nekünk hűségesen kitartanunk?

⁵⁸ Az segít ébernek maradni, ha mindig arra gondolunk, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, akiknek szenvedniük kell. Az egész lakott földön élő keresztény testvéreinknek különféle szenvedést kell elviselniük. És Isten szellemének segítségével képesek is hűségesen kitartani a megpróbáltatások idején. Ez a tudat segíthet nekünk elkerülni, hogy Sátán csapdájába essünk, mert biztosít arról, hogy Jehova erejével kitarthatunk. Ezért halljuk a felszólítást: „Ámde álljatok ellen neki a hitben szilárdan, annak tudatában, hogy ugyanazon szenvedések mennek végbe a világon élő testvéreitek egész közösségében” (1Péter 5:9).

59, 60. Megpróbáltatásaink hogyan válhatnak leginkább előnyünkre?

⁵⁹ Mivel Jehova Isten azt szeretné, ha eredményesek lennénk és megmenekülnénk, ezért bizalommal tekinthetünk reá segítségért. Egyidejűleg mindazt, amit Isten hozzájárulásával el kell viselnünk, tekintsük értékes fegyelmezésnek, amely tökéletes, érett, erős hittel rendelkező keresztényekké tesz bennünket. Péter apostol ezt igen szépen fejezi ki, amikor ezt mondja:

„Miután szenvedtek egy kis ideig, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki Krisztussal egységben elhívott titeket örökké tartó dicsőségére, Ő maga fejezi be majd kiképzéseteket, Ő tesz szilárddá, Ő tesz erőssé titeket. Övé legyen a hatalom mindörökké. Ámen” (1Péter 5:10, 11).

⁶⁰ Miként Jézus Krisztus egy rövid ideig szenvedett a földön, majd Isten felmagasztalta, hasonlóképpen Isten Fiának tanítványaira is nagyszerű jutalom vár. Ha azok a szenvedések, amelyeket isteni hozzájárulással el kell szenvednünk, megerősítik a bibliai mértékhez ragaszkodó hűségünket,  és Isten Fia alázatosabb, együtt érzőbb, irgalmasabb tanítványaivá képeznek bennünket, akkor a kiiskolázásnak vagy nevelésnek ez a módja elérte a célját. Hogy ez valóban így legyen, teljes mértékben bíznunk kell mennyei Atyánkban azzal a meggyőződéssel, hogy mindaz, amit Ő megtörténni enged, végül is örökké tartó jólétünk és boldogságunk célját szolgálja, ha alázattal elfogadjuk azt (Róma 8:28). Péter apostol szellemében felemelhetjük hangunkat és mondatjuk: ,Hála legyen Istennek, hogy a próbák által kiiskoláz minket és segít nekünk, mint helyeselt szolgáinak, állhatatosan és szilárdan megállni az örök élet kilátásával!’

[Tanulmányozási kérdések]