7. fejezet

Példás magatartású idegenek és ideiglenes lakosok

1, 2. Hogyan tekintenek gyakran egy külföldire vagy idegenre, és miért?

AKI sok vonatkozásban különbözik a vele egy közösségben élő emberektől, arra gyakran bizalmatlanul és gyanakvással tekintenek. Magatartását jobban szemügyre veszik, mint a közösség többi tagjáét. Sajnos, egyesek egész fajjal, nemzettel vagy törzzsel szemben is előítéletet táplálnak, csupán azért, mivel a környezetükben egyetlen ilyen személy rossz benyomást gyakorolt rájuk. Még kormányzatok is hoznak kizárólag külföldiekre érvényes törvényeket és határozatokat. Amennyiben egy külföldi magatartását nemkívánatosnak vélik, akár ki is utasíthatják.

² Miért fontos mindez a keresztény számára? Hogyan befolyásolja ez a tény az életünket?

3. (a) Az igazi keresztények miért „idegenek” ebben a világban? (b) Hogyan tekintenek rájuk a hitetlenek, és miért úgy?

³ A mai világban az igazi keresztények ,idegenek és ideiglenes lakosok’, mivel egy maradandó lakhely felé tekintenek, amely részét alkotja majd Isten ,új egeinek és új földjének’ (1Péter 2:11; 2Péter 3:13). Amikor Jézus Krisztus igazi tanítványai arra törekszenek, hogy a Szentírás tanácsa szerint gondolkozzanak és cselekedjenek a hitetlenek és azok, akik csupán formálisan gyakorolják  a keresztény életmódot, úgy tekintenek rájuk, mint nemkívánatos „idegenekre”. Egy kereszténynek mégsem kell szégyenkeznie, amiért a világ így vélekedik róla. Isten nézőpontjából tekintve idegen állapota tiszteletreméltó körülmény. Egy kereszténynek tehát mindent el kell követnie, hogy viselkedésével senkinek se adjon okot a gyalázkodásra.

4, 5. (a) Miért mondhatta Péter apostol az első századi keresztényeknek azt, hogy ,ideiglenes lakosok, akik szétszórtan élnek’? (b) Miként vélekedett róluk Jehova Isten?

⁴ Amikor Péter apostol hívőtársainak írt, felhívta figyelmüket arra a tiszteletteljes állásra, amit mint ,idegenek vagy ideiglenes lakosok’ betöltenek. Első levelének kezdetén olvassuk:

„Péter, Jézus Krisztus apostola a Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában szétszórt ideiglenes lakosoknak, azoknak, akiket kiválasztott az Isten, az Atya — előre tudása alapján a szellem megszentelésével —, azzal a szándékkal, hogy legyenek engedelmesek és a Jézus Krisztus vérével meghintettek” (1Péter 1:1, 2).

⁵ Az első évszázadban a hívők sok országban kiterjedt nem keresztény népesség között szétszórtan éltek. Embertársaik gyakran méltánytalanul megvetették őket. Ezért bíztató volt számukra, hogy hallhatták és olvashatták Péter levele alapján, milyen megbecsülésben részesíti őket Jehova. Ők valóban Isten ,kiválasztottai’ voltak. A Legfelségesebb a saját tulajdonává, saját népévé tette őket. Már korábban, még mielőtt a zsidókból és a nem zsidókból álló keresztény gyülekezet létrejött volna, a Mindenható előre tudta, hogy a szolgáinak egy ilyen csoportja fog majd a föld különböző részein szétszórtan élni. Szellemének működése által Isten ezeket a személyeket megszentelte, vagyis szent célra elkülönítette.  Jehova foglalkozott velük, hogy engedelmes gyermekei legyenek és hajtsák végre az ő akaratát. Az a felismerés, hogy a világegyetem korlátlan Ura rendelkezik velük, bizonyosan mélyen érintette és arra indította őket, hogy annak a nemes célnak megfelelően éljenek, amire Isten előre kijelölte őket.

6. (a) Hogyan nyertek el tiszta állapotot Isten előtt a keresztények? (b) Mit foglal magában a ,Jézus Krisztus vérével való meghintésük’?

⁶ Természetesen ezek a hívők nem a saját érdemeik alapján lettek kiválasztott, megszentelt néppé. Mindegyikük bűnös volt, és meg kellett tisztulniuk. Péter apostol ezért beszél úgy róluk, mint akiket ,a Jézus Krisztus vérével hintettek meg’. Ez arra a tisztálkodási szertartásra emlékeztet bennünket, amelyet az izraelitáknak kellett elvégezniük, amikor az előírások értelmében tisztátalanokká váltak, például ha emberi holttestet érintettek meg. Ahhoz, hogy ismét tiszta lehessen, az ilyen személyt a megtisztulás vizével kellett meghinteni (4Mózes 19:1–22). Hasonló módon Krisztus áldozatának engesztelő értékét használták fel a keresztények esetében, hogy lelkiismeretük tiszta legyen Isten előtt, és nyíltan közeledhessenek hozzá imában (Zsidók 9:13, 14; 10:19–22). És Mózes is meghintette a népet az áldozati állatok vérével, amikor Jehova szövetséget kötött az izraelitákkal (2Mózes 24:3-8). Ezért a ,Jézus Krisztus vérével történt meghintésről’ szóló szavak figyelmeztetnek arra, hogy ezeket a hívőket Jézus Krisztus közvetítésével egy új szövetségbe vették fel, amelyet az ő kiontott vére emelt törvényerőre, és ezáltal élvezhetik ennek a szövetségnek előnyeit.

7. Mint idegenektől, mit követel meg tőlünk az állásunk?

⁷ Miként az i. sz. első évszázad hívői, úgy Jézus  Krisztus ma élő, önátadott tanítványai is megtisztelő állást töltenek be Jehova Isten előtt. Nekik a világban mint ,idegeneknek és ideiglenes lakosoknak’ példamutatóan kell viselni magukat. Különben szégyent hoznának Jehovára és népének gyülekezetére. Mindannyiuknak meg kell tehát szívlelniük Péter apostol figyelmeztetését: „Szeretteim, intelek titeket, mint idegeneket és ideiglenes lakosokat, hogy tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek harcot folytatnak a lélek ellen” (1Péter 2:11).

8. Mihez nem szabad indokolatlanul ragaszkodnunk, és miért nem?

⁸ Mivel a dolgok e pusztuló rendszerében ,idegenek és ideiglenes lakosok’ vagyunk, nem tehetjük meg, hogy szívünkben indokolatlanul ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, amelyek a jelenleg fennálló emberi létesítményhez tartoznak. Egyetlen földi kapcsolatnak, bánatnak, örömnek vagy szerzeménynek sincs maradandó értéke. Az idő és az előre nem látott események mindannyiunkat érintenek, és körülményeink hirtelen és döntő módon megváltozhatnak (Prédikátor 9:13). Ezért valóban bölcs dolog megfogadni Pál apostol tanácsát: „Azok, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem lenne, és a sírók olyanok legyenek, mint akik nem sírnak, és az örvendezők, mint akik nem örvendeznek, és akik vásárolnak, mintha semmijük sem lenne, akik igénybe veszik a világot, mintha nem vennék igénybe teljesen, mert e világ színtere változó” (1Korinthus 7:29–31). Ha teljesen belemélyedünk a szomorúságba vagy az örömökbe, amelyek egy folyton változó világ körülményeiből és kapcsolataiból fakadnak, az akadályt gördíthet a Legfelségesebbel és az ő Fiával fennálló kapcsolatunk további elmélyülése elé, ami komoly veszteség lenne számunkra.

9, 10. (a) Mi az alapja a világ anyagiasságának? (b) Miért kell a nézetünknek különböznie a hitetlenekétől?

 ⁹ A legtöbb ember állapota világosan megmutatja számunkra, hogy miért ne kíséreljük meg ,teljesen igénybe venni a világot’. Az emberek általában nem ismerik Isten ígéretét az ,új egekről és földről’, s tulajdonképpen nem is hisznek az előttünk álló új rendben. Egyebek híján ezért csak a jelenlegi életre tudnak összpontosítani. Hiányzik a jövőbe vetett szilárd reménységük. Ezért gondolnak kizárólag a mindennapi szükségleteikre, és arra törekszenek, hogy mennél többet szerezhessenek a világból (Máté 6:31, 32). Szemük felcsillan, ha szép ruhákra, csillogó ékszerekre, költséges díszekre, szép bútorokra vagy luxuslakásra van kilátásuk. Anyagi javaikkal megpróbálnak másokra is befolyást gyakorolni (1János 2:15–17).

¹⁰ A keresztény ezzel szemben felismeri, hogy örök jövő áll előtte. Balgaság lenne számára annyira belebonyolódni az élet dolgaiba, hogy gyakorlatilag ne legyen ideje a Teremtő számára, akitől a jövője függ. Ez nem jelenti azt, hogy Isten hű szolgái nem örülhetnek megfelelően a pénzért megszerezhető sok szép dolognak. De még az egészséges szórakozásnak és anyagi javaknak sem szabad életünk központi kérdésévé válniuk, legkevésbé akkor, ha a jelenlegi rendszerben tényleg csak ,idegen lakosoknak’ érezzük magunkat. Eszközeinkkel nem bánunk tékozlóan vagy gondatlanul, hanem azokat helyesen kezeljük, mint ahogy megbízható személyek egy bérelt bútorozott szobát vagy kölcsönzött dolgokat, felszerelést vagy egyebet, amire szükségük van. Mialatt gondosan bánnak ezekkel a dolgokkal, sohasem éreznek olyan ragaszkodást irántuk, mintha azok örökös birtokosai lennének. Életünk bizonyítsa be  felismerésünket, hogy a jelenlegi világrendszertől nem várunk semmilyen tartós garanciát, mivel mi csak ,idegenek és ideiglenes lakosok’ vagyunk, és Isten megígért új rendje felé haladunk.

,TARTÓZKODJATOK A TESTI VÁGYAKTÓL!’

11. Mik a testi vágyak, amelyeket távol kell tartanunk?

¹¹ Ha keresztényi életutunkat sikeressé akarjuk tenni, akkor nem elég csupán azt felismerni, hogy a jelenlegi életünk feltételei a világban előre nem látható változásoknak vannak alárendelve. Komoly figyelmet kell fordítanunk a Biblia figyelmeztetésére, hogy ,tartózkodjunk a testi kívánságoktól’. Itt a test sóvárgó tagjainak helytelen vágyairól van szó. Pál apostol megmagyarázza számunkra a Galatabeliekhez írott levelében, hogy milyen bűnökhöz vezethetnek ezek a helytelen vágyak. Miután rámutat arra, hogy azok, akik Isten szellemének vezetésére bízzák magukat, egyáltalán nem követik a ,testi kívánságokat’, felsorolja a test cselekedeteit, amelyek a „paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, versengések, nézeteltérések, szekták, irigységek, ivászatok, dőzsölések és ezekhez hasonlók” (Galata 5:16, 19–21).

12, 13. (a) Mi módon állnak ellentétben a ,lélekkel’ a testi vágyak? (b) Mit kell tennünk, hogy Isten előtt tiszták maradjunk?

¹² Az öröklött bűn következtében állandó kísértésnek vagyunk kitéve, hogy elmerülünk a test cselekedeteiben, és ,végrehajtjuk a test kívánságait’. Ezek az ártalmas vágyak egy hadsereg betöréséhez hasonlítanak, és megpróbálnak úrrá lenni az egész lelken, az egész emberen, és rábírni arra, hogy átadja magát a bűnös szenvedélyeknek. A keresztény Pál apostol teljesen tudatában  volt annak, hogy mi megy végbe ilyenkor az ember testében. Önmagáról a következőket írta: „Tudom, hogy bennem, vagyis a testemben semmi jó nem lakozik, mert a kívánság képessége jelen van bennem, de a helyes dolog végrehajtásának képessége nincs. Mert a jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, gyakorlom” (Róma 7:18, 19). Ez az összeütközés arra kényszerítette Pált, hogy ,megsanyargassa testét és rabszolgaként vezesse, hogy miután másnak prédikált, ő maga valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljon’ (1Korinthus 9:27).

¹³ Hasonlóképpen mi is arra vágyunk, hogy Isten előtt tiszták maradjunk, s elnyerjük áldását; ez ösztönözzön bennünket testi vágyaink leküzdésében. Miért nehezítenénk meg komoly küzdelmünket bűnös hajlamainkat felkeltő és támogató szórakozással, olvasnivalóval, körülményekkel és környezettel? Éppen ellenkezőleg, határozott lépéseket kell tennünk a saját védelmünk érdekében. Gondoljunk arra, hogy a saját erőnkkel nem érhetünk el eredményt, ezért szükségünk van önátadott testvéreink bátorítására és Isten szellemének segítségére. Pál apostol így sürgette Timótheust: „törekedj igazságosságra, hitre, szeretetre, békére mindazokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat” (2Timótheus 2:22). Ha ezt tesszük, akkor a szent szellem segítségével sikerülhet megakadályozni, hogy az ártalmas vágyak erőt vegyenek rajtunk. Ha így ellenállunk a testi vágyaknak, miközben szeplőtelen, szeretetreméltó, erényes és dicséretes dolgokra irányítjuk gondolatainkat, akkor nem fogjuk Isten rosszallását magunkra vonni (Filippi 4:8, 9). Miután azon fáradoztunk, hogy másokat hozzásegítsünk a siker eléréséhez, mi magunk sem bizonyulunk méltatlannak.

 A HELYES MAGATARTÁS SEGÍT MÁSOKNAK ELFOGADNI AZ IGAZ IMÁDATOT

14. Milyen másik előny származik abból, ha tartózkodunk a testi vágyaktól?

¹⁴ Még egy másik kívánatos előnye van annak, ha ,tartózkodunk a testi vágyaktól’. Péter apostol ezt írja: „Őrizzétek meg helyes életmódotokat a nemzetek között, hogy amiben úgy beszélnek rólatok, mint gonosztevőkről, jótetteitek eredményeként, amelyeknek szemtanúi, dicsőítsék Istent az ő vizsgálata napján” (1Péter 2:12).

15. Hogyan tüntették fel hamis színben az i. sz. első század keresztényeit?

¹⁵ Az első évszázad folyamán a keresztényeket gyakran hamis színben tüntették fel. ,Gonosztevőknek’ nevezték őket. Az itt következő vádak jellegzetesek voltak rájuk: „Ezek az emberek igen nyugtalanítják városunkat, . . . és olyan szokásokat hirdetnek, amelyek elfogadása vagy gyakorlása nem engedhető meg számunkra, tekintettel arra, hogy rómaiak vagyunk” (Cselekedetek 16:20, 21). „Ezek a férfiak . . . felforgatták a lakott földet . . . ezek a férfiak mind a császár rendelései ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy más király van, a Jézus!” (Cselekedetek 17:6, 7). Pál apostolt azzal vádolták, hogy ,veszedelmes egyén és lázadást szít a zsidók között az egész lakott földön’ (Cselekedetek 24:5). Vezető zsidó férfiak Rómában azt mondták Pálnak: „valóban, ami ezt a szektát illeti, ismertes előttünk, hogy mindenütt ellene szólnak” (Cselekedetek 28:22).

16. (a) Hogyan védekezhet a legjobban az igazi keresztény a hamis vádak ellen? (b) Hogyan segítheti ezzel az ellenszegülőket?

¹⁶ A legjobb védekezés az ilyen hamis vádak ellen a helyes magatartás. Ha a keresztényeket törvénytisztelő polgároknak ismerik, akik gondosan megfizetik az adókat, jót cselekszenek, munkahelyükön szorgalmasan dolgoznak, becsületesek és őszintén érdeklődnek embertársaik jóléte  iránt, úgy ezzel bizonyítják az ellenük felhozott vádaskodások alaptalan voltát (Titus 2:2-től 3:2). Még azok is, akik ismételten gyalázkodó híreket terjesztenek a keresztényekről, ezáltal segítséget kapnak, hogy belássák helytelenségüket és elfogadják az igaz imádatot. S aztán, ha elérkezik a megvizsgálás ideje, amikor Isten ítéletet tart, ezek a keresztényeket egykor gyalázó személyek, a Legfelségesebb dicsőítői és dicsérői között lehetnek.

17. Miről kell komolyan elgondolkoznunk, szem előtt tartva azt, milyen hatást gyakorol jó magaviseletünk a megfigyelőkre?

¹⁷ Az a tény, hogy egy keresztény becsületes életmódjával oly sok jót eredményezhet, arra ösztönözzön bennünket, hogy komolyan elgondolkozzunk afelől, miként tudnánk másoknak segítséget nyújtani, és milyen mértékben gondoskodhatnánk embertársaink érdekeiről. Biztosan nem szeretnénk szemet hunyni a szomszédaink szükségletei felett. Természetesen az, hogy kedves, lekötelező és udvarias szomszédok vagyunk, ezt nem azért tesszük, mert ez „jó politika”. Ez a keresztényi életutunk egyik alapvető alkotóeleme. A Hegyi Beszédben Jézus Krisztus arra figyelmeztette hallgatóit: „Mindazt, . . . amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Az Írások arra sürgetnek minket: „Ezért tegyünk mindenkivel jót addig, amíg kedvező időnk van rá, de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben” (Galata 6:10). „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel” (Róma 12:18). „Mindig a jóra törekedjetek egymás iránt és mindenki iránt” (1Thessalonika 5:15).

18, 19. Mi jellemezze az 1Péter 3:8-cal összhangban gondolatainkat és cselekedeteinket mint keresztényekét?

¹⁸ Nyilvánvaló tehát, hogy kereszténynek lenni  többet jelent, mint csupán a legfontosabb követelményeknek eleget tenni, vagyis együtt lenni hívőtársainkkal az összejöveteleken, és közölni másokkal a bibliai igazságokat (Máté 28:19, 20; Zsidók 10:24, 25). Kötelességünk Isten Fiát utánozni gondolatainkban, cselekedeteinkben és egész egyéniségünkben. Péter apostol ezt írta: „Végül pedig legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak, együtt érzők, testvéri vonzalommal rendelkezők, gyengéden könyörületesek s alázatos szelleműek” (1Péter 3:8). ,Hasonló gondolkodásúnak lenni’ annyit jelent, mint egységesnek lenni ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetben’ (1Korinthus 1:10). Jézus Krisztus hűséges tanítványai igazán „hasonló gondolkodásúak”. Ez felismerhető az egész lakott földön közöttük uralkodó szeretetről és egységről. Ennek ellenére egyénenként meg kell kérdeznünk magunktól: „Vajon én is hozzájárulok ehhez a szellemi egységhez és vonzalomhoz? Hogyan és milyen mértékben teszem meg ezt?”

¹⁹ Ha valóban szeretjük szellemi testvéreinket, akkor kedvesek és megbocsátók vagyunk. Miután a keresztény gyülekezet bizonyos nehézséget okozó vétkes tagjára vonatkozóan egy problémát megbeszéltek és megtalálták annak megoldását, nem haragudhatunk rá és nem is kerülhetjük tovább. Péter tanácsával összhangban óvakodnunk kell attól, hogy érzéketlenek, kemények és büszkék legyünk, amint az a világban szokás. Másoknak észre kell venni azt, hogy együtt érzünk a szenvedőkkel, hogy szellemi testvéreink iránt szívélyes szeretetet és vonzalmat érzünk, hogy ,gyengéd könyörületességet’ vagy szánalmat érzünk irántuk, nem vagyunk beképzeltek önmagunkkal kapcsolatban, hanem „alázatos szelleműek” vagyunk és készek mások szolgálatára. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 18:21–35-tel és az 1Thessalonika 2:7–12; 5:14-gyel!)

20. Mit követel meg tőlünk az 1Péter 3:9 tanácsának követése?

 ²⁰ Ezen túlmenően, együttérzésünk, részvétünk és barátságunk ne korlátozódjék csupán a hívőtársainkra (Lukács 6:27–36). Péter apostol arra ösztökélte a keresztényeket, hogy ,ne viszonozzák sérelemmel a sérelmet, gyalázkodással a gyalázkodást, hanem ellenkezőleg, mondjanak áldást’. Ez nem jelenti azt, hogy dicsérnünk kell azokat, akik sértegetnek vagy gyaláznak minket, vagy vonzalmunkkal halmozzuk el őket. Nem, hanem azzal teszünk leginkább jót, azzal biztosítjuk leginkább szívünk békéjét, és akkor leszünk a legboldogabbak, ha kapcsolatunkban továbbra is barátságosak és tapintatosak maradunk azt remélve, hogy megváltoznak és hasonlóképpen elnyerik Isten áldását.

MIÉRT NE ÁLLJUNK BOSSZÚT?

21. Hogyan segíthet nekünk Jehova példája abban, hogy ne legyünk bosszúállók?

²¹ Az a tény, hogy Jehova Isten Jézus áldozata alapján irgalmasan megbocsátotta vétkeinket, arra indítson bennünket, hogy még az ellenségeinkkel is barátságosak és együtt érzőek legyünk. Jézus Krisztus ezt mondta: „Ha azonban nem bocsátjátok meg az embereknek a vétkeiket, a ti Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Máté 6:15). Ezért csak akkor örökölhetünk maradandó áldásokat Istentől, ha készek vagyunk áldani másokat. Jehova Isten megengedi, hogy barátságtalanul bánjanak velünk. Ennek egyik oka az, hogy alkalmunk legyen bebizonyítani, hogy megbocsátunk embertársainknak és részvéttel vagyunk irántuk. Péter apostol ezt a gondolatot így fejezte ki: „Mert arra az életpályára hívtak el titeket [vagyis, hogy áldjátok azokat, akik igyekeznek bántani titeket], hogy áldást örökölhessetek” (1Péter 3:9). Ez nem jelenti azt, mintha mennyei Atyánk azt akarná,  hogy mások sértegessenek. Ő csupán nem akadályozza meg, hogy ki legyünk téve azoknak a nehézségeknek, amelyeknek a bűnös emberek egy bűnös világban ki vannak téve. Így bizonyíthatjuk be, hogy valóban olyanok kívánunk lenni, amilyen Ő — kedves, könyörületes és megbocsátó.

22. Hogyan segít elkerülni a Zsoltárok 34:12–16. verse a bosszúálló szellemet?

²² Péter azzal folytatja buzdítását, hogy ne álljunk bosszút se szavakkal, se cselekedetekkel, és ehhez idézi a Zsoltárok 34:12–16. verseit:

„Mert ,aki szereti az életet és jó napokat akar látni, tartsa vissza nyelvét a rossztól és ajkait a csalárd beszédtől, forduljon el a rossztól és jót tegyen; keresse a békét és kövesse azt. Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak, és fülei esdeklő imáikra irányulnak; Jehova arca azonban a gonosztevők ellen fordul’.” (1Péter 3:10–12).

23, 24. (a) Mit jelent számunkra ,az élet szeretete’, és hogy ,jó napokat kívánunk látni’? (b) Miért előnyös az, ha szeretjük az életet?

²³ Ezekkel a szavakkal Péter nyomatékosan kifejezésre juttatja azt, hogy minden emberrel legyünk kedvesek, mert ez az élethez vezető egyedüli helyes út, az élethez vezető legjobb út. Az, „aki szereti az életet” és aki megbecsüli azt, mint Isten adományát, és „jó napokat akar látni” — olyan napokat, amelyen érzi, hogy életének értelme és célja van —, ezt azzal mutatja meg, hogy az embertársai boldogságának elérésén fáradozik. Megfékezi nyelvét, nem becsül le másokat, nem szidalmaz, nem csal meg és nem csap be senkit. Arra vágyik, hogy minden rossztól távol tartsa magát és megtegye azt, ami az Isten szempontja szerint jó. Mivel ,keresi és követi a békét’, nem lesz agresszív vagy kötekedő, hanem azon fáradozik, hogy jó kapcsolatba kerüljön és jó kapcsolatot tartson fenn másokkal. (Róma 14:19).

 ²⁴ Aki bebizonyítja életszeretetét azáltal, hogy másoknak is segít megszerezni a boldogság és a béke örömét, az kellemes társsá válik. A többiek szavaikkal és tetteikkel bizonyítják be, mennyire kívánatosnak, hasznosnak és megbecsültnek tartják. Ennek folytán sohasem lesz üres és értelmetlen az élete (Példabeszédek 11:17, 25).

25. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Isten szeretettel gondoskodik rólunk és segít nekünk?

²⁵ Még ha nem becsülik is meg mindig a jóságát, akkor is bizonyos lehet abban, hogy Jehova Isten szeretetteljesen gondoskodik róla. Mivel a Legfelségesebb az igazakon tartja szemeit, ezért pontosan tudja azt, hogy mire van szükségük, és gyorsan a segítségükre tud sietni. Biztosan gondoskodni fog arról, hogy ,jó napokat lássanak’, mivel az általuk tanúsított isteni önátadás „magában foglalja a jelenlegi és az eljövendő élet ígéretét”. Ellenben aki szokása szerint rosszat tesz — aki nem segíti elő mások békéjét és biztonságát —, az ne remélje, hogy elnyeri Isten jóindulatát. Isten tekintete az ilyenek ellen fordul, elítéli őket, mert az ő figyelmét semmi sem kerüli el.

HASZNOS ÉLETÚT

26. Péter apostol szavai szerint ki szeretné látni, hogy visszatérünk e világ romlott szokásaihoz?

²⁶ Ha állandóan szemünk előtt tartjuk a helyes magatartásunkból származó előnyöket, az segít ellenállni a világ elfajult szokásai nyomásának. Ebben az értelemben buzdít bennünket Péter apostol a következő szavakkal:

„Mert elegendő, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát vittétek véghez, amikor gátlástalan viselkedés, a bujaság, a túlzott borivás, a dőzsölés, az ivászatok és a törvényellenes bálványimádat cselekedeteiben jártatok. Mivel már nem futtok velük együtt ezen az úton a züllöttség posványának ugyanazon mélypontja felé, zavarban vannak, és továbbra is  gyalázkodóan beszélnek rólatok. De ezek számot fognak adni annak, aki készen áll, hogy megítélje az élőket és a holtakat. Bizony, e célból hirdették a jó hírt a halottaknak is, hogy megítélhessék őket test szerint, emberi szempont alapján, de élhessenek szellem szerint, Isten szempontja alapján” (1Péter 4:3–6).

27. Miért ne kívánjunk soha visszatérni e világ romlottságához?

²⁷ Már az is éppen elég, hogy a keresztény a korábbi életében, amikor még Isten akaratát és elhatározását nem ismerte, egyetértett bűnös szenvedélyeinek és vágyainak kielégítésével. Soha többé nem kívánhat visszatérni ahhoz a kicsapongással teli és erkölcsileg gátlástalan életmódhoz. Ne felejtsük el soha, hogy mennyire értelmetlen és üres, és milyen gyalázattal jár együtt az önző vágyakat kielégítő élet! (Róma 6:21). A közönséges, trágár szórakozás, az illetlen tánc és a vad, szenvedélyt keltő zene — ezek a világban oly népszerű dolgok — ne vonzzanak, hanem inkább taszítsanak minket. Bár nem lesz könnyű elviselni, amikor korábbi társaink gúnyolódnak, amiért távol tartjuk magunkat az ilyen dolgoktól, de biztos semmit sem nyernénk abból, ha vad összejöveteleiken, féktelen életmódjukban részt vennénk. Ellenkezőleg, sokkal többet veszítenénk, ha elfogadnánk a világi életutat. A gonoszt gyakorlók számot adnak majd a cselekedeteikről Jézus Krisztusnak, akit Jehova Isten az élők és a halottak bírájának jelölt ki (2Timótheus 4:1). Mivel ez az ítélet biztos, ezért hirdették a „jó hír”-t a „halottak”-nak, vagyis a szellemi halottaknak, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek meg, és keljenek életre Isten nézőpontja szerint mindazok, akik elfogadják és hasznukra fordítják Krisztus engesztelő áldozatát.

28. (a) Hogyan ítélhetik meg a keresztényeket „test szerint, emberi szempont alapján”? (b) Miért ne nyugtalanítson bennünket az ilyen ítélet?

²⁸ Akik igazán megbánják bűneiket, azok Isten  szemében valóban értékesek, és ő azt szeretné, hogy mindörökké éljenek és boldogok legyenek. Ezek a világiak lenézik Krisztus tanítványait, és elítélik őket „test szerint, emberi szempont alapján”, vagyis látszat szerint. Kedvezőtlen ítéletük azonban ne nyugtalanítson bennünket. Az a fontos, hogy Jehova Isten „szellem szerint” élőnek tartson bennünket, ami azt jelenti, hogy szellemi életet élünk. Ezt akkor érjük el, ha életünk állandóan összhangban van a Legfelségesebb parancsaival.

29. Miért van alapos okunk arra, hogy továbbra is a helyes magatartás mellett döntsünk?

²⁹ Alapos okunk van tehát arra, hogy ,idegen és ideiglenes lakosként’ éljünk a jelenlegi világrendszerben és a magatartásunk helyes legyen. A Legfelségesebb parancsolja ezt. Saját példája, irántunk tanúsított irgalmas cselekvésmódja megköveteli tőlünk, hogy tapintatosak, együtt érzők és megbocsátók legyünk. Dicséretes viselkedésünk kedvező fényt vet Istenünkre, és másokat is hozzásegíthet ahhoz, hogy az ő szolgái lehessenek. Csak akkor fogjuk továbbra is érezni Jehova áldását és végül elnyerni az örök életet egy maradandó lakhelyen, ha szilárdan kitartunk a helyes úton. Egyetlen más életút sem oly hasznos most, és nem tartalmaz a jövőre vonatkozóan ilyen nagyszerű ígéreteket.

[Tanulmányozási kérdések]