3. fejezet

Reménység biztos garanciával

1—3. (a) Miért nem elég a megmentéshez Isten létének puszta elismerése? (b) A Zsidók 11:6 alapján mit kell hinnünk, és miért fontos ez?

SOKAN állítják, hogy van Isten. De oly módon élni, hogy elnyerjük Isten helyeslését, ennél többet jelent. Szilárdan meggyőződhetünk arról, hogy bármennyire is szenvedéseknek vagyunk kitéve, mindaz semmi azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeket a Mindenható Isten ad az ő szolgáinak.

² Emiatt nem elég a Teremtőnket kötelességérzetből szolgálni, csupán azért, mert ő a mi Életadónk. A puszta kötelességérzet nem ad elegendő erőt ahhoz, hogy hűségesen kitarthassunk minden olyan próbán keresztül, amellyel esetleg szembe kell néznünk — legyen az akár fizikai és szóbeli bántalmazás, betegség, csalódás vagy gazdasági nehézség. Kizárólag a mennyei Atyánk iránt érzett mély, töretlen szeretet képes erre.

³ Hogy ennyire szeressük Istent, ahhoz hinnünk kell, hogy Ő maga is szerető, jó és bőkezű. A Biblia azt mutatja, hogy az ilyen hit elengedhetetlenül szükséges a keresztények számára. Így ír: „Aki Istenhez közeledik, annak hinnie kell, hogy Ő van, és megjutalmazója lesz azoknak, akik őt komolyan keresik” (Zsidók 11:6). Istennek a szolgái megáldása érdekében tett ígéreteit lebecsülni azt jelenti, hogy meghamisítjuk a róla szerzett ismeretünket. Ez megnehezítheti számunkra, hogy olyan Istennek ismerjük el Jehovát, aki nagyra értékeli népének jó munkáját (Zsidók 6:10). Másrészt, ha szilárd meggyőződésünk az, hogy a Legfelségesebb megjutalmaz, ez nagyraértékelésének  viszonzására késztet minket, és arra sürget, hogy kívánjuk elnyerni a tetszését.

,MEGOLTALMAZVA A MEGMENTÉSRE’

4. Hogyan segít nekünk Jehova Isten megmentésben részesülni, és mit kell ezért tennünk?

⁴ Természetesen nem érdem szerint kapják meg ezt a megmentést az Isten szolgálatában tanúsított jó magaviseletért és mások szellemi, valamint anyagi támogatásáért. Mennyei Atyánk a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy elnyerjük az örök életet, és Ő segít nekünk végrehajtani akaratát és elnyerni ezeket az áldásokat. Ezért az Istentől kapott reménység arra buzdít minket, hogy teljesen alárendeljük magunkat az isteni irányításnak. A Jehovába mint jutalmazóba vetett teljes bizalom alapján képesek leszünk folyamatosan együtt munkálkodni Vele, mialatt igazi, érett keresztényekké leszünk (Efézus 4:13–15). Az igaz, hogy az ilyen aktív együttműködés a mi Alkotónkkal megkívánja, hogy erőfeszítéseket tegyünk bűnös hajlamaink leküzdésére. Viszont Ő az, aki szelleme segítségével lehetővé teszi szellemi növekedésünket. Péter apostol következő szavai szépen kiemelik Isten részvételét keresztényi reménységünk beteljesedésének biztosításában:

„Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, mert nagy könyörületességéhez híven új születést adott nekünk, élő reménységre azáltal, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halottak közül romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre. Ez a mennyekben van fenntartva számotokra, akiket Isten hatalma hit által megoltalmaz a megmentésre, amely kész arra, hogy az utolsó időszakban megnyilvánuljon” (1Péter 1:3–5).

5. Miért áldották joggal Jehovát az első század keresztényei?

⁵ A keresztények, akikhez e szavak szóltak, joggal  áldották Jehova Istent és jót mondtak róla, vagyis dicsőítették Őt. Megszülettek mint a Legfelségesebb gyermekei, mintegy másodszori születés eredményeként (János 1:12, 13; 3:5–8). Ez az ,új születés’ a szent szellem rájuk irányuló tevékenysége révén jött létre. Nem a saját érdemük alapján lettek Isten gyermekei. Bűneik megbocsátásában sokkal inkább Isten irgalma, vagyis részvéte nyilvánult meg. A Mindenható gyermekeiként, mint Jézus Krisztus tanítványai, örökösök is lettek.

6. Milyen szempontok alapján mondhatjuk, hogy a keresztény reménysége „élő”?

⁶ Mint örökösök, remélhették az örökség elnyerését. Ez a reménység, amint arra Péter rámutatott, „élő reménység”. Több vonatkozásban is „élő”. Isten üzenetéhez vagy Szavához hasonlóan, amely „élő és erőt fejt ki”, ez a reménység is élő és erőteljes (Zsidók 4:12). Elsősorban is azért, mert ez a reménység isteni, az élő és örök Isten adta, és az ő Fiára irányul, aki ,többé meg nem hal’. A Fiúnak elpusztíthatatlan életereje van, és képes teljesen megmenteni azokat, akik hitet gyakorolnak benne (Jeremiás 10:10; Habakuk 1:12; Zsidók 7:16, 25; 1Péter 1:23). Jézus Krisztus maga az Isten küldötte „élő kenyér”, és „ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él” (János 6:50, 51, 57). A Fiú adja az „élet vizét”, amely abban, aki azt elnyeri, „örök életet nyújtó víz forrásaként buzog fel” (János 4:10, 14). Így az ,új születés’ eredményeként elnyert ,élő reménység’ képes hozzásegíteni a birtokosát jutalma elnyeréséhez és az örök élethez.

7. Milyen hatással van tulajdonosára ez az ,élő reménység’?

⁷ Ebben a reménységben erő van. Éltető életerő azok számára, akik ápolják azt. Ez a reménység áthatja egész életüket, és nyilvánvalóvá válik életútjuk során. Miként az igaz hit, az ilyen reménység  sem lehet halott, terméketlen, tétlen; bizonyítania kell létezését (Jakab 2:14–26). Lelkesítő ez a reménység, amely megelevenít bennünket, bátorít, támogat, s megerősít vigasztalásával és beteljesedésének rendíthetetlen bizonyosságával.

8. Mivel ,élő reménységről’ beszélünk, mit mondhatunk annak megvalósulásáról?

⁸ Teljes ellentétben azok reménységével, akik bizalmukat tökéletlen, halandó emberekbe vetik, ez a reménység nem halott reménység, amely minden alapot nélkülözve csalódást okozna. Nem marad teljesületlenül. Jehova megváltoztathatatlan szándéka páratlan erejével összefüggésben az, hogy valóra váltsa azt, biztos alapot szolgáltatva így a keresztények reménységéhez. (Hasonlítsd ezt össze az Ésaiás 55:10, 11-gyel és a Zsidók 6:13–20-szal!)

9. Mi tette lehetővé ezt az ,élő reménységet’?

⁹ Péter apostol összekapcsolja ezt az ,élő reménységet’ ,Jézus Krisztus feltámadásával a halottak közül’. Amikor Jézus Krisztust felfeszítették az oszlopra, és a tanítványai látták őt meghalni, reménységük látszólag vele együtt meghalt. De amikor elérkezett hozzájuk feltámadásának híre, reménységük megelevenedett, új életre kelt, „lángra lobbant” és tanúskodásra ösztönözte őket (Lukács 24:13–34; Cselekedetek 4:20). Mivel szellemi életre támadt fel, Isten Fia bemutathatta áldozatának értékét, a megváltási árat az Atyának. Ha Jézus Krisztus nem támadt volna fel, senki sem szabadulhatott volna meg a bűntől és a haláltól (1Korinthus 15:14–19). Feltámadása nélkül nem lehetett volna ,élő reménység’.

10. Miért mondhatta Péter erről az örökségről azt, hogy „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan”?

¹⁰ A nagy örökség, amelyre Péter apostol és hívőtársai előre tekintettek, „romolhatatlan, szeplőtelen  és hervadhatatlan” volt. Mivel romolhatatlan volt, semmiképpen sem pusztulhatott el vagy szenvedhetett kárt. Szenny vagy piszok nem férhetett hozzá, mert semmiféle cselszövéssel, csalással vagy más törvénytelen eszközzel nem szerezhető meg. Ez a csodás örökség soha nem kerülhet lelkiismeretlen emberek kezébe. Sőt, a virágokkal is ellentétben — amelyek hamar elvesztik szépségüket és pompájukat —, ez az örökség egy örökkévalóságon át sem veszíti el nagyszerűségét és vonzerejét.

11. Miért biztos ez az ,örökség’?

¹¹ Péter szavai szerint a megígért örökség „a mennyekben van fenntartva”. Krisztus társörökösei számára ez biztos. Ott, a mennyekben jobb védelemben részesülnek és biztosabban megőrzik, mint akármelyik bank páncéltermében, mivel a láthatatlan mennyek az örök Isten, Jehova állandó tartózkodási helye (Zsoltárok 103:19; 115:3, 16; Máté 5:11, 12). Azonkívül Péter apostol rámutatott arra, hogy a Mindenható segíteni fog elnyerni örökségüket. A Legfelségesebb a szelleme által gyakorolni fogja hatalmát érdekükben, lehetővé teszi számukra, hogy elfogadhatóak maradjanak őelőtte, megoltalmazva életük érdekeit. Ezek eredményeként „az utolsó időszakban” nem esnek a hitetleneket elmarasztaló ítélete alá, hanem megmentésben részesülnek, örökké tartó életre.

12. Hogyan ,oltalmaz meg’ Jehova Isten a megmentésre?

¹² Az első század keresztényeihez hasonlóan a hívő emberek ma is biztosak lehetnek abban, hogy Jehova Isten megoltalmazza őket a megmentésre. Szelleme által kezdettől fogva lehetővé tette, hogy hitünk legyen, és ugyanazzal a szellemmel folyamatosan erősíti hitünket. Ez a hit mindenféle próbán eredményesen átvezet bennünket (1János 5:4). Vajon nincs elég okunk arra, hogy hálásak  legyünk Jehovának azért, amit folyamatosan tesz, hogy mindenben segítségünkre van, hogy elnyerjük az örök életet? De bizony van okunk rá, különösen ha meggondoljuk, hogy ez nem saját érdemünk alapján, hanem Jehova nagy irgalmából történik.

A HALÁL SEM GÁTOLHATJA MEG REMÉNYSÉGÜNK VALÓRA VÁLÁSÁT

13. Mi garantálja azt, hogy keresztényi reménységünk szilárd alapon nyugszik?

¹³ Még a halál sem akadályozhat meg abban, hogy meglássuk keresztényi reménységünk beteljesedését. Az, amit Mennyei Atyánk a Fiával kapcsolatban már megtett, biztos, csalhatatlan garancia arra, hogy reménységünk szilárd alapon nyugszik. Péter apostol ezt írja:

„[Isten Fia], aki jóllehet előre ismert volt a világ megalapítása előtt, az idők végén lett nyilvánvalóvá értetek, akik általa hisztek Istenben, abban, aki feltámasztotta Őt a halottak közül, és dicsőséget adományozott neki; hogy hitetek és reménységetek Istenben lehessen” (1Péter 1:20, 21).

14. Hogyan volt Jézus „ismert a világ megalapítása előtt”, hogyan lett ez ,az idők végén nyilvánvalóvá’?

¹⁴ Mielőtt még Ádám és Éva megalapították volna az emberi világot gyermekeik által, Jehova Isten elhatározta, hogy egyszülött Fia fogja megváltani az emberiséget a bűn és a halál rabszolgaságából. (Hasonlítsd ezt össze az 1Mózes 3:15; 4:1, 2; Lukács 11:49–51-gyel!) A Messiás eljövetelével megkezdődött a dolgok zsidó rendszerének — beleértve a papságot, az áldozatokat és a templomi szolgálatot — utolsó napjai. A Messiás megérkezése az emberi történelem új korszakának kezdetét jelentette. Ezért beszél Péter apostol arról, hogy Krisztus „az idők végén lett nyilvánvalóvá”.

15. Miért mondhatta Péter, hogy Jézus Krisztus nyilvánvalóvá lett „értetek, akik általa hisztek Istenben”?

 ¹⁵ De miért mondta az apostol, hogy Isten Fia „értetek, akik általa hisztek Istenben” lett nyilvánvalóvá? Mielőtt Jézus a földre jött volna, senki sem fordíthatta hasznára azt a megváltási munkát, amelyet ő végrehajtott. Ez csak az első században vált lehetővé a hívők számára. Azzal, hogy hitet gyakoroltak Krisztusban, ezek a hívők egyúttal az Atyában is hittek, Abban, aki Fiát a földre küldte (János 17:21). Ezenkívül Péter megállapította, hogy amit Jehova Isten a Fiáért tett — feltámasztotta Őt és felmagasztalva a jobbjára —, „dicsőséget” adományozott neki, ezzel jó alapot biztosít, hogy higgyünk és reménykedjünk a Mindenhatóban. Mi módon?

16. Mire garancia Jézus Krisztus feltámadása?

¹⁶ Miként a Legfelségesebb feltámasztotta Fiát, másokat is képes feltámasztani a szolgái közül. Mivel Jézus Krisztust halhatatlan mennyei életre támasztotta fel, első századbeli tanítványai biztosak lehettek abban, hogy vele együtt részük lesz a mennyei dicsőségben. Isten Fiának feltámadása tehát megváltoztathatatlanul szavatolja a halálban alvó emberek életre keltését (1Korinthus 15:12–22).

17. Mennyiben kétségtelen tény Jézus Krisztus feltámadása?

¹⁷ Ezért kellett Jézus feltámadását kétségtelen ténnyé tenni, s az az is volt. Több mint 500 tanítvány látta Isten feltámasztott Fiát (1Korinthus 15:6). Ezek a szemtanúk tudták, hogy Isten ellenségei elvehetik szabadságukat, sőt meg is ölhetik őket, ha tanúskodnak erről a nagy csodáról. Jézus Krisztus hithű tanítványai mégis bátran tanúskodtak erről a tényről. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 4:1–3; 7:52–60-nal!) Ezt a bátor hitet csak az tette lehetővé, hogy szilárd bizonyítékkal rendelkeztek az ő feltámadásáról.

 KRISZTUS BIZTOSAN ELJÖN DICSŐSÉGBEN

18. Mire mutatott rá Péter apostol azzal, hogy ,a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmáról és jelenlétéről’ írt?

¹⁸ Miként Fia feltámadásának esetében, Jehova Isten ugyancsak egyértelmű tanújelről gondoskodott arra vonatkozóan, hogy Krisztus el fog jönni „hatalommal és nagy dicsőséggel” (Máté 24:30; Jelenések 1:7). Az apostol így ír:

„Nem, nem ravaszul kitalált, hamis történetekkel ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és jelenlétét, hanem azzal, hogy szemtanúivá lettünk a felmagasztalásának. Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, mikor ilyen szavakkal illette Őt a magasztos dicsőség: ,Ez az én szeretett Fiam, akit én helyeslek.’ Igen, ezeket a szavakat hallottuk a mennyből, amikor vele voltunk a szent hegyen” (2Péter 1:16–18).

Milyen eseményre gondolt itt Péter?

19. Mikor és hogyan lett Péter, Jakab és János Krisztus nagyszerű felmagasztalásának szemtanúja?

¹⁹ Jézus Krisztus átváltozására. Valamivel az i. sz. 32. Pászka napját követően az Isten Fia ezt mondta tanítványainak: „Bizony mondom nektek, hogy az itt állók közül némelyek egyáltalán nem ízlelik meg a halált, mielőtt meg nem látják az ember Fiát eljönni a Királyságában” (Máté 16:28). Néhány nap múlva Jézusnak ezek a szavai teljesedtek. Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé véve az Isten Fia felment egy magas hegyre, feltehetően a Hermonra. A hegy valamelyik részén a következő esemény zajlott le: „[Jézus] átváltozott előttük, és arca ragyogott, mint a nap, külső ruhája pedig csillogott, mint a fény.” Ez megerősítette a három apostolt abban, hogy Jézus eljövetele a Királyság-hatalmával valóban dicsőséges lesz. Ezután egy „fényes felhő” képződött,  s abból egy hang hallatszott, amely ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akit én helyeslek; őt hallgassátok” (Máté 17:1–5).

20. Miért van szilárd alapja annak a hitnek, hogy Jézus Királyság-hatalommal fog visszatérni?

²⁰ Ezért az a hit, hogy Jézus eljön Királyság-hatalommal, nem emberektől származó, hamis történeteken alapult. A tanítványok nem használtak fel trükköt vagy csalást ahhoz, hogy másokat meggyőzzenek arról, hogy az Isten Fia visszatér „hatalommal és nagy dicsőséggel”. Péter, Jakab és János szemük előtt látták Jézus Krisztus megdicsőítését, és hallották Isten saját szavát a fényes felhőből, vagy „magasztos dicsőség”-ből szólni. Ez a hang szeretett Fiának ismerte el Jézust. Az elismerés és a csillogó megjelenés, amiben Jézus részesült, valóban tisztességet és dicsőséget adományozott neki. Mivel ez a nagy isteni látomás Jehovától származott, Péter joggal nevezi az átváltozás hegyét ,szent hegynek’.

21. Milyen jelentősége van számunkra az átváltozási látomásnak?

²¹ Milyen jelentősége van ennek az átváltozásnak a hívők számára? Péter megadja a választ: „Következésképpen sokkal biztosabb [lett] nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyelmet szenteltek neki, mint sötét helyen világító lámpásnak, míg felvirrad az a nap, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben” (2Péter 1:19). Igen, az átváltozás látomása megerősíti azt a prófétai szót, amely hirdeti az Úr Jézus Krisztus eljövetelét Királyság-hatalomban. Ez a látomás előre vetítette az ő királyi dicsőségét. Természetesen nincs királyi dicsőség, nagyság és méltóság hatalom és tekintély nélkül. Így tehát az átváltozás bizonyítékul is szolgált arra, hogy Jézus bizonyosan eljön hatalommal.

22, 23. (a) Hogyan mutatjuk meg, hogy ,jól tesszük’, ha figyelmet szentelünk a prófétai szónak? (b) Miképpen hasonlít lámpáshoz ez a szó?

 ²² Ma is ,jól tesszük’, ha figyelmet fordítunk a prófétai szóra, mert semmi sem lehet fontosabb az életünk számára, és nagyobb vagy tartósabb hasznot semmi sem eredményezhet. Az emberek mohón olvassák a világ híreit, tanulmányozzák a politikai, gazdasági és tudományos szakemberek jóslatait, és végül rájönnek arra, hogy ezekkel nem mennek semmire. De a prófétai szó fénylő világossága soha sem vezet minket zsákutcába, nem juttat kusza útjelző és irányító táblák zűrzavaros útvesztőjébe. Ezért ez a prófétai szó megérdemli a legelső helyet tanulmányozásaink és elmélkedéseink során. Bölcsen tesszük, ha minden lehetőséget kihasználunk, összegyülekezünk testvéreinkkel, amikor ez a „szó” megbeszélésre kerül. De a ,figyelmet szentelni’ kifejezés számunkra többet foglal magában a gondos olvasásnál vagy a tiszteletteljes figyelésnél. A prófétai szóval kapcsolatos cselekvést jelent, vagyis engedjük, hogy az befolyásolja magatartásunkat, időnket, erőnket és anyagi javainkat. (Hasonlítsd ezt össze a Jakab 1:22–27-tel!) Ténylegesen elismerjük a prófétai szó gyakorlati értékét mindennapi életünkben, és nem tekintjük olyan dolognak, amelyre csupán a formális imádat idején fordítunk figyelmet.

²³ Összhangban Péter sürgetésével, használjuk fel a prófétai szót lámpásként, amely sötét helyen fénylik, amely szívünket megvilágosítja. Ha ,figyelmet szentelünk’ neki életünk minden vonatkozásában, követve irányítását, biztosan vezet bennünket addig a nagy napig, amikor a „hajnalcsillag”, az Úr Jézus Krisztus, pompája teljében megjelenik. (Hasonlítsd ezt össze a Jelenések 22:16-tal!) Az Isten Fiának megjelenése a hitetlenek  számára pusztulást, hűséges tanítványai számára pedig nagyszerű áldásokat jelent (2Thessalonika 1:6–10). A prófétai szó beteljesedésével kapcsolatos reménység feltétlen arra buzdít bennünket, hogy a lehető legtöbbet tegyünk annak érdekében, hogy elfogadhatók maradjunk Urunk előtt a megjelenésekor (Lukács 21:34–36).

24. Miért bízhatunk a Bibliában található minden prófétai szóban?

²⁴ Valóban, a Szentírásban található prófétai szavak összességét alaposan fontolóra kell vennünk, s engednünk kell, hogy azok irányítsák életünket. A prófétai szó természetének, leírási módjának bizalommal kell eltölteni minket a jövőt illetően. Jehova prófétái nem az emberi ügyek bizonyos irányzatait ítélték meg, hogy saját személyes magyarázatukkal jóslásokba bocsátkozzanak azok kimenetelét illetően. A jövendölések nem olyan következtetések voltak, amelyekre a próféták az akkor létező állapotok gondos elemzése során jutottak. Nem, a próféták értelmét a szent szellem ösztönözte Isten üzenetének kijelentésére. Péter apostol így folytatta: „Mert mindenekelőtt tudjátok meg, hogy az Írás egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből. Mert prófécia sohasem emberi akaratból jött létre, hanem Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (2Péter 1:20, 21). Mivel az igazi prófécia nem tévedésre hajlamos emberektől származik, hanem a végtelenül bölcs Teremtőtől, tudjuk, hogy minden prófécia, amelyet Isten Szava tartalmaz, valóra válik.

25. Mit mondhatunk keresztény reménységünk megbízhatóságáról?

²⁵ A keresztény reménység szilárd tényeken alapszik. Megbízható szemtanúk vallomásai megerősítik azt, hogy a halálban alvó emberek feltámadnak, és hogy Jézus Krisztus kinyilvánítja  dicsőségét és hatalmát. Nagy lesz az a nap, amikor a mi Urunk cselekedni kezd azok ellen, akik visszautasítják a Teremtő szolgálatát, és amikor megszabadítja hűséges követőit minden szenvedéstől, átvezetve őket egy igazságos új rendbe, amely mentes a betegségtől, fájdalomtól és a haláltól (Jelenések 21:4, 5).

[Tanulmányozási kérdések]