Amikor a betegség és a halál megszűnik
15. fejezet
Amikor a betegség és a halál megszűnik
1. Mit idézett elő sok embernél a halálfélelem?
MINDENEKELŐTT a betegség és a halál okoz rengeteg bánatot és fájdalmat az emberek között. Már a halálfélelem is bizonyosfajta szolgaságban tartja az embereket, és sokakat arra kényszerít, hogy lelkiismeretük ellen cselekedjenek. Például a náci uralom alatt néhány embert annyira megrettentettek, hogy még a saját barátaikat is elárulták (Zsidók 2:15). Milyen megkönnyebbülés lesz mindenkinek, ha ez a két ellenség, a betegség és a halál megszűnik! (1Korinthus 15:26).
2., 3. a) A halál megszűntével milyen más, nemkívánatos dolgok fognak megszűnni? b) Mitől szabadít meg minket a halál megszűnésének ígérete?
2 Csak a Teremtő tudja az embereket kisegíteni ebből a nyomorúságos helyzetből. Ő nemcsak megígérte, hogy megteszi ezt, hanem meg is alapozta az „új egek”-et, melyben Jézus Krisztus, valamint társuralkodói és paptársai uralma alatt a halált örökre eltávolítja. Isten megígérte az embereknek, hogy ,minden könnyet letöröl a szemükről, és hogy halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé’. Hitünk és reménységünk megerősítése érdekében még hozzáfűzte: „Ezek a szavak megbízhatók és igazak” (Jelenések 21:4, 5). Ha a betegség és a halál megszűnik, nem lesz többé sem öregség, sem ráncos bőr, sem ősz haj.
3 Ha megismerjük ezt az isteni ígéretet, és hiszünk benne, valamennyit enyhül a szomorúság, amelyet a halál okoz. Nem „bánkódunk, mint a többiek, akiknek nincs reménységük” (1Thessalonika 4:13).
NEM ÚJ REMÉNYSÉG
4. Miért mondhatjuk azt, hogy az a remény, mely szerint a halál megszűnik, nem új keletű?
4 Ez a reménység nem új keletű. Már évezredek óta bíztak ebben a reménységben férfiak és nők, akik Istent szolgálták, s így vigaszt és erőt nyertek. Bár tudták, hogy meg kell halniuk, de hitték, hogy Isten feltámasztja őket, és alkalmat ad az örök élet elnyerésére. E hűségesek közül néhányan valóban szemtanúi lehettek annak, amikor Isten a prófétái vagy Jézus és az apostolok által feltámasztott halottakat. Ezek a feltámadottak természetesen később ismét meghaltak. De Isten szolgái akkor egy „jobb feltámadás”-ra vártak a messiási Királyság alatt, ahol ha szándékos bűnt nem követnek el, nem kell ismét meghalniuk (Zsidók 11:16, 35).
5. Honnan tudjuk, hogy Ábrahám, Jób, Dániel biztosak voltak abban, hogy nem örökre halnak meg?
5 Ábrahám nagyon erősen hitt a feltámadásban (Zsidók 11:17–19). A hű Jób, aki annyi mindenen keresztülment, arról beszélt, hogy a Seolba, a sírba megy, és hogy Isten a meghatározott időben megemlékezik róla (Jób 14:13). És amikor Dániel azt kérte, hogy a távolba mutató próféciáját megérthesse, amelynek a „vég idején” kellett beteljesednie, az angyal ezt mondta neki: „Te megpihensz, de felkelsz sorsodra a napok végén” (Dániel 12:8, 9, 13).
KIK TÁMADNAK FEL A FÖLDÖN?
6. a) Az emberek melyik két csoportja fog a földön feltámadni? b) Milyen magatartást tanúsítanak azok, akik a haláluk előtt Isten szolgái voltak?
6 A halottak feltámasztása Isten elhatározásában csak az első lépés az elhunytak helyreállítása terén. Amikor a dolgok jelenlegi gonosz világrendszere megsemmisülésének végén a sírokból előjönnek a halottak, üdvözölni és fogadni fogja őket a „nagy nyomorúságot” túlélő „nagy sokaság”. Az emberek két csoportja lesz életre keltve a földön: 1. akik a múltban Isten hű szolgáinak bizonyultak — köztük azok, akikről a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete beszél — és 2. akik sohasem voltak Isten szolgái. „Lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak”, mondta Pál apostol (Cselekedetek 24:15). Az első csoportnak nem lesz nehézsége Krisztus áldozata alapján életet nyerni és elismerni Isten elrendezését. Szívesen engedelmeskednek majd az akkor érvényben levő törvényeknek. S mi több, ezeket a hűségeseket már most, még mialatt a sírokban vannak, Isten „élőknek” jelenti ki, mert biztos abban, hogy fel fogja támasztani őket (Lukács 20:37, 38).
7. Mi lesz azokkal a feltámadottakkal, akik korábban nem szolgálták Istent?
7 Akik korábban nem szolgálták Istent, azoknak a feltámadásuk után kell megismerniük Jehovát, az igaz Istent, és a Jézus Krisztus által létrehozott jó elrendezését. A „nagy sokaság”, amely túlélte a nagy nyomorúságot, felelős lesz a tanításukért (Róma 10:14). Ezeknek a feltámadottaknak fel kell tárni a jó üzenetet, mivel Isten azt kívánja, hogy „Jézus nevében hajoljon meg minden térd, a mennyben levőké, a földön levőké és a föld alatt [a sírban] levőké, és minden nyelv ismerje el nyíltan, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:10, 11).
8. Vajon a korábbi cselekedeteik alapján fogják megítélni a feltámadottakat?
8 A feltámadottaktól megkövetelik, hogy engedelmeskedjenek az akkor érvényes törvényeknek, és megítélik majd őket a ,cselekedeteik szerint, azok alapján, amelyek be vannak írva a könyvtekercsekbe’ (Jelenések 20:12). Az itt említett „könyvtekercsek” valószínűleg Isten akaratának kijelentései az emberiség számára az ezeréves időszak alatt.
A TÖKÉLETESSÉGET NEM NYERIK EL AZONNAL
9. Milyen helyzetben lesz a „nagy sokaság”?
9 A „nagy sokaság” tagjai nem lesznek azonnal tökéletesek a „nagy nyomorúság” befejeztével. Hitük és engedelmességük folytán azonban túlélik a jelenlegi rendszer megsemmisítését, és az „új föld” „alapját” fogják alkotni. (Jelenések 7:14–17; Hasonlítsd össze az Ésaiás 51:16-tal!) Ők tehát kétségtelenül hűségesen tovább mennek útjukon, és gyors lépéseket tesznek a tökéletesség felé, mialatt követik a „könyvtekercsekben” leírtakat (Zsoltárok 37:30, 31).
10. Mi lesz azokkal a súlyos betegségekkel, amelyekben a „nagy sokaság” tagjai, valamint a feltámadottak szenvedtek?
10 Mi lesz azokkal, akik a „nagy sokaság” tagjai közül súlyos betegségben szenvednek, például szívbetegek, bénák vagy vakok, vagy elveszítették kezüket vagy lábukat? Ésszerű hinnünk abban, hogy egy korai időpontban fognak meggyógyulni. Amikor Jézus a földön volt, bemutatott ilyen gyógyításokat. Egy szempillantás alatt meggyógyította az elszáradt kezet és kart, megerősítette a megbénult végtagot, és visszaadta a vakok látását. A Jézus által meggyógyított testrészek nem lassanként álltak helyre (Lukács 6:8–10; János 5:5–9). Logikus, hogy a feltámasztottak is egészséges testtel fognak visszatérni. Ez így volt mindazoknál, akiknek feltámadásáról a Biblia beszámol (Lukács 8:54, 55). Lázár teste például már oszlásnak indult, de amikor a sírból kijött, minden része megújult (János 11:39–44). Isten az ókori időben népének, amelyet ismét hazájába kívánt vezetni, a következő ígéretet adta: „Egyetlen lakos sem mondja: ,Beteg vagyok.’ A nép, amely abban lakik, bocsánatot nyer bűneiért.” Az emberek képesek lesznek az élet normális kötelezettségeinek eleget tenni, még akkor is, ha még nem tökéletesek (Ésaiás 33:24).
HOGYAN NYERIK EL A TÖKÉLETESSÉGET?
11. a) Hogyan nyerhető el a tökéletesség? b) Miért van szükség szellemi változásra, mielőtt a testi gyógyulás bekövetkeznék?
11 Teljes testi tökéletességet azonban csak akkor nyernek, ha a Krisztusba vetett hit alapján szellemi értelemben gyarapodnak, és felöltik az ,új egyéniséget’. Jóllehet már kigyógyulhatott valaki súlyosabb betegségeiből, csak úgy kerül egyre közelebb a tökéletességhez, ha azt gyakorolja, ami helyes. Rendszeresen hasznára fordítja Isten gyógyító elrendezését, melyet Krisztus engesztelő áldozata alapján hozott létre (Jelenések 22:2). Krisztus irgalmasan felszámol majd minden tökéletlenséget. De a szellemi változást kell legelőször végrehajtani, hiszen a bűn okozta a halált; nem lehet elnyerni a testi tökéletességet addig, amíg a személyiség nem tisztul meg teljesen a bűntől. A Biblia a betegséget mindig a bűnnel hozza kapcsolatba (Lukács 5:18–25; 1Korinthus 15:56; Róma 6:23).
12. Milyen harcot kell most Isten minden szolgájának folytatnia az egyéniségével kapcsolatban, és miért?
12 Pál apostol leírja azt a „harcot”, amelyet ma mindazok folytatnak, akik át akarják alakítani egyéniségüket, hogy elnyerhessék Isten tetszését. Ezt írta: „Mert amit kívánok, azt nem gyakorlom, hanem amit gyűlölök, azt csinálom . . . A jót, amit kívánok, nem cselekszem, hanem a rosszat, amit nem kívánok, azt gyakorlom . . . Többé nem én viszem véghez, hanem a bennem lakó bűn” (Róma 7:15–20). Az öröklés útján minden ember „vétekben”, „bűnben” jön a világra (Zsoltárok 51:7). Azonkívül az élete folyamán az ember egyre növeli ezt a bűnt, mert a környezete rossz irányba befolyásolja.
13. Mit tehetünk a) a környezetünkből „ránk ragadó”, rossz hajlamok ellen, és b) az öröklött rossz hajlamok ellen?
13 Már ma is képesek vagyunk ténylegesen elhagyni azokat a rossz szokásokat, amelyek a környezetünkből ránk ,ragadtak’, Isten Szava és szelleme, valamint az ő szolgáinak segítségével. Más a helyzet az öröklött gyengeségekkel, amelyek testi és szellemi vonatkozásban a természetünkhöz tartoznak. Ennek ellenére viszonylag jó eredménnyel harcolhatunk e gyengeségek ellen, hiszen Pál és Péter apostol azt írják, hogy képesek vagyunk ,megváltoztatni a gondolkodásmódunkat’, ,felölteni az új egyéniséget’, ,megteremni a szellem gyümölcseit’, ,megőrizni a jó lelkiismeretet’, és ,megtartani a helyes viselkedést’ (Róma 12:2; Efézus 4:24; Galata 5:22, 23; 1Péter 3:16; 2:12). Az öröklött rossz hajlamokat azonban a saját fáradozásaink révén nem tudjuk tökéletesen kiirtani. Pál apostol leírta ezt az állapotot: „Nyomorult ember vagyok! Ki ment meg engem ennek a halálnak alávetett testtől? Hála legyen Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát az értelmemmel Isten törvényének, a hústestemmel azonban a bűn törvényének vagyok a rabszolgája” (Róma 7:24, 25).
14. a) Mit tehet egy öröklött gyengeségei alapján vétkező keresztény, hogy elnyerje Isten tetszését? b) Hogyan szabadulhatunk meg végül minden öröklött gyengeségünktől, amelyek bűnre vezetnek és bánatot okoznak?
14 Jelenleg a keresztény azáltal várhatja bűnei bocsánatát, ha hisz Jézus Krisztusban, és abban, hogy az életét a mi bűneinkért áldozta fel. Összhangban kell azonban cselekednie a bűnbocsánatot kérő imáival, vagyis amit lehet, mindent meg kell tennie azért, hogy a helyes úton maradjon. Sohasem lankadhat el a rossz hajlamok elleni küzdelemben. Isten szellemének segítségével megnyerheti a harcot. Tiszta lehet a lelkiismerete (Róma 8:2, 11–13; Zsidók 9:14). A dolgok új rendszerében azonban Krisztus lehetővé teszi számára, hogy a váltságáldozatát teljesen javára fordíthassa, és az öröklött gyengeségeit, az őseitől öröklött genetikus „hibákat” felszámolhassa. Minden tekintetben meg fog gyógyulni. Milyen csodálatos szabadulás lesz ez! Mily könnyebbség lesz, ha képesek leszünk mindig csak a jót tenni, amit szívünkből szeretnénk! Valóban minden okunk megvan arra, hogy köszönetet mondjunk Istennek Jézus Krisztus által.
15. a) Mikor nem kell már többé harcolni azért, hogy helyesen cselekedjünk? b) Hogyan emeli ki ezt a gondolatot Pál apostol az 1Timótheus 1:8, 9-ben? c) Miért példa arra Jézus, hogy egy igaznak nincs szüksége gyilkosság, lopás stb. elleni törvényekre?
15 Krisztus ezeréves uralma alatt tehát egyre kevesebb és kevesebb bűnös hajlam fog bennünket terhelni. Egyre inkább a helyeset tesszük. Ha elérjük a tökéletességet, nem kell tovább azért harcolnunk, hogy helyesen cselekedjünk. Parányi hajlamunk sem lesz a lopásra, az erkölcstelen cselekedetre, mások gyűlölésére vagy megrágalmazására. Pál apostol mondta a mózesi törvényről, amely elítélte az ilyen cselekedeteket: „Mi ugyanis tudjuk, hogy a törvény jó, feltéve, ha valaki törvényszerűen cselekszik, annak tudatában, hogy a törvény nem az igazságos emberért van, hanem a törvénytelenért, az engedetlenért, az istentelenért és a bűnösökért” (1Timótheus 1:8, 9). Aki tökéletes, azt nem kell hogy törvény óvja a gonosz cselekedetektől. Amikor Jézus a földön volt, számára természetes volt azt cselekedni, ami helyes. Ő ,szerette az igazságosságot, és gyűlölte a törvénytelenséget’ (Zsidók 1:9). Szíve azonnal arra indította, hogy a jót tegye, és megvesse a rosszat. Gondoljunk csak a beszámolóra, amelyben Sátán megkísérti Őt, és Péter téves igyekezetére, amellyel megkísérelte némileg visszatartani Jézust attól, amire megbízást kapott! (Máté 4:1–11; 16:21–23).
A FELTÁMADOTTAK FOGADÁSA
16. a) Tudni fogják-e a feltámadottak, hogy kik ők, és felismerik-e őket a barátaik? b) Milyen célból hoz vissza Isten halottakat a földre feltámadás által? c) Kihatnak-e a feltámadottak korábbi cselekedetei a feltámadás utáni életre, még ha nem is ezek alapján ítélik meg őket?
16 Ami pedig a feltámadottakat illeti, Isten mindenkit olyannak fog helyreállítani, amilyen korábban volt, teljes életmintája, személyisége és emlékezete szerint. A feltámasztott felismeri önmagát. Külső megjelenése és tulajdonságai alapján régi ismerősei is felismerik őt. Folytathatja a halál által megszakított életét, és ugyanazok lesznek az indítékai, hajlamai és jellemvonásai, mint azt megelőzően voltak. Korábbi bűnei és hibái azonban nem fognak számítani. Miért nem? Mert Isten azzal a szándékkal hozta őt vissza a földre, hogy alkalmat adjon neki hasznára fordítani Krisztus áldozatát, és megszabadulni a bűntől. Mindenesetre a múlt rossz cselekedetei kihatnak személyiségére, és le kell győznie rossz hajlamait. Mennél gonoszabb volt valaki a múltban, annál jobban meg kell változnia. Lehet, hogy egyesek nem fordítják majd javukra a megváltozás lehetőségét (Ésaiás 26:10).
17. Ha valaki évszázadokkal ezelőtt halt meg, hosszúnak tűnik-e számára a halála és a feltámadása között eltelt idő?
17 A feltámadt egyén számára halotti állapotának ideje egy pillanatnak fog tűnni, hiszen a halál a nemlétezés állapota. A Biblia mély álomhoz hasonlítja (János 11:11–14; 1Thessalonika 4:13, 14; Prédikátor 9:7, 12). Akár évezredek, akár csak egy nap, az idő egy rövid pillanatnak fog tűnni számára. A feltámasztottnak ez olyan lesz, mintha ajtón menne át a dolgok jelenlegi gonosz rendszeréből a dolgok igazságos új rendjébe.
18. a) Mit kell a feltámadottnak megtanulnia? b) Hogyan lehet az, hogy a feltámadott nem teljesen ismeretlen világba tér vissza, ahol érintkezési nehézségei lennének?
18 Természetesen, aki sok évvel ezelőtt halt meg, az meglepődik azon, hogy az uralkodó viszonyok teljesen megváltoztak a földön. A „nagy sokaság” tagjainak kell majd megmagyarázni neki, mit tett Isten időközben, különösen azt, hogy Fiát engesztelő áldozatul adta. Tapasztalni fogja azt is, hogy az akkor uralkodó jó állapotok Krisztus Királyság-uralmának köszönhetők. Isten szerető kedvességével összhangban feltehető, hogy a feltámadottat hozzátartozói és barátai fogják fogadni, miként az a Bibliában feljegyzett feltámadások esetében is történt (Lukács 7:12–15; 8:49–56; Zsidók 11:35). A kiiskolázás egy bizonyos időszaka után a feltámadott már maga is abban a helyzetben lesz, hogy az időközben visszatérő meghalt hozzátartozóit üdvözölje és segítségükre legyen. Tehát senki sem lesz egy számára teljesen ismeretlen világba visszahozva, hanem mindenki barátságos társaságba kerül vissza, ahol nem lesznek ,érintkezési nehézségek’. Ez a folyamat addig tart, míg végül minden halott feltámad. Mily örömteli idő lesz az!
ISTEN LESZ „MINDEN MINDENBEN”
19. Mikor kapnak a földön lakók örökké tartó életet, még ha Krisztus ezeréves uralma alatt elnyerték is a tökéletességet?
19 Az ezer év végén a bűnnek és következményének, a halálnak az utolsó nyoma is eltűnik (1Korinthus 15:26). Vajon azt jelenti ez, hogy akik akkor tökéletességre jutottak, nem tudnak többé vétkezni? Nem, mert a Bibliából megtudhatjuk, hogy akik eljutottak ebbe az állapotba, csak akkor nyerik el az örökké tartó élet biztosítékát, ha Sátán, az Ördög utolsó támadása során hűségesnek bizonyulnak. Amikor Krisztus az embereket a Királysága és a papsága által tökéletességre vezette, átadja a Királyságot Istennek, és az ember akkor ugyanolyan kapcsolatba kerül Istennel, amilyenben egykor Ádám volt. Ezzel helyreáll az eredeti állapot, és egyedül Isten dönt minden ember végső és örök sorsáról. Isten megengedi Sátánnak és démonai seregének támadását.
20. Milyen próba vár még az ezer végén a föld tökéletes lakóira?
20 A Jelenések 20:7–10 leírja, hogyan lesznek akkor kipróbálva a föld lakói: „És mihelyt véget ér az ezer esztendő, Sátánt szabadon engedik börtönéből (a mélységből, ahová bezárták az ezer év kezdetén), és kimegy, hogy félrevezesse a föld négy sarkán a nemzeteket, Gógot és Mágógot, hogy összegyűjtse őket háborúra. Számuk annyi, mint a tenger homokja (ki nem mondott, emberileg meghatározatlan szám). És ezek felnyomultak a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz jött le az égből, és megemésztette őket. És az Ördögöt, aki félrevezette őket, a tűz és kénkő tavába vetették, ahol a vadállat és a hamis próféta voltak, és éjjel és nappal kínozták őket örökkön-örökké.” (Hasonlítsd össze a Jelenések 20:1–3-mal!)
21. a) Milyen vitakérdés lesz ismét felvetve? b) Mi lesz a kimenetele?
21 Ez a jövendölés rámutat arra, hogy a földön akkor élő emberek közül néhányan összefognak, hogy megtámadják a földön a hűségeseket. Sátán és démonai fogják félrevezetni őket. De miért cselekednének ily módon a tökéletes emberek? Ádámhoz hasonlóan ők is függetleníteni kívánják majd magukat Istentől. Meg lesznek győződve arról, hogy az erre alkalmas pillanat elérkezett. Sátán ,utolsó erőfeszítést’ tesz, hogy harcát az általa felvetett nagy vitakérdésben, Isten uralma jogosságának vitakérdésében megnyerje. De csalódni fog, mert a hűségesek, akik kétségtelenül az emberiség nagy részét fogják alkotni, állhatatosak maradnak. Akkor Sátánt és követőit bevetik a „tüzes tóba” (ami a második halált jelenti), ahol örökké „kínlódni” vagy „gyötrődni” fognak. (A börtönőrök a régi időkben „kínvallatással” is foglalkoztak. [Hasonlítsd ezt össze a német Luther és Herder Bibliában a Máté 18:34-gyel, ahol „Folterknecht” — kínvallató — börtönőr fordul elő.]) Örökké „zárva” lesznek nemlétezésben, mivel soha többé nem térhetnek vissza a létbe.
22. a) Miért garantálhatja Isten az utolsó próba idején a hűségesnek bizonyulóknak az örökké tartó életet? b) Milyen példa mutatja, hogy Isten olyan jól ismerhet valakit, hogy tudja, az illető sohasem fog vétkezni?
22 Mindazok, akik ebben az időben kiállnak Isten uralma vagy szuverenitása mellett, elnyerik az örökké tartó életet. „Megelevenednek”, ami igazi, biztos életet jelent (Jelenések 20:4–6). Ily módon lesz Isten „minden mindenben” (1Korinthus 15:28). De hogyan garantálhatja biztonsággal Isten, hogy ezek az emberek örökké élni fognak? Mivel Ő biztosan tudja, ki az, aki szereti Őt, és ki az, aki soha nem fog elfordulni Tőle. Jézus Krisztusnál láthatjuk, hogy Isten képes erre, mert Isten oly alaposan és tökéletesen ismerte Őt, hogy előre kijelentette, hogy Krisztus minden próba alatt hűségesnek fog bizonyulni. Isten a prófétáival sok részletet jövendöltetett meg azzal kapcsolatban, hogyan fog Krisztus engedelmes maradni Isten iránt a súlyos próbák alatt (Ésaiás 53:7, 11; Zsoltárok 40:8–11; 45:8).
ISTENNEK A FÖLDDEL KAPCSOLATOS ELHATÁROZÁSA MEGVALÓSUL
23. Miért lesz élvezetes az élet az ember számára, és hogyan tudja adottságait és képességeit embertársai javára fordítani?
23 Így tehát Istennek a földdel kapcsolatos elhatározása dicsőségesen megvalósul, bár ehhez hosszabb időre volt szükség. A föld nagyszerű Paradicsommá válik, tele Istent dicsőítő és egymást kölcsönösen szerető emberekkel. De nem lesz így a föld túlnépesítve? Nem. Meg lehetünk győződve arról, hogy Isten tudja, hány ember fér el kényelmesen a földön. Bőségesen marad hely a hegyeknek, a tengereknek, valamint az állatok számára is lesz elegendő élettér. Isten úgy rendez el mindent, hogy senki se érezze: túlnépesedett földön él, ahogy ma a nagyvárosok lakói élnek. Az élet élvezetessé válik, mivel minden ember összhangban lesz egymással. Mivel azonban különböző személyiséggel, és különböző adottságokkal és képességekkel rendelkeznek, társaságuk érdekes és változatos lesz. Ahány tevékenységi terület létezik, az mind elegendő lehetőséget kínál olyan alapos tanulmányozásokhoz, kutatásokhoz és vállalkozásokhoz, amelyeknek valóban maradandó értelmük lesz. Mindenki abban a helyzetben lesz, hogy az összes ember javára kibontakoztathassa adottságait és képességeit, s ereje és ideje is lesz azt megtenni. (Hasonlítsd ezt össze az Ésaiás 40:29–31-gyel, valamint a Prédikátor 5:18–20-ban kifejezésre jutó gondolatot!)
24. a) Milyen viszonyok fognak uralkodni az emberek és állatok között? b) Lesznek-e súlyos balesetek?
24 Amikor Isten megteremtette a férfit és a nőt, megparancsolta nekik, hogy hajtsák a földet uralmuk alá, és uralkodjanak az állatok felett (1Mózes 1:28). Az ember ajándékként lakóhelyül kapta meg a földet (Zsoltárok 115:16). Tudni fogja tehát, hogyan ápolja a földet, és hogyan tarthatja az állatokat helyes, szeretetteljes módon alárendeltségben. Az állatok az ember barátaivá válnak, és ösztönösen elismerik az ember uralmát. Isten egy példában rámutatott erre, amikor visszavezette az izraelitákat a babiloni fogságból (Hóseás 2:17). Ha az ember képességének teljesen birtokában lesz, és minden érzékszerve tökéletessé válik, nem következnek be balesetek. Gondoljunk csak a természetes környezetben élő állatokra. A denevér „hangberendezése” segítségével éjszaka is repülhet anélkül, hogy valaminek nekiütközne. A madár biztonsággal száll le az ágra. Minden állat tökéletesen fel van készítve az életre, és örül annak. Ezek alapján biztosak lehetünk abban, hogy az állatok fölött álló ember a saját életterében hasonlóan otthon lesz.
25. Miért nem lesz az élet akkor unalmas vagy egyhangú?
25 A munka örömet okoz. Az ember nem eszi többé ,arcának verejtékével kenyerét’, ahogy Ádámnak volt mondva a bűnbeesés után (1Mózes 3:19). Munkájával és minden képességének felhasználásával az ember hasznos és értelmes elfoglaltságot talál magának. Amint azt az ókori Izrael előárnyékolta, amikor engedelmeskedtek a törvénynek, úgy akkor is lesz elegendő idő arra, hogy közösséget ápoljunk a közeli barátokkal és a rokonokkal, sőt lesz idő új barátokat is megismerni. Az egész földön csak barátaink lesznek, akik mindig hű barátok is maradnak. Ez lesz annak az eredménye, ha azokkal barátkozunk, akik az emberiséget a legjobban szeretik: Jehova Istennel és Fiával, Jézus Krisztussal (János 15:14).
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 169. oldalon]
Mikor Jézus Krisztus a földön volt, valóban visszahozott az életbe halott személyeket
