10. fejezet

Fontosnak tart-e Isten téged személy szerint?

1, 2. Honnan tudjuk, hogy Isten az emberekkel nem mint tömeggel, hanem egyénenként foglalkozik?

MILYENNEK látja Isten az emberiséget? Mint tömeget vagy mint személyeket tekinti őket? Talán csak bizonyos kiválasztott csoport iránt tanúsít ki nem érdemelt kedvességet, és a többiekkel nem törődik?

² Istennek minden ember egyformán fontos (Cselekedetek 17:26, 27). „Akinek az akarata az, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:4). Amikor  Péter apostol látta, hogy Isten a nem zsidókat is befogadja a keresztény gyülekezetbe, felkiáltott: „Bizony látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli Őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35; 15:8, 9).

3. Hogyan bizonyította be Jézus Krisztus, hogy mint egy atya, úgy tekint az egyes személyekre?

³ Jézus Krisztust Isten küldte, hogy ,megfelelő váltságdíj legyen mindenkiért’ (1Timótheus 2:6). Ő ,mindenkiért megízlelte a halált’ (Zsidók 2:9). Vajon elképzelhető ezek után, hogy Isten Fia közömbösen így szólna: „Bár mindenkiért odaadtam az életvéremet, mégis, mit jelent nekem ez az ember? Egyáltalán nem számít, hogy elveszti-e az életét, vagy sem”? Ez soha nem képzelhető el! Ő minden egyes emberre figyelmet fordít, mindenki lehetőséget kap az élet elnyeréséhez.

4. Milyen pozícióba került Jézus Krisztus az emberi fajjal kapcsolatban, és hogyan nyerte el ezt az állását?

⁴ Miután Jézus bemutatta váltságáldozatát, Ő lett az emberiség „visszavásárlója”. Minden ember Jehova Istené, mivel Ő a Teremtő, de mint a lázadó Ádám gyermekei, mi „eladattunk a bűnnek” — „a bűn rabszolgáivá” lettünk (Róma 7:14; 6:16, 17). Ezért engesztelést kell nyernünk Istennél, vagyis ismét jó viszonyt kell kialakítanunk vele (Róma  5:10). Jézusnak kellett megvásárolnia minket, hogy segíthessen rajtunk; Ő lett az új családfőnk vagy atyánk, az „utolsó Ádám”, miután az első Ádám eladott bennünket a bűnnek (1Korinthus 15:45). Ezt a jogügyletet árnyékolta elő a mózesi törvény a 3Mózes 25:47–49-ben.

5. a) Hogyan nyert Jézus hatalmat az ítéletre? b) Hogyan ítél Ő?

⁵ Ezért adott Isten Jézus Krisztusnak „hatalmat az ítélkezésre, mivel Ő ember Fia” (János 5:27). Azáltal tehát, hogy Jézus emberként a földre jött, és egyenlő lett az emberekkel, de bűn nélkül, vérrokonságba került velük, és ezzel jogot és lehetőséget szerzett az emberiség visszavásárlásához (Filippi 2:7; Róma 8:3). Ezért kapta az „ember Fia” címet (Zsidók 2:11, 14, 15). Mint igazságos bíró, senki iránt nem részrehajló. Ezt mondta: „Az ítélkezés, amelyet én végzek, igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Ezért senkit nem ítél külső látszat szerint, és nem mint tömeget ítéli meg az emberiséget, hanem minden egyes személyt a körülményei és a beállítottsága alapján ítél meg (Ésaiás 11:3, 4; Zsidók 4:15).

6. Hogyan hangsúlyozta Pál és Péter apostol, hogy Isten egyénileg foglalkozik mindenkivel?

⁶ Isten eljárásmódjából — különösen a Fia, Jézus Krisztus áldozata alapján — felismerhető, hogy minden ember számára lehetővé teszi, hogy áldásában részesüljön. Ez magába foglalja a gonosztevőket is mint személyeket. Pál apostol azt írta azoknak, akik helytelenséget gyakoroltak: „Vajon megveted-e az ő kedvességének, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, mivel nem tudod, hogy az Isten kedvessége bűnbánatra igyekszik vezetni téged? . . . és Ő megfizet  mindenkinek a cselekedetei szerint.” Péter apostol arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten mindenkit egyénileg ítél meg; „részrehajlás nélkül, mindenkit a cselekedete szerint” (Róma 2:4–6; 1Péter 1:17).

ALKALOM MINDENKI SZÁMÁRA

7. Miért lenne hiba azt gondolni, hogy valaki túl rossz ahhoz, hogy megváltozhasson, és Isten szolgája legyen?

⁷ Mégis valaki azt mondhatná: „Semmi értelme annak, hogy most szolgáljam Istent. Én túlságosan rossz vagyok ahhoz, hogy megváltozzak. Reménytelen eset vagyok.” Aki így gondolkozik, az nagy hibát követ el. Természetesen a saját érdemei alapján senki sem méltó arra, hogy Isten egyáltalán figyelemre méltassa (Róma 5:6–10). Ha Isten tökéletességet követelne tőlünk, senki sem állhatna meg előtte. Isten jósága azonban olyan — az ismertetett példák erre mutatnak —, hogy Ő senkit nem vet el, aki valódi megbánást tanúsít, és teljesen mindegy, milyen rossz cselekedetei voltak a korábbi időben. Isten csupán azt várja el, hogy az illető kész legyen megtanulni, mit követel tőle Isten, és őszintén fáradozzon azon, hogy harmonikus kapcsolatba kerüljön vele (Ésaiás 1:18; Jelenések 22:17).

8—10. a) Idézz két olyan példát, amelyek szerint vigaszt találhatnak olyan személyek, akik helytelenül jártak el, de Istenhez akarnak fordulni! b) Hogyan tűnik ki az Ezékiel 33:14–16-ból és a Kolossé 3:5–8-ból, hogy Istennél az számít, amit most teszünk, és nem az, amit a múltban tettünk?

⁸ Pál apostol egy ilyen példa volt. Egykor még a keresztények megölésében is részt vett (Cselekedetek 7:58, 59; 9:1, 2). Maga Pál írta ezt: „Megbízható a Szó, és teljesen elfogadható, hogy Krisztus Jézus a világba jött, hogy megmentse a bűnösöket. Ezek között elsősorban engem. Mégis azért tanúsított irgalmat irántam, hogy Krisztus Jézus legelőször is általam  megmutathassa teljes hosszútűrését, példaként azoknak, akik Őbele vetik hitüket örökké tartó életre” (1Timótheus 1:15, 16).

⁹ Manassé, Júda egykori királya további példa, mert ő is hasonlóan vétkezett. Félrevezette nemzetét a mértéktelen bálványimádásban és az Isten elleni lázadásban. A nemzeten már nem lehetett segíteni (2Királyok 21:11, 16). Manassé azonban később megbánta tettét, és Isten meghallgatta imáját (2Krónika 33:11–13, 16, 17).

¹⁰ Istennél az számít, amit most és a jövőben teszünk, és nem az, amit a múltban tettünk (Ezékiel 33:14–16; Kolossé 3:5–8).

11. Elnyerheti-e valaki Isten ki nem érdemelt kedvességét és az örök életet a saját igazságossága, vagy a Tízparancsolat vagy a mózesi törvények betartása alapján?

¹¹ Ezzel szemben senki se gondolja, hogy a saját jó munkái vagy igazságos cselekedetei alapján elnyerheti Isten ki nem érdemelt kedvességét (Róma 3:10). Ezáltal tagadná bűnösségét (1János 1:8–10). Az ilyen módon félrevezetett személy elveti Krisztus áldozatát, és feleslegesnek tartja azt. Megpróbál a saját cselekedetei alapján igazságosnak mutatkozni, Istent mintegy arra kötelezve, hogy az ő saját emberi „igazságossága” alapján fogadja el őt (Róma 4:2–8). Az ilyen beállítottságú ember valójában nem Istent szolgálja, hanem Isten irányadó mértékeit felcseréli a sajátjával. Az ilyen fáradozások értelmetlenségére utal a zsidók példája, akik a mózesi törvény alapján próbálták magukat igazságosnak feltüntetni (Róma 10:1–3; Zsidók 10:1, 2).

12. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy Isten nem részrehajló, aki csak azokon segít, akik gazdagok vagy kiváltságosak?

¹² Isten nem részesít előnyben meghatározott embercsoportot.  Jézus együttérzése vajon nem mindenki iránt nyilvánult meg? Vagy például gyógyító erejét a kiváltságos személyek, vagy azok javára fordította, akiktől pénzt kaphatott azért? Nem. Sok beszámoló szól arról, hogy emberek nagy sokasága eljött a legkülönfélébb betegséggel, és Ő mindegyiket meggyógyította (Máté 14:14).

JEHOVA „RAGASZKODÁSA” AZ ŐT SZOLGÁLÓK IRÁNT

13. Milyen példát látunk Ábrahám és mások esetében Isten szeretetének nagyságáról és maradandóságáról?

¹³ Jehova mindig kész segítséget nyújtani, és szeretetet tanúsítani azok iránt, akik azt kívánják. Szeretete nagyobb és maradandóbb, mint azt mi egymás iránt kifejezésre tudjuk juttatni. Gondolj arra a szeretetre, amit Isten Ábrahám, Izsák és Jákob iránt tanúsított, akik bár tökéletlenek voltak, mégis teljes szívvel szolgálták Őt. Még évszázadokkal később is azt mondta Mózes Izrael nemzetének: „A te ősatyáidhoz ragaszkodott Jehova, azért, mert szerette őket” (5Mózes 10:15). Csak szeretete miatt viselte el évszázadokon át annak a nemzetnek a nyakasságát (5Mózes 7:7, 8).

14. Remélheti-e Isten segítségét az, aki őszintén és igazán segítségül hívja Őt?

¹⁴ Jehova szeretete mai szolgái iránt ma is éppoly nagy és tartós, mint régen (Róma 8:38, 39). Úgyszólván keresi az alkalmat, hogy mindazok iránt kimutassa ,ragaszkodását’, akik Őt őszintén és igazsággal hívják (Jakab 4:8). „Ami Jehovát illeti — írja a Biblia —, szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azok érdekében, akiknek szíve teljes Őiránta” (2Krónika 16:9). „Fülét a könyörgésükre irányítja” (1Péter 3:12).

15. Ha Jehova megvizsgál minket, mit keres bennünk?

¹⁵ Ahogy Jehova végignéz a földön, és látja az emberek  nehézségeit, együtt érez velük, és szeretne segíteni rajtuk. Bár a vétket nem nézi el, hibák után sem kutat, hanem a jót keresi az emberekben (Zsoltárok 130:3). „Megemlékezik arról, hogy [csak] por vagyunk” (Zsoltárok 103:14).

16, 17. a) Hogyan mutatta meg Jézus, hogy valóban segíteni akart az embereknek? b) Jehovának és Fiának mi a nézőpontja ma az emberekkel kapcsolatban?

¹⁶ Amikor Isten Fia a földön volt, mindig arra törekedett, hogy hatalmát az emberek megsegítésére használja fel. Egyszer egy leprás ezt mondta neki: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus pedig „szánalmat érzett iránta, és kinyújtotta kezét; azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg!” — és meggyógyította őt (Márk 1:40, 41).

¹⁷ Jézus mindig mélyen együtt érzett azokkal, akik segítséget kértek tőle; akiket meggyógyított. Istent és a Fiát ma is éppúgy érdeklik azok, akik a mindennapi életük dolgait háttérbe szorítva figyelnek az Isten elhatározását közlő jó üzenetre. De valóban foglalkozol Isten Szavával, komolyan keresed Őt, hogy többet tudj meg róla? Ha igen, ez már önmagában arra utal, hogy Ő is érdeklődik irántad. Hogyan állíthatjuk ezt ilyen bizonyossággal?

ISTEN SEGÍTSÉGÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, HOGY MEGÉRTHESSÜK SZAVÁT

18, 19. a) Milyen segítséget kap az, aki őszintén kutatja Isten Szavát? b) Miért van szükségünk Isten szellemének segítségére?

¹⁸ Ez az állítás azért igaz, mert Isten minden olyan emberben, aki az ő Szavát őszintén kutatja, lát valami jót. Ezért megnyitja az ilyen emberek értelmét, hogy Szavát megértsék. Jézus ezt mondta: „Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza” (János 6:44). Isten szellemének, vagyis láthatatlan, hatékony erejének segítsége nélkül nem értheted  meg az ő szándékát. Ez képes befolyásolni és irányítani értelmedet.

¹⁹ Pál apostol írta: „Senki sem ismerte meg az Isten dolgait, kivéve Isten szelleme. [Ez azt jelenti, hogy Isten szellemére van szükségünk ahhoz, hogy gondolatait és elhatározásait megérthessük.] Mi azonban nem a világ szellemét fogadtuk magunkba, hanem Isten szellemét, hogy megismerhessük azokat a dolgokat, amelyeket Isten kedvesen elénk tár.” (1Korinthus 2:11, 12; hasonlítsd össze a Cselekedetek 16:14-gyel!) E segítség nélkül a világban uralkodó zűrzavart, az Isten Szavával szembeforduló hitetlenséget és a világ szellemét nem tudod legyőzni, mert „a hit nem minden ember tulajdona” (1Korinthus 2:14; 2Thessalonika 3:2).

20. Milyen mértékű Isten nagyraértékelése azok iránt, akik őszintén azon fáradoznak, hogy megismerjék Őt, és szolgáljanak neki?

²⁰ Isten egy további jó tulajdonságát nyilvánítja ki akkor, amikor választ ad fáradozásaidra. Ez az értékelés. Kétségkívül értékeled azt, ha más jót tesz neked, és ezt ki is mutatod. De az emberek által tanúsított nagyraértékelés távol sem oly nagy és szívélyes, mint Istené azok iránt, akik hisznek benne és figyelnek Szavára. Ő örül az ilyeneknek. Jézus arról is beszélt, mennyire örülnek a mennyekben egyetlen megtérő, helytelen cselekedeteivel felhagyó bűnösnek, aki szeretné Isten tetszését elnyerni (Lukács 15:10). Azt is megemlítette, hogy még az is jutalomban részesül, aki csak egy pohár hideg vizet ad inni annak, akit Isten igaz szolgájának ismer el (Máté 10:42). Isten mindenkire figyel, aki tiszteletet érez a neve iránt, értékeli Őt, vagy népét barátságosan kezeli. Szíve az illető felé fordul, és segítségére siet. — Figyeld meg a Márk 14:3–9-ben feljegyzett példát!

21. Mi módon mutatták meg egyes kis-ázsiai pogányok, hogyan kell Isten jóságára válaszolni?

 ²¹ Ezért joggal értékelhetjük Isten jóságát, mivel segít megismerni elhatározásait, és alkalmat ad az örök élet elnyerésére. Hálásak lehetünk Istennek, mivel megengedte nekünk, hogy olyanok legyünk, mint azok az emberek, akiknek Pál egy kis-ázsiai városban prédikált. Ott a zsidók, akik azt állították, hogy Istent szolgálják, szembefordultak az igazsággal. De ez még nem minden! A beszámoló így hangzik: „Amikor ezt [a lehetőséget, hogy Isten őket is elfogadja] hallották a nemzetek közül valók [pogányok], örülni kezdtek, és dicsőítették Jehova Szavát, és mindazok, akik vágyat éreztek az örök élet iránt, hívőkké lettek” (Cselekedetek 13:48). Ezek az emberek nagyra értékelték Isten jóságát. Nagyraértékelésük segített nekik elnyerni Isten tetszését és elismerését.

A FELTÁMADÁS ISTEN ÉRDEKLŐDÉSÉNEK EGYIK BIZONYÍTÉKA

22. Hogyan bizonyítja be Jehova mély érdeklődését minden egyes személy iránt azáltal, hogy feltámasztja az embereket?

²² Találó példa arra, hogy Isten egyénenként érdeklődik mindannyiunk iránt, a feltámadás ígérete „mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Ahhoz, hogy Isten feltámaszthasson valakit, mindent tudnia kell róla. Csak akkor tudja ugyanazt a személyt ugyanazzal az egyéniséggel életre kelteni úgy, hogy az illető önmaga lesz, és felismeri önmagát. Ez azt jelenti, hogy Istennek az egyént személyiségének minden ismertetőjegyével együtt kell helyreállítania. Ehhez tartoznak a külső megjelenés, az öröklött jellemvonások, környezetének és tapasztalatainak rá gyakorolt hatásai és a tökéletes emlékezőképessége. Milyen érdeklődésről és gondoskodásról tanúskodik ez!

23, 24. a) Mire utal az, hogy a tökéletlen ember is megőrizheti egy személy életének oly sok részletét? Hogyan segít ez megérteni, hogy Isten bárkit könnyen feltámaszthat? b) Tud-e Isten a már évszázadok óta halott személyekre is emlékezni, és fel tudja-e támasztani őket?

 ²³ Valaki közbevethetné: „Ugyan, ez lehetetlen!” Gondoljunk arra azonban, hogy ma már képesek vagyunk filmre vagy videoszalagra felvételt rögzíteni különböző személyekről. És az illető halála után is lepergethető a kép vetítővásznon vagy képernyőn, és láthatjuk cselekedeteit, mozgását, és hallhatjuk a hangját. Száz meg száz részletet fel lehet eleveníteni. Ha már mi, emberek is meg tudjuk ezt tenni, akkor  miért ne várhatnánk el, hogy Isten, akinél „minden lehetséges”, a személyiséget jellemző részletek ezreit meg tudja őrizni? (Máté 19:26; Jób 42:2).

²⁴ Mi, tökéletlen emberek is oly részletesen ismerjük már legjobb barátunkat, hogy meglehetősen pontosan le tudjuk írni őt, bár az idők folyamán az emlékezetünk bizonyára kissé elhomályosodik. Isten azonban mindent felülmúló tudásával minden embert tökéletesen ismer, igen, a legapróbb részletekig. Tudja, mi van mindannyiunk szívében (Zsidók 4:13). Még ha valaki évszázadok óta halott is, Isten emlékezetében változatlan marad (Jób 14:13–15).

25. Feltámadnak-e azok is, akiket nem temettek el, hanem például a tengerben lelték halálukat, vagy állatok falták fel?

²⁵ Következésképpen Isten a sírokban levő embermilliókra pontosan és tisztán emlékszik (Példabeszédek 15:11). Akiket nem temettek el, hanem a tengerben lelték halálukat, akik elégtek vagy bármi más módon haltak meg, azok is éppoly élénken élnek emlékezetében (Jelenések 20:13).

26. Mire gondolt Jézus, amikor Jehovát Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezte, majd ezt mondta: „Ő nem a halottak, hanem az élők Istene, mert ők mind élnek előtte”?

²⁶ Azokról, akiket Isten feltámaszt, ezt mondta Jézus: „Ő nem a halottak, hanem az élők Istene, mert ők mind élnek előtte” (Lukács 20:38). Isten a hatalma és bölcsessége folytán elhatározásában oly biztos abban, hogy „a halottakat megeleveníti, és a nem létező dolgokat [elő]hívja, mintha lennének” (Róma 4:17).

27. Hogyan győződhetünk meg arról, hogy Krisztusnak hatalma és ereje van a halottak feltámasztására?

²⁷ Isten Jézus Krisztusnak adta a hatalmat az emberek feltámasztására. Amikor Jézus a földön élt, több esetben bebizonyította, hogy rendelkezik ezzel a hatalommal (Lukács 7:14, 15; 8:49–56; János 11:39, 43, 44).

28. a) Hogyan fejezhetjük ki nagyraértékelésünket Jehova iránt azért, amit értünk tett? b) Gondolhatja-e valaki, hogy nincs módja megismerni Isten elhatározását a Bibliából?

²⁸ Mondhatná-e ezek után valaki, hogy Isten és a  Fia nem érdeklődik iránta? De hogyan viszonozhatod szívedben Jehova gondoskodását és érdeklődését? Kifejezheted nagyraértékelésedet, ha többet tanulsz róla, és másokat is arra biztatsz, hogy ezt tegyék. Amilyen mértékben őszintén azon fáradozol, hogy ismeretet szerezz róla, ugyanolyan mértékben fogod Őt egyre jobban megismerni. „Értelmileg képessé” tesz arra, hogy ezt megtehesd (1János 5:20).

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 108. oldalon]

Vajon Isten csupán arcnélküli tömegnek tekinti az embereket . . .

[Kép a 109. oldalon]

. . . vagy Isten egyénenként érdeklődik irántunk?

[Kép a 117. oldalon]

Emberek képesek olyan filmeket készíteni, melyek valakinek még a halála után is megőrzik a mozdulatait és a hangját. Isten sokkal többre képes visszaemlékezni, sőt képes a halottakat is feltámasztani