Miért engedi meg Isten a szenvedést a földön?
5. fejezet
Miért engedi meg Isten a szenvedést a földön?
1., 2. Hogyan jött létre az emberiség, és milyen volt a kezdet?
TUDOMÁNYOS tények és a Biblia is bizonyítja, hogy az összes emberek egyetlen emberpár leszármazottai. Az özönvíz után Noé három fiának utódaiból alakult ki az emberi család három fő ága (1Mózes 3:20; 9:18, 19).
2 Pál apostol azt mondta: „[Isten] az emberek minden nemzetét egy emberből alkotta, hogy lakozzanak a föld egész szinén” (Cselekedetek 17:26). Ezt az embert, Ádámot és feleségét, Évát Isten — miként az összes többi alkotását — tökéletesnek teremtette meg (5Mózes 32:4; 1Mózes 2:18, 21–23).
3. Mi volt a hasonlóság, és mi volt a különbség az angyalok és Ádám között?
3 Ádám Isten fia volt, Isten családjának teljes értékű tagja, az ő helyzete csak kevéssel volt alacsonyabb az angyalokénál (Lukács 3:38). Az angyalok szellemi teremtmények, ezért nagyobb hatalommal és magasabb képességekkel rendelkeznek, mint az emberek (2Péter 2:11). De a Bibliában sehol sem olvasunk arról, hogy az angyalok jobb erkölcsi érzékkel rendelkeznének. Amikor Jézus Krisztus emberként élt a földön, egy asszony szülte meg, s ugyanazzal az erkölcsi tisztasággal rendelkezett, mint Isten egyetemes családjának bármelyik tagja a mennyekben és a földön (Zsoltárok 8:5, 6; Zsidók 2:6–9; 7:26).
4., 5. Miért sújtja betegség, szenvedés és nyomorúság az egész emberi nemet?
4 Hogyan lehet akkor, hogy az emberiségnek a tökéletlenség és az azzal kapcsolatos problémák, például a betegségek és a viszályok miatt kell szenvednie? A Biblia rámutat arra, hogy az Ádám és Éva után született emberek nem a saját vétkük miatt születtek tökéletleneknek. Azt olvassuk, hogy „egy ember által jött be a bűn a világba és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12).
5 Az örökléstan szabályai szerint a szülők gyermekeikre átörökítik hajlamaikat és tulajdonságaikat, de a hiányosságaikat is. De hogyan lett a tökéletes Ádám hiányos, vagyis tökéletlen, bűnös? Miért nézi el Isten azóta a szenvedést és a nyomorúságot?
ÁDÁM KIMAGASLÓ HELYZETE
6. Isten Ádámot milyen értelemben teremtette a saját képére és hasonlatosságára?
6 Ádámot Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg (1Mózes 1:26). Ez azt jelenti, hogy erkölcsi tulajdonságokkal és a szellemiség iránti képességgel. Megismerhette Istent, és olyan kapcsolatban lehetett vele, mint apa a fiával. Értelmes és lelkiismeretes volt — meg tudta különböztetni a jót a rossztól. Ádám abban a helyzetben volt, hogy Istent képviselhette volna ezen a földön, és Isten dicsőségét — jó tulajdonságait — visszatükrözhette volna a megszületendő emberekre.
7. a) Hogyan elégítette ki Isten a földi újonc, Ádám igényeit? b) Milyen magatartást tanúsíthatott Ádám Isten iránt?
7 Isten és Ádám között akár mindennap sor kerülhetett beszélgetésre. Az 1Mózes 3:8 szerint „az esti lágy szellő időszakában” hallotta Ádám és Éva „Jehova hangját”. Mivel itt egy meghatározott időszakról van szó, ezért azt gondolhatjuk, hogy Isten rendszeresen ebben az időben beszélt az emberrel. Igen, a Magasságos szakított időt arra, hogy tanítsa Ádámot, az újoncot ezen a földön (1Mózes 1:28–30). Az első embernek szüksége volt Isten segítségére és irányítására, hogy helyes módon gyakorolja uralmát az alacsonyabb rendű állatok felett. Ádám rendelkezett azzal a képességgel, hogy szellemiségét kifejlessze, és szeretetet gyakoroljon. Mennél többet tanult, annál nagyobb lehetett az értékelése és szeretete Isten iránt (1János 4:7, 8). És egyre szorosabb kapcsolatot tudott kialakítani Istennel.
8. Miért kellett Ádámnak sokat tanulnia a növényekről és az állatokról?
8 A Biblia nem árulja el nekünk, hogy Isten mennyi időt fordított fiának tanítására. Mindenesetre szükséges volt, hogy Ádám legalább a növényekről és az állatokról ismeretet szerezzen, mivel neki kellett a földet megművelnie és gondoznia, és később gyermekeit is ki kellett oktatnia a kertészet és az állatgondozás művészetére (1Mózes 2:15, 19). Ez valószínűleg sok időt vehetett igénybe.
9. Milyen megbízást adott Isten Ádámnak az 1Mózes 2:19, 20 szerint, és hogyan tudta Ádám ezt a feladatot helyesen végrehajtani?
9 Ádám az Éden-kertben lakott, azon a lakóhelyen, amelyet Isten készített számára. Valószínűleg elég nagy területről lehetett szó, ahol Ádám többnapos sétákat is megtehetett. Ezért lehetősége volt arra, hogy Isten szándékának megfelelően az állatokat természetes környezetükben figyelje meg. Ennek alapján meghatározhatta ismertetőjegyeiket. Semmi sem késztette sietésre (1Mózes 2:8, 19, 20).
10. Kiiskolázása következtében mire volt képes Ádám, és mit kellett figyelembe vennie?
10 Bár Ádám képes volt megoldani a kisebb problémákat, mégis szüntelenül a Teremtőjéhez és Irányítójához kellett fordulnia, hogy megtudja, miként vetheti a „földet uralma alá”. Az Éden-kerten kívüli megmunkálatlan földnek még embermilliók számára kellett szállást biztosítania. És amint az építőmesternek hűen kell követnie az építész utasítását, az embernek is hűségesen ragaszkodnia kellett Isten utasításaihoz, hogy a földet szép lakóhellyé alakítsa, ahol az emberi nem jól érezheti magát és boldog lehet (Lukács 16:10).
11. Hogyan hajtotta végre Ádám eleinte a feladatát, és milyen további kötelességei lettek volna még?
11 Hogyan használta fel Ádám mindazt, amivel Isten megáldotta? Egy ideig minden jól ment. Megtanította feleségét mindarra, amit Istentől tanult. (Hasonlítsd össze az 1Mózes 2:16, 17-et az 1Mózes 3:2, 3-mal!) Mivel Jehova volt az emberek Teremtője, Ő volt az Istenük is. Azért, hogy Ádám és Éva megőrizzék Isten iránti helyes kapcsolatukat, mint szuverén Uralkodójukra kellett bízniuk magukat, és neki kellett volna engedelmeskedniük. Ahogy növekedett volna családjuk, egyre jobban betöltve a földet, annál fontosabb lett volna, hogy mindannyian alárendeljék magukat Isten uralmának, hogy ezáltal fennmaradjon a rend és a harmónia. Ádámnak és Évának Isten tiszteletére kellett volna oktatni és nevelni gyermekeiket.
„A TUDÁS FÁJA”
12. Mi volt Ádám és Éva kilátása az 1Mózes 2:17 szerint?
12 Isten megengedte Ádámnak, hogy a jó és rossz tudás fáját kivéve a kert minden fájáról egyen (1Mózes 2:17). Az első emberpárnak és leszármazottainak örök életet kínáltak fel, aminek csupán az volt a feltétele, hogy engedelmesek maradjanak. Ha Ádám tiszteletlenül nem engedelmeskednék Istennek, szégyent hoz Isten egész mennyei és földi családjára.
13., 14. a) Miért lett volna helyes és illő, hogy Ádám Istennek engedelmeskedjen? b) Mit nem tett meg Ádám minden jó ellenére, és milyen beállítottságot jelentett ez?
13 Isten mindent megadott Ádámnak, ami az élet élvezetéhez kellett. Nem Ádám teremtette a földet, amelyen bőségesen termett sokféle finom táplálék. Nem ő alkotta meg szép társát, Évát sem, és a saját testét sem ő formálta meg. És bár Ádám szerette és élvezte azt a szép életet, amelyet Isten kedvesen neki adományozott, mégsem maradt engedelmes.
14 Oly messzire ment, hogy Ádám a saját vélt érdekét a mennyei Atyjáé fölé helyezte. Többre tartotta saját pillanatnyi kívánságát, mint Isten családjáét és az utódokét, amelyek az övéi lettek volna. Még a tökéletlen emberek is megvetik azt, aki elárulja családját, és gyermekeit rabszolgaságra és halálra adja. És Ádám pontosan ezt tette (Róma 7:14).
15., 16. a) Vajon igazi fa volt a jó és gonosz tudás fája? b) Milyen további kérdéseket tehetünk fel ezzel a fával kapcsolatban?
15 Mi volt Ádám bűne? Ez összefüggésben állt a „jó és gonosz tudás fájával”. Erről a fáról sokan vitatkoznak. Valóban egy fa volt-e az? Mit jelent a „tudás”, és mit jelent az, hogy „jó és gonosz”? Egyáltalán, miért ültetett Isten ilyen fát a kertbe?
16 A Bibliából megtudjuk, hogy egy valóságos fáról van szó, mert a kert egyik gyümölcstermő fájaként említik (1Mózes 2:9). Mi volt az a „tudás”, amelyet ez a fa szemléltetett? A katolikus Jeruzsálemi Biblia az 1Mózes 2:17 lábjegyzetében találó kommentárt olvashatunk:
17. Mit jelentett a Jeruzsálemi Biblia lábjegyzete szerint a fa által szemléltetett ismeret?
17 „Ez a tudás előjog volt, amit Isten magának tartott fenn, és amit az ember a bűn révén maga kaparintott meg (Genezis 3:5, 22). Tehát nem mindentudás, amivel a bukott ember nem rendelkezik, nem is erkölcsi megkülönböztető képesség, ami már megvolt a bűntelen emberben, és amit Isten értelmes teremtményeitől nem tagadhatott meg. Hanem az a képesség, hogy maga döntse el, mi a jó és mi a gonosz, és annak megfelelően cselekedjen, vagyis teljes erkölcsi autonómia igénye, ami által az ember elutasítja teremtettségét. Az első bűn Isten uralkodó fensége elleni lázadás volt.”
18. a) Mit jelképezett a fa? b) Hogyan kellett volna a tökéletes embernek döntenie, mielőtt evett a „tudás fájáról”, és ezzel vétkezett volna?
18 A fa tehát annak a határnak — demarkációs vonalnak — volt a jelképe, amely az ember jogkörének végét jelentette. Jogos, célszerű, sőt elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy Isten Ádámot kioktassa ezzel a határral kapcsolatban. Ha ő mint tökéletes ember enne erről a fáról, ez részéről jól átgondolt, tudatos döntés lenne. Előre el kellene határoznia, hogy elveti alárendeltségét az isteni uralom iránt, és a saját útján kíván járni, tehát azt kívánja tenni, ami a saját döntése szerint „jó” vagy „gonosz”.
KIHÍVÁS ISTEN SZUVERENITÁSA ELLEN
19. Mit okozott szándékos vétkével Ádám magának és leszármazottainak a Róma 1:28 alapelvével összhangban?
19 Az ember tehát függetlenítette magát Istentől. Isten nem akadályozta meg Ádámot saját akaratának gyakorlásában. Ádám azonban helytelen döntése által magára és gyermekeire mindenfajta kellemetlen — emberi szemmel nézve — megoldhatatlan nehézséget zúdított (Róma 1:28).
20. Ádám helytelen cselekedete hogyan vetett fel az egész emberiséget érintő vitakérdést?
20 Ádám és Éva lázadása azonban több vitás kérdést is felvetett. Isten földi fiának lázadása felvetette a kérdést: Egyáltalán Isten földi családjából hű marad-e valaki Isten uralmához szabad akaratából? Lesz-e, aki hű marad Istenhez nyomás alatt, vagy ha kísértésbe esik, hogy helytelen úton előnyökre tegyen szert? Így Isten összes teremtményében a mennyen és a földön kétség merült fel minden ember tisztaságával és hűségével kapcsolatban.
21. Milyen további, sokkal jelentősebb vitakérdést vetett fel Ádám vétke, mint az emberek feddhetetlenségének kérdése?
21 Amint hozzávetőlegesen 2500 évvel később bizonyos események megmutatták, ez a kérdés mégis csak alárendelt jelentőségű, másodrendű volt egy sokkal jelentősebb kérdéshez, a szuverenitás jogosságának, vagyis Isten uralmának kérdéséhez képest. A szóban forgó vitakérdést megtaláljuk egy Jób nevű férfi életében lezajlott eseményekben, amelyekről feljegyzés maradt fenn a mi érdekünkben.
22. Hogyan mutatja a Jób könyve, hogy minden ember becsületessége és lojalitása a vitakérdés tárgyává lett?
22 Jób könyvéből megtudjuk, hogy a mennyben Isten egyik angyala vetette fel a vitakérdést. Megjelent a Magasságos előtt, és arcátlanul vádat emelt Isten engedelmes szolgája, Jób ellen, azt állítva, hogy Jób Isten iránti lojalitása csupán önző indítékokon alapul. Isten megengedte, hogy ez a szellemfiú súlyos próbák alá vesse Jóbot. És bár Jób hűségesnek bizonyult a próbák során, a lázadó azzal vádolta meg, hogy rossz a szívállapota. Jehova megkérdezte őt: „Szívedet indítottad-e az én szolgám, Jób ellen, akihez hasonló nincs a földön, feddhetetlen és becsületes ember, istenfélő és kitér a rossz elől? Még mindig ragaszkodik becsületességéhez (kifogástalan, hű Isten iránt), bár engem ellene ingereltél, hogy ok nélkül felemésszem.” Erre az angyal ezt válaszolta: „Bőrt bőrért, és mindent odaad az ember az életéért. A változatosságért nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és verd meg egészen a csontjait és húsát, vajon nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?” (Jób 2:2–5).
23. Mit eredményezett az, hogy a súlyos szenvedések ellenére Jób szilárdan megőrizte hűségét?
23 Isten megengedte, hogy Jób próba alá kerüljön. Ő tudta, hogy hű marad. És valóban, Jób semmit sem vesztett azzal, hogy egy ideig szenvedett, mert a próba végén Isten többel jutalmazta meg Jóbot, mint amennyije azelőtt volt, s ezenkívül még további 140 évig élhetett. (Jób 42:12–16; hasonlítsd ezt össze a Zsidók 11:6-tal!)
24. a) Ki volt az Isten elleni lázadás tulajdonképpeni bujtogatója? b) Mentesítette-e ez Ádámot és Évát a felelősség alól?
24 Ez a mennyekben lejátszódott epizód segít felismerni az igazi vitakérdést, amiért Isten megengedi a gonoszságot. Az az angyal, aki kihívta Istent, és akit Sátán vagy Ördög néven ismerünk, ez az angyal volt a lázadás egyedüli kirobbantója. A Sátán oldalán állást foglaló első emberpár szándékosan vállalta magára a bűnt a felmerült vitakérdésben. Bűnükre nem volt mentség.
25., 26. a) Vajon védtelenül hagyta Isten Ádámot Sátán támadásával szemben? b) Mire számított Sátán, amikor először Éva ellen intézett támadást?
25 Isten elegendő útmutatást és lehetőséget adott Ádámnak ahhoz, hogy lojálisan megállhasson Isten oldalán, mivelhogy Isten egyetlen szolgáját sem tenné ki védtelenül támadásnak (1Korinthus 10:13). Következésképpen Ádám, aki teljesen szabadon rendelkezhetett akaratával, állhatatos, lojális és hű maradhatott volna. Akkoriban egyetlen olyan tényező sem létezett, amely felett ne ő gyakorolt volna hatalmat, nem úgy, mint a mai tökéletlen emberek. Ő teljesen a saját elhatározása alapján követte el a bűnt.
26 Ezen túlmenően az Istennel szembeszegülő, lázadó szellemfiú további alkalmat keresett arra, hogy lázadást szítson a világegyetemben. Ádámot és Évát eszközül akarta felhasználni arra, hogy Isten uralmát kétségbe vonja. A bibliai beszámolóból megtudjuk, hogy legelőször az asszony ellen intézett támadást. Sátán biztos volt abban, hogy Ádámra nagyobb nyomást tud gyakorolni akkor, ha már Évát a kezében tartja.
LÁZADÁS ISTEN ELLEN
27. Honnan tudjuk, hogy az Évához beszélő kígyó a valóságban csak Sátán eszköze volt?
27 Hogyan kezdődött el tulajdonképpen ez a Sátán által kezdeményezett lázadás? A Biblia beszámolója szerint a mező egyik alacsonyabb rendű állata, egy kígyó szólította meg Évát. Természetesen önmagától egyetlen állat sem tud beszélni; Sátán, az Ördög használta fel erre a kígyót. E csalás miatt, s amiért a kígyót használta fel, nevezte őt Isten „az Őskígyónak (csalónak)” (Jelenések 12:9). Jézus feltárta, hogy Sátán vetette fel az Isten szuverenitásával kapcsolatos vitakérdést, és Sátánt a „hazugság atyjának” nevezte, és kijelentette, hogy gyilkos volt lázadó útjának kezdetétől fogva (János 8:44). A bibliai beszámoló az első hazugságról és a lázadásról a következőképpen szól:
28. Az 1Mózes 3:1–5 beszámolója alapján: a) Hogyan juttatta Sátán kifejezésre, hogy Isten valamit visszatart Évától, amihez pedig joga lenne? b) Vajon nem ismerte Éva Isten törvényét a „tudás fájával” kapcsolatban?
28 „A kígyó pedig a legóvatosabbnak bizonyult a mező összes vadállatai közül, amelyeket Jehova Isten alkotott. Így hát beszélni kezdett az asszonyhoz: Valóban igaz az, hogy azt mondta Isten: ,Nem szabad ennetek a kert egyik fájáról sem’? Erre az asszony ezt mondta a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De ami a kert közepén levő fa gyümölcsét illeti, Isten azt mondta: ,Arról nem szabad ennetek, még csak érintenetek sem szabad, hogy meg ne haljatok.’ Erre a kígyó azt mondta az asszonynak: ,Biztos, hogy nem haltok meg. Mert Isten tudja, hogy ugyanazon a napon, amelyen esztek arról, egészen megnyílnak a szemeitek, és olyanok lesztek, mint Isten, felismerve a jót és a rosszat’” (1Mózes 3:1–5).
29., 30. Hogyan nézett Éva a „tudás fájának” gyümölcsére, mielőtt a Sátán becsapta őt, és hogyan tekintett a gyümölcsre a hazugság után?
29 Eddig az asszony engedelmeskedett a parancsnak, hogy ne egyen a „tudás fájáról”, amelyről a kígyó beszélt. Táplálék nagy választékban állt rendelkezésére, semmiben sem szenvedett szükséget. Tudta, hogy rossz következménye lesz annak, ha eszik a fáról. Nem mintha a gyümölcs lett volna mérgező, hanem Isten azt mondta, hogy annak elfogyasztását halállal bünteti. Mert ha valaki az erdőben sétál, és lát bizonyos növényeket vagy bizonyos fákat, amelyeknek gyümölcse mérgező, érez-e csábítást arra, hogy ilyen gyümölcsöt megérintsen, leszedjen és elfogyasszon? Bizonyára nem. Így volt ezzel Éva is. Most azonban Sátán hazugsága miatt volt valami csábító a fában. Ő jobban hitt a kígyó által mondott szavaknak, mint a Teremtője szavának. A továbbiakban ezt olvassuk:
30 „Következésképpen az asszony látta, hogy a fa étkezésre jó volt, és olyan volt, amire vágyott a szem, igen, a fa látszatra kívánatos volt. Ezért kezdett venni és enni annak gyümölcséből” (1Mózes 3:6).
ÉVÁT BECSAPTÁK
31. Mire gondolhatott Éva, amikor megszólította őt a kígyó?
31 Miért nem maradt Éva szótlan, miért nem futott el, amikor a kígyó hirtelen megszólította? Erről nem tesz említést a Biblia. Lehetséges, hogy Éva a fánál látta a kígyót, és talán a kígyó mozgása keltette fel a figyelmét. Ő tudta, hogy a kígyó igen óvatos állat volt. A kígyó ezért igen okos módon jelenhetett meg előtte, és amikor beszélt, Éva azt hihette, hogy a kígyó különleges bölcsességgel rendelkezik.
32., 33. a) Milyen szabadságot vélt Éva a gyümölcs elfogyasztásával megszerezni? b) Hogyan vesztette el a szabadságát, amikor férjét megkerülve cselekedett?
32 Mindenesetre a hazugság, ami az állaton keresztül elhangzott, meggyőzte Évát arról, hogy a gyümölcs elfogyasztása miatt nem fog meghalni. Inkább azt gondolta, hogy különleges erőt nyerhet — olyan lehetne, mint Isten, szabad, független, és maga határozhatná meg, milyen utat válasszon. Nem függne senkitől, és senkinek sem lenne alárendeltje. Ezáltal megtagadta férjének való alárendeltségét, amit Isten elrendezése határozott meg. Elhatározta, hogy venni fog a gyümölcsből Ádám tudta nélkül, s ezt meg is tette.
33 Emiatt beszélt Pál apostol nyomatékosan arról, hogy a keresztény asszony a férjének alárendeltje legyen. Feltárta, hogy Éva abban a hitben, hogy abszolút függetlenné válik, az ellenkezőjét érte el, súlyos nehézségeket idézett elő önmagának. Olyat akart tenni, amire természettől nem kapott jogot. Pál ezt írta: „Ádámot nem csapták be, az asszonyt azonban alaposan becsapták, és törvényszegővé lett” (1Timótheus 2:11–14).
ÁDÁM HITÉNEK HIÁNYA
34., 35. a) Miért csatlakozott Ádám — akit nem csaptak be — a lázadáshoz? b) Miért volt Ádámnak nagyobb probléma Éva lázadása, mint a kert gondozásával járó mindennapi nehézségek, és miért bizonyult a hite gyengének?
34 Mivel nem Ádámot csapták be, felmerül a kérdés: miért csatlakozott a lázadásban feleségéhez? Engedte, hogy a felesége utáni vágyakozása erősebb legyen az Istenhez fűződő kapcsolatánál. Ezért, amikor meglátta a feleségét, elfogadta tőle a gyümölcsöt (1Mózes 3:6).
35 A Biblia nem tájékoztat bennünket arról, hogy mit beszélt Ádám és Éva egymással, de nyilvánvaló, hogy Ádám hirtelen súlyos problémával került szembe. Lehetséges, hogy Ádám éppen az állatok feletti uralommal vagy a kert gondozásával kapcsolatban nehéz problémákkal küzdött, amikor Éva ilyen helyzetbe hozta őt, és próba elé állította lojalitását. Talán így gondolkodhatott: „Miért kell ilyesvalaminek ilyen hirtelen és meglepetésszerűen bekövetkeznie egy boldog élet közepette? Miért engedte meg ezt Isten?” Istenbe vetett hite próba alá került. Jobban kellett volna szeretnie Istent. Tudnia kellett volna, hogy Isten mellette fog állni (Zsoltárok 34:16).
36., 37. a) Azonkívül, hogy hiányzott a hite, hogyan mentegette még magát? b) Felelős volt-e teljes mértékben a lázadásáért?
36 Isten biztosan segítségére lett volna fiának, Ádámnak, ha ő hű maradt volna. Mindent Ádám legnagyobb megelégedésére rendezett volna el. (Hasonlítsd ezt össze a Zsoltárok 22:5, 6-tal!) Ádámnak azonban nem volt ennyi hite. Ehelyett még igazolni igyekezett önmagát, amikor ezt mondta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és úgy ettem” (1Mózes 3:12).
37 Ezzel az önigazolással Ádám a feleségére hárította a bűnt. Ennek ellenére Ádám viselte a teljes felelősséget, mivel ő volt a felesége feje. Isten személy szerint foglalkozott vele. Ádám rászolgált a büntetésre. Valójában azt a pályát követte, amely a Jakab 1:13–15-ben olvasható:
38. Hogyan magyarázza meg a Jakab 1:13–15, hogy olyan tökéletes emberek, mint Ádám és Éva, vétkezhettek?
38 „Senki se mondja, ha kísértésbe kerül: Az Isten kísért engem! Mert az Isten nem kísérthető, és Ő maga sem kísért senkit. Hanem mindenki kísértés alatt áll, amikor vonzza és csábítja őt a saját kívánsága. Aztán a kívánság, amikor megtermékenyül, bűnt szül, a bűn pedig ha végrehajtják, halált eredményez.”
A KÁR AZ EGÉSZ EMBERISÉGET ÉRI
39. a) Hogyan értsük azt, hogy Ádám „azon a napon”, amelyen vétkezett, meghalt? (1Mózes 2:17). b) Milyen hatással volt az Isten és Ádám közötti kapcsolat elvesztése az utódok szervezetére?
39 Ily módon Ádám bűnössé vált. Ő a héber „bűn” szó jelentése értelmében célt tévesztett. Nem felelt meg többé a tökéletes mértéknek. Azon a napon meghalt szellemileg, és fizikailag is a halál útjára tért. Ádám hiányossá, erkölcsileg gyengévé vált, s ez kihatott a testére is, mert „a halált okozó fullánk a bűn” (1Korinthus 15:56). Miután Ádám szellemisége megromlott, gondolkodása nem volt többé kiegyensúlyozott, emiatt szervezetének egyensúlya is felborult, és szervezete hanyatlásnak indult, Ádámnak meg kellett halnia (1Mózes 3:19). Gyermekeire nem tudott sem erkölcsi, sem testi tökéletességet átörökíteni, mert ezekkel már nem rendelkezett, ezért „mindannyian vétkeztek, és nem érik el az Isten dicsőségét”, azt, amit Ádám egykor tökéletességében visszatükrözött (Róma 3:23).
40. a) Miért űzte ki Jehova Isten Ádámot az Éden kertjéből? b) Milyen hasonló eljárást kell követnie a mai keresztény gyülekezetnek, amint azt az 1Korinthus 5:11–13 leírja?
40 Miután Ádám lázadóvá vált, nem maradhatott többé meghitt kapcsolatban Jehova Istennel. Nem volt joga a paradicsomi kertben élni. Isten ezután nyilvánvalóan beszélt elsőszülött mennyei Fiával, aki együttműködött vele a teremtésnél (Kolossé 1:13, 15, 17). Jehova ezt mondta: „Íme, az ember a jó és gonosz megismerésében olyanná lett, mint közülünk egy, és most, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne vehessen az élet fájának gyümölcséből is, hogy beláthatatlan ideig éljen, ezért kitette őt Jehova Isten az Éden kertjéből, hogy a termőföldet művelje, amelyből vétetett” (1Mózes 3:22, 23). Ezzel összhangban parancsolja a Szentírás, hogy a bűnét meg nem bánó, gonosz vagy erkölcstelen embertől meg kell vonni a keresztény gyülekezet közösségét (1Korinthus 5:11–13).
41. Vajon minden rossz cselekedetünket az öröklött gyengeségünk rovására írhatunk?
41 Mit jelent ez az egész emberiség számára? Öröklött gyengeséget. Még sincs senkinek joga arra, hogy minden rosszat, amit elkövet, ennek a körülménynek a rovására írjon, mert időnként szándékosan vétkezünk, amiért aztán viselnünk kell a felelősséget. A bűn az emberiség fölött annyira elhatalmasodott, hogy káros volta — minden szenvedés és nyomorúság oka — nyilvánvalóvá lett. A bűn királyként uralkodik az emberiség felett, és átitatja lassan az emberek minden gondolatát és cselekedetét; a megrögzött önzés uralkodik (Róma 5:14).
ISTEN VÁLASZA A KIHÍVÁSRA
42. a) Mit vont kétségbe Sátán Isten uralmával és szuverenitásával kapcsolatban? b) Mit állított Sátán ezzel kapcsolatban?
42 Szerencsére Isten — az emberi nem iránt érzett ki nem érdemelt kedvessége és szeretete folytán — nem vetette el az emberiséget, és nem törölte el őket. De gondolkozz csak el egyszer azon, milyen nehéz helyzetben volt Isten: uralmának, szuverenitásának a jogosságát, igazságosságát és érdemességét vonták kétségbe. Az Ördög azt állítja, hogy Jehova szeretet nélkül uralkodik. Kétségbe vonta azt, hogy Isten értelmes teremtményei azért követik Őt, mert szeretik uralmát, és ezért minden más uralom fölé helyezik. Azt állította, hogy Isten szuverenitását csak azért támogatják, mert Isten gazdagon megjutalmazza azokat, akik neki engedelmeskednek. Véleménye szerint Isten uralkodása megvesztegetésen alapul (Jób 1:9–11). Azonkívül az Ördög Isten szemére hányta, hogy megfosztja a teremtményeit olyan dolgoktól, amihez joguk lenne, például a függetlenségtől, attól, hogy úgy cselekedhessenek, ahogy akarnak (1Mózes 3:5).
43. A Mindenható Isten miért nem semmisítette meg nyomban Sátánt?
43 Isten tudta, hogy jogosan uralkodik, és azon nyomban megsemmisíthette volna az Ördögöt. De ezzel nem tisztázódott volna a vitakérdés. Mert Sátán kihívása, amelyet Ádám és Éva is támogatott, nemcsak Isten nevét és kormányzási módszerét rágalmazta meg, hanem a világegyetem összes többi intelligens személyét is. Isten a saját királyi nevéért és a hűséges személyek egész családjáért, akik eddig éltek vagy a jövőben élni fognak, megengedi egy darabig a gonoszt.
44. a) Hol lennénk ma, ha Isten Ádámot és Évát azonnal halálra adta volna? b) Miben bízott Isten a megszületendő emberekkel kapcsolatban, és beigazolódott-e ez a bizalma?
44 Ha Isten Ádámot és Évát azonnal halálra ítélte volna, egyikünk sem születhetett volna meg. Bár Ádám és Éva gonoszokká váltak, Isten tudta, hogy leszármazottaik között lesznek olyanok, akik másként fognak cselekedni. Sokan hűségesen szolgálják Istent Sátán minden próbálkozása ellenére. Isten tehát Sátánt, a Törvényszegőt életben hagyta, ami pedig az embereket illeti, megengedte, hogy Ádám és Éva gyermekeket hozhassanak létre. Leszármazottaik közül sokan hűségeseknek bizonyultak a Biblia beszámolója szerint (Zsidók 11. fejezet).
45. a) Kinek okozott legnagyobb szomorúságot az egyelőre megengedett gonoszság? b) Kinek lesz valóban haszna abból, hogy Isten mindmáig megengedte a gonoszságot?
45 A szerencsétlen körülmények ellenére a legtöbb ember bizonyos mértékben élvezi az életet. Viszonylag csak kevés ember szenved életének nagyobb részében, és minden nehézség ellenére a legtöbb ember örül annak, hogy életben van. Jehova Isten mintegy 6000 éve tűri el a gonoszt, vele együtt a szenvedést és nyomorúságot is. De Istent mint egyetemes családjának Atyját nagy szomorúság töltötte el emiatt. (Hasonlítsd össze a Zsoltárok 78:40-nel!) Neki mindenkor megvan a hatalma ahhoz, hogy a gonoszt megfékezze, de várt ezzel, mert egy bizonyos szándék vezette. A világegyetem értelmes teremtményeinek mind a jelenlegi, mind a jövőbeni hasznát tartotta szem előtt (Lukács 18:7, 8; Jób 35:6–8). A világtörténelem és a Biblia alapján felismerhető, hogy a vitakérdés hamarosan és végérvényesen eldől.
46. Milyen haszna lesz annak, ha az Isten uralmával kapcsolatos vitakérdést végérvényesen tisztázzák, még akkor is, ha ehhez 6000 évre volt szükség?
46 Istennek oka volt arra, hogy így cselekedjen. A következő példa segít ezt megérteni: Ha egy pert egy ország legfelső bírósága elé visznek, és ott alapos tárgyalás után ítéletet hoznak, ez az ítélet irányadó mértékül szolgál, és a többi hasonló összes esetben ennek megfelelően hoznak döntést. Ugyanez a helyzet az egyetemes vitakérdéssel is. Tisztázni fogják a mennyek legfelső bírósága előtt, és az ítélet irányadó mértékül fog szolgálni. Isten soha többé nem engedi meg, hogy a gonoszság okozta szenvedés és nyomorúság megzavarja a világegyetem békéjét. Bepillantást nyerhetünk Jehova ítélőszékéről a Dániel 7:9, 10-ben.
47. Miről intézkedett Isten, mialatt tisztázta a szuverenitása jogosságával kapcsolatos egyetemes vitakérdést?
47 Isten tehát a mi javunkra engedte meg a gonoszságot, és hogy az egyetemes szuverenitásával kapcsolatos vitakérdés tisztázódjék. E vitakérdés tisztázásával kapcsolatban Isten előkészületeket is tett arra, hogy az emberi nem megszabaduljon szomorú állapotából. Ezek az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy jóvátegyék mindazt a kárt, ami addig keletkezett, amíg a bűn uralkodott királyként az emberi nem felett. Mik ezek az intézkedések? Ezekkel fogunk megismerkedni a hatodik fejezetben.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép az 51. oldalon]
Ádám az Istentől kapott oktatásból megtanult hatalmat gyakorolni az állatok felett
[Kép a 63. oldalon]
Egy helyesen lefolytatott bírói tárgyalás ítélete irányadó jogszabályként szolgál. Ugyanúgy, amikor a mennyei Legfelső Bíróság döntést hoz az egyetemes vitakérdésben, az az egész teremtés hasznára válik
