4. fejezet

Szükségünk van-e Isten uralmára?

1., 2. Mire gondolhatnak egyesek a rossz földi viszonyok láttán?

HA körülnézünk, annyi sok elkedvetlenítő dolgot látunk a földön — betegséget, igazságtalanságot, bűnözést, gyűlölködést és háborút —, hogy néhányan úgy gondolják, ez nem fér össze azzal a gondolattal, hogy a világegyetemet egy felsőbb hatalom irányítja.

² Valaki azt mondhatná: „Ha én lennék a Teremtő, már régen intézkedtem volna.” Sokan ugyanígy gondolkodnak, és felteszik a kérdést: „Miért nem tesz Isten semmit? Vajon minden közömbös neki?”

3. Boldoggá tehetné-e valaki az embereket, ha módjában állna hatalmas változtatásokat előidézni a világban?

³ Tegyük fel azonban, hogy meglenne a hatalmad ahhoz, hogy minden szenvedésnek azonnal véget vess. Ez vajon boldoggá tenné az embereket? Hiszen a világ összes rendszerét és felépítését áthatóan meg kellene változtatni, igen, a világ forgását kellene teljesen megváltoztatni. Mindenkinek gyökeresen változtatnia kellene személyes tervein és életmódján. Vajon mindenki lelkesen üdvözölne egy ilyen erőszakos változtatást? Aligha. Senki sem örül annak, ha egy bizonyos életmódra kényszerítik. A legtöbben azt szeretik tenni, amihez kedvük van.

SZÜKSÉG VAN AKARATSZABADSÁGRA

4., 5. Boldogok lennének-e az emberek, ha az életük legapróbb részleteit is szabályoznák? Mondj példát!

⁴ Ahhoz, hogy az emberek szeressék egymást és boldogok legyenek, meg kellene változniuk az értelmükben  és a szívükben. Ez a változás nem érhető el erőszakkal. Az embereknek akarniuk kell megváltozni.

⁵ Például valaki jó apa kíván lenni, és a fiát vagy a leányát szeretné ellátni az élethez szükséges dolgokkal, sőt ezen túlmenően szeretne még néhány kényelmet nyújtó dologról is gondoskodni. De mi lenne akkor, ha ez az apa úgy nevelné gyermekét, hogy a legapróbb részletekben is szabályozná, még akkor is, amikor az már nem kisgyermek? A gyermek élete így látszólag biztonságos lenne, és nem szenvedne semmiben hiányt. De vajon boldog-e? Nem. Gyakran hallani tehetős és befolyásos férfiak gyermekeit így panaszkodni: „A saját életemet szeretném élni. Én akarok dönteni. Még ha néha hibázok is, de legalább én irányítom az életemet.” Ily módon fejezik ki azt, hogy minden látszólagos biztonság ellenére bizonytalanul érzik magukat. A totális uralom nem teszi az embereket boldoggá.

6. Miért akarnak az emberek tetszésük szerint cselekedni?

⁶ Isten, aki az embereket megteremtette, ismeri ezt a személyes és mélyen gyökerező érzést. Ő a „saját képére” teremtette őket, ezért is biztosított számukra akarati és döntési szabadságot (1Mózes 1:27). Isten  robotoknak is teremthette volna az embereket, amelyek automatikusan mindent helyesen csinálnának. Ő azonban nem ezt tette. Az embereket nem ösztönök irányítják, mint az állatokat. Isten szabad akarattal teremtette meg az embert, és azzal a vággyal, hogy azt használhassa is.

7. a) Mit adott Jehova az embereknek, hogy értelmesen éljenek a szabad akaratukkal? b) Milyen tulajdonságokat mutat fel Jehova Isten a Róma 2:4 és a 2Péter 3:15-ben azáltal, hogy nem kényszeríti az embereket arra, hogy neki engedelmeskedjenek?

⁷ Ezért az emberek a szabadságot sokszor még az életüknél is jobban szeretik. Hogy azonban mindenki értelmesen éljen szabad akaratával, Isten egy iránymutatót adott nekünk, a lelkiismeretet, és ellátott minket saját bölcs tanításaival és utasításaival. Isten azonban nem diktátor. Senkit sem kényszerít arra, hogy a tanácsa szerint járjon el. Valóban hálásnak kell lennünk azért, hogy Isten oly megértően bánik velünk (Róma 2:4; 2Péter 3:15).

8. Miért részesítik előnyben sokan az emberi uralmat az isteni uralommal szemben?

⁸ Sokan azt hiszik, hogy le kellene mondaniuk szabad akaratuk gyakorlásáról, ha elfogadnák Isten létezését és elismernék uralmát. Ezért inkább előnyben részesítik az emberi uralmakat, bár ezek is korlátozásokat, sőt mi több, szigorú bánásmódot gyakorolnak. Az emberi uralom mégis könnyebben elviselhető számukra, mint Istené. Miért? Mert az emberi uralom jelentős mértékben elismeri önzésüket. Az emberi uralom nem kívánja meg a mélyen megalapozott belső átalakulást, a személyiség újjáformálását. Ezeknek az embereknek nem felel meg az isteni uralom, mert nem akarják Isten tökéletes, igazságos mértékéhez szabni életüket. Aki kételkedne ebben, az nézzen csak körül, hogy megállapíthassa, vajon az emberek többsége igazi felebaráti szeretetet tanúsít, tiszta, becsületes és igazságos alapelveket vall?

9. Miről ismerhető fel, hogy az emberek valóban boldogok és elégedettek-e a maguk választotta emberi uralommal?

⁹ Emberi uralom alatt azonban sohasem voltak valóban  boldogok az emberek. Ők az emberi uralom mindenféle formájával elégedetlenek, és ez az elégedetlenség napjainkban egyre inkább nő. Ez tükröződik vissza a kormány döntései elleni megmozdulásokból. És még nyilvánvalóbbá válik, ha megfigyeljük a világ sok részén fellángoló felkeléseket, forradalmakat és kormányválságokat. Mégis, sokan nem hiszik el, hogy Isten kormányzata az állapotok valódi megoldását eredményezné. Vajon miért nem hiszik?

VAJON AZ ISTEN „HALOTT”?

10. Mire gondolnak azok, akik azt állítják, hogy Isten halott, de milyen hathatós bizonyítékunk van arra, hogy nincs igazuk?

¹⁰ Egyesek azt állítják, hogy Isten halott, vagyis nem törődik az emberek dolgaival, közömbös irántuk, és nem áll szándékában hatalmát gyakorolni. De egyáltalán nem ez a helyzet. Az a csodálatos gondoskodás, amelyet Isten tanúsított a világegyetem megteremtésénél, azt bizonyítja, hogy munkáját nagy figyelemmel végezte el, különös tekintettel az emberre, akit a ,saját képére’ alkotott.

11. Hogyan tűnik ki Jézus Krisztus és Jehova szavaiból, hogy Isten törődik az emberek dolgaival?

¹¹ Amikor Jézus a földön volt, így tanította imádkozni követőit Istenhez: „Jöjjön el a te Királyságod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Felszólította az embereket, hogy tekintsenek előre arra az időre, amikor Isten korlátlanul gyakorolni fogja hatalmát az egész föld felett. Isten maga is szólt azokhoz a személyekhez, akik kételkedtek abban, hogy él és törődik velük, értésükre adta: „Él Jehova igazságban, jogosságban és igazságosságban” (Jeremiás 4:2).

12. Miért nem vár Isten addig, amíg az emberek kérik meg, hogy uralkodjon felettük?

¹² Vajon addig vár Isten, amíg az emberek feladják saját uralmukat, és arra kérik Őt, hogy egyedüli uralkodójuk  legyen? Nem. A nemzetek soha nem fognak önként lemondani Isten javára. A Biblia prófétailag ezt írta: „Miért nyugtalankodtak a nemzetek, és morogtak a nemzeti csoportok hiábavalóságot? A föld királyai állást foglalnak, és magas hivatali személyek egy emberként összetömörülnek Jehova ellen és felkentje ellen [így szólva]: ,Tépjük szét kötelékeiket, és rázzuk le magunkról bilincseiket!’” (Zsoltár 2:1–3).

13. a) Mit jelent Isten kijelentése: „Én vagyok az Alfa és az Omega”? b) Van-e bizonyítékunk arra, hogy Isten már beavatkozott az emberek ügyeibe?

¹³ Jehova kijelentette: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég” (Jelenések 22:13). Mivel az alfa és az omega a görög ábécé első, illetve utolsó betűje, Isten ezzel azt kívánja mondani, hogy az elkezdett dolgait véghezviszi és befejezi. Azonkívül a Biblia történelmében sok olyan beszámolót találunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy Isten törődik terveinek megvalósításával. Ezek a beavatkozások Isten földre vonatkozó elhatározásának részét képezték, hogy akarata kellő időben megvalósuljon a földön, amint később látni fogjuk.

14. Honnan tudjuk azt, hogy emberi uralmak alatt sohasem lesz béke és egyetértés?

¹⁴ Miért van szükségünk Isten uralmára? Mert egyetlen más uralom alatt sem lesz béke és egyetértés. Egyetlen ember vagy embercsoport nem képes helyes uralmat gyakorolni az egész emberiség fölött. Amikor Isten megteremtette a földet, nem volt szándékában, hogy ember uralkodjon emberek felett. Így, amikor az izraeliták királyt követeltek — a többi nemzet mintájára —, felvilágosította őket, hogy emiatt nehézségeik lesznek, és ez a szabadságuk elvesztését jelentheti. Így is történt (1Sámuel 8:7–9). Maga Izrael egyik királya, egy olyan férfi, aki sokat foglalkozott  az élettel és az élet problémáival, ezt írta erről: „Ember emberen uralkodott a maga kárára” (Prédikátor 8:9).

15. Mi felett engedte Isten uralkodni az embereket?

¹⁵ Kezdetben Isten nem hatalmazta fel az embereket arra, hogy más embereken uralkodjanak. Azt parancsolta: „Legyetek gyümölcsözőek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá, és tartsátok alárendeltségben a tenger halait, az ég repdeső teremtményeit és minden élő teremtményt, amely mozog a földön” (1Mózes 1:28). Az emberek azonban túlmentek ezen, és jogot formáltak a mások feletti uralomra, és kiharcolták azt.

16., 17. a) Miért volt bölcs Isten részéről az, hogy nem helyezett emberi uralkodókat más emberek fölé? b) Hogyan tárta fel Isten ihletett prófétája annak okát, hogy az ember nem képes uralkodni embertársai felett?

¹⁶ Ha megvizsgáljuk a világtörténelmet, be kell vallanunk, hogy Isten bölcsen döntött, amikor nem helyezett embereket más emberek fölé. Egy földi uralkodó jól kormányozhat egy bizonyos ideig, de általában úgy szokott lenni, hogy minél hosszabb ideig uralkodik, annál kevésbé törődik a nép érdekével. Az angol mondás: „A hatalom megront”, megfelel a valóságnak, mert idővel az emberi uralkodók visszaélnek hatalmukkal. Pártossá válnak, előnyben részesítenek nekik kedves embereket, különösen azokat, akiktől valamit kaptak, és így másoknak kárt okoznak. Bizalmasaik gyakran elkendőzik előttük a valóságot, és ezzel megnehezítik mások számára, hogy az uralkodóhoz forduljanak, mások pedig félnek felhívni a figyelmét a dolgok valódi állására.

¹⁷ Egyszerűen túl megterhelő egy embernek a mások feletti uralkodás. Fokozatosan elveszíti a kapcsolatait, és nem tudja, mi történik az egyszerű nép soraiban. A bibliai beszámolókból kitűnik, hogy még a legjobbnak  tartott emberi uralkodók is súlyos hibákat követtek el. Az egyik próféta azt mondta ezzel kapcsolatban: „Jól tudom, ó Jehova, hogy nem a földből való emberre tartozik az ő útja. Nem tartozik a járókelő emberre lépteinek irányítása sem” (Jeremiás 10:23).

EGYEDÜL ISTEN URALMA KIELÉGÍTŐ

18. Miért csak Isten uralma lehet kielégítő?

¹⁸ Teljesen más a helyzet a Mindenható Istennel. Az egész teremtésben megnyilvánuló bölcsessége tudásának mérhetetlen voltát tükrözi (Zsoltárok 147:5). Ismeri a teremtés minden részletét, a benne uralkodó összes törvényt (Ésaiás 40:10–12). Ha józanul elgondolkodunk, arra a következtetésre jutunk, hogy a világegyetemet egy felsőbb hatalom tartja fenn és kormányozza. Nem lenne a legjobb inkább egy ilyen uralkodónak engedelmeskedni?

19. Miért egyedülálló Isten személyes kapcsolata az alattvalóival?

¹⁹ Isten, a földi uralkodókkal ellentétben, nem pártos. Mindenkinek lehetőséget nyújt arra, hogy a barátja legyen. Semmiben sem szorul rá teremtményeire — Őt nem lehet megvesztegetni (Zsoltárok 50:9–12). Előtte mindenki egyforma, hiszen ki adhatna valamit is a Teremtőnek? Pál apostol azt a kérdést tette fel: „Ki adott először neki, hogy azt vissza kelljen fizetnie?” (Róma 11:35).

20. Miért csak Isten tudja, hogy mi a legjobb mindenki számára?

²⁰ Egy jó uralkodónak alaposan ismernie kell az alattvalóit képességeik dolgában is. De egyedül Jehováról lehet elmondani: „Minden utamat jól ismerted. Mert még szó sincs a nyelvemen, és íme, ó Jehova, te máris tudod mind. A te szemeid látták még magzati állapotomat is, és könyvedbe beírták annak minden részét, a napokat, amikor létrejött, és még egy sem volt meg közülük” (Zsoltárok 139:3, 4, 16).

21. Mutasd ki, hogy Isten nemcsak általában törődik az emberekkel, hanem személy szerint mindannyiunk iránt érdeklődik!

 ²¹ Isten mindegyikünk iránt érdeklődik. „Jehova szemei minden helyen ott vannak, állandóan figyeli a gonoszokat és a jókat”, hangzik az ihletett írás (Példabeszédek 15:3; hasonlítsd össze a 2Krónika 15:3. és 1Péter 3:12. versekkel!). Miért bízhatunk gondoskodásában? Jézus Krisztus mondta a következőket: „Nem adnak-e el két verebet egy csekély értékű rézpénzért? Mégis, egy sem esik le közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ezért ne féljetek: Ti többet az értek sok verébnél” (Máté 10:29–31). Csak a Teremtő ismeri az emberek szívét és értelmét. „Ő látja, milyen a szív” (1Sámuel 16:7). Csak Ő tudja, hogy a készséges szívű embereket hogyan lehet átformálni, hogy Vele és a többi emberrel békében és egységben éljenek.

22., 23. Mit válaszolhatunk erre a kérdésre: „Isten miért nem ragadja magához most az uralmat a földön? Nem túlságosan lassú Ő?”

²² „Akkor miért engedi meg Isten az embereknek, hogy uralkodjanak?” — kérdezhetnéd. „Miért nem érvényesíti  most a szuverenitását, miért nem szünteti meg az emberek szenvedését, és miért nem hoz létre békét most?” Az biztos, hogy megígérte ennek megvalósítását. Erre azonban meghatározott egy időpontot, és mi biztosak lehetünk abban, hogy nem fog késlekedni, amikor arra abszolút szükség lesz. Azoknak, akik Istent lassúnak tartották, azt írta Péter apostol: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, miként azt némelyek lassúságnak tekintik, hanem türelmes irántatok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Péter 3:9).

²³ Péter azt is tanácsolja: „Ez az egy tény azonban ne kerülje el figyelmeteket, szeretteim, hogy egy nap Jehovánál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap” (2Péter 3:8). Mivel Jehova örökké él és nincs időhöz kötve, különbözik az emberektől, akiknek csak néhány évük van céljaik megvalósításához. Ő az örökkévalóság nézőpontjából tekinti a múltat, a jelent és a jövőt, ezért a legkedvezőbb időben tud cselekedni, akkor, amikor az emberek lehető legnagyobb része megmentésben részesülhet, és örök életet nyerhet el. És mivel hatalma van a halottak feltámasztására, minden korábbi kárt jóvá tud tenni (Lukács 20:37, 38).

24. a) Érdekli-e Istent mint a hatalmas világegyetem Uralkodóját a mi, viszonylag jelentéktelen bolygónk? b) Miért jelent nagyobb tiszteletadást Isten számára az, ha nemcsak a csillagok és a bolygók, hanem az emberek is engedelmeskednek neki?

²⁴ Bár Jehova Isten az egész hatalmas világegyetem felett uralkodik, és azt kormányozza, Ő nem kis mértékben érdeklődik e kis „pontocska”, a föld iránt. Szuverén hatalmát akarata szerint kiterjeszti a mennyekben és a földön élő összes értelmes teremtményei felett, hogy boldoggá tegye őket. Az értelmes élő teremtmények feletti uralkodás — látva azt, hogy azok tudatosan és önként alárendelik magukat az ő szuverenitásának — Isten számára sokkal megtisztelőbb, mint csupán az értelmetlen és élettelen csillagokat  a pályájukon fenntartani. Ilyen összhangot kíván Isten helyreállítani értelmes teremtményei között (Zsoltárok 66:3, 4). E cél érdekében Isten sem többet, sem kevesebbet nem tesz annál, ami abszolút szükséges.

25. Milyen fontos kérdéssel kell a következőkben foglalkoznunk?

²⁵ De hogyan romlott meg az összhang, és hogyan vált szükségessé Isten közbelépése a földi béke helyreállítása érdekében? Az erre kapott válasz sok más olyan kérdést segít megválaszolni, mint például: Miért engedte meg Isten a gonoszságot? És miért ennyi ideig? Számunkra a legfontosabb ebben a vonatkozásban a helyes és alapos ismeret megszerzése. Ezért a továbbiakban most ezzel fogunk foglalkozni.

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 39. oldalon]

A jó családapa érveket sorol fel a fiának, mert tisztában van azzal, hogy dönteni a fiúnak kell. Isten is tiszteletben tartja értelmes teremtményei szabad akaratát

[Kép a 45. oldalon]

Isten már megszületésünk óta ismeri jellemvonásainkat és egyéni szükségleteinket; Ő képes létrehozni a helyes uralmat az egész emberiség számára