Tizenegyedik fejezet

Legyen értelme az életednek örökkön-örökké!

BÁRHOL éljünk is, a tudományos felfedezések hírei eljutnak hozzánk. Biológusok, oceanográfusok és mások folytonosan gyarapítják az ember ismereteit a földgolyónkról és a rajta levő életről. Másfajta irányban kutatva a csillagászok és a fizikusok egyre többet megtudnak a naprendszerünkről, a csillagokról, sőt távoli galaxisokról is. Mit mutat ez?

Sok tisztán gondolkodó ember egyetért az ókorban élt Dávid királlyal: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsoltárok 19:2). Természetesen vannak emberek, akik nem értenek ezzel egyet, vagy azt mondják, hogy ezt nem lehet biztosan tudni. De miután megvizsgáltad ebben a könyvben a bizonyítékokat, nem látsz-e elegendő okot arra, hogy higgy egy Teremtő létezésében és abban, hogy tőle származik a világegyetemünk és az életünk?

Pál apostol ezt jegyezte meg: „Az emberek nem mondhatják, hogy nem tudnak Istenről. Azokból a dolgokból, amelyeket Ő alkotott, az emberek a világ kezdete óta láthatják, hogy Ő milyen Isten. Ez megmutatja hatalmát, mely örökké megmarad. Megmutatja, hogy Ő az Isten” (Róma 1:20, Holy Bible—New Life Version). Az előző fejezetekben megvizsgált, teremtésről szóló beszámoló birtokában könnyebb ’látni, hogy Ő milyen Isten’, és könnyebb nagyra értékelni „láthatatlan tulajdonságait” (NW). Ennek ellenére azzal a felfedezéssel, hogy a fizikai teremtésmű a Teremtőt tükrözi vissza, önmagában még nem érünk célt. Miért nem?

 Sok tudós szenteli az életét a világegyetem tanulmányozásának, mégis üresnek érzi magát, mert nem talál maradandó célt az életben. Steven Weinberg fizikus például ezt írta: „Minél jobban megértjük az Univerzum történetét, annál értelmetlenebbnek . . . tűnik.” Alan Dressler csillagász nézetéről ezt írta a Science folyóirat: „Amikor a kutatók azt mondják, hogy a kozmológia feltárja Isten »gondolatát« vagy »kézírását«, akkor csak azt tulajdonítják az isteni lénynek, ami végül is kisebb jelentőségű a világegyetemben — a világegyetem fizikai szerkezetét.” Dressler arra utalt, hogy ami ennél még nagyobb jelentőségű, az az emberi lét értelme. Ezt írta: „Az emberek feladták ugyan azt az ősi elgondolást, hogy az emberiség van a [fizikai] világegyetem fizikai középpontjában, vissza kell térnünk azonban ahhoz a hithez, hogy mi vagyunk az élet értelmének a középpontjában.”

 Nyilvánvalóan mindannyiunkat igen-igen kell hogy érdekeljen az, hogy mire mutat a létezésünk. Ha csupán elismerjük, hogy a Teremtő, azaz a Tervezőmester létezik, és mi tőle függünk, az még nem ad értelmet az életünknek. Főként azért van ez így, mert, úgy tűnik, rövid az élet. Sokan éreztek már úgy, ahogyan Shakespeare egyik színdarabjában Macbeth király:

„Az élet csak egy tűnő árny, csak egy

Szegény ripacs, aki egy óra hosszat

Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü

Meséje, zengő tombolás, de semmi

Értelme nincs” (Macbeth, V. felv. 5. szín).

Az emberek mindenütt a világon elmondhatják ezeket a szavakat, de amikor személy szerint súlyos válsággal néznek szembe, akkor mégis Istenhez kiáltanak segítségért. Elihu, egy ókori bölcs ember ezt figyelte meg: „Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak . . ., de azt nem kérdezik: »Hol az én Teremtőm . . .? Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!«” (Jób 35:9–11, K. f.).

Elihu szavai azt hangsúlyozzák, hogy nem mi, emberek vagyunk az élet értelmének a valódi középpontja. Nagy Teremtőnk ez a középpont, és létünk bármilyen valódi értelme ésszerűen vele áll összefüggésben, és tőle függ. Annak érdekében, hogy ilyen értelmet találjunk életünkben, és megleljük az ezzel járó mélységes megelégedést, meg kell ismernünk a Teremtőnket, és életünket összhangba kell hoznunk az ő akaratával.

Fordulj a Teremtőhöz

Mózes ezt tette. Tárgyilagosan elismerte: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság.” Mózes ettől a felismeréstől nem vált  mélabússá vagy pesszimistává; inkább könnyebben megértette, hogy milyen értéke van annak, ha a Teremtőnkhöz fordulunk. Így imádkozott: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk” (Zsoltárok 90:10, 12, 14, 17).

’Megelégedettnek lenni reggelenként.’ ’Vigadni minden időnkben.’ ’Isten jó kedve van rajtunk.’ Nemde azt sejtetik ezek a kifejezések, hogy az ember megtalálta az élet értelmét — azt az értelmet, amely általában elkerüli az emberek figyelmét?

Nagy lépést tehetünk ebben az irányban, ha megértjük, hogy milyen a Teremtő előtti helyzetünk. Bizonyos tekintetben segítségünkre lehet ebben a világegyetemről szerzett egyre több ismeret. Dávid ezt kérdezte: „Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember — mondom — hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltárok 8:4, 5).

És annak felismerésénél is tovább kell jutnunk, hogy Jehova teremtette a napot, a holdat és a csillagokat, majd létrehozta az élőlények sokaságát a földön, minden szükséges feltétellel együtt (Nehémiás 9:6;  Zsoltárok 24:2; Ésaiás 40:26; Jeremiás 10:10, 12). Amint azt korábban már láttuk, Jehova páratlan neve arra utal, hogy ő olyan Isten, akinek szándéka van, és ő az egyetlen, aki képes tökéletesen véghezvinni az akaratát.

Ésaiás ezt írta: „Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá.” Ezután Ésaiás Jehova szavait idézte: „Én vagyok az Úr és több nincsen!” (Ésaiás 45:18). Pál később ezt mondta keresztény hittársairól: „Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban [Krisztus Jézussal egységben, NW] jótettekre teremtett minket.” Ezekhez a „jótettekhez” elengedhetetlenül szükséges nyilvánvalóvá tenni „Isten szerfölött sokrétű bölcsességét” „az ő örök szándéka” szerint (Efézus 2:10; 3:8–11, K. f.). Képesek vagyunk a Teremtőhöz fűződő kapcsolat kialakítására, és logikus, hogy ezt meg is kell tennünk, valamint arra is törekednünk kell, hogy megismerjük a szándékát, és azzal összhangban járjunk el (Zsoltárok 95:3–6).

Ha felismertük, hogy létezik egy szerető, törődő Teremtő, az tettekre kell hogy indítson minket. Figyeld meg például, hogy milyen összefüggés van e felismerés között és a között, ahogyan másokkal kellene bánnunk. „A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.” „Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját . . .?” (Példabeszédek 14:31; Malakiás 2:10). Tehát annak a felismerésnek, hogy létezik egy Teremtő, aki törődik velünk, arra kell indítania minket, hogy jobban törődjünk a többi teremtményével.

Nem vagyunk magunkra hagyva ennek megvalósításában. A Teremtő tud segíteni nekünk. Bár nem mondhatjuk,  hogy Jehova jelenleg is új földi teremtményeket hoz létre, azt azonban elmondhatjuk, hogy másféleképpen még most is teremt. Tevékenyen és eredményesen segíti azokat az embereket, akik az ő vezetését keresik. Bűnének elkövetése után Dávid ezt kérte: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsoltárok 51:12; 124:8). A Biblia arra sürgeti a keresztényeket, hogy ’távolítsák el a régi egyéniségüket’, mely a körülöttük levő világ szerint formálódik, és ’öltsék magukra az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve’ (Efézus 4:22–24, NW). Igen, Jehova képes egy új, jelképes szívet teremteni az emberekben, olyan egyéniség kifejlesztéséhez segítve őket, amely az ő egyéniségét tükrözi vissza.

Ezek azonban csak az első lépések. Tovább kell haladnunk. Pál ezt mondta néhány művelt athéni embernek: ’Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, meghatározta az eleve rendelt időt, hogy az emberek keressék őt, talán kitapogathatják és megtalálhatják őt, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem’ (Cselekedetek 17:24–27).

Az élet értelme ismeretből fakad

Amit megvizsgáltunk, abból világosan ki kell tűnnie, hogy a Teremtő bőséges információval látott el minket fizikai teremtésműve és ihletett Szava, a Biblia által. Arra bátorít minket, hogy gyarapodjunk ismeretben és éleslátásban, sőt arról az időről is beszél, amikor „teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9; 40:13, 14).

Nem az a Teremtő akarata, hogy a képességeink a tanulásra és a továbbfejlődésre 70-80 éves élettartamra korlátozódjanak. Ezt Jézus egyik legismertebb kijelentéséből láthatod: „úgy szerette Isten e világot, hogy az  ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

„Örök élet.” Ez nem a fantázia szüleménye. A vég nélküli folytonosság fogalma inkább megegyezik azzal, amit a Teremtő ősszüleinknek, Ádámnak és Évának felkínált. Megegyezik az agyunk teljesítményéről és képességéről szerzett tudományos tényekkel. Ezenkívül Jézus Krisztus tanításával is megegyezik. Az emberek örök élete volt Jézus üzenetének a lényege. Amikor a földön volt, az apostolokkal töltött utolsó estéjén ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).

Az előző fejezetben beszéltünk Jézusnak az örökké tartó életre tett ígéretéről, amely több millió ember számára itt a földön fog valóra válni. Ez a kilátás természetesen nagymértékben növelheti az ember életének  értelmét. Ebbe beletartozik a Teremtővel kialakított kapcsolat. Ez a kapcsolat jelenti most az alapot arra, hogy valaki vég nélküli életet nyerjen. Képzeld magad elé, hogy egy ilyen élet a következők előtt nyit utat neked: tanulás, kutatás, tapasztalatszerzés — és mindez a nélkül az időkorlátozás nélkül, amelyet ma a betegség és a halál ró ki ránk. (Vesd össze: Ésaiás 40:28.) Mit tudnál kezdeni vagy mit kezdenél egy ilyen élettel? Te tudod a legjobban, hogy mi érdekel téged, mely képességeidet szeretnéd fejleszteni, és milyen kérdésekre szeretnél választ kapni. Az, hogy foglalkozhatsz majd ezekkel, még értelmesebbé fogja tenni az életedet!

Pálnak alapos oka volt rá, hogy várja azt az időt, amikor „maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róma 8:21). Akik elnyerik ezt a szabadságot, azok az élet igazi értelmének örvendenek már most is, és életüknek vég nélkül értelme lesz Isten dicsőségére (Jelenések 4:11).

Jehova Tanúi az egész világon tanulmányozzák ezt a témakört. Meg vannak győződve arról, hogy létezik egy Teremtő, aki törődik velük, és törődik veled is. Boldogan segítenek másoknak, hogy megtalálják az életnek ezt a szilárdan megalapozott értelmét. Kérjük, bátran foglalkozz ezzel a témával az ő segítségükkel. Ha ezt teszed, akkor örökkön-örökké lesz értelme az életednek!

[Kiemelt rész a 185. oldalon]

Isten, milyen értelemben?

„A tudósok és mások néha annyira elvont és tőlünk független dolgok értelmezésére használják az »Isten« szót, hogy alig különböztethető meg a természet törvényeitől” — jegyezte meg Steven Weinberg, aki az alapvető erők témakörében végzett munkájáért kapott Nobel-díjat. Így folytatja:

„Nekem úgy tűnik, hogy ha azt akarjuk, hogy az »Isten« szónak értelme legyen, akkor egy érdeklődést mutató Istent kell értenünk rajta, egy teremtőt és törvényhozót, aki nemcsak a természet és a világegyetem törvényeit alkotta meg, hanem a jó és a rossz ismérveit is; olyan személyiséget, aki törődik a tetteinkkel, összefoglalva olyasvalakit, aki méltó az imádatunkra . . . Ez az az Isten, aki a történelem folyamán fontos volt a férfiaknak és nőknek” (Dreams of a Final Theory).

[Kép a 187. oldalon]

Mózes felismerte, hogy bármeddig élünk is, az életünk igazi értelme magában foglalja a Teremtőt

[Kép a 190. oldalon]

Ha megtaláljuk az élet maradandó értelmét, az a lehetőségek széles tárházát nyitja meg előttünk