Első fejezet

Mi teheti értelmesebbé az életedet?

ÁLMODOZTÁL már arról, hogy jobb életnek örvendj, akár ott, ahol laksz, akár egy trópusi paradicsomban? A legtöbben megtesszük olykor-olykor.

Paul Gauguin francia festőművész 1891-ben ilyen jobb élet keresésére indult Francia Polinéziába, de hamarosan szembe kellett néznie a valósággal. Kicsapongó múltja betegséget és szenvedést hozott rá és másokra is. Amikor halála közeledtét érezte, festett egy képet, amelyet a „művészi erő végső megnyilvánulásának” minősítettek. A Paul Gauguin 1848—1903 — A kiábrándult primitív című könyv ezt mondja: „A festmény az emberi tevékenység teljességét fogja át csodálatos gazdagságában a születéstől a halálig . . . [Gauguin] az életet nagy misztériumként értelmezte.”

Gauguin ezt a címet adta a festménynek: „Honnan jöttünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?” *

E kérdések talán ismerősen hangzanak. Sok gondolkodó ember felteszi magának. A The Wall Street Journal egyik szerkesztője, miután megfigyelte az ember tudományos és műszaki fejlődését, ezt írta: „Ha magát az embert, a problémáit, a világegyetemben elfoglalt helyét vesszük szemügyre, akkor nem sokkal vagyunk előbbre, mint az idő kezdetén. Még mindig nyitva áll a kérdés, kik vagyunk, miért vagyunk, és hová megyünk.”

Igaz, vannak emberek, akik a családjuk ellátásával, a megélhetéshez szükséges pénz megkeresésével, utazással vagy egyéb személyes érdekekkel foglalatoskodnak, mivel más értelmét nem látják az életnek. Albert Einstein ezt mondta egyszer: „Aki értelmetlennek tekinti  az életét, az nem csupán boldogtalan, de jóformán az életre is alkalmatlan.” Egyesek ezzel a gondolkodással összhangban arra törekszenek, hogy értelmet adjanak az életüknek, ezért foglalkoznak képzőművészettel, tudományos kutatásokkal, vagy ezért folytatnak emberbaráti tevékenységeket a szenvedés csökkentése érdekében. Ismersz ilyen személyeket?

Érthető, hogy az emberben felmerülnek az élet értelmével kapcsolatos alapvető kérdések. Hány szülő teszi fel ezeket a kérdéseket, amikor azt látja, hogy egy gyermek meghal maláriában vagy bármilyen más betegségben: Miért e szenvedés? Van értelme? Hasonló kérdések okoznak fejtörést sok fiatal férfinak és nőnek, akik szegénységet, betegségeket és igazságtalanságot figyelnek meg. A brutális háborúk sokszor elgondolkodtatják az embereket, hogy vajon lehet-e értelme az életnek.

 Még ha te nem is éltél át ilyen szenvedéseket, talán egyetértesz Freeman Dyson professzorral, aki ezt mondta: „Nagyra becsült elmék gondolatait osztom, amikor újra felteszem Jób [a bibliai személy] kérdéseit. Miért szenvedünk? Miért oly igazságtalan a világ? Milyen célt szolgál a fájdalom és a tragédia?” Talán téged is érdekelnek a válaszok.

Ha megnyugtató válaszokat találunk, az teljesen megváltoztatja a dolgokat. Egy professzor, aki túlélte az auschwitzi koncentrációs tábor borzalmait, a következőket figyelte meg: „a világon semmi olyan hatékonyan nem segíti az embert még a legrosszabb körülmények túlélésében is, mint annak a tudata, hogy az ember életének értelme van.” A professzor úgy vélte, hogy még az ember lelki egészsége is ezzel az értelem utáni kereséssel van összefüggésben.

Évszázadokon át sokan a valláson keresztül kerestek választ. Miután Gautama (Buddha) látott egy beteg embert, egy vénembert és egy halottat, a vallásban keresett megvilágosodást, azaz értelmet, de anélkül, hogy Istenben mint személyben hitt volna. Mások a saját egyházaikhoz fordultak.

Mit mondjunk azonban a mai emberekről? Sokan a tudományt helyezik középpontba, a vallást és „Istent” elvetik, mint amelyeknek nincs jelentőségük. A Religion and Atheism című könyv ezt mondja: „Minél inkább fejlődik a tudomány, úgy tűnik, annál kevesebb a hely Isten számára. Isten Kirekesztett Személy lett.”

Elvetik a Teremtő létezésének gondolatát — Miért?

A vallás és Isten elvetésének irányzata tulajdonképpen olyan emberek filozófiáiban vert gyökeret, akik a puszta érvelést hangsúlyozták. Charles Darwin azt gondolta, hogy az élővilágot jobban megmagyarázza a „természetes kiválasztódás”, mint egy Teremtő létezése. Sigmund  Freud azt tanította, hogy Isten illúzió. Az a nézet pedig, hogy „Isten halott”, Friedrich Nietzsche korában alakult ki, és még napjainkban is él. A keleti filozófusok hasonlóan gondolkodnak. A buddhizmus tanítói úgy tartják, hogy nem kell Istenről tudni. A sintó vallást illetően Jamaori Tecuo professzor kijelentette, hogy az „istenek csupán emberek”.

Noha egy Teremtő létezését nagyfokú szkepticizmus övezi, vajon indokolt ez? Valószínűleg te is ismersz olyan „tudományos tényeket”, melyek a múltban érvényben voltak, idővel azonban teljes egészében tévesnek bizonyultak. A föld lapos; az egész világegyetem a földgolyónk körül kering — ezek a nézetek évszázadokon át elfogadottak voltak, ma azonban már tudjuk, hogy tévesek.

Mit mondjunk a későbbi tudományos elméletekről? A XVIII. században David Hume filozófus például — aki nem fogadta el, hogy létezik egy Teremtő — nem tudott magyarázattal szolgálni földünk sokrétű biológiai felépítésére. Darwin elmélete az életformák kialakulásának mikéntjére magyarázatot kínált ugyan, de arra nem, hogy az élet hogyan kezdődött el, vagy hogy mi az értelme az életünknek.

Következésképpen sok tudós és laikus érzi, hogy valami hiányzik. A tudományos elméletek arra esetleg megpróbálnak magyarázatot adni, hogy hogyan?, az alapvető kérdések azonban a miért? köré összpontosulnak. Ezek a kérdések még azokat az embereket is érintik, akik olyan környezetben nőttek fel, ahol hittek egy Teremtőben. Európában egy fiatal, történelem szakos diák ezt mondta: „Szerintem Isten halott. Ha tényleg létezne, akkor nem lenne ennyi összevisszaság a világban: ártatlan emberek éheznek; állatfajok pusztulnak ki . . . Teremtőben hinni badarság.” A földön uralkodó állapotok miatt sok ember nem képes megérteni, hogy a Teremtő — tegyük fel, hogy létezik ilyen — miért nem javít a helyzeten.

 El kell azonban ismernünk, hogy sokan azért vetik el a Teremtő létezését, mert nem akarnak hinni. Egy európai gyártulajdonos ezt mondta az egyik alkalmazottjának: „Még ha maga Isten mondaná nekem, hogy meg kell változtatnom az életemet, akkor sem tenném meg. Úgy akarom élni az életemet, ahogy nekem tetszik.” Egyesek nyilván érzik, hogy egy Teremtő hatalmának az elismerése ütközne a szabadságukkal vagy az általuk kedvelt életformával. Talán így nyilatkoznak: „Csak azt hiszem, amit látok, láthatatlan Teremtőt pedig egyet sem látok.”

Függetlenül attól, hogy egyesek miért vetik el egy Teremtő létezésének gondolatát, az élettel és az élet értelmével kapcsolatos kérdések még válaszra várnak. Az ember holdra szállását követő napon Karl Barth teológustól e technikai diadal felől érdeklődtek. Ezt mondta: „Egyetlen problémát sem old meg azok közül, melyek miatt nem alszom éjszaka.” Az ember ma az űrben repül, és sebesen száguld a kibertérben. A gondolkodó emberek ennek ellenére úgy érzik, hogy szükségük van célra, valamire, ami értelmet ad az életüknek.

Meghívunk mindenkit, aki nyitott, hogy szenteljen figyelmet ennek a témakörnek. A Belief in God and Intellectual Honesty című könyv megjegyzi, hogy az „intellektuálisan becsületes” személyre az a jellemző, hogy „amit igaznak hisz, azt kész tüzetesen megvizsgálni”, „az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékoknak [pedig] kész kellő figyelmet szentelni”.

A szóban forgó témában ezek a „rendelkezésre álló bizonyítékok” segíthetnek megértenünk azt, hogy vajon egy Teremtő rejlik-e az élet és a világegyetem eredete mögött. És ha létezik Teremtő, milyen lehet ez a Valaki? Van a Teremtőnek személyisége, amely összefügg a mi életünkkel? Vizsgálódásunk fényt deríthet rá, hogy miként lehet életünknek még több értelme, és hogyan lehet még eredményesebb.

[Lábjegyzet]

 [Egész oldalas kép a 4. oldalon]

[Kép a 6. oldalon]

Gauguin festménye kérdéseket vetett fel az élet értelméről