Negyedik fejezet

Milyen páratlan vagy!

MIELŐTT minden reggel elkezdenéd napi tevékenységeidet, szoktál egy pillantást vetni magadra a tükörben, hogy ellenőrizd a külsőd? Ilyenkor talán nincs időd elmerengeni bizonyos kérdéseken. Most azonban megkérünk, hogy szánj egy percet arra a csodára, amely akkor történik, amikor egy ilyen egyszerű pillantást vetsz magadra.

A szemed lehetővé teszi, hogy színesben lásd magad, pedig az élethez nem elengedhetetlenül szükséges, hogy színeket lássunk. A füled elhelyezkedése miatt hallasz térhangzást, ezzel a hallással fel tudod ismerni a hangok forrását, például egy szeretett személy hangját. Ezt talán magától értetődőnek vesszük, holott egy hangmérnököknek szóló könyvben ez a megjegyzés olvasható: „Az emberi hallás rendszerét tekintve, egészen az apró részletekig, nehéz kitérni a következtetés elől, hogy bonyolult  feladatai és felépítése arra vall, hogy megtervezésében valamilyen jóságos kéz játszott szerepet.”

Orrod is csodálatos tervezésről tanúskodik. Ezen keresztül vehetsz levegőt, mely életben tart. Több millió érzékelő receptor van benne, így tudod megkülönböztetni a szagok körülbelül 10 000 árnyalatát. Amikor örömödet leled egy étel elfogyasztásában, egy újabb érzék kapcsolódik be. Ízlelőbimbók ezrei közvetítik az ízeket neked. Nyelved más receptorai abban segítenek, hogy érzékeld, tiszta-e a fogad.

Igen, öt érzéked van — a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Az igaz, hogy némelyik állatnak élesebb az éjszakai látása, érzékenyebb a szaglása vagy kiválóbb a hallása, mégis, ahogyan az emberben ezek az érzékek egyensúlyban vannak, az kétségtelenül lehetővé teszi, hogy sokféleképpen kiemelkedő legyen.

Vizsgáljuk meg azonban azt is, hogy miért tudunk hasznot meríteni ezekből az adottságokból és képességekből. Mindezek a fejünkben levő, mintegy másfél kilogramm súlyú szervünktől — az agyunktól függnek. Az állatoknak is működőképes agyuk van. Az emberi agy mégis klasszis a maga nemében, ami tagadhatatlanul páratlanná tesz minket. Hogyan? És e páratlan voltunk hogyan van összefüggésben azzal az érdekünkkel, hogy értelmes, hosszan tartó életünk legyen?

Csodálatra méltó agyunk

Az emberi agyat éveken át számítógéphez hasonlították, az újabb felfedezések szerint azonban az összehasonlítás igencsak hibás. „Hogyan is érthetné meg valaki egy olyan szervnek a működését, amelynek körülbelül 50 milliárd neuronja van egymilliószor milliárd szinapszissal (kapcsolattal), és amelyben általában másodpercenként 10 milliószor milliárd ingerület keletkezik?” — tette fel a kérdést dr. Richard M. Restak. A válasza? „Még a legfejlettebb  agyműködést utánzó számítógépek teljesítménye . . . is csak körülbelül egytízezred része egy házilégy agyi teljesítőképességének.” Gondolj csak bele, hogy is érhetne fel egy számítógép a sokkal különb emberi aggyal.

Melyik ember alkotta számítógép tudja megjavítani magát, újraírni saját programját, vagy képes fejlődni az évek során? Ha egy számítógépes rendszerben kiigazítást kell tenni, akkor a programozónak új kódolt utasításokat kell írnia és betáplálnia a számítógépbe. Agyunk automatikusan végzi el ezt a munkát fiatal és idős korunkban egyaránt. Nem túloznál, ha azt mondanád, hogy az agyhoz képest a legfejlettebb számítógépek is nagyon primitívek. A tudósok az agyat „az általunk ismert  legbonyolultabb struktúrának” és „a világegyetem legösszetettebb tárgyának” nevezik. Nézzünk olyan felfedezéseket, amelyek sokakat arra a következtetésre juttattak, hogy az emberi agy egy velünk törődő Teremtő műve.

Használd, különben veszítesz belőle

Az autókhoz és a sugárhajtású repülőgépekhez hasonló hasznos felfedezések alapvetően azon korlátok közé szorulnak, melyeket az emberek által tervezett és üzembe helyezett fix szerkezetek és elektromos rendszerek megszabnak. Ezzel ellentétben keveset mondunk, ha azt mondjuk, hogy az agyunk egy rendkívül rugalmas biológiai struktúra vagy rendszer. Aszerint tud változni, amire használják — vagy ahogyan visszaélnek a használatával. Úgy tűnik, két fő tényező határozza meg, hogy agyunk miként fejlődik az életünk folyamán: amit érzékszerveink által agyunkba beengedünk, és amit gondolkodásunk témájául választunk.

Bár az öröklődő tényezők is szerepet játszhatnak az elmebeli teljesítményeinkben, a modern kutatások azt mutatják, hogy agyunk teljesítőképességét nem a génjeink határozzák meg a fogantatásunkkor. A Pulitzer-díjas szerző, Ronald Kotulak ezt írja: „Senki sem sejtette, hogy az agy ennyire képes a változásokra, mint ahogy azt ma már a tudomány tudja.” Miután több mint háromszáz kutatót kérdezett meg, ezt a következtetést vonta le: „Az agy nem statikus szerv; az agy a sejtkapcsolatok állandóan változó tömege, mely kapcsolatokat nagymértékben befolyásol a tapasztalás” (Inside the Brain).

Tapasztalataink azonban nem az egyedüli eszközei agyunk formálásának. Gondolkodásunk is hatással van rá. A tudósok úgy találják, hogy azoknak az embereknek az agyában, akik szellemileg tevékenyek maradnak, csaknem 40 százalékkal több kapcsolat (szinapszis) van az idegsejtek (neuronok) között, mint a szellemileg ellustult  emberek agyában. Az idegkutatók így következtetnek: Az embernek használnia kell az agyát, különben veszít annak teljesítőképességéből. És mi a helyzet az idős emberekkel? Ahogy idősödik az ember, úgy tűnik, bizonyos mennyiségű agysejtje elvész, és az előrehaladott kor emlékezetkieséssel járhat. A veszteség mértéke mégis sokkal kisebb, mint azt valamikor hitték. A National Geographic így számolt be az emberi agyról: „Az idős emberek . . . megőrzik azt a képességüket, hogy új sejtkapcsolatokat képezzenek, és szellemi tevékenység által tartsák fenn a régieket.”

Az agyunk rugalmasságával kapcsolatos legutóbbi felfedezések megegyeznek a Bibliában található tanáccsal. A bölcsesség e könyve arra sürgeti olvasóit, hogy ’alakuljanak át a gondolkodásmódjuk megújulása által’, vagy ’újuljanak meg’ az elmébe juttatott „pontos ismeret” által (Róma 12:2; Kolossé 3:10, NW). Jehova Tanúi látják, amikor ez megtörténik azokkal az emberekkel, akik tanulmányozzák a Bibliát, és alkalmazzák a tanácsait. Mindenfajta társadalmi helyzetű és műveltségű emberek ezrei tették és teszik ezt meg. Megmaradnak különálló személyiségnek, mégis boldogabbak és  kiegyensúlyozottabbak lesznek; azt nyilvánítják ki, amit egy első századi író „elmebeli józanságnak” nevezett (Cselekedetek 26:24, 25, NW). Az ehhez hasonló előrehaladás nagyrészt annak az eredménye, hogy az ember jó hasznát veszi a feje elülső részében elhelyezkedő agykérgének.

A homloklebenyünk

Az agy külső rétegében, az agykéregben a legtöbb idegsejt nem kapcsolódik közvetlenül izmokhoz és érzékszervekhez. Nézzük meg például azt a több milliárd idegsejtet, amelyből a homloklebeny áll. (Lásd az ábrát az 56. oldalon.) Az agy letapogató rendszerű vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a homloklebeny akkor válik aktívvá, amikor az ember egy bizonyos szóra gondol, vagy emlékeket idéz fel. Az agy homlok felőli része különleges szerepet játszik abban, hogy te te vagy.

„A prefrontális kéreg [a homloklebeny elülső részének kérge] . . . többnyire a gondolatok részletes kidolgozásának, az intelligenciának, a motivációnak és a személyiségnek a területe. Az elvont gondolatok kialakításához, az ítéletekhez, a kitartáshoz, a tervezéshez, a másokért való aggódáshoz és a lelkiismerethez szükséges tapasztalatokat társítja . . . E területnek a feldolgozó tevékenysége különbözteti meg az embereket az állatoktól” (Marieb: Human Anatomy and Physiology). Természetesen látjuk e különbségnek a bizonyítékait abban, amit az emberek például a matematika, a filozófia és a jog területein elértek, és ez elsősorban a prefrontális kéregnek köszönhető.

 Miért nagy és rugalmas az emberek prefrontális kérge, amely a magasabb rendű szellemi tevékenységekben működik közre, míg az állatok agykérgének ez a része fejletlen vagy nem is létezik? Az ellentét olyan kirívó, hogy a kifejlődésünket bizonygató biológusok „az agy méretének rejtélyes, robbanásszerű növekedéséről” beszélnek. Richard F. Thompson biológiaprofesszor agykérgünk rendkívüli nagyobbodásával kapcsolatban elismeri: „Mind a mai napig nem igazán értjük, hogy ez miért történt meg.” Lehet, hogy ennek az oka abban rejlik, hogy az ember teremtve lett ezzel a páratlan agyi képességgel?

Utolérhetetlen kommunikációs képesség

Agyunk más részei is hozzájárulnak különlegességünkhöz. Prefrontális kérgünk mögött, fejünkön keresztben van egy csík — a mozgatókéreg. Izmainkhoz kapcsolódó idegsejtjeink milliárdjaiból áll. A mozgatókéregnek is vannak olyan jellegzetességei, melyek miatt nagymértékben különbözünk az emberszabású majmoktól vagy  más állatoktól. Az elsődleges mozgatókéreg felruház minket „1. azzal a különleges képességgel, hogy kezünket, ujjainkat és hüvelykujjunkat használva rendkívüli kézügyességet igénylő munkákat végezhessünk el, valamint 2. hogy szánkat, ajkunkat, nyelvünket és arcizmainkat arra használjuk, hogy beszéljünk” (Guyton: Textbook of Medical Physiology).

Vegyük röviden szemügyre, hogyan befolyásolja a mozgatókéreg a beszélőképességedet. Több mint a fele a kommunikációra használt szerveket irányítja. Így könnyebb magyarázatot kapni arra, hogy miért ilyen utánozhatatlan  az emberek kommunikációs képessége. Bár a kezünk is szerepet játszik a kommunikációban (az írással, a szokásos kézmozdulatokkal vagy a jelbeszéddel), rendszerint mégis a szánk játszik benne nagyobb szerepet. Az emberi beszéd — egy kisbaba első szavától egy idősödő személy hangjáig — kétségtelenül egy csoda. A nyelvben, az ajkakban, az állkapocsban, a torokban és a mellkasban mintegy 100 izom működik együtt, hogy számtalan hangot hozzon létre. Figyeld meg a következő ellentétet: Egyetlen agysejt egy sportoló lábikrájának 2000 izomrostját képes irányítani, a gégét irányító agysejtek ellenben csak  2-3 izomrostra tudnak koncentrálni. Nemde azt sugallja ez, hogy agyunk különleges módon fel van szerelve a kommunikációra?

Minden egyes rövid kifejezés, amelyet kimondasz, külön izommozgási mintázatot igényel. Egy egyszerű kifejezés jelentése megváltozhat a sok különböző izom mozgásának a mértékétől és a másodperc töredéke alatti időzítésétől függően. „Kényelmes sebességgel körülbelül 14 hangot ejtünk ki másodpercenként — magyarázza dr. William H. Perkins nyelvész. — Ez kétszer olyan gyors, mint ahogyan a nyelvünket, az ajkunkat, az állkapcsunkat vagy a beszédünk mechanizmusának bármely más részét irányítani tudnánk, amikor külön-külön mozgatjuk őket. De kapcsold csak össze mindet, hogy beszéd legyen belőle, és úgy működnek, mint egy profi gépíró vagy egy zongoraművész ujjai. Mozgásuk úgy fedi át egymást, mint egy tökéletes időzítésű szimfónia.”

A „Hogy vagy ma?” egyszerű kérdésnek a feltevéséhez szükséges aktuális információ agyad homloklebenyében, a Broca-mezőnek nevezett részben van elraktározva, mely területet néhányan beszédünk központjának tekintenek. A Nobel-díjas Sir John Eccles idegkutató ezt írta:  „Az emberszabású majmokban nem ismerhető fel olyan terület, amely a . . . Broca-féle beszédmezőnek felel meg.” Még ha hasonló területet találnak is az állatokban, az tény, hogy a tudósok képtelenek rávenni az emberszabású majmokat arra, hogy néhány egyszerű beszédhangnál többet képezzenek. Te ellenben bonyolult beszédet tudsz létrehozni. Ehhez az általad beszélt nyelv nyelvtani szabályai szerint szavakat teszel egymás mellé. Írásban is, és beszédben is a Broca-mező nyújt ebben neked segítséget.

Anélkül természetesen nem tudod gyakorolni a beszéd csodáját, ha nem ismersz legalább egy nyelvet, és nem ismered a szavak jelentését. Ez agyunknak egy másik  területét érinti, mely Wernicke-mezőként ismert. Ezen a területen idegsejtek milliárdjai azonosítják a beszélt vagy írott szavak jelentését. A Wernicke-mező van segítségedre abban, hogy felfogd a kijelentések értelmét, és megértsd, amit hallasz vagy olvasol; így információkat ismerhetsz meg, és helyesen tudsz rájuk reagálni.

Amikor folyamatosan beszélsz, ennél még többről van szó. Szemléltetésül: Egy szóbeli „Szia!” rengeteg jelentést hordozhat magában. Hangszíned kifejezi azt, ha boldog vagy, ha izgulsz, unatkozol, sietsz, idegeskedsz, szomorkodsz vagy félsz, sőt ezeknek az érzelmi állapotoknak a mértékét is feltárhatja. Agyunknak egy másik területe látja el a beszédet érzelmi téren információval. Tehát agyunknak különböző részei működnek, amikor kommunikálunk.

Csimpánzoknak megtanították a jelbeszéd néhány alapmozdulatát, használatuk azonban főként étel vagy más alapvető dolgok egyszerű kérésére korlátozódik. Dr. David Premack, aki azon dolgozik, hogy csimpánzokat tanítson egyszerű, szavak nélküli kommunikációs jelekre, ezt a következtetést vonta le: „Az emberi beszéd ténye nagy zavart kelt az evolucionista elméletben, hiszen sokkal rendkívülibb annál, hogy magyarázatot lehetne adni rá.”

 El kellene gondolkoznunk ezen a kérdésen: Miért van meg az emberekben ez a csodálatos képesség arra, hogy közölni tudjanak gondolatokat és érzéseket, valamint hogy kérdezzenek és válaszoljanak? A The Encyclopedia of Language and Linguistics kijelenti, hogy „[az emberi] beszéd különleges dolog”, és elismeri, hogy „az állatok kommunikációjában az emberi beszéd előfutára után kutatni nem sokat segít annak a hatalmas szakadéknak az áthidalásában, amely az emberi nyelvet és beszédet a nem emberi viselkedéstől elválasztja”. Ludwig Koehler professzor így összegezte a különbséget: „Az emberi beszéd titok; isteni adomány, valóságos csoda.”

Micsoda különbség van egy emberszabású majom jelbeszédes mozdulatai és a gyermekek összetett nyelvi képessége között! Sir John Eccles arra a képességre utalt, amelyet legtöbben már mi is megfigyeltünk, vagyis arra, amelyet „kérdésáradataikkal már hároméves gyermekek is kimutatnak abbeli vágyukban, hogy megértsék a maguk kis világát”. Hozzáfűzte még: „Kirívó ellentét, hogy az emberszabású majmok nem tesznek fel kérdéseket.” Igen, csak az emberek alkotnak kérdéseket, többek között az élet értelmét kutató kérdéseket.

Emlékezet és még ennél is több!

Amikor tükörbe nézel, talán az jut eszedbe, hogy milyen voltál fiatalabb korodban, vagy azzal hasonlítod össze magad, hogyan néznél ki esetleg az eljövendő évek során, vagy akkor, ha kozmetikai szereket használnál. Ezek a gondolatok szinte öntudatlanul is felmerülhetnek,  mégis olyan különleges dolog történik, amit egyetlen állat sem tud átélni.

Az állatoktól eltérően, amelyek főként a jelenlegi szükségleteik szerint élnek és cselekszenek, az emberek el tudnak gondolkodni a múlton, és tervezni tudnak a jövőre. Amiért az ember így tesz, annak az agy szinte korlátlan mértékű emlékezőtehetsége az oka. Igaz, hogy az állatoknak is van bizonyos fokú emlékezőtehetségük, például emiatt találnak haza, vagy emlékeznek vissza, hogy hol találják az élelmet. Az emberi emlékezet azonban sokkal rendkívülibb. Egy tudós úgy becsülte meg, hogy az agyunk annyi információt képes tárolni, hogy az „körülbelül húszmillió kötetet töltene meg, ahány kötet a világ legnagyobb könyvtáraiban található”. Vannak idegkutatók, akiknek a becslése szerint egy átlagos élettartam alatt az ember a lehetséges agyképessége egy százalékának az egyszázad (0,0001) részét használja csak fel. Miért van agyunknak ekkora teljesítőképessége, ha egy átlagos élettartam alatt a töredékéből is csak alig használunk fel valamit? — kérdezheted joggal.

Agyunk mégsem csupán egy szuperszámítógéphez hasonló, hatalmas információtároló hely. Robert Ornstein és Richard F. Thompson biológiaprofesszorok ezt írták: „Az emberi elme tanulási képessége — az információ elraktározása és előhívása — a biológiai világegyetem legfigyelemreméltóbb jelensége. Minden, amitől emberek  vagyunk — a beszéd, a gondolkodás, a tudás, a kultúra — ennek a kivételes képességünknek az eredménye.”

Ezenfelül tudatos elméd van. Ez a kijelentés talán természetesnek tűnik, pedig egy olyasminek az összefoglalása, ami kétségbevonhatatlanul kivételessé tesz téged. Egy megfogalmazás szerint az elme „annak meghatározhatatlan helye, ahol az intelligencia, a döntéshozatal, az észlelés, a tudatosság és az öntudat érzése lakozik”. Ahogyan a patakok, folyók és folyamok táplálják a tengert, úgy áramlanak szüntelenül elménkbe vagy elménken keresztül az emlékek, gondolatok, képek, hangok és érzések. Az egyik meghatározás szerint a tudatosság „annak az észlelése, ami az ember saját elméjében lejátszódik”.

Korunk kutatói nagy lépésekkel haladnak előre az agy fizikai felépítésének és az agyban történő bizonyos elektrokémiai folyamatoknak a megértésében. Egy korszerű  számítógép működését és áramkörének kapcsolását is meg tudják magyarázni. Az agy és a számítógép között azonban óriási különbség van. Te az agyad segítségével öntudatodnál vagy, és tisztában vagy azzal, hogy létezel, a számítógép azonban biztosan nincs tisztában azzal, hogy létezik. Miért e különbség?

Őszintén szólva az, hogy agyunk fizikai folyamataiból hogyan és miért jön létre tudatos állapot, rejtély. „Nem értem, hogyan is tudna rá bármely tudományág magyarázatot adni” — jegyezte meg egy neurobiológus. James Trefil professzor pedig ezt írta: „hogy pontosan mit jelent egy emberi lénynek tudatosnak lenni . . ., ez a tudományok főbb kérdései közül az egyetlen, amelyről még azt sem tudjuk, hogy hogyan fogalmazzuk meg.” Hogy miért,  annak egyik oka az, hogy a tudósok az agyuk felhasználásával próbálják megérteni az agyat. És csupán az agy fiziológiájának a tanulmányozása még talán nem is elég. A tudatosság „a lét egyik leginkább megfejthetetlen rejtélye — figyelte meg dr. David Chalmers —, de egyedül az agy megismerése nem juttathatja el . . . [a tudósokat] a megfejtésig”.

Ennek ellenére mindannyian tapasztaljuk a tudatosságot. Például a múlt eseményeinek az élénk emlékei bennünk nem csupán elraktározott tények, mint a számítógépek bitekben tárolt információi. Mi el tudunk merengeni élményeinken, tanulságokat vonunk le belőlük, és felhasználjuk a jövőnk alakításához. A jövőbeni események számos forgatókönyvét fontolóra tudjuk venni, és mindegyiknek ki tudjuk értékelni a lehetséges hatását. Képesek vagyunk elemezni, alkotni, nagyra értékelni és szeretve becsben tartani. Élvezettel tudunk beszélgetni a múltról, a jelenről és a jövőről. A viselkedésre vonatkozóan erkölcsi értékeink vannak, és alkalmazni tudjuk őket, amikor meghozzuk döntéseinket, melyeknek talán lesz azonnali hasznuk, talán nem. Vonz minket a művészi és erkölcsi szépség. Elménkben alakítani és finomítani tudunk az elképzeléseinken, és ki tudjuk találni, hogyan reagálnak rá mások, ha megvalósítjuk azokat.

Ezek a tényezők hoznak létre tudatosságot, mely különbbé teszi az embert a többi életformától a földön. Egy kutya, egy macska vagy egy madár tükörbe nézve úgy reagál, mintha egy másik fajtársát látná. Te azonban, amikor tükörbe nézel, öntudatodnál vagy, mivel olyan lény vagy, akinek az imént említett képességei vannak. Te el tudsz gondolkozni olyan dilemmákon, mint például: Miért él némely teknős 150 évig, némely fa 1000 évnél is tovább, az intelligens embernél pedig szenzációnak számít, ha megéri a 100 évet? Dr. Richard Restak kijelenti:  „Az emberi agynak, és csakis az emberi agynak van meg az a képessége, hogy visszagondoljon a múltra, áttekintse saját működését, és így bizonyos fokú magasabbrendűséget érjen el. Az a képességünk, hogy át tudjuk írni a saját forgatókönyvünket, és át tudjuk formálni magunkat a világban — ez az, ami megkülönböztet minket minden más teremtménytől a világban.”

Vannak, akiket az ember tudatossága zavarba ejt. A Life Ascending című könyv, noha előnyben részesíti a pusztán biológiai magyarázatot, elismeri: „Amikor feltesszük a kérdést, hogy egy szerencsejátékhoz hasonló [evolúciós] folyamat — amely a vesztesekre szörnyű büntetéseket mér — hogyan hozhatott létre olyan tulajdonságokat, mint a szépség és az igazság szeretete, a könyörület, a szabadságérzet, mindenekfelett pedig az ember szellemének a szárnyalása, akkor zavarba jövünk. Minél többet töprengünk szellemi képességeinken, annál inkább ámulatba esünk.” Nagy igazság. Így a tudatosságunkat igazoló néhány bizonyítékkal kerekebb képet alkothatunk arról, hogy milyen kivételes teremtmény az ember, és e bizonyítékok rávilágítanak arra, hogy miért vannak sokan meggyőződve arról, hogy léteznie kell egy intelligens Tervezőnek, egy Teremtőnek, aki törődik velünk.

Művészet és szépség

„Miért vágynak az emberek oly szenvedélyesen a művészet után?” — kérdezte Michael Leyton professzor a Symmetry, Causality, Mind című könyvében. Rámutat, hogy egyes emberek erre talán azt mondják, hogy a szellemi tevékenységek, például a matematika nyilvánvaló előnyöket teremt az embernek, de a művészet? Gondolatának szemléltetéséül Leyton azt mondta, hogy az emberek művészeti kiállítások és hangversenyek kedvéért nagy távolságokra is elutaznak. Milyen belső érzékről van itt szó? Ehhez hasonló az is, hogy az emberek a világon  mindenütt szép képeket vagy festményeket akasztanak fel otthonuk vagy irodájuk falára. Vagy nézzük a zenét. A legtöbb ember szeret valamilyenfajta zenét hallgatni otthon vagy az autójában. Miért? Minden bizonnyal nem azért, mert a zene valamikor hozzásegítette a legéletrevalóbbat a túléléshez. Leyton ezt mondja: „Az emberi fajt illetően talán a művészet a leginkább megmagyarázhatatlan jelenség.”

Ennek ellenére mindannyian tudjuk, hogy a művészet és a szépség élvezete annak részét képezi, ami „emberré” tesz minket. Lehet, hogy egy állat ott ül egy hegyen, és nézi a színpompás égboltot, de vajon maga a szépség vonzza őt? Mi megnézzük a hegyi patakot, amint csillog a napsütésben, elámulunk, hogy milyen káprázatosan változatos egy trópusi esőerdő, gyönyörködve szemléljük a pálmafákkal szegélyezett tengerpartot, vagy megcsodáljuk a csillagokkal teleszórt, fekete, bársonyos égboltot. Nemde sokszor érzünk félelemmel vegyes tiszteletet?  Az effajta szépség láttán szívünket melegség tölti el, kedvünk szárnyal. Miért?

Miért van bennünk ösztönös vágy olyan dolgok iránt, amelyek a valóságban nemigen járulnak hozzá jelentős mértékben a fennmaradásunkhoz? Honnan származnak az esztétikai értékeink? Ha nem veszünk számításba egy Alkotót, aki az ember teremtésekor ültette ezeket belénk, akkor ezek a kérdések kielégítő válaszok nélkül maradnak. Ez a helyzet az erkölcsi szépség tekintetében is.

Erkölcsi értékek

Sok embernek a kiváló tettek számítanak a szépség legmagasabb rendű megnyilvánulásának. Például üldözés alatt lojálisnak lenni bizonyos alapelvekhez, önzetlenül cselekedni mások szenvedéseinek az enyhítése érdekében, és megbocsátani valakinek, aki megsért minket, ezek olyan tettek, amelyek a gondolkodó emberek szemében mindenütt erkölcsi értékeknek tűnnek. Ezt a fajta szépséget említi meg a régi bibliai példabeszéd: „Az értelmes biztosan lelassítja a haragját, és díszére válik, ha elnézi a hibákat.” Egy másik példabeszéd ezt mondja: „Ami a földi emberben kívánatos, az a szerető-kedvessége” (Példabeszédek 19:11, 22, NW).

Mindannyian tudjuk, hogy vannak emberek, sőt embercsoportok, amelyek nem vesznek tudomást a fennkölt erkölcsi értékekről, vagy lábbal tiporják őket, de az emberek többsége nem ilyen. Honnan származnak a gyakorlatilag minden területen és minden korban megtalálható erkölcsi értékek? Ha az erkölcsiségnek nincs Forrása, nincs Teremtője, akkor a helyes és a helytelen egyszerűen az emberektől, az emberi társadalomtól ered? Vegyünk egy példát: A legtöbb egyén és csoport helytelennek tartja a gyilkosságot. De megkérdezhetné valaki: Mihez képest helytelen? Az kétségtelen, hogy létezik valamilyen erkölcsi érzék, amely általánosságban az emberi  társadalom alapjául szolgál, és amely sok országban kifejezésre jut a törvényekben. Mi a forrása ennek az erkölcsi irányadó mértéknek? Nem lehet ez a forrás esetleg egy intelligens Teremtő, akinek erkölcsi értékei vannak, és aki a lelkiismeret képességét, azaz az etikai érzéket az emberekbe ültette? (Vesd össze: Róma 2:14, 15.)

Fontolgatni tudod a jövőt, és terveket tudsz szőni

Az emberi tudatosságnak egy másik vonása az a képességünk, hogy fontolóra tudjuk venni a jövőt. Amikor Richard Dawkins professzort arról kérdezték, hogy vajon az embernek vannak-e olyan vonásai, amelyek megkülönböztetik őt az állatoktól, elismerte, hogy az embernek valóban páratlan tulajdonságai vannak. Miután beszélt arról „a képességről, hogy tudatos, képzeletbeli előrelátással tervezni tudunk a jövőre”, Dawkins hozzáfűzte: „Az evolúcióban mindig csak a rövid távú előnyök számítottak; a hosszú távúak sosem. Soha semmi sem fejlődhetett ki, ami az egyénnek rövid távon káros lett volna. Most először lehetséges, hogy legalább néhány ember ezt mondja: »Ne azzal törődj, hogy rövid távon hasznod lesz ennek az erdőnek a kivágásából, hanem azzal, hogy lesznek-e hosszú távon előnyei a kivágásnak.« Úgy gondolom, ez az előrelátás teljesen új és páratlan.”

Más kutatók is megerősítik, hogy példa nélkül álló az embernek az a képessége, hogy tudatos, hosszú távú terveket sző. William H. Calvin neurofiziológus megjegyzi: „Eltekintve attól, hogy az állatok hormonális késztetés hatására készülnek fel a télre és a párosodásra, meglepően kevés bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy néhány  percnél többre terveznének előre.” Az állatok talán élelmet raktároznak el a tél beállta előtt, de nem gondolják végig a dolgokat, és nem terveznek. Ezzel ellentétben az emberek fontolgatják a jövőt, még a távoli jövőt is. Vannak tudósok, akik azon gondolkoznak el, hogy vajon mi történhet majd a világegyetemmel több milliárd év múltán. Eltűnődtél már azon, hogy az ember — az állatoktól annyira eltérően — miért képes elgondolkozni a jövőről, és terveket szőni?

A Biblia ezt mondja az emberekről: a Teremtő „e világot is adta az emberek elméjébe.” Az Újfordítású revideált Biblia így adja vissza ezt: „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11). Naponta használjuk ezt a jellegzetes képességünket még abban a megszokott  mozdulatunkban is, amikor belepillantunk egy tükörbe, és arra gondolunk, hogy fogunk kinézni 10-20 év múlva. És még akkor is azt erősítjük meg, amit a Prédikátor 3:11 mond, amikor csak futólag gondolunk olyan fogalmakra, mint például a vég nélküli idő és a világűr. Az a puszta tény, hogy ilyen képességünk van, összhangban van azzal a megjegyzéssel, hogy egy Teremtő ’örökkévalóságot tárt az emberi értelem elé’.

Vonzódás egy Teremtőhöz

Sok embert azonban nem elégít ki teljes mértékben a szépség élvezete, az embertársai iránti jótettei és a gondolatai a jövőről. „Meglehetősen furcsa — jegyzi meg C. Stephen Evans professzor —, hogy még a felénk áradó szeretet legboldogabb és leginkább féltve őrzött pillanataiban is sokszor érezzük azt, hogy valami hiányzik. Azt vesszük észre magunkon, hogy még többre vágyunk, de nem tudjuk, hogy mi ez a több.” Igen, a tudattal bíró emberek valami másnak is szükségét érzik — ellentétben az állatokkal, amelyekkel osztozunk ezen a bolygón.

„A vallás mélyen gyökeret vert az ember lelkivilágában, és mindenféle anyagi helyzetű és kulturális hátterű ember életében jelen van.” Ezzel a kijelentéssel összegezhető az a kutatómunka, amelyet Alister Hardy professzor tett közzé a The Spiritual Nature of Man című könyvében. Megerősíti azt a megállapítást, amelyet számos más tanulmány is kimondott: az ember Isten-tudatú. Egyes emberek lehetnek ateisták, egész nemzetek azonban nem. Az Is God the Only Reality? című könyv megjegyzi: „A vallásos kutatás az élet értelme után . . . általános minden kultúrában és minden korszakban az emberiség megjelenése óta.”

Honnan származik ez a láthatóan velünk született, Istenről alkotott tudatunk? Ha az ember a nukleinsavak és fehérjemolekulák merő véletlen csoportosulása lenne, miért fejlesztették volna ki ezek a molekulák a művészet és  a szépség iránti szeretetet, miért váltak vallásossá, és miért gondolkodnak el az örökkévalóságon?

Sir John Eccles arra a következtetésre jutott, hogy az ember létének evolucionista magyarázata „egy igen fontos szempontból hibás. Nem tud magyarázatot adni arra, hogy miért úgy létezünk mindannyian, mint páratlan, öntudattal bíró lények.” Minél többet tudunk meg agyunk és elménk működéséről, annál könnyebben érthető, hogy miért jutott több millió ember arra a következtetésre, hogy az ember tudatos léte egy Teremtőről tesz tanúbizonyságot, aki törődik velünk.

A következő fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy miért gondolják mindenféle társadalmi helyzetű emberek úgy, hogy ez az ésszerű következtetés fekteti le az alapot arra, hogy kielégítő választ találjanak ezekre a létfontosságú kérdésekre: Miért vagyunk itt, és hová tartunk?

[Kiemelt rész az 51. oldalon]

Sakkbajnok kontra számítógép

Amikor a korszerű Deep Blue (Mélykék) nevű számítógép legyőzte a sakkvilágbajnokot, felmerült a kérdés: „Úgy kell következtetnünk, hogy a Deep Blue-nak van esze?”

David Gelernter, a Yale Egyetem professzora így válaszolt: „Nem, a Deep Blue csak egy gép. Nincs több esze, mint egy virágcserépnek . . . amire legfőképpen következtetni enged, ez: az emberek gépkészítő bajnokok.”

Gelernter professzor erre a fontos különbségre mutatott rá: „Az agy olyan gép, amely képes »éntudatot« alkotni. Az agy képzeletbeli világot tud élővé idézni, a számítógépek képtelenek erre.”

Erre a következtetésre jutott: „Az ember és . . . [a számítógép] között örökös szakadék tátong, és ez a szakadék sosem fog megszűnni. A gépek ezután is könnyebbé, egészségesebbé, gazdagabbá és még rejtélyesebbé teszik majd az életet. Végső fokon az emberek pedig ezután is azokkal a dolgokkal törődnek majd, amelyekkel mindig is törődtek: saját magukkal, egymással, és sokan Istennel. Ebből a szempontból a gépek nem változtatták meg a dolgokat, és soha nem is változtatják meg.”

[Kiemelt rész az 53. oldalon]

A szuperszámítógép egy csigával egyenértékű

„Napjaink számítógépei még egy négyéves gyerek képességeit sem közelítik meg a látás, a beszéd és a mozgás tekintetében, vagy abban, ahogyan a »józan eszüket« használják. Ennek egyik oka természetesen pusztán a teljesítőképességben rejlik. A becslések szerint még a legnagyobb teljesítményű szuperszámítógép információfeldolgozó képessége is csak egy csiga idegrendszerével egyenértékű — mely igen kicsiny töredéke a mi koponyánk belsejében rendelkezésünkre álló szuperszámítógépünk teljesítményének” (Steven Pinker, a Massachusettsi Műszaki Intézetben működő Kognitív Idegtudományi Központ igazgatója).

[Kiemelt rész az 54. oldalon]

„Az emberi agy majdnem teljes egészében az agykéregből áll. Például egy csimpánznak is van agykérge, csak sokkal kisebb az arány. Az agykéreg teszi lehetővé, hogy gondolkodjunk, emlékezzünk és elképzeljünk valamit. Alapjában véve az agykérgünk miatt vagyunk emberi lények” (Edoardo Boncinelli, a molekulárisbiológia-kutatás vezetője, Milánó, Olaszország).

[Kiemelt rész az 55. oldalon]

A részecskefizikától az agyunkig

Paul Davies professzor ezekkel a szavakkal fejezte ki gondolatait az agynak ama képességéről, hogy ügyesen bánik a matematika elméleti területével: „A matematika nem olyasvalami, ami az utcán hever. Ez a tudomány az emberi szellem alkotása. Ugyanakkor, ha feltesszük a kérdést, vajon hol fejti ki működését legeredményesebben a matematika, kiderül, hogy mondjuk a részecskefizikában vagy az asztrofizikában, vagyis a legelvontabb alaptudományok területén, amelyek igazán távol esnek hétköznapi ügyeinktől.” Mit jelent ez? „Azt sugallja, hogy a tudat és a matematikai képesség nem lehet pusztán a véletlen műve, nem lehet jelentéktelen közjáték és a törzsfejlődés elhanyagolható mellékterméke” (Egyedül vagyunk a Világegyetemben?).

[Ábra/képek az 56., 57. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Homloklebeny

Prefrontális kéreg

Broca-mező

Wernicke-mező

Mozgatókéreg

● Az agykéreg az agy felületi rétege, amely igen szorosan összefügg az intelligenciával. Ha kiterítenénk az emberi agykérget, négyoldalnyi írógéppapírra férne rá; a csimpánzénak mindössze egy oldalra lenne szüksége; a patkányé egy postai bélyegen is elférne (Scientific American).

[Kiemelt rész az 58. oldalon]

Minden népnek van

Végig a történelem folyamán, amikor egy nép találkozott egy másikkal, mind felfedezte, hogy a másik is beszél egy nyelven. A The Language Instinct című könyv így magyarázza: „Még egyetlen néma törzset sem fedezett fel senki, és semmi sem bizonyítja, hogy egy terület a nyelv »bölcsőjeként« szolgált volna, ahonnan átterjedt a korábban nyelv nélküli csoportokra . . . A tagolt nyelv egyetemessége olyan felfedezés, amely áhítatot kelt a nyelvészekben, és elsősorban ez ad okot arra gyanakodni, hogy a nyelv . . . egy különleges emberi ösztön gyümölcse.”

[Kiemelt rész az 59. oldalon]

Nyelv és intelligencia

Miért van az, hogy az ember intelligenciája messze túlszárnyalja az állatokét, például az emberszabású majmokét? A válasz abban rejlik, hogy beszédünk mondattanra épül — a hangokat szavakká fűzzük össze, a szavakat pedig mondatok alkotására használjuk fel. Dr. William H. Calvin elméleti neurofiziológus elmagyarázza:

„A vadon élő csimpánzok körülbelül háromtucatnyi különféle hangot használnak fel ahhoz, hogy körülbelül háromtucatnyi különféle jelentést közvetítsenek. Esetleg megismételnek egy hangot, hogy fokozzák a jelentését, de nem fűznek össze három hangot azért, hogy új szóval gazdagítsák a szótárukat.

Mi emberek is körülbelül háromtucatnyi, fonémának nevezett hangot használunk. Csakhogy e fonémáknak csupán akkor van jelentésük, ha kombináljuk őket: egymáshoz fűzzük az értelmetlen hangokat, és értelmes szavakat képzünk belőlük.” Dr. Calvin megjegyezte, hogy „még senki nem adott magyarázatot” arra az ugrásra, ami az állatok „egy hang=egy jelentése” és a mi példa nélküli emberi képességünk között fennáll, hogy mondattant használunk.

[Kiemelt rész a 60. oldalon]

Te többet tudsz egyszerű firkálgatásnál

„Vajon csak az ember, a homo sapiens képes nyelv útján kommunikálni? A válasz nyilvánvalóan attól függ, hogy mit értünk »nyelven«, hiszen minden magasabb rendű állat természetesen sokféle jellel kommunikál, például gesztusokkal, szagokkal, hívójelekkel, kiáltásokkal, énekekkel, sőt a méhek a táncukkal. Az állatoknál mégsem mutatkozik felépített nyelvtani rendszeren alapuló nyelv. Ezenkívül az állatok — és ez kiváltképpen lényeges lehet — nem készítenek művészi rajzokat. A legjobb esetben is csak firkálgatni tudnak” (R. S. és D. H. Fouts professzor).

[Kiemelt rész a 61. oldalon]

„Ha az emberi elmére gondolunk, akkor is csodálatos, bonyolult rendszereket találunk — mondja A. Noam Chomsky professzor. — A nyelv az egyik ilyen példa, de nem az egyetlen. Gondoljunk arra a képességére, ahogyan a számrendszer elvont fogalmaival bánik . . ., [ami úgy tűnik,] egyedülállóan emberi.”

[Kiemelt rész a 62. oldalon]

A kérdezés képességével „megáldva”

Világegyetemünk jövőjét illetően Lawrence Krauss fizikus ezt írta: „Azért bátorkodunk kérdéseket feltenni azokról a dolgokról, amelyeket közvetlenül talán sosem tapasztalhatunk meg, mert tudunk kérdezni róluk. Egyszer majd gyermekeink vagy az ő gyermekeik megadják rájuk a választ. Képzelőerővel vagyunk megáldva.”

[Kiemelt rész a 69. oldalon]

Ha a világegyetem és benne a létünk a véletlen műve, akkor életünknek nem lehet maradandó értelme. De ha az életünk a világegyetemben tervezés eredménye, akkor kielégítő értelmének is kell lennie.

[Kiemelt rész a 72. oldalon]

A kardfogú tigris elől menekülő embertől származik?

John Polkinghorne, a Cambridge-i Egyetem (Anglia) munkatársa ezt írta:

„Paul Dirac elméleti fizikus megalkotott egy kvantumtérelméletnek nevezett valamit, ami nekünk alapvetően fontos a fizikai világ megértéséhez. Nem tudom elhinni, hogy Diracnak az a képessége, amellyel megalkotta ezt az elméletet, vagy Einsteinnek az a képessége, amellyel megalkotta az általános relativitáselméletet, azoktól az őseinktől örökölt valamiféle melléktermék lenne, akiknek a kardfogú tigris elől kellett menekülniük. Valami sokkal mélyebben gyökerező, sokkal misztikusabb dologról van szó . . .

Amikor a természettudományok által feltárt fizikai világ ésszerű rendjét és szembeötlő szépségét nézzük, olyan világot látunk, melyet az intelligencia jelei itatnak át. Egy hívő ember számára ez a Teremtő intelligenciája, amely ily módon ismerhető fel” (Commonweal).

[Kép a 63. oldalon]

Csak az emberek alkotnak kérdéseket. E kérdések közül némelyek az élet értelmét kutatják

[Kép a 64. oldalon]

Az állatoktól eltérően az embereknek van öntudatuk, és fogalmat tudnak alkotni a jövőről

[Kép a 70. oldalon]

Kizárólag az emberek értékelik a szépséget, gondolnak a jövőre, és vonzódnak egy Teremtőhöz