Vigasz a depressziósok számára

„Az egész teremtés továbbra is együtt nyög és együtt szenved egészen mostanáig” (Róma 8:22). Az emberi szenvedés már akkor is nagyfokú volt, amikor a fenti szavakat írták több mint 1900 évvel ezelőtt. Sokan voltak lehangoltak. Ezért a keresztényeket így buzdították: „Beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez” (1Thessalonika 5:14).

Az emberi gyötrelem ma még nagyobb, és több ember lehangolt most, mint bármikor azelőtt. De vajon csodálkoznunk kell ezen? Egy cseppet sem, hisz a Biblia ’az utolsó napoknak’ nevezi korszakunkat és ’nehezen elviselhető válságos időkként’ jellemzi (2Timótheus 3:1–5). Jézus Krisztus megjövendölte, hogy az utolsó napokban „félelmetes látványok” lesznek (Lukács 21:7–11; Máté 24:3–14).

Ha az emberek folytonos aggodalmat, félelmet, bánatot vagy más negatív érzelmet kénytelenek elviselni, gyakran depressziósak lesznek. A depresszió vagy a túlzott bánat oka lehet például egy szeretett személy halála, válás, a munkahely elvesztése, vagy valamilyen gyógyíthatatlan betegség. Az emberek attól is depresszióssá válnak, ha úrrá lesz rajtuk az értéktelenség érzése, amikor úgy érzik, hogy az életük csupa kudarc és mindenki cserbenhagyta őket. Mindenkire rombolólag hat egy stresszhelyzet, de ha valaki engedi, hogy a reménytelenség kerítse hatalmába és képtelen kivezető utat találni rossz helyzetéből, ez súlyos depressziót okozhat.

Az emberek az ókorban is éltek át hasonló érzéseket. Jób megbetegedett és személyes szerencsétlenség is sújtotta. Úgy érezte, Isten elhagyta őt, ezért utálta az életet (Jób 10:1; 29:2, 4, 5). Jákobot fia látszólagos halála hangolta le, vigasztalhatatlan volt és  meg akart halni (1Mózes 37:33–35). Dávid király így siránkozott a komoly bűn elkövetése miatt érzett bűntudatában: „Megzavarodtam, meggörnyedtem, naphosszat szomorúan járok. Eltompultam” (Zsoltárok 38:6, 8 [38:7, 9, Károli]; 2Korinthus 7:5, 6).

Ma sokan attól válnak depresszióssá, hogy túlzott igénybevételnek teszik ki magukat, s olyan iramot próbálnak tartani naponkénti tevékenységükben, amely meghaladja értelmi, érzelmi és fizikai képességeiket. A stressz, ha negatív gondolatok és érzelmek társulnak hozzá, akkor kétségtelenül, hatással van a testre és kémiai egyensúlyzavart okoz az agyban, és ezzel depressziót idéz elő. (Vö. Példabeszédek 14:30.)

Segítség, amelyre szükségük van

Epafróditus egy első századi, Filippiből származó keresztény volt, aki ’aggódott amiatt, hogy [barátai] hallottak megbetegedéséről’. Epafróditus, aki nem sokkal azután betegedett meg, hogy barátai Rómába küldték Pálhoz némi élelmiszerrel, talán úgy érezte, hogy cserbenhagyta barátait, és ezért úgy tekintenek rá, mint aki kudarcot vallott (Filippi 2:25–27; 4:18). Hogyan segített Pál apostol?

Epafróditust egy levéllel küldte haza filippibeli barátaihoz, amely így szólt: „Fogadjátok tehát [Epafróditust] nagy örömmel, ahogy szoktátok az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat” (Filippi 2:28–30). Az a tény, hogy Pál rendkívül elismerően beszélt róla, és hogy a filippiek melegen és szeretettel fogadták, minden bizonnyal vigasztalóan hatott Epafróditusra és segített kigyógyulni depressziójából.

A Biblia azon tanácsa, hogy „beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez”, kétségtelenül a legjobb. „Az embernek ilyenkor arra van szüksége, hogy tudja: mások személy szerint is törődnek vele — mondta egy korábban depressziós nő. — Szüksége van arra, hogy valaki azt mondja neki: ’Megértelek téged; minden rendbe fog jönni.’”

A depresszióban szenvedő számára gyakran az a legfontosabb, hogy ő tegye meg a kezdő lépést egy olyan együtt érző személyt keresve, akiben megbízik. Ennek az illetőnek jó hallgatónak és nagyon türelmesnek kell lennie. Az ilyen személy kerülje azt,  hogy kiselőadást tartson a depressziósnak, vagy elítélő megjegyzéseket tegyen, például: ’Nem szabad így érezned’, vagy ’Ez helytelen hozzáállás’. A depressziós személy érzelmei törékenyek, és az ilyen bírálgató megjegyzések csak rontanak a magáról alkotott képen.

A depressziós személynek gyakran nincs önbizalma (Jónás 4:3). Az ilyen személy azonban jó, ha emlékezik arra, hogy valójában az számít, hogy Isten hogyan értékeli őt. Az emberek ’nem törődtek’ Jézus Krisztussal, de ez nem változtatott az ő valódi értékén, amilyennek Isten tekintette (Ésaiás 53:3). Nyugodt lehetsz afelől, hogy Isten éppúgy szeret téged is, ahogyan drága Fiát szerette (János 3:16).

Jézus szánalmat érzett a lehangoltak iránt, és megpróbált segíteni nekik abban, hogy felismerjék, mennyire értékesek (Máté 9:36; 11:28–30; 14:14). Elmagyarázta, hogy Isten még a kicsiny, jelentéktelen verebeket is értékeli. „Egy sincs elfelejtve közülük Isten előtt” — mondta. Mennyivel többre becsüli hát azokat az embereket, akik igyekeznek az ő akarata szerint cselekedni! Róluk ezt mondta Jézus: „Még a fejetek hajszálai is meg vannak számlálva” (Lukács 12:6, 7).

Való igaz, hogy nem könnyű egy súlyos depresszióban levő személynek legyőzni a gyengeségeit és a tökéletlenségeit, s hinni abban, hogy Isten nagyra értékeli őt. Talán úgy érzi, hogy érdemtelen Isten szeretetére és gondoskodására. „A szívünk elítél minket” — ismeri el Isten Szava. De vajon ez a döntő tényező? Nem, nem ez. Isten tudja, hogy a bűnös emberek helytelenül, sőt talán elítélően vélekednek önmagukról. Szava ezért így vigasztalja őket: „Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud” (1János 3:19, 20).

Igen, szerető égi Atyánk nem csupán a bűneinket és a hibáinkat látja. Ismeri az enyhítő körülményeket is, egész életutunkat, indítékainkat és törekvéseinket. Tudja, hogy bűnt, betegséget és halált örököltünk, s ezért szűk korlátok között mozgunk. Az a tény, hogy szomorúságot érzünk és dühösek vagyunk magunkra, már önmagában is azt bizonyítja, hogy nem akarunk véteni és még nem mentünk túl messzire. A Biblia azt mondja, hogy  akaratunk ellenére ’hiábavalóság alá vagyunk vetve’. Isten megérti siralmas helyzetünket és együtt érzően szemléli gyengeségeinket (Róma 5:12; 8:20).

„Jehova irgalmas és könyörületes” — biztosít bennünket [a Biblia]. „Amilyen távol van a napkelte a napnyugtától, oly messze távolította el tőlünk vétkeinket.” „Mert ő jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezve arról, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:8, 12, 14). Jehova valóban „a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban” (2Korinthus 1:3, 4).

A depressziós személyek abból meríthetik a legtöbb segítséget, ha közelednek irgalmas Istenükhöz és eleget tesznek azon kérésének, hogy ’vessék a terhüket rá’. Ő valóban képes ’megeleveníteni a megtörtek szívét’ (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]; Ésaiás 57:15). Isten Szava ezért arra bátorít, hogy imádkozzunk Istenhez: ’Minden aggodalmatokat őreá [Jehovára] vessétek, mert ő gondot visel rátok’ (1Péter 5:7). Ima által a könyörgő személyek közelebb juthatnak Istenhez és élvezhetik ’az Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl’ (Filippi 4:6, 7; Zsoltárok 16:8, 9).

Az életmódban végrehajtott gyakorlatias változtatások is segíthetnek a depressziós hangulat leküzdésében. Tornagyakorlatok végzése, teljes értékű élelem fogyasztása, a friss levegőn való tartózkodás, megfelelő pihenés és a túl sok tévénézés kerülése mind fontos. Egy hölgy úgy segített depressziós személyeken, hogy kimerítő sétára vitte őket. Amikor az egyik depressziós személy ezt mondta: „Én nem akarok sétálni menni”, a hölgy szelíden, de határozottan ezt válaszolta: „De igenis, el fogsz jönni.” A hölgy így számol be a történtekről: ’Hat kilométeres sétát tettünk. Amikor visszatértünk, fáradt volt ugyan, de jobban érezte magát. El se tudta hinni, milyen hatékony tud lenni a kimerítő testgyakorlat, míg meg nem próbálta.’

Néha azonban lehetetlen teljesen legyőzni a depressziót, talán még akkor sem, ha mindent megpróbáltunk, beleértve az orvosi gyógykezelést is. „Mindent megpróbáltam — mondta egy középkorú nő —, de a depresszió nem múlt el.” Ugyanígy jelenleg gyakran a vakságot, a süketséget vagy a bénaságot sem lehet  meggyógyítani. A depressziós személyek mégis vigaszt és reményt meríthetnek Isten Szavának rendszeres olvasásából. E könyv biztos reményt nyújt arra, hogy véglegesen megszűnik minden emberi betegség (Róma 12:12; 15:4).

Amikor senki sem lesz többé depressziós

Amikor Jézus leírta, milyen rettenetes dolgok következnek a földre az utolsó napokban, ezt is hozzátette: „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:28). Jézus az Isten új világába való [átmenekülésről vagy] szabadulásról beszélt, ahol „a teremtés is felszabadul a romlottság rabszolgaságából és elnyeri az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát” (Róma 8:21).

Micsoda megkönnyebbülés lesz az emberiség számára megszabadulni a múlt terheitől és minden nap kristálytiszta elmével s azzal a vággyal ébredni, hogy megbirkózzunk az előttünk álló nap feladataival! Senkire sem borul többé a depresszió felhője. Az emberiség biztos ígéretet kapott, hogy Isten „letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

A bibliaidézetek fordítását, ha másként nem jelöltük, a New World Translation of the Holy Scriptures angol nyelvű kiadása alapján készítettük.