25. FEJEZET
„A császárhoz fellebbezek!”
Pál nagyszerű példát mutat abban, hogy megvédi a jó hírt
A Cselekedetek 25:1–26:32 alapján
1–2. a) Milyen helyzetben volt Pál? b) Milyen kérdés vetődik fel Pál fellebbezésével kapcsolatban?
PÁLT szigorú felügyelet alatt tartják Cezáreában. Amikor két évvel korábban visszatért Júdeába, alig telt el pár nap, és a zsidók háromszor is megpróbálták megölni (Csel 21:27–36; 23:10, 12–15, 27). Bár mindeddig nem jártak sikerrel, nem adták fel. Pál látja, hogy minden esély megvan rá, hogy kiszolgáltassák nekik, ezért így szól a római kormányzóhoz, Fesztuszhoz: „A császárhoz fellebbezek!” (Csel 25:11).
2 Vajon támogatta Jehova Pálnak ezt a döntését? Fontos választ kapnunk erre a kérdésre, mivel mi is szeretnénk alaposan tanúskodni Isten királyságáról a vég idején. Vajon mi is élhetünk olyan eszközökkel, mint Pál, hogy megvédjük a jó hírt, és kivívjuk a jogot, hogy hirdethessük azt? (Flp 1:7).
„A császár bírói széke előtt állok” (Cselekedetek 25:1–12)
3–4. a) Mi volt a zsidók aljas terve, és hogyan menekült meg Pál? b) Hogyan támogatja Jehova a modern kori szolgáit, akárcsak Pált?
3 Fesztusz három nappal azután, hogy Júdea kormányzója lett, Jeruzsálembe utazott. a Ott meghallgatta a zsidók magas rangú papjait és főembereit, akik súlyos bűntettekkel vádolták Pált. Tudták, hogy az új kormányzón nagy a nyomás, hiszen fenn kell tartania a békét velük, sőt az összes zsidóval. Ezért azt kérték tőle, hogy hozassa Pált Jeruzsálembe, és ott állítsa bíróság elé. Azonban aljas szándék vezérelte őket: összeesküvést szőttek, hogy a Cezáreából Jeruzsálembe vezető úton megölik Pált. Fesztusz elutasította a kérésüket. Ezt mondta nekik: „akiknek hatalmuk van köztetek... jöjjenek le velem [Cezáreába], és vádolják őt, ha valóban valami helytelenséget követett el” (Csel 25:5). Így hát Pál ismét megmenekült.
4 Jehova Jézus Krisztus által mindvégig támogatta Pált a próbái során. Például Jézus egy látomásban ezt mondta az apostolnak: „Légy bátor!” (Csel 23:11). Isten szolgáiként nekünk is vannak nehézségeink, és időnként minket is üldöznek. Igaz, Jehova nem óv meg bennünket minden rossztól, de bölcsességet és erőt ad, hogy ki tudjunk tartani. Mindig számíthatunk rá, hogy szerető Istenünk megadja nekünk a szokásosnál nagyobb erőt (2Kor 4:7).
5. Hogyan járt el Fesztusz Pál ügyében?
5 Néhány nappal később Fesztusz „a bírói székbe ült” b Cezáreában, majd elé vitték Pált és a vádlóit. Pál ezekkel a szavakkal cáfolta meg az ellene felhozott alaptalan vádakat: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem követtem el semmilyen bűnt.” Pál ártatlan volt, és szabadon kellett volna engedni. Hogyan döntött Fesztusz? Mivel a zsidók kedvében akart járni, ezt kérdezte Páltól: „Fel akarsz-e menni Jeruzsálembe, és ott ítéltetni meg előttem ezek felől?” (Csel 25:6–9). Milyen észszerűtlen javaslat! Ha Pált visszaküldik Jeruzsálembe, a vádlói fognak bíráskodni felette, és akkor biztos halál vár rá. Ez alkalommal Fesztusz a politikai érdekeket fontosabbnak tartotta, mint azt, hogy igazságot szolgáltasson. Egy korábbi kormányzó, Poncius Pilátus hasonlóan járt el Jézus ügyében (Ján 19:12–16). Ma is előfordul, hogy a bírók politikai nyomás alá kerülnek. Ezért nem kell meglepődnünk, ha egy bíróság a bizonyítékok ellenére is Isten szolgái ellen dönt.
6–7. Miért fellebbezett Pál a császárhoz, és mit tanulhatunk a példájából?
6 Az, hogy Fesztusz a zsidók kedvében akart járni, Pálnak az életébe kerülhetett volna. Ezért Pál élt az egyik jogával, melyet római állampolgárként élvezett. Így szólt Fesztuszhoz: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell hogy ítéletet hozzanak felettem. A zsidók ellen semmit nem vétettem, amint azt te is jól tudod ... A császárhoz fellebbezek!” Egy ilyen kérelmet rendszerint nem lehetett visszavonni. Fesztusz szavai is ezt támasztják alá: „A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni” (Csel 25:10–12). Ezzel Pál megmutatta nekünk, igaz keresztényeknek, hogy mit tehetünk hasonló helyzetben. Amikor az ellenségeink nyomorúságot akarnak okozni nekünk a törvény nevében, élünk a rendelkezésünkre álló jogi lehetőségekkel, hogy megvédjük a jó hír hirdetéséhez való jogunkat (Zsolt 94:20). c
7 Így történt, hogy miután Pált több mint két évig alaptalanul fogva tartották, lehetőséget kapott, hogy Rómába menjen, és ott is előadja a védőbeszédét. De előtte még egy másik uralkodó is látni akarta.
„Nem voltam engedetlen” (Cselekedetek 25:13–26:23)
8–9. Miért látogatott Agrippa király Cezáreába?
8 Néhány nappal azután, hogy Pál a császárhoz fellebbezett, Agrippa király d és a testvére, Berniké udvariassági látogatást tett Fesztusznál. A római korban bevett szokás volt, hogy az államférfiak meglátogatták az újonnan kinevezett kormányzókat, hogy gratuláljanak nekik. Agrippa kétségtelenül úgy gondolta, hogy még a hasznára lehet a jövőben, ha jó kapcsolatot alakít ki Fesztusszal (Csel 25:13).
9 Fesztusz beszélt a királynak Pálról, és felkeltette vele a kíváncsiságát. Ezért másnap a két uralkodó nagy pompával bevonult, hogy meghallgassa az apostolt. Pál védőbeszéde viszont sokkal hatásosabb volt, mint a két uralkodó látványos bevonulása (Csel 25:22–27).
10–11. Hogyan mutatott Pál tiszteletet Agrippa iránt, és mit mondott el neki a múltjáról?
10 Pál tiszteletteljesen megköszönte Agrippa királynak a lehetőséget, hogy beszélhet a saját védelmében. Elismerte, hogy a király jól ismeri a zsidók minden szokását, csakúgy, mint a vitás kérdéseiket. Ezután Pál a múltjáról beszélt a királynak: „a farizeusok közé tartoztam, akik az imádati formánk legszigorúbb szektáját képviselik” (Csel 26:5). Elmagyarázta Agrippának, hogy a miatt az ígéret miatt áll bíróság előtt, melyben ő is, és a vádlói is hisznek. Farizeusként várta, hogy Isten ígéretének megfelelően eljöjjön a Messiás. Most, keresztényként pedig bátran hirdeti, hogy ez az ígéret beteljesedett, és Jézus Krisztus a megígért Messiás. Pál szavai hallatán Agrippa csak még kíváncsibb lett. e
11 Pál ezután elmondta, hogy milyen kegyetlenül bánt a keresztényekkel: „Ami engem illet, meg voltam róla győződve, hogy sok ellenséges tettet kell elkövetnem a názáreti Jézus ellen... .mivel rettenetesen dühös voltam rájuk [Krisztus követőire], odáig mentem, hogy még távoli városokban is üldöztem őket” (Csel 26:9–11). Pál nem túlzott. Sokan tudták róla, hogy könyörtelenül üldözte a keresztényeket (Gal 1:13, 23). „Vajon mi változtathatott meg egy ilyen embert?” – tűnődhetett Agrippa.
12–13. a) Hogyan lett Pál keresztény? b) Mit jelent az, hogy Pál az ösztöke ellen rugdalózott?
12 Pál következő szavaiból Agrippa választ kaphatott a kérdésére: „Miközben... éppen Damaszkuszba utaztam a magas rangú papoktól kapott felhatalmazással és megbízással, délben az úton láttam, ó, király, amint az égből a nap tündöklését felülmúló világosság ragyog körül engem és a velem utazókat. És mikor mindannyian a földre estünk, hallottam, hogy egy hang így szól hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Csak magadnak ártasz azzal, hogy az ösztöke ellen rugdalózol.« Én pedig ezt mondtam: »Ki vagy, Uram?« Az Úr így szólt: »Jézus vagyok, akit te üldözöl...«” (Csel 26:12–15). f
13 Mielőtt Jézus egy látomásban megjelent Pálnak, Pál olyan volt, mint aki az ösztöke ellen rugdalózik. Előfordult, hogy egy állat nem hagyta magát irányítani, és rugdosta az ösztökét, mely egy hegyes végű bot volt. Ezzel azonban sérülést okozott magának. Ugyanígy Pál is kárt tett az Istennel ápolt kapcsolatában azzal, hogy szembement Isten akaratával. Bár az indítékai őszinték voltak, tévesen gondolkodott. Ezért Jézus segített neki, hogy változtasson a gondolkodásán (Ján 16:1, 2).
14–15. Hogyan változott meg Pál élete?
14 Pál tényleg óriási változáson ment keresztül. Ezt mondta Agrippának: „nem voltam engedetlen az égi látomás iránt, hanem hirdetni kezdtem az üzenetet először a damaszkusziaknak, majd a jeruzsálemieknek, és Júdea egész vidékén, meg a nemzeteknek is, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek Istenhez azáltal, hogy megbánáshoz illő tetteket visznek véghez” (Csel 26:19, 20). Pál évek óta végezte a megbízatását, melyet Jézus Krisztustól kapott látomásban a damaszkuszi úton. Milyen eredménye volt a szolgálatának? Azok, akik elfogadták a jó hírt, megbánták, hogy erkölcstelenül és becstelenül éltek, és összhangba hozták az életüket Isten elvárásaival. Békés, törvénytisztelő állampolgárok lettek.
15 De a zsidókat mindez hidegen hagyta. Pál ezt mondta: „a zsidók elfogtak a templomban, és megpróbáltak megölni. Mivel azonban Isten megsegített, mind a mai napig folyton tanúskodom kicsinek és nagynak egyaránt” (Csel 26:21, 22).
16. Hogyan utánozhatjuk Pált, amikor bíróknak és állami tisztviselőknek kell beszélnünk a hitnézeteinkről?
16 Igaz keresztényekként mindig készen kell állnunk arra, hogy megvédjük a hitünket (1Pét 3:15). Ha bíróknak és állami tisztviselőknek kell beszélnünk a hitnézeteinkről, jó példa számunkra az, ahogyan Pál beszélt Agrippával és Fesztusszal. Tiszteletteljesen elmondhatjuk nekik, hogy hogyan segített nekünk és másoknak a Biblia, hogy jobb emberek legyünk. Így hozzájárulhatunk ahhoz, hogy kedvezőbb véleménnyel legyenek Jehova Tanúiról.
„Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel” (Cselekedetek 26:24–32)
17. Hogyan reagált Fesztusz Pál tanúvallomására, és miért mondhatjuk, hogy ma is sokan hozzá hasonlóan reagálnak az igazságra?
17 A két uralkodó nem tudta tárgyilagosan végighallgatni Pál meggyőző tanúvallomását. A beszámoló így ír erről: „Miközben Pál ezeket mondta a maga védelmében, Fesztusz felkiáltott: »Őrült vagy, Pál! A nagy tudás az őrületbe kerget!«” (Csel 26:24). Az emberek ma is gyakran olyan hevesen reagálnak az igazságra, mint Fesztusz. Sokan fanatikusnak tartják azokat, akik bátran elmondják másoknak, hogy mit tanít valójában a Biblia. Például a legtöbben, akiket a világban műveltnek tartanak, nehezen hiszik el, amit a Biblia a halottak feltámadásáról ír.
18. Mit mondott Pál Fesztusznak, és mit felelt erre Agrippa?
18 Pál tudta, mit feleljen a kormányzónak: „Nem vagyok őrült, nagyméltóságú Fesztusz, hanem az igazság és a józan elme szavait szólom. Valójában jól ismeri ezeket a dolgokat a király, akihez nyíltan szólok ... Agrippa király, hiszel a Prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.” Agrippa így válaszolt Pálnak: „Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel” (Csel 26:25–28). Függetlenül attól, hogy ezt komolyan gondolta-e, a szavai azt mutatják, hogy Pál tanúvallomása mély benyomást tett rá.
19. Milyen következtetésre jutott Fesztusz és Agrippa Pállal kapcsolatban?
19 Agrippa és Fesztusz ekkor felálltak, hogy jelezzék, a tárgyalásnak vége. „Távozóban ezt mondták egymásnak: »Semmi halált vagy rabbilincset érdemlő dolgot sem tesz ez az ember.« Agrippa aztán ezt mondta Fesztusznak: »Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz«” (Csel 26:31, 32). Tudták, hogy egy ártatlan férfi állt előttük. Ettől kezdve talán megértőbbek és kedvesebbek voltak a keresztényekkel.
20. Milyen eredménye lett annak, hogy Pál magas rangú személyeknek tanúskodott?
20 A beszámolóban szereplő befolyásos uralkodók közül valószínűleg egyik sem fogadta el Isten királyságának a jó hírét. Volt bármi haszna annak, hogy Pál apostol megjelent előttük? Igen. Annak eredményeként, hogy királyok meg kormányzók elé vitték Júdeában, olyanok is hallották a jó hírt, akikhez másképp nem jutott volna el (Luk 21:12, 13). A hittársait pedig bátorsággal töltötte el, hogy hűséges maradt a próbáiban (Flp 1:12–14).
21. Miért jó, ha kitartóan folytatjuk a jó hír hirdetését?
21 Ma is nagyon jó eredménye lehet annak, ha a próbák és az üldözés ellenére is folytatjuk a jó hír hirdetését. Például lehet, hogy olyan magas rangú személyeknek is tudunk tanúskodni, akiket másként nehéz lenne elérni. A testvéreink pedig erőt meríthetnek abból, hogy látják a hűséges kitartásunkat, így még bátrabban és alaposabban tudnak majd tanúskodni Isten királyságáról.
a Lásd a „ Porciusz Fesztusz, a római prokurátor” című kiemelt részt.
b A „bírói szék” egy emelvény volt, amelyen volt egy szék a bírónak. Az, hogy az ítéletét erről az emelvényről hirdette ki, nyomatékot adott a szavainak, és azt az üzenetet közvetítette, hogy a döntése végleges. Pilátus is a bírói széken ült, amikor mérlegelte a Jézus ellen felhozott vádakat.
c Lásd a „ Fellebbeznek az igaz imádat védelmében” című kiemelt részt.
d Lásd a „ II. Heródes Agrippa király” című kiemelt részt.
e Keresztényként Pál elfogadta Jézust mint Messiást. A zsidók ellenben elvetették Jézust, ezért a szemükben Pál hitehagyott volt (Csel 21:21, 27, 28).
f Egy bibliatudós a következő megjegyzést fűzte ahhoz, hogy Pál délben utazott: „Az utazók a déli hőségben megpihentek, hacsak nem volt valami rendkívül sürgős dolguk. Ebből is látszik, milyen elszántan üldözte Pál a keresztényeket.”