2. FEJEZET
„Tanúim lesztek”
Jézus felkészíti az apostolait, hogy élen járjanak a prédikálómunkában
A Cselekedetek 1:1–26 alapján
1–3. Hogyan vált el Jézus az apostolaitól, és milyen kérdések merülnek fel?
AMIKOR Jézus meghalt, az apostolok nagyon bánatosak voltak. De a feltámadása határtalan örömmel töltötte el őket. Az elmúlt hetek nagyon izgalmasan teltek. Már 40 napja, hogy Jézus újra meg újra megjelenik nekik, hogy tanítsa és bátorítsa őket. Nem akarják, hogy ennek vége legyen, ma azonban utoljára látják őt.
2 Az Olajfák hegyén vannak, és feszülten figyelnek Jézus minden szavára. Bár még szívesen hallgatnák őt, Jézus befejezi a mondanivalóját. Felemeli a kezét, és megáldja őket. Aztán elkezd felemelkedni az ég felé. Az apostolok csodálkozva figyelik, amint egyre feljebb emelkedik. Végül egy felhő eltakarja a szemük elől. Már nem látják Jézust, de még mindig az égre szegeződik a tekintetük (Luk 24:50; Csel 1:9, 10).
3 Ez az esemény fordulópont Jézus apostolainak az életében. Mihez kezdenek most, hogy az Uruk, Jézus Krisztus felment az égbe? Nincs miért aggódniuk, mivel felkészítette őket, hogy folytatni tudják a munkát, amelyet elkezdett. Hogyan készítette fel őket erre, és hogyan fogadták az apostolok a megbízatásukat? Hogyan érinti mindez Krisztus ma élő követőit? A Cselekedetek könyvének első fejezetében választ kapunk ezekre a kérdésekre.
„Sok cáfolhatatlan bizonyíték” (Cselekedetek 1:1–5)
4. Mivel indítja Lukács a beszámolóját a Cselekedetek könyvében?
4 Lukács azzal indítja a beszámolóját, hogy megszólítja Teofiluszt a, akinek korábban az evangéliumát is írta. A bevezetőjében összefoglalja azokat az eseményeket, melyekről az evangéliuma végén beszámolt, és néhány újabb részletet is közöl. Ezzel egyértelművé teszi, hogy ez az írása az evangéliumának a folytatása.
5–6. a) Mi segített Jézus követőinek, hogy erős maradjon a hitük? b) Miért mondhatjuk, hogy az igaz keresztények hite ma is sok cáfolhatatlan bizonyítékon alapul?
5 Mi segített Jézus követőinek, hogy erős maradjon a hitük? A Cselekedetek 1:3-ban ezt olvassuk Jézusról: „sok cáfolhatatlan bizonyíték által tette egyértelművé nekik, hogy él.” A Bibliában csak „a szeretett orvos”, Lukács használja a cáfolhatatlan bizonyítéknak fordított szót (Kol 4:14). Ez a kifejezés az orvosi szakirodalomban volt használatos, és olyan bizonyítékra utal, mely meggyőző, döntő és megbízható. Jézus pont ilyen bizonyítékról gondoskodott. Sokszor megjelent a követőinek, néha csak egy-kettőnek, néha az összes apostolának, egyszer pedig több mint 500 követőjének (1Kor 15:3–6). Nem is kérdés, hogy ez cáfolhatatlan bizonyíték volt!
6 Az igaz keresztények hite ma is sok cáfolhatatlan bizonyítékon alapul. Vajon van bizonyíték arra, hogy Jézus lejött a földre, meghalt a bűneinkért, és feltámadt? De még mennyire! Isten Szavában több szemtanú megbízható beszámolója is fel van jegyezve, és ez elegendő bizonyíték számunkra. Ha imával kísérve tanulmányozzuk ezeket a beszámolókat, sokkal erősebb lesz a hitünk. Ne feledjük, a valódi hit különbözik a hiszékenységtől, mivel szilárd bizonyítékokon alapul. Valódi hit nélkül pedig lehetetlen elnyerni az örök életet (Ján 3:16).
7. Miről tanított és prédikált Jézus, és hogyan követhetjük a példáját?
7 Ezenkívül Lukács beszámolója szerint Jézus „Isten királyságáról beszélt” a tanítványainak. Például elmagyarázott nekik olyan próféciákat, melyek arról szólnak, hogy a Messiásnak szenvednie kell és meg kell halnia (Luk 24:13–32, 46, 47). Amikor Jézus elmagyarázta a messiási szerepét, Isten királyságára helyezte a hangsúlyt, mivel ő volt a leendő király. Jézus mindig a királyságról prédikált. Hozzá hasonlóan a követői is Isten királyságáról beszélnek másoknak (Máté 24:14; Luk 4:43).
„A föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:6–12)
8–9. a) Mi az a két dolog, amit Jézus apostolai rosszul gondoltak? b) Hogyan igazította ki Jézus az apostolok gondolkodását, és milyen tanulságot vonhatunk le ebből?
8 Az apostolok akkor voltak utoljára együtt Jézussal a földön, amikor összegyűltek az Olajfák hegyén. Kíváncsian ezt kérdezték tőle: „Uram, mostanában állítod helyre Izraelnek a királyságot?” (Csel 1:6). A kérdésük felszínre hozta, hogy két dolgot is rosszul gondolnak. Először is azt hitték, hogy Isten királysága Izrael nemzetének lesz helyreállítva. Másodszor arra számítottak, hogy a megígért királyság abban az időben kezd majd uralkodni. Hogyan segített nekik Jézus kiigazítani a gondolkodásukat?
9 Jézus valószínűleg tudta, hogy az első téves elképzelésük hamarosan tisztázódni fog. Mindössze 10 nappal később a követői szemtanúi voltak egy új nemzet születésének, amikor létrejött Isten Izraele. Tehát a szó szerinti Izrael már nem sokáig volt Isten népe. A másik dologgal kapcsolatban Jézus kedvesen erre emlékeztette az apostolait: „Nem szükséges tudnotok azokról az időkről vagy időszakokról, amelyekről csak az Atyának van hatalma dönteni” (Csel 1:7). Jehovának van egy meghatározott időterve. Jézus a földi szolgálata során elismerte, hogy akkor még ő sem tudta, „melyik az a nap, és melyik az az óra... csak az Atya” (Máté 24:36). Ma is igaz, hogy ha egy keresztény túlságosan sokat foglalkozik azzal, hogy mikor jön el a világrendszer vége, tulajdonképpen olyasmi miatt aggódik, amit nem szükséges tudnia.
10. Milyen volt az apostolok szemléletmódja, és miért fontos követnünk a példájukat?
10 De nem szabad elítélnünk Jézus apostolait. Erős volt a hitük, és alázatosan elfogadták a kiigazítást. Bár a kérdésük egy téves elképzelésen alapult, az is kiderült belőle, hogy jó a hozzáállásuk. Jézus többször is erre figyelmeztette a követőit: „Kitartóan virrasszatok” (Máté 24:42; 25:13; 26:41). Éberen figyelték a jeleit annak, hogy mikor fog Jehova cselekedni. Nekünk még inkább fontos, hogy ilyen legyen a szemléletmódunk, mivel az utolsó napokban élünk (2Tim 3:1–5).
11–12. a) Milyen megbízatást adott Jézus a követőinek? b) Miért tett említést Jézus a szent szellemről, amikor megbízta a követőit a prédikálással?
11 Jézus emlékeztette az apostolait, hogy mi legyen a legfontosabb nekik. Ezt mondta: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). Jézus feltámadásának a jó hírét először Jeruzsálemben kellett hirdetniük, ott, ahol az ellenségei megölték. Onnan az üzenet egész Júdeába, majd Szamáriába, és jóval távolabbi helyekre is eljutott.
12 Nem véletlen, hogy mielőtt Jézus megbízta a tanítványait a prédikálással, biztosította őket arról, hogy segítségül el fogja küldeni a szent szellemet. Ez az egyike annak a több mint 40 helynek, ahol a Cselekedetek könyve használja a „szent szellem” kifejezést. Ez az eseménydús bibliai könyv újra meg újra egyértelművé teszi, hogy a szent szellem támogatása nélkül képtelenek lennénk véghezvinni Jehova akaratát. Mennyire fontos hát, hogy rendszeresen kérjünk Jehovától szent szellemet! (Luk 11:13). Most még inkább szükségünk van erre, mint korábban bármikor.
13. Mennyire kiterjedt ma a prédikálómunka, és miért végezzük készségesen?
13 Mi már mást értünk „a föld legtávolabbi részéig” kifejezés alatt, mint Jézus első századi követői: az egész földön tanúskodunk. Ám ahogyan az előző fejezetben láttuk, készségesen ellátjuk a megbízatásunkat, mivel tudjuk, hogy Isten azt akarja, hogy mindenfajta ember megismerje a királyságról szóló jó hírt (1Tim 2:3, 4). Te is szorgalmasan végzed ezt az életmentő munkát? Nincs más, ami ennél nagyobb örömet tud adni. Jehova erőt ad ahhoz, hogy végezni tudd ezt a feladatot. A Cselekedetek könyvéből sokat megtudhatsz arról, milyen módszerekkel és milyen hozzáállással tudod eredményesen ellátni a megbízatásodat.
14–15. a) Mit mondtak az angyalok Krisztus visszatéréséről, és mit értettek ez alatt? (Lásd a lábjegyzetet is.) b) Miért mondhatjuk, hogy Krisztus ugyanúgy tért vissza?
14 Ahogy ennek a fejezetnek az elején már beszéltünk róla, Jézus felemelkedett a földről, és többé nem látták. De a 11 apostol csak állt, és nézte az eget. Végül megjelent két angyal, és kedvesen ezt mondták nekik: „Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, ugyanúgy fog eljönni, ahogy az égbe menni láttátok” (Csel 1:11). Vajon az angyalok azt értették ez alatt, hogy Jézus ugyanabban a testben fog visszatérni, mint ahogy azt néhány vallás tanítja? Nem. Honnan tudjuk ezt?
15 Az angyalok nem azt mondták, hogy Jézus ugyanolyan testben, hanem hogy ugyanúgy b fog visszatérni. Hogyan hagyta el Jézus a földet? Amikor az angyalok beszéltek, Jézus már nem volt látható. Csak az apostolai tudták, hogy elhagyta a földet, hogy újra az Atyjával legyen az égben. Az angyalok szerint visszatérni is ugyanígy fog. És így is történt. Ma csak azok ismerik fel, hogy Jézus már királyként uralkodik, akik ismerik a Bibliát, és megértik, milyen jelentőségteljes időszakban élünk (Luk 17:20). Nekünk is fontos felismernünk ezt, és elmondanunk másoknak, hogy ők is tudják, milyen kevés idő van hátra.
„Jelöld meg. . . melyiket választottad” (Cselekedetek 1:13–26)
16–18. a) Mit tanulhatunk a Cselekedetek 1:13, 14-ből a keresztény összejövetelekről? b) Mit tanulhatunk Jézus édesanyjától, Máriától? c) Miért létfontosságúak ma az összejöveteleink?
16 Nem csoda, hogy ezek után az apostolok nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe (Luk 24:52). De vajon követni fogják Krisztus utasításait? A Cselekedetek könyve 1. fejezetének 13. és 14. versében azt olvassuk, hogy egy felső szobában gyűltek össze, és megtudunk néhány érdekes részletet az ilyen összejövetelekről. Akkoriban Palesztinában a házaknak általában volt egy felső helyiségük, melyet egy külső lépcsőn lehetett megközelíteni. Lehetséges, hogy a Cselekedetek 1:13-ban említett felső szoba Márk édesanyjának a házában volt, amelyről a Cselekedetek 12:12-ben olvasunk? Nem tudjuk biztosan, mindenesetre egy egyszerű helyiség lehetett, amely megfelelő volt arra, hogy Krisztus követői összejöjjenek. De kik voltak jelen az összejövetelen, és mit csináltak?
17 Figyelemre méltó, hogy az összejövetelen nem csupán az apostolok, és nem is csak férfiak voltak jelen. Néhány asszony is ott volt, például Jézus édesanyja, Mária. A Bibliában ez az utolsó konkrét utalás Máriára. Jó, hogyha ez a jelenet is az eszünkbe jut róla. Mária nem akart kitűnni a többiek közül, hanem alázatosan összejött a hittársaival, hogy imádja Istent. Biztosan jó érzéssel töltötte el, hogy a másik négy fia, akik nem hittek Jézusban, amíg élt, most ott voltak vele (Máté 13:55; Ján 7:5). A féltestvérük halála és feltámadása óta teljesen más emberek lettek (1Kor 15:7).
18 Az is érdekes, hogy miért voltak ott a tanítványok: „mindannyian egy célból gyűltek össze, és rendületlenül imádkoztak” (Csel 1:14). Az összejövetelek mindig is nagyon fontos része voltak Jehova imádatának. Azért tartunk összejöveteleket, hogy bátorítsuk egymást, tanuljunk Jehováról, és tanácsot kapjunk. És ami a legfontosabb, hogy együtt imádjuk égi Atyánkat, Jehovát. Az ilyenkor mondott imáink és a dicsérő énekeink nagyon tetszenek neki, és nekünk is szükségünk van rájuk. Ezért soha ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket! (Héb 10:24, 25).
19–21. a) Mit tanulhatunk abból, hogy Péter fontos szerepet vállalt egy gyülekezeti kérdés megoldásában? b) Miért kellett Júdás helyére valaki mást találni, és milyen tanulságot vonhatunk le abból, ahogyan megoldották a helyzetet?
19 Krisztus követői egy fontos kérdéssel kerültek szembe, és a probléma megoldását Péter apostol kezdeményezte (15–26. versek). Bár Péter három héttel korábban háromszor is megtagadta Jézust, Jehova ennek ellenére felhasználta őt. Milyen bátorító, ami vele történt! (Márk 14:72). Egyikünk sem tökéletes, ezért sokszor hibázunk, és állandóan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy Jehova jó, és kész megbocsátani azoknak, akik őszintén megbánják a bűneiket (Zsolt 86:5).
20 Péter felismerte, hogy valaki mást kell találni az áruló Júdás helyére. De kit? Az új apostolnak olyan valakinek kellett lennie, aki Jézus szolgálatának a kezdetétől fogva követte őt, és aki szemtanúja volt a feltámadásának (Csel 1:21, 22). Ez összhangban volt Jézus ígéretével: „ti, akik követtetek engem, ti is ülni fogtok 12 trónon, és ítélni fogjátok Izrael 12 törzsét” (Máté 19:28). Jehova szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a jövőbeli új Jeruzsálem „12 alapköve” 12 apostol legyen, akik követték Jézust a földi szolgálata idején (Jel 21:2, 14). Isten tehát segített Péternek felismerni, hogy Júdásra vonatkozik az a prófécia, hogy a „felvigyázói tisztségét más vegye át” (Zsolt 109:8).
21 Hogyan választották ki az új apostolt? A bibliai időkben megszokott sorsvetéssel (Péld 16:33). A Biblia itt említi utoljára, hogy sorsvetéssel hoztak döntést valamiben, a szent szellem későbbi kitöltése ugyanis szükségtelenné tette ezt. Az viszont érdekes, hogy miért sorsvetéssel döntöttek ekkor. Az apostolok így imádkoztak: „Te, ó, Jehova, aki mindenkinek a szívét ismered, jelöld meg, e kettő közül melyiket választottad” (Csel 1:23, 24). Azt akarták, hogy Jehova döntsön. Mátyásra esett a választás, aki valószínűleg egyike volt annak a 70 tanítványnak, akiket Jézus kiküldött prédikálni. Így Mátyás „a tizenkettő” egyike lett (Csel 6:2). c
22–23. Miért engedelmeskedjünk azoknak, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben?
22 Ez az eset arra emlékeztet bennünket, hogy mennyire fontos, hogy Isten népe szervezett legyen. A gyülekezetben a mai napig megbízható férfiakat választanak ki felvigyázóknak. A vének gondosan megvizsgálják, hogy egy testvér megfelel-e a szentírási feltételeknek, és a szent szellem irányítását kérik imában. A gyülekezet ezért úgy tekint minden ilyen testvérre, mint akit a szent szellem nevezett ki. Ha mindig alárendeljük magunkat, és engedelmeskedünk nekik, hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez (Héb 13:17).
Mindig alárendeljük magunkat a kinevezett felvigyázóknak, és engedelmeskedünk nekik
23 Ahogy láttuk, a tanítványokba erőt öntött az, hogy Jézus megjelent nekik a feltámadása után, és hogy segítséget kaptak egy fontos kérdés megoldásához. Így teljesen felkészültek voltak arra, ami rájuk várt. Erről a meghatározó eseményről lesz szó a következő fejezetben.
a Lukács az evangéliumában így szólítja meg őt: „igen nagyra becsült Teofilusz” (Luk 1:3). Ez egyesek szerint arra utalhat, hogy Teofilusz egy előkelő személy volt, aki még nem volt hívő. A Cselekedetek könyvében viszont egyszerűen úgy szólítja meg őt, hogy „ó, Teofilusz”. Néhány tudós szerint Teofilusz hívő lett, miután elolvasta Lukács evangéliumát, és Lukács valószínűleg azért hagyja el a megtisztelő megszólítást, mert itt már a hittársának ír.
b Itt a Biblia a görög troʹposz szót használja, melynek jelentése ’mód’, és nem a mor·phéʹ szót, mely ’alak’-ot jelent.
c Pál idővel a „nemzetek apostola” lett, de soha nem sorolták a tizenkettő közé (Róma 11:13; 1Kor 15:4–8). Mivel ő nem követte Jézust a földi szolgálata idején, nem részesülhetett ebben a különleges megtiszteltetésben.
