1–3. a) Ki Pál új útitársa, és mit tudunk róla? b) Mit fogunk megtudni ebből a fejezetből?

 PÁL APOSTOL elgondolkodva nézi a mellette haladó fiatalt, amint egyik városból a másikba tartanak. A neve Timóteusz. Húsz év körüli lehet, tele fiatalos energiával. Ahogy szép lassan maguk mögött hagyják Lisztra és Ikónium környékét, Timóteusz egyre távolabb kerül az otthonától. Mi vár rájuk? Pál tudja, hogy sok veszélyre és nehézségre számíthatnak, mivel neki ez már a második misszionáriusi útja. De vajon hogyan viseli majd ezt Timóteusz?

² Pál bízik Timóteuszban, jobban, mint amennyire ez az alázatos fiatal bízik önmagában. Tapasztalatból tudja, hogy fontos a megfelelő útitárs. Azzal is tisztában van, hogy az előttük álló munkához, vagyis ahhoz, hogy meglátogassák és erősítsék a gyülekezeteket, elszántnak kell lenniük, és együtt kell működniük. Vajon miért érez így Pál? Az egyik ok az lehet, hogy korábban volt egy nézeteltérése Barnabással, ami miatt szétváltak az útjaik.

³ Ebben a fejezetben sokat fogunk tanulni arról, hogy mi a legjobb módja a nézeteltérések rendezésének. Azt is megtudjuk, hogy miért Timóteuszt választotta Pál útitársául. Továbbá látni fogjuk, hogy milyen fontos szerepet töltenek be ma a körzetfelvigyázók.

4. Mi volt Pál második misszionáriusi útjának a célja?

⁴ Az előző fejezetben láttuk, hogyan erősítette meg Pál, Barnabás, Júdás és Silás az antiókiai gyülekezetet azzal, hogy elmondták nekik a vezetőtestület körülmetélkedéssel kapcsolatos döntését. Mit tett Pál ezután? Elmondta Barnabásnak a terveit: „Most térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak” (Csel 15:36). Pál nem csak egy baráti látogatást akar tenni az újonnan megtért keresztényeknél. A Cselekedetek könyvéből kiderül, hogy mi volt Pál második misszionáriusi  útjának a célja. Egyrészt az, hogy a többi gyülekezetnek is átadja a vezetőtestület rendeleteit (Csel 16:4). Másrészt utazófelvigyázóként mindent meg akart tenni, hogy bátorítsa a gyülekezeteket, és erősítse a testvérek hitét (Róma 1:11, 12). Hogyan követi ma Jehova Tanúi szervezete az apostolok példáját?

5. Hogyan vezeti és bátorítja ma a gyülekezeteket a vezetőtestület?

⁵ Krisztus ma Jehova Tanúi vezetőtestülete által irányítja a gyülekezetét. Ezek a hűséges felkent férfiak levelek, nyomtatott és online elérhető kiadványok, összejövetelek és egyéb eszközök által bátorítják és vezetik a gyülekezeteket világszerte. Emellett a vezetőtestületet nagyon érdekli minden egyes gyülekezet helyzete. Ezért ma is vannak utazófelvigyázók. Maga a vezetőtestület nevezi ki azt a több ezer vént, akik körzetfelvigyázóként szolgálnak a világ különböző részein.

6–7. Többek között milyen feladataik vannak a körzetfelvigyázóknak?

⁶ A körzetfelvigyázóknak az a céljuk, hogy a gyülekezetekben mindenkivel személyesen törődjenek, és buzdítsák őket Isten Szavából. Hogyan teszik ezt? Úgy, hogy utánozzák az első századi utazófelvigyázókat, például Pált. Ő erre ösztönözte Timóteuszt, aki szintén utazófelvigyázó volt: „hirdesd a szót, mégpedig késedelem nélkül, a kedvező időszakban is, és a nehéz időkben is. Feddj, ints, buzdíts, nagy türelemmel és a tanítás művészetével.” És még erre is buzdította: „végezd az evangéliumhirdető munkáját” (2Tim 4:2, 5).

⁷ Ezekkel a szavakkal összhangban a körzetfelvigyázó – és ha házas, akkor a felesége is – részt vesz a hírnökökkel a szolgálat különböző ágaiban. A körzetfelvigyázók ügyesen tanítanak, és szeretik a szolgálatot, és ez jó hatással van a testvérekre (Róma 12:11; 2Tim 2:15). Leginkább az önfeláldozó szeretetükről ismertek. Készségesen szolgálnak másokat még akkor is, ha rossz az időjárás, vagy ha veszélyes helyekre kell menniük (Flp 2:3, 4). A Bibliára épülő előadásaikkal buzdítják, tanítják és tanácsokkal látják el a gyülekezeteket. A gyülekezet minden tagjának a javára válik, ha megfigyeli és követi a körzetfelvigyázók példáját (Héb 13:7).

8. Hogyan fogadta Barnabás Pál javaslatát?

⁸ Barnabásnak tetszett Pál javaslata, hogy látogassák meg a testvéreket (Csel 15:36). Korábban már jól együttműködtek, és mindketten ismerték a gyülekezeteket, ahová menni készültek (Csel 13:2–14:28). Ezért jó ötletnek tűnt, hogy újra együtt szolgáljanak. De adódott egy probléma. A Cselekedetek 15:37 ezt mondja: „Barnabásnak az volt  az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost, akit Márknak hívtak.” Barnabás nemcsak javasolta, hanem elhatározta, hogy az unokatestvérét, Márkot is magukkal viszik a misszionáriusi útjukra.

9. Miért nem értett egyet Pál Barnabással?

⁹ Pál nem értett egyet Barnabással. Miért nem? Ezt olvassuk: „Pál azonban nem értett egyet azzal, hogy magukkal vigyék [Márkot], mivel Pamfíliánál otthagyta őket, és nem ment velük, hogy végezzék a munkát” (Csel 15:38). Márk elkísérte Pált és Barnabást az első misszionáriusi útjukon, de nem maradt velük végig (Csel 12:25; 13:13). Még az útjuk elején, Pamfíliánál otthagyta őket, és hazament Jeruzsálembe. A Biblia nem ír arról, hogy miért tett így, az viszont nyilvánvaló, hogy Pál apostol felelőtlennek tartotta, és talán kétségei voltak afelől, hogy megbízható.

10. Mihez vezetett Pál és Barnabás nézeteltérése?

¹⁰ Ennek ellenére Barnabás hajthatatlan maradt, akárcsak Pál. „Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy szétváltak” – mondja a Cselekedetek 15:39. Barnabás Márkkal együtt elhajózott Ciprusra, oda, ahonnan származott. Pál viszont maradt az eredeti tervénél. A beszámoló ezt írja: „Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek Jehova gondjaira bízták őt, hogy ki nem érdemelt kedvességet mutasson iránta” (Csel 15:40). Átmentek Szírián és Cilicián, és erősítették a gyülekezeteket (Csel 15:41).

11. Mi segíthet, hogy ne mérgesedjen el a helyzet, ha nézeteltérésünk van valakivel?

¹¹ Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen sok gyengeségünk van. Pál és Barnabás a vezetőtestület különleges képviselői voltak, sőt Pál idővel valószínűleg maga is a testület tagja lett. Most azonban nem tudtak uralkodni magukon. De vajon engedték, hogy emiatt áthidalhatatlan szakadék alakuljon ki közöttük? Bár nem voltak tökéletesek, alázatosan igyekeztek követni Krisztus példáját. Idővel keresztényekhez illően megbocsátottak egymásnak (Ef 4:1–3). Pál és Márk később több megbízatást is együtt látott el (Kol 4:10). a

12. Pálhoz és Barnabáshoz hasonlóan mire kell törekedniük a felvigyázóknak?

¹² Sem Barnabásra, sem Pálra nem volt jellemző, hogy szabadjára engedik az indulataikat. Barnabást úgy ismerték, mint aki kedves és nagylelkű, olyannyira, hogy az apostolok nem az eredeti nevét, a Józsefet használták, hanem elnevezték Barnabásnak, ami azt jelenti, hogy ’vigasztalás fia’ (Csel 4:36). Pál is együttérzően és gyengéden bánt másokkal (1Tessz 2:7, 8). Ma a felvigyázóknak, beleértve a körzetfelvigyázókat is, Pálhoz és Barnabáshoz hasonlóan törekedniük kell arra, hogy  mindig alázatosak legyenek, és kedvesen bánjanak a véntársaikkal, valamint az egész nyájjal (1Pét 5:2, 3).

13–14. a) Ki volt Timóteusz, és hogyan találkozott Pállal? b) Miért figyelt fel Pál Timóteuszra? c) Milyen megbízatást kapott Timóteusz?

¹³ Pál a második misszionáriusi útja során ellátogatott a római tartományba, Galáciába, ahol már alakult néhány gyülekezet. Végül „megérkezett Derbébe, és Lisztrába is.” A beszámoló hozzáteszi: „Volt ott egy Timóteusz nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia” (Csel 16:1). b

¹⁴ Pál nyilvánvalóan akkor ismerte meg Timóteusz családját, amikor először járt azon a vidéken, körülbelül 47-ben. Most, két-három évvel később, a második látogatása során felfigyelt a fiatal Timóteuszra. Miért? Azért, mert Timóteusz „jó hírben állt a... testvérek körében”. Nemcsak a saját városában szerették, hanem a környező gyülekezetekben is. A Cselekedetek könyve szerint a testvérek mind Lisztrában, mind a körülbelül 30 kilométerre lévő Ikóniumban is jó véleménnyel voltak róla (Csel 16:2). A szent szellem irányításával a vének azzal a felelősségteljes feladattal bízták meg Timóteuszt, hogy kísérje el Pált és Silást a misszionáriusi útjukra (Csel 16:3).

15–16. Miért volt Timóteusznak jó hírneve?

¹⁵ Miért volt ilyen jó hírneve Timóteusznak a fiatal kora ellenére? Az intelligenciája, a külseje vagy a képességei miatt? Az emberekre gyakran nagy hatással vannak ezek. Egyszer még Sámuel próféta is a külső alapján ítélt. Jehova azonban erre emlékeztette: „Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogy az ember. Az ember ugyanis a külsőt látja, Jehova viszont a szívbe is belelát” (1Sám 16:7). Timóteusznak nem a veleszületett adottságai, hanem a tulajdonságai miatt volt jó hírneve a hittársai körében.

¹⁶ Évekkel később Pál apostol beszélt Timóteusz keresztényi tulajdonságairól. Említést tett a jó hozzáállásáról, az önfeláldozó szeretetéről, és arról, hogy szorgalmasan végzi a feladatait (Flp 2:20–22). Emellett arról ismerték, hogy képmutatás nélküli a hite (2Tim 1:5).

17. Hogyan követhetik Timóteusz példáját a fiatalok?

¹⁷ Timóteuszhoz hasonlóan ma is sok fiatal törekszik arra, hogy Istennek tetsző tulajdonságai legyenek. Így már fiatalon jó hírnevet szereznek, és Jehova és a testvérek is jó véleménnyel vannak róluk (Péld 22:1; 1Tim 4:15). A hitük képmutatás nélküli, vagyis nem élnek kettős  életet (Zsolt 26:4). Ennek eredményeként sok fiatal értékes tagja a gyülekezetnek, csakúgy, mint Timóteusz volt. És milyen buzdító, amikor egy fiatal a jó hír hírnöke lesz, majd idővel átadja az életét Jehovának, és megkeresztelkedik!

18. a) Hogyan támogatta Pál és Timóteusz a vezetőtestületet? b) Milyen áldásban részesültek a gyülekezetek?

¹⁸ Pál és Timóteusz évekig szolgáltak együtt, és sok küldetést teljesítettek a vezetőtestület megbízásából. A Biblia ezt írja: „Amint átutaztak a városokon, átadták a Jeruzsálemben levő apostolok és vének által hozott rendeleteket, hogy tartsák meg azokat” (Csel 16:4). A gyülekezetek kétségkívül követték a jeruzsálemi apostoloktól és vénektől jövő útmutatást. Az engedelmességüknek az lett az eredménye, hogy „továbbra is erősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra gyarapodott” (Csel 16:5).

19–20. Miért engedelmeskedjünk azoknak, akik vállalják köztünk a vezetést?

¹⁹ Ehhez hasonlóan Jehova minket is megáld, ha alázatosan engedelmeskedünk az útmutatásoknak, melyek azoktól jönnek, „akik vállalják [köztünk] a vezetést” (Héb 13:17). Mivel állandóan változik a világ színtere, létfontosságú, hogy teljes mértékben javunkra fordítsuk a szellemi táplálékot, amelyről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik (Máté 24:45; 1Kor 7:29–31). Ez megvédhet attól, hogy elsodródjunk az igazságtól, és segíthet szennyfolt nélkül megőrizni magunkat a világtól (Jak 1:27).

²⁰ Az igaz, hogy a vezetőtestület tagjai és a többi felvigyázó sem tökéletes, mint ahogy Pál, Barnabás, Márk és a többi első századi felkent vén sem volt az (Róma 5:12; Jak 3:2). De mivel a vezetőtestület hűen ragaszkodik Isten Szavához, és követi az apostolok példáját, megbízható vezetést nyújt (2Tim 1:13, 14). Ennek eredményeként a gyülekezetek folyamatosan erősödnek a hitben.