1–2. Kik mennek Filippiből Tesszalonikába, és mi járhat a fejükben?

 A FORGALMAS út, melyet szakképzett római mérnökök építettek, keresztülszeli a hegyeket. Sokan utaznak ezen az úton, katonák, kereskedők és mesteremberek. Az utazók beszélgetésétől, a szekerek kerekeinek a zörgésétől és a szamarak bőgésétől időnként nagy a hangzavar. A három útitárs, Pál, Silás és Timóteusz is ezen az úton mennek Filippiből Tesszalonikába. Több mint 130 kilométert kell megtenniük. Az utazás egyáltalán nem könnyű, főleg Pálnak és Silásnak, hiszen nemrég vesszőzték meg őket Filippiben, és még nem gyógyultak be a sebeik (Csel 16:22, 23).

² Hogyan terelik el a gondolataikat az előttük álló hosszú útról? A beszélgetés mindig segít. Biztos jó érzéssel gondolnak vissza arra, hogy Filippiben a börtönőr és a családja keresztények lettek. Ezután még elszántabbak, hogy folytatni fogják Isten szavának a hirdetését. Azonban ahogy egyre közelebb érnek a tengerparton fekvő Tesszalonikához, talán megfordul a fejükben, hogy hogyan fognak bánni velük az ott lakó zsidók. Vajon rájuk fognak támadni? Talán még meg is verik őket, ahogy Filippiben?

3. Hogyan gyűjtött erőt Pál a prédikáláshoz, és mit tanulhatunk ebből?

³ Később, amikor Pál levelet írt a tesszalonikai keresztényeknek, elmondta, milyen érzései voltak: „bár először szenvedtünk és arcátlan bánásmódban részesültünk Filippiben, amiről ti is tudtok, bátorságot gyűjtöttünk Istenünk segítségével, hogy a nagy ellenségeskedés dacára elmondjuk nektek Isten jó hírét” (1Tessz 2:2). A szavai arról árulkodnak, hogy a Filippiben történtek után némileg aggódott, hogy mi lesz velük Tesszalonikában. Együtt tudsz érezni Pállal? Volt már olyan, hogy erőt kellett venned magadon, hogy hirdesd a jó hírt? Pál Jehovára támaszkodott, aki megerősítette őt, és segített neki, hogy legyen elég bátorsága. Ha megvizsgáljuk Pál példáját, az segíteni fog, hogy mi is bátrak legyünk (1Kor 4:16).

4. Miért valószínű, hogy Pál három hétnél hosszabb ideig volt Tesszalonikában?

⁴ A beszámoló szerint Pál három sabbaton át prédikált a tesszalonikai zsinagógában. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak három hetet töltött a városban. Például nem tudjuk, hogy a megérkezése után mikor ment el először a zsinagógába. Ezenkívül a leveleiből kiderül, hogy amíg ő és a társai Tesszalonikában voltak, dolgoztak, hogy eltartsák magukat (1Tessz 2:9; 2Tessz 3:7, 8). És amíg ott volt, kétszer is kapott csomagot a Filippiben élő testvérektől (Flp 4:16). Tehát nagyon is elképzelhető, hogy három hétnél hosszabb ideig volt Tesszalonikában.

5. Hogyan tanított Pál?

⁵ Miután Pál összeszedte a bátorságát, prédikálni kezdett a zsinagógában összegyűlt zsidóknak. A beszámoló ezt írja: „szokása szerint... érvelt nekik az Írásokból. Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halottak közül. Ezt mondta: »Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek«” (Csel 17:2, 3). Figyeld meg, hogy Pál nem az érzelmeket célozta meg, hanem észérveket sorakoztatott fel. Tisztában volt vele, hogy a zsinagógában lévők ismerik és tisztelik a Szentírást, csak nem teljesen értik. Ezért érvelt nekik, megmagyarázta és bebizonyította az Írásokból, hogy a názáreti Jézus volt a megígért Messiás, vagyis a Krisztus.

6. Hogyan érvelt Jézus az Írásokból, és milyen hatást ért el vele?

⁶ Pál Jézus példáját követte, aki az Írásokra alapozta a tanítását. Például Jézus többször is elmondta a követőinek, hogy az Írások szerint az Emberfiának szenvednie kell, meg kell halnia, de fel fog támadni (Máté 16:21). Jézus a feltámadása után megjelent a tanítványainak. Ez már önmagában is bizonyította, hogy igazat mondott, de ő ennél többet is tett. Ezt olvashatjuk: „Mózestől és az összes Prófétától kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.” Milyen hatást ért el ezzel? A tanítványok izgatottan ezt mondták: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?” (Luk 24:13, 27, 32).

7. Miért fontos a Szentírásra alapoznunk a tanításainkat?

⁷ Az Isten Szavában található üzenetnek ereje van (Héb 4:12). Ezért mi is Isten Szavára alapozzuk a tanításainkat, ahogy Jézus, Pál és a többi apostol is tette. Érvelünk az embereknek, elmagyarázzuk, mit tanít a Biblia, és ezt alá is támasztjuk úgy, hogy használjuk a Bibliát. Az üzenet, amelyet megosztunk az emberekkel, nem a miénk. Ezért ha sokszor használjuk a Bibliát, akkor segítünk másoknak meglátni, hogy nem a saját elképzeléseinket hirdetjük, hanem Isten tanításait. Ezenkívül ha szem előtt tartjuk, hogy az üzenetünk szilárdan Isten Szaván  alapul, és teljesen megbízható, akkor magabiztosan és bátran fogunk prédikálni, akárcsak Pál.

8–10. a) Hogyan fogadták az emberek a jó hírt Tesszalonikában? b) Miért volt féltékeny néhány zsidó Pálra? c) Mit tettek az ellenséges zsidók?

⁸ Pál korábban már tapasztalta, hogy igazak Jézus szavai: „a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szavaimat megfogadták, a ti szavaitokat is megfogadják majd” (Ján 15:20). Tesszalonikában is voltak, akik örömmel fogadták a jó hírt, míg mások elutasították. Lukács ezt írta azokról, akik szívesen hallgatták Pált: „néhányan közülük [a zsidók közül] hívőkké [keresztényekké] lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz. Ugyanígy tett az Istent imádó görögök egy nagy tömege is, továbbá jó néhány előkelő asszony” (Csel 17:4). Nem is kérdés, hogy ezek az új tanítványok örültek, hogy megérthették az Írásokat.

⁹ Míg egyesek jól reagáltak Pál tanítására, addig mások nagyon feldühödtek miatta. Néhány tesszalonikai zsidó féltékeny lett, mert Pál szavainak a hatására görögök nagy tömege lett hívővé. Ezek a zsidók át akarták téríteni a saját hitükre a nem zsidó görögöket, ezért megismertették velük a Héber iratok tanításait, és úgy tekintettek rájuk, mint akik már közéjük tartoznak. De aztán jött Pál, és úgy tűnt, hogy elrabolja tőlük őket, méghozzá épp a zsinagógájukban! A zsidók csak úgy forrtak a dühtől.

¹⁰ Lukács elmondja, mi történt ezután: „A zsidók... mivel féltékenyek lettek, maguk mellé vettek néhány gonosz férfit, akik a piactéren lézengtek, csődületet támasztottak, és felfordulást okoztak a városban. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák Pált és Silást a csőcselék elé. Amikor őket nem találták, Jásont néhány testvérrel együtt a város vezetői elé vonszolták, ezt kiáltva: »Ezek, akik felforgatták a lakott földet, itt is jelen vannak, Jáson meg vendégül látta őket! Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király: Jézus«” (Csel 17:5–7). Milyen hatással voltak a történtek Pálra és a társaira?

11. Mivel vádolták Pált és a társait, és milyen rendeletekre hivatkozhattak? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹¹ Egy csőcselék szörnyű dolgokra képes. Olyan, mint egy megáradt folyó: vad, és nem lehet kordában tartani. A zsidók a csőcseléket használták fel arra, hogy megszabaduljanak Páltól és Silástól. És miután „felfordulást okoztak a városban”, próbálták meggyőzni a város vezetőit arról, hogy komoly vádakról van szó. Az első vád az volt, hogy Pál és  a társai „felforgatták a lakott földet”, pedig nem is ők okozták a felfordulást Tesszalonikában. A második vád ennél sokkal súlyosabb volt. Azt állították, hogy a misszionáriusok arról beszélnek, hogy Jézus a király, és ezzel megszegik a császár rendeleteit. a

12. Miért lehetett volna súlyos következménye azoknak a vádaknak, melyeket Tesszalonikában hoztak fel a keresztények ellen?

¹² Ne feledjük, hogy a vallási vezetők ugyanezzel vádolták Jézust. Ezt mondták Pilátusnak: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket... továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát” (Luk 23:2). Pilátus feltehetően félt attól, hogy a császár azt a következtetést vonja majd le, hogy megtűr egy felségárulót, így hát halálra ítélte Jézust. Hasonlóan súlyos következményeket vonhatott volna maga után az is, amivel Tesszalonikában vádolták a keresztényeket. Egy forrásmű ezt írja: „Nemigen lehet eltúlozni, hogy milyen veszélynek voltak kitéve, mivel »sokszor már a felségárulásnak a gyanúja is a vádlott halálát jelentette«.” Vajon elérte a célját a zsidóknak ez a gonosz terve?

13–14. a) Miért nem sikerült a csőcseléknek leállítania a prédikálómunkát? b) Miből látszik, hogy Pál megfogadta Jézus tanácsát, és hogyan követhetjük a példáját?

¹³ A csőcseléknek nem sikerült leállítania a prédikálómunkát Tesszalonikában. Miért? Egyrészt azért, mert nem találták meg Pált és Silást. Másrészt azért, mert a város vezetőit szemmel láthatóan nem győzték meg a felhozott vádak. Miután „elegendő biztosítékot” követeltek – talán óvadékot –, szabadon engedték az eléjük vonszolt Jásont és a többi testvért (Csel 17:8, 9). Pál megfogadta, amit Jézus a követőinek tanácsolt: „Legyetek... óvatosak, mint a kígyók, de ártatlanok, mint a galambok” (Máté 10:16). Pál körültekintő volt, és nem kereste a bajt. Így folytatni tudta máshol a prédikálást. Tehát bátor volt, de nem volt meggondolatlan. Hogyan követhetjük a példáját?

¹⁴ A vallási vezetők ma is sokszor szítanak csőcseléktámadást Jehova Tanúi ellen. Kormányellenességgel és hazaárulással vádolják őket, hogy ellenük hangolják a politikai vezetőket. Ahogy az első századi üldözőket, úgy a mi ellenségeinket is a féltékenység hajtja. Természetesen mi nem keressük a bajt. Hacsak lehet, kerüljük az összetűzést a dühös, hajthatatlan emberekkel. Inkább arra törekszünk, hogy békében folytathassuk a munkánkat, ezért ilyenkor talán később térünk vissza, amikor már lecsillapodtak a kedélyek.

15. Hogyan fogadták a jó hírt a bereaiak?

¹⁵ A biztonságuk érdekében Pált és Silást a Tesszalonikától körülbelül 65 kilométerre levő Bereába küldték. Amikor megérkeztek, Pál elment a zsinagógába, és prédikált azoknak, akik ott voltak. Mennyire örülhetett, hogy figyeltek rá! Lukács azt írta, hogy a bereai zsidók „nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis rendkívül készségesen fogadták Isten szavát, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok” (Csel 17:10, 11). Vajon ezt azt jelenti, hogy azok, akik Tesszalonikában elfogadták az igazságot, nem voltak elég lelkesek? Semmiképpen sem! Pál később ezt írta nekik: „szüntelenül [hálát adunk] Istennek, mert amikor Isten szaváról hallottatok tőlünk, nem emberek szavaként fogadtátok, hanem pontosan akként, ami valójában, Isten szavaként, amely hatással is van rátok, hívőkre” (1Tessz 2:13). Akkor miért voltak a bereaiak nemesebb gondolkodásúak?

16. Miért voltak a bereaiak nemes gondolkodásúak?

¹⁶ A bereaiak új dolgokat hallottak, mégsem voltak gyanakvóak vagy bírálóak, de hiszékenyek sem. Először is figyelmesen végighallgatták Pált, amint megmagyarázta nekik az Írásokat. Aztán saját maguk is meggyőződtek arról, hogy a tanítása összhangban van-e az Írásokkal. Emellett nemcsak sabbaton, hanem mindennap szorgalmasan tanulmányozták Isten Szavát. „Rendkívül készségesen” tanulmányoztak, vagyis igyekeztek minél jobban megérteni a Szentírást az új tanítás fényében. És elég alázatosak  voltak ahhoz, hogy változtassanak az életükön, hiszen „sokan közülük hívőkké lettek” (Csel 17:12). Nem csoda, hogy Lukács úgy utalt rájuk, mint akik nemes gondolkodásúak!

17. Miért jó példák a bereaiak, és hogyan utánozhatjuk őket azután is, hogy megismertük az igazságot?

¹⁷ A bereaiak aligha sejtették, hogy a kiváló példájuk meg lesz örökítve Isten Szavában. Pontosan azt tették, amit Pál remélt, és amit Jehova Isten szeretett volna. Mi is arra ösztönözzük az embereket, hogy gondosan vizsgálják meg a Bibliát, hogy a hitük szilárdan Isten Szaván alapuljon. De természetesen azután is fontos utánoznunk a bereaiak példáját, hogy megismertük az igazságot. Sőt, az idő múlásával még fontosabb, hogy készségesen tanuljunk Jehovától, és alkalmazzuk a tanultakat. Ezáltal engedjük, hogy Jehova az akarata szerint formáljon és képezzen minket (Ézs 64:8). Így égi Atyánk továbbra is fel tud használni bennünket, és a kedvében tudunk járni.

18–19. a) Miért ment el Pál Bereából, de mit tett továbbra is, ami jó példa nekünk? b) Kiknek és hol prédikált ezután Pál?

¹⁸ Pál nem maradt sokáig Bereában. Ezt olvassuk: „amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten szavát, odamentek, hogy bujtogassák és felzaklassák a tömeget. A testvérek akkor azonnal elküldték Pált a tengerhez, de Silás és Timóteusz ott maradt. Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután azt az útmutatást kapták, hogy Silás és Timóteusz a lehető leggyorsabban menjen el Pálhoz, eltávoztak” (Csel 17:13–15). A jó hír ellenségei nagyon kitartóak voltak. Nem volt elég nekik, hogy Tesszalonikából elüldözték Pált, még Bereába is elmentek, hogy ott is felfordulást okozzanak. De nem jártak sikerrel. Pál tudta, hogy a prédikálóterülete hatalmas, úgyhogy egyszerűen elment máshová prédikálni. Mi se engedjük, hogy az ellenségeink sikerrel járjanak, és leállítsák a prédikálómunkát!

¹⁹ Pál alaposan tanúskodott a zsidóknak Tesszalonikában és Bereában. Közben sok minden történt, amiből még inkább megértette, hogy mennyire fontos bátran tanúskodni és az Írásokból érvelni. Ezt nekünk is fontos szem előtt tartanunk. Ezután viszont Pálnak másfajta embereknek kellett tanúskodnia: az athéniaknak, akik nem voltak zsidók. Mi történt vele Athénban? A következő fejezetben látni fogjuk.