1–3. a) Mi zaklatja fel Pál apostolt Athénban? b) Mit tanulhatunk Pál beszédéből?

 PÁL nagyon zaklatott. Görögországban van, Athénban, a tudás fellegvárában. Itt tanított egykor Szókratész, Platón és Arisztotelész is. Az athéniak nagyon vallásosak, és sok istenben hisznek. Ezért Pál mindenhol bálványokat lát: a templomokban, a köztereken és az utcákon. Tudja, hogy Jehova, az igaz Isten gyűlöli a bálványimádatot, és ő is ugyanígy érez (2Móz 20:4, 5).

² De amit az agorán, vagyis a piactéren lát, még inkább felháborítja. A tér északnyugati sarkában, a főbejárat mellett hosszú sorban Hermész istenről készült fallikus szobrok állnak. A piactéren egymást érik a szentélyek. Hogyan fog prédikálni ezeknek az embereknek, akik ilyen sok bálványt imádnak? Sikerül majd leküzdenie az ellenérzéseit, és találnia valamit, amiben egyet tud érteni velük? Lesz bárki is, akinek segíteni tud, hogy megtalálja az igaz Istent?

³ A Cselekedetek 17:22–31-ben olvashatjuk, hogy mit mondott Pál a művelt athéni embereknek. A beszédéből sokat tanulhatunk arról, hogyan lehet tapintatosan, körültekintően és meggyőzően érvelni. Továbbá azt is látni fogjuk, hogyan tudjuk arra építeni az érvelésünket, amiben egyetértünk a beszélgetőpartnerünkkel, és ezáltal gondolkodásra késztetni őt.

4–5. Hová ment prédikálni Pál Athénban, és miért nem volt könnyű dolga?

⁴ Pál körülbelül 50-ben, a második misszionáriusi útján látogatott Athénba. a Amíg várta, hogy Silás és Timóteusz megérkezzen Bereából, szokásához hűen „érvelni kezdett... a zsinagógában a zsidóknak”, és elment a piactérre, vagy más néven az agorára, hogy tanúskodni tudjon a nem zsidó athéniaknak (Csel 17:17). Athén agorája az Akropolisztól északnyugatra volt, és körülbelül 5 hektárnyi területet foglalt el. Az emberek nem csak venni és eladni jártak ide. A piactérnek sokkal fontosabb  szerepe volt: ez volt a város főtere. Egy forrásmű szerint az agora volt „a város szíve, a gazdasági, politikai és kulturális élet központja”. Az athéniak nagyon szerettek ide járni, és intellektuális eszmecseréket folytatni.

⁵ Pálnak nem volt könnyű dolga a piactéren. Hallgatóságának egy részét epikureusok és sztoikusok alkották, akik két rivális filozófiai irányzat hívei voltak. b Az epikureusok úgy gondolták, hogy az élet véletlen folytán jött létre. Az életfilozófiájuk röviden ez volt: „Nincs miért félni Istentől; a halál nem fáj; a jóság nem elérhetetlen; a gonoszság elviselhető.” A sztoikusok filozófiájának az értelem és a logika volt a sarokköve, és nem hittek abban, hogy Isten egy személy. Sem az epikureusok, sem a sztoikusok nem hittek a feltámadásban abban az értelemben, ahogyan Krisztus tanítványai tanították. Ennek a két csoportnak a nézetei nagyban különböztek az igaz keresztények tanításaitól, melyekről Pál is beszélt.

6–7. Hogyan fogadta néhány görög értelmiségi Pál tanításait, és miért mondhatjuk, hogy ma is ugyanez a helyzet?

⁶ Hogyan fogadták a görög értelmiségiek Pál tanításait? Néhányan egy olyan szóval jellemezték Pált, amely azt jelenti, hogy ’fecsegő’, szó szerint ’magot szedegető’. (Lásd a Cselekedetek 17:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, nwtsty.) Egy tudós a következőket mondja erről a görög szóról: „Eredetileg kismadarakra mondták, amelyek innen is, onnan is felszedegették a magokat. Később azokra az emberekre utaltak vele, akik összeszedték a piacon az ételmaradékokat és minden mást, amit otthagytak. Majd átvitt értelemben kezdték használni. Azokat nevezték így, akik itt is, ott is hallottak valamit, de nem tudták helyesen összerakni a hallottakat.” Vagyis ezek a tanult emberek tulajdonképpen azt állították, hogy Pál tudatlan, és csak azt szajkózza, amit másoktól hallott. De ahogyan látni fogjuk, Pál nem jött zavarba a gúnyolódástól.

⁷ Jehova Tanúira is sok mindent mondanak a Biblián alapuló hitnézeteik miatt. Sok tanár például tényként tanítja az evolúciót, és meg van győződve róla, hogy az intelligens emberek mind hisznek benne. Ezzel lényegében tudatlannak minősítik azokat, akik nem fogadják el ezt az elméletet. Úgy állítanak be minket, mintha tudatlanok lennénk, mert azt tanítjuk, amit a Biblia mond, és felhívjuk a figyelmet a Teremtő létezése mellett szóló bizonyítékokra. Mi azonban nem jövünk zavarba. Ellenkezőleg, magabiztosan kiállunk amellett, hogy az életet egy intelligens tervező, Jehova Isten hozta létre (Jel 4:11).

8. a) Milyen következtetésre jutottak néhányan Pál hallgatói közül? b) Mit jelenthet az, hogy Pált az Areopáguszra vitték? (Lásd a lábjegyzetet a 142. oldalon.)

⁸ De Pál hallgatói közül voltak, akik más következtetésre jutottak. Azt mondták, hogy Pál „idegen istenségek hírnökének látszik” (Csel 17:18). Tényleg új istenekről beszélt Pál az athéniaknak? Ha így lett volna, akkor komoly veszélybe került volna. Ugyanis néhány évszázaddal korábban  hasonló vádak alapján vitték bíróság elé és ítélték halálra Szókratészt. Ezért várható volt, hogy Pált az Areopáguszra c viszik, és felszólítják, hogy adjon magyarázatot a tanításaira, melyek idegenül hangzottak az athéniaknak. Hogyan tanúskodott Pál az igazságról olyan embereknek, akik nem ismerték az Írásokat?

9–11. a) Hogyan törekedett Pál arra, hogy találjon valami közöset a saját és a hallgatói nézeteiben? b) Hogyan tudjuk követni Pál példáját?

⁹ Biztosan emlékszel még, hogy Pált nagyon felzaklatta a rengeteg bálványt Athénban. De ahelyett, hogy kifakadt volna, higgadt maradt. Tapintatosan arra törekedett, hogy találjon valami közöset a saját és a hallgatói nézeteiben, és ezzel vonzóvá tegye nekik a jó hírt. Így kezdte a beszédét: „Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek  az istenségeket, mint mások” (Csel 17:22). Ezzel lényegében ezt akarta mondani: „Látom, mennyire vallásosak vagytok.” Bölcsen megdicsérte őket. Felismerte, hogy bár a hamis tanítások megvakították őket, lehetnek köztük olyanok, akiknek jó a szívük. Tudta, hogy korábban ő is „tudatlanul és hit nélkül” cselekedett (1Tim 1:13).

¹⁰ Pál ezután megemlítette, hogy kézzel fogható bizonyítékát is látta annak, mennyire vallásosak: egy oltárt, amelyet „egy ismeretlen Istennek” szenteltek. Egy könyv szerint „a görögöknek is, és másoknak is szokásuk volt »ismeretlen isteneknek« oltárt emelni, nehogy véletlenül kihagyják valamelyik istent, és ezzel magukra haragítsák”. Azzal, hogy az athéniak felállították ezt az oltárt, elismerték, hogy létezik egy Isten, aki számukra ismeretlen. Pál ennek az oltárnak az említésével rá is tért a jó hírre, és kijelentette: „Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek” (Csel 17:23). Noha Pál tapintatosan érvelt nekik, a szavainak ereje volt. Nem egy új vagy idegen istenről prédikált, amivel egyesek vádolták. Arról az Istenről beszélt nekik, aki számukra ismeretlen volt: az igaz Istenről.

¹¹ Hogyan tudjuk követni Pál példáját a szolgálatunk során? Legyünk jó megfigyelők, így észre fogjuk venni, ha valaki vallásos. Talán visel valamit, ami erről árulkodik, vagy lehet, hogy az otthonában vagy a kertjében vannak vallásos tárgyak. Ilyesmit mondhatnánk: „Látom, hogy ön is vallásos. Örülök, hogy olyan emberrel beszélhetek, akinek fontos a vallása.” Ha tapintatosan kifejezzük, hogy értékeljük, hogy van hite, akkor ez jó alapja lehet a beszélgetésnek. Ne feledjük, a célunk nem az, hogy megítéljünk másokat a hitnézeteik alapján. A hittársaink közül is sokan korábban őszintén hittek hamis tanításokban.

12. Hogyan változtatott Pál a tanúskodási módszerén?

¹² Pál talált valamit, amiben ő és az athéniak egyetértettek. De vajon sikerült végig fenntartania az érdeklődésüket? Tudta, hogy a hallgatói jártasak a görög filozófiában, de az Írásokat nem ismerik, ezért másképp tanúskodott nekik. Min változtatott? Először is, amikor a Biblia tanításairól beszélt nekik, nem idézett közvetlenül az Írásokból. Másodszor azzal, hogy időnként többes szám első személyben fogalmazott, kifejezte, hogy ő is ugyanolyan ember, mint a hallgatói. Harmadszor, görög irodalmi művekből is idézett, hogy az athéniak lássák, hogy a tanításai némelyikével a saját írásaikban is találkozhatnak. Vizsgáljuk most meg Pál meggyőző beszédét, és lássuk, milyen fontos igazságokat tárt fel az athéniaknak arról az Istenről, aki számukra ismeretlen volt.

13. Mit mondott Pál a világegyetem keletkezéséről, és mit próbált a hallgatói tudtára adni?

¹³ Isten teremtette a világegyetemet. Pál kijelentette: „Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, aki égnek és földnek ura, kézzel  készített templomokban nem lakik” (Csel 17:24). d A világegyetem nem a véletlen folytán jött létre. Mindent az igaz Isten teremtett (Zsolt 146:6). Az ég és a föld urát ember alkotta templomok nem tudják befogadni (1Kir 8:27). Ő nem olyan, mint Athéné és a többi istenség, akik templomok, szentélyek és oltárok nélkül nem kapnának dicsőséget. Egyértelmű, hogy mit próbált Pál az athéniak tudtára adni: az igaz Isten sokkal hatalmasabb az emberek által készített összes bálványnál, amelyek ember alkotta templomokban találhatók (Ézs 40:18–26).

14. Hogyan bizonyította Pál, hogy Isten nem függ az emberektől?

¹⁴ Isten nem függ az emberektől. A bálványimádóknak az volt a szokásuk, hogy pompás ruhákba öltöztették a bálványaikat, drága ajándékokkal halmozták el őket, és ételt meg italt vittek nekik. Azt hitték, hogy a bálványoknak szükségük van ezekre. De Pál hallgatói között lehettek olyan görög filozófusok, akik ezzel szemben úgy gondolták, hogy egy istennek semmire sincs szüksége az emberektől. Ők bizonyára egyetértettek Pállal abban, hogy Isten nem szorul arra, hogy „emberi kezek... szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is”. Mennyire igaz! Az emberek semmit sem adhatnak a Teremtőnek. Épp ellenkezőleg, a Teremtő adja meg az embereknek azt, amire szükségük van: „életet, leheletet és mindent.” Ő gondoskodik számukra napsütésről, esőről és termékeny talajról (Csel 17:25; 1Móz 2:7). Vagyis Istennek, akinek mindent köszönhetünk, semmire sincs szüksége az emberektől.

15. Hogyan gondolkodtatta el Pál az athéniakat, akik felsőbbrendűnek tartották magukat, és mit tanulhatunk ebből?

¹⁵ Isten alkotta az embert. A görögök úgy gondolták, hogy felsőbbrendűek más népeknél. De a nacionalizmus és a faji büszkeség ellentétes azzal, amit a Biblia tanít (5Móz 10:17). Pál tapintatosan és ügyesen közelítette meg ezt a kényes témát. Minden bizonnyal elgondolkodtatta az athéniakat,  amikor azt mondta, hogy Isten „egyetlen emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (Csel 17:26). Ezt az érvet Mózes első könyvéből vette, amely leírja Ádámnak, az emberi faj ősapjának történetét (1Móz 1:26–28). Mivel minden ember egy közös őstől származik, egyetlen rassz vagy nemzet sem felsőbbrendű a többinél. Pál hallgatói kétségkívül megértették, hogy mit akar mondani nekik. Ebből egy fontos dolgot tanulhatunk. Noha szeretnénk tapintatosak és észszerűek lenni, nem szabad felhígítanunk a Biblia igazságait csak azért, hogy az emberek könnyebben elfogadják azokat.

16. Mit szeretne Isten, mit tegyenek az emberek?

¹⁶ Isten azt szeretné, hogy az emberek szoros kapcsolatban legyenek vele. A Pál hallgatóságában lévő filozófusok talán már régóta vitáztak az emberi lét értelméről, de megnyugtató választ egyikük sem tudott rá adni. Pál viszont világosan elmagyarázta, hogy a Teremtő azt szeretné, hogy az emberek „keressék [őt], sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják, bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Csel 17:27). Az az Isten, aki ismeretlen volt az athéniaknak, egyáltalán nem olyan Isten, akit nem lehet megismerni. Sőt, senkitől sincs messze, aki őszintén keresi őt (Zsolt 145:18). Ha megfigyeled, Pál úgy fogalmazott, hogy Isten „egyikünktől” sincs messze, vagyis saját magát is azok közé sorolta, akiknek keresniük kell Istent.

17–18. Miért kellene az embereknek közel érezniük magukat Istenhez, és mit tanulhatunk abból, ahogyan Pál igyekezett felkelteni a hallgatói érdeklődését?

¹⁷ Az embereknek vágyniuk kellene arra, hogy közel kerüljenek Istenhez.  Pál azt mondta, hogy Isten által „van életünk, általa mozgunk és létezünk”. Néhány tudós azt mondja, hogy Pál itt Epimenidésznek, az i. e. VI. században élt krétai költőnek a szavaira utalt, aki „az athéni vallásos történetek egyik kiemelkedő alakja volt”. Pál egy másik okot is mondott, hogy miért kellene az embereknek vágyniuk arra, hogy közel kerüljenek Istenhez: „mint ahogy a költőitek közül is mondták némelyek: »Mert az ő gyermekei vagyunk«” (Csel 17:28). Az embereknek azért kellene közel érezniük magukat Istenhez, mert ő teremtette az első embert, akitől mindenki származik. Pál bölcsen a hallgatói által nagyra becsült görög művekből idézett, hogy felkeltse az érdeklődésüket. e Időnként mi is idézhetünk egy-egy történelmi tényt, enciklopédiát vagy egyéb elfogadott forrásművet. Például egy megbízható forrásból vett találó idézettel sikerülhet meggyőzően elmagyaráznunk egy nem Tanúnak azt, hogy honnan erednek egyes hamis vallásos szokások vagy ünnepek.

¹⁸ Pál a beszédében nagyon fontos igazságokat tárt fel Istenről, és eközben ügyesen figyelembe vette a hallgatói hátterét is. Mit szeretett volna, mit tegyenek az athéniak ennek az ismeretnek a birtokában? Ezt rögtön a tudtukra is adta.

19–20. a) Hogyan mutatott rá Pál tapintatosan, hogy ostobaság emberek által készített bálványokat imádni? b) Mit kellett tenniük Pál hallgatóinak?

¹⁹ Pál most már tettekre ösztönözhette a hallgatóit. Visszautalva a görög művekből vett idézetre, ezt mondta: „Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az Istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg” (Csel 17:29). És valóban, ha Isten alkotta az embert, akkor hogy lehet Isten egy emberek által alkotott bálvány? Pál tapintatos érvelése rámutatott, hogy ostobaság emberek által készített bálványokat imádni (Zsolt 115:4–8; Ézs 44:9–20). A hallgatóinak valószínűleg könnyebb volt elfogadniuk a tanácsát amiatt, hogy többes szám első személyben fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „nem szabad azt hinnünk”.

²⁰ Pál egyértelműen elmondta a hallgatóinak, hogy tenniük kell valamit: „Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett [a felett az elképzelés felett, hogy Isten azokat is elfogadja, akik bálványokat imádnak], de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit” (Csel 17:30). Néhányan talán megdöbbentek azon, hogy megbánásra szólítja fel őket. De Pál világosan rámutatott, hogy Istentől kapták az életüket, és ezért számadással tartoznak neki. Keresniük kell Istent, meg kell  tudniuk róla az igazságot, és ezzel összhangban kell élniük. Az athéniak esetében ez azt jelentette, hogy fel kellett ismerniük, hogy a bálványimádás bűn, és fel kellett hagyniuk vele.

21–22. Hogyan fejezte be Pál a beszédét, és milyen jelentőségük van a befejező szavainak számunkra?

²¹ Pál határozott szavakkal zárta a beszédét: Isten „kitűzött... egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (Csel 17:31). Isten ítéletnapja nyomós ok volt arra, hogy keressék az igaz Istent! Pál nem azonosította, hogy kit nevezett ki Isten bírónak. Viszont feltárt néhány meglepő tényt róla: emberként élt a földön, meghalt, és Isten feltámasztotta őt.

²² Ezeknek a tettekre ösztönző szavaknak számunkra még nagyobb jelentősége van. Mi tudjuk, hogy Isten a feltámasztott Jézus Krisztust nevezte ki bírónak (Ján 5:22). Azt is tudjuk, hogy az ítéletnap ezer évig fog tartani, és rohamosan közeledik (Jel 20:4, 6). Nem félünk ettől a naptól, mert tisztában vagyunk vele, hogy csodálatos áldásokban lesz részük azoknak, akiket hűségesnek ítélnek. A történelem legnagyobb csodája, Jézus Krisztus feltámadása a garancia arra, hogy mindez valóra fog válni!

23. Milyen reakciót váltott ki az emberekből Pál beszéde?

²³ Pál beszéde más-más reakciót váltott ki az emberekből. „Egyesek csúfolódni kezdtek”, amikor Pál a feltámadásról beszélt. Mások udvariasak voltak, de a hallottak nem indították tettekre őket. Csak ennyit mondtak: „Majd még meghallgatunk erről” (Csel 17:32). De olyanok is voltak, akik kedvezően reagáltak: „néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Közöttük volt Dioníziusz, az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, valamint egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is” (Csel 17:34). Az emberek napjainkban is sokféleképpen fogadják a jó hírt: Egyesek gúnyosak, mások udvariasak, de közönyösek. Viszont mekkora öröm, amikor valaki elfogadja az igazságot, és a hittársunk lesz!

24. Mit tanulhattunk Pál beszédéből, melyet az Areopáguszon mondott?

²⁴ Pál beszédéből sokat tanulhattunk arról, hogy hogyan tudunk logikusan és meggyőzően érvelni, miközben figyelembe vesszük az emberek hátterét. Azt is láttuk, hogy türelmesen és tapintatosan kell bánnunk azokkal, akik hamis tanításokban hisznek. És van még egy fontos tanulság: soha nem szabad felhígítanunk a Biblia igazságait csak azért, hogy az emberek könnyebben elfogadják azokat. Ha követjük Pál apostol példáját, akkor hatékonyabban tudunk majd tanítani másokat, és a felvigyázók is ügyesebben fognak tanítani a gyülekezetben. Így jobban tudunk majd segíteni másoknak, hogy megtalálják Istent (Csel 17:27).