1–6. Mondj egy példát arra, hogy Jehova Tanúi milyen sokféle lehetőséget megragadnak a prédikálásra.

 REBECCA, egy fiatal Tanú Ghánában, az iskolát a saját prédikálóterületének tekintette. Mindig tett az iskolatáskájába bibliai kiadványokat, és a szünetekben minden lehetőséget megragadott, hogy tanúskodjon a többieknek. Így sok osztálytársával el tudta kezdeni a bibliatanulmányozást.

² Az Afrika keleti partjához közeli Madagaszkáron két úttörő rendszeresen 25 kilométert gyalogolt a trópusi hőségben, hogy eljusson az egyik félreeső faluba, ahol számos bibliatanulmányozást vezettek.

³ A paraguayi Tanúk 15 országból jött külföldi önkéntesek segítségével építettek egy folyami hajót, hogy elérjék a Paraguay és a Paraná folyó mentén élő embereket. A 45 tonnás hajó 12 embert tud elszállásolni. A lelkes hírnökök így olyan helyekre is el tudták vinni a királyság jó hírét, melyeket másként nem lehet megközelíteni.

⁴ Alaszkába a nyári turistaszezonban sokféle nemzetiségű ember érkezik hajókkal. A Tanúk ezt jó lehetőségnek látták a prédikálásra. A kikötőben felállítottak egy standot különféle nyelvű bibliai kiadványokkal. Egy repülőgépnek is nagy hasznát vették ezen a vidéken, mert így elszigetelt falvakba is el tudtak jutni, és az aleut, az atapaszka, a cimsian és a tlingit közösségeknek is elvihették a jó hírt.

⁵ Az egyesült államokbeli Texasban Larry különleges területen tanúskodott: az idősek otthonában, ahol lakott. Bár egy baleset miatt kerekesszékbe került, tevékeny maradt. Megosztotta másokkal a királyságról szóló üzenetet, például azt a Biblián alapuló reménységét is, hogy a királyság uralma idején újból tud majd járni (Ézs 35:5, 6).

⁶ Testvérek egy csoportja Mandalayból három napig utazott hajóval, hogy részt vegyen egy kongresszuson Mianmar északi részén. Égtek a vágytól, hogy megosszák másokkal a jó hírt, ezért vittek magukkal bibliai kiadványokat, és felkínálták a többi utasnak. Amikor a hajó megállt egy városnál vagy falunál, ezek a buzgó Tanúk leszálltak, gyorsan bejárták a települést, és kiadványokat kínáltak fel az embereknek. Eközben  új utasok szálltak fel a hajóra, így amikor a hírnökök visszatértek, új lehetőségük nyílt a tanúskodásra.

7. Milyen módszerekkel tanúskodnak Jehova imádói Isten királyságáról, és mi a céljuk?

⁷ Ahogy ez a néhány példa is mutatja, Jehova buzgó imádói a világ minden részén alaposan tanúskodnak Isten királyságáról (Csel 28:23). Prédikálnak házról házra, megszólítják az embereket az utcán, leveleket írnak nekik, és telefonon is beszélgetnek velük. Akár buszon utaznak, akár egy parkban sétálnak, vagy pihenőt tartanak a munkahelyükön, mindig keresik az alkalmat, hogy tanúskodjanak Isten királyságáról. A módszereik sokfélék, de a céljuk ugyanaz: hirdetni a jó hírt mindenhol, ahol emberek vannak (Máté 10:11).

8–9. a) Miért csodával határos a prédikálómunka előrehaladása? b) Milyen kérdés merül fel, és mit kell tennünk, hogy megkapjuk rá a választ?

⁸ És te, kedves olvasó, te is a jó hír hirdetőinek hatalmas táborához tartozol, akik jelenleg több mint 235 országban és területen tanúskodnak? Ha igen, akkor neked is részed van a prédikálómunka bámulatos előrehaladásában. Csodával határos, hogy mit sikerült megvalósítani! A félelmetes akadályok és kihívások ellenére – legyen az kormányok által elrendelt betiltás vagy akár nyílt üldözés – Jehova Tanúi minden nemzetnek alaposan tanúskodnak Isten királyságáról.

⁹ Vajon miért nem tudta semmi sem, még a Sátán által szított ellenségeskedés sem leállítani a prédikálómunkát? Ez egy nagyon érdekes kérdés. Hogy megkapjuk rá a választ, vissza kell mennünk az i. sz. I. századba. Elvégre mi, Jehova modern kori tanúi azt a munkát folytatjuk, amely akkor kezdődött el.

10. Minek szentelte Jézus minden figyelmét, és mivel volt tisztában?

¹⁰ A keresztény gyülekezet megalapítója, Jézus Krisztus minden figyelmét az Isten királyságáról szóló jó hír prédikálásának szentelte. Erről szólt az élete. Egyszer ezt mondta: „hirdetnem kell az Isten királyságáról szóló jó hírt, mert Isten ezért küldött el” (Luk 4:43). Jézus tisztában volt vele, hogy olyan munkát kezd el, amelyet egymaga nem tud befejezni. Röviddel a halála előtt megjövendölte, hogy a királyságról szóló üzenetet minden nemzetben hirdetni fogják (Márk 13:10). De kik, és hogyan?

11. Mi volt az a nagyszabású feladat, amellyel Jézus megbízta a tanítványait, és milyen támogatásra számíthattak?

¹¹ A halálát és a feltámadását követően Jézus megjelent a tanítványainak, és ezzel a nagyszabású feladattal bízta meg őket: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket,  kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. Én pedig veletek leszek mindennap a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). „Veletek leszek” – ezek a szavak megmutatták, hogy Jézus támogatni fogja a tanítványokat a prédikáló- és tanítványképző munkában. És erre szükségük is volt, mert Jézus megjövendölte, hogy minden nemzet gyűlölni fogja őket (Máté 24:9). De a tanítványok még más segítségre is számíthattak. Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus felment az égbe, elmondta nekik, hogy a szent szellem által erőt fognak kapni, hogy a tanúi legyenek „a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8).

12. Milyen kérdések vetődnek fel, és miért létfontosságú tudnunk a válaszokat?

¹² Felvetődik néhány fontos kérdés: Komolyan vették Jézus apostolai és a többi első századi tanítvány a megbízatásukat? Vajon ez a viszonylag kevés keresztény férfi és nő alaposan tanúskodott Isten királyságáról még a kegyetlen üldözés ellenére is? Tényleg támogatta őket Jehova, és segített nekik a szent szelleme által? A Biblia a Cselekedetek könyvében megadja a választ ezekre és más kérdésekre. Létfontosságú tudnunk a válaszokat. De miért? Jézus azt mondta, hogy ez a munka egészen „a világrendszer befejezéséig” fog tartani. Vagyis a megbízatás minden igaz keresztényre vonatkozik, így ránk is, akik most, a vég idején élünk. Ezért a Cselekedetek könyvében található történelmi beszámoló rendkívül fontos számunkra.

13–14. a) Ki írta a Cselekedetek könyvét, és mi alapján? b) Miről olvashatunk a Cselekedetek könyvében?

¹³ Ki írta a Cselekedetek könyvét? A könyvben sehol sem szerepel az író neve, de a kezdő szavakból kiderül, hogy ugyanaz az írója, mint Lukács evangéliumának (Luk 1:1–4; Csel 1:1, 2). Ezért kezdettől fogva Lukácsot, a szeretett orvost és lelkiismeretes történészt tartották a Cselekedetek könyve írójának (Kol 4:14). A könyv körülbelül 28 évet ölel fel: i. sz. 33-tól, Jézus égbe menetelétől körülbelül i. sz. 61-ig, Pál apostol római fogva tartásának a végéig örökíti meg az eseményeket. Az, hogy Lukács időnként úgy fogalmaz, mintha részese lenne az eseményeknek, arra enged következtetni, hogy a leírt események közül sokat maga is átélt (Csel 16:8–10; 20:5; 27:1). Lukács alapos kutatómunkát végzett, és bizonyára első kézből szerezte az információit Páltól, Barnabástól, Fülöptől és másoktól, akikkel a könyvben találkozunk.

¹⁴ Miről olvashatunk a Cselekedetek könyvében? Lukács korábban az evangéliumában Jézus szavait és tetteit idézte fel, a Cselekedetek könyvében azonban Jézus követőinek a szavairól és tetteiről számol  be. A könyv tehát olyan emberekről szól, akik egy óriási és egyedülálló munkát vittek véghez, pedig a legtöbbjüket a kívülállók „iskolázatlan és egyszerű” embernek tartották (Csel 4:13). Tehát ez az ihletett beszámoló elmondja, hogyan alakult meg és növekedett a keresztény gyülekezet. Megmutatja, hogyan prédikáltak az első századi keresztények, vagyis milyen módszerekkel és hozzáállással hirdették a jó hírt (Csel 4:31; 5:42). Azt is kiemeli, milyen szerepe volt ebben a munkában a szent szellemnek (Csel 8:29, 39, 40; 13:1–3; 16:6; 18:24, 25). Emellett a könyvben megjelenik a Biblia témája, vagyis az, hogy a királyság, melynek Jézus a királya, megszenteli Isten nevét. És láthatjuk, hogy a heves üldözés ellenére hogyan terjedt a királyság jó híre (Csel 8:12; 19:8; 28:30, 31).

15. Hogyan válik a javunkra, ha tanulmányozzuk a Cselekedetek könyvét?

¹⁵ Milyen izgalmas és hiterősítő megvizsgálni a Cselekedetek könyvét! Ha gondolkodunk azon, hogy milyen bátrak és lelkesek voltak Krisztus első századi követői, az meg fogja érinteni a szívünket, és arra fog ösztönözni, hogy kövessük a példájukat. Így jobban eleget tudunk majd tenni a megbízatásunknak, hogy tanítványokat képezzünk. Ez a kiadvány segíteni fog alaposan áttanulmányoznod a Cselekedetek könyvét.

16. Milyen három célja van ennek a kiadványnak?

¹⁶ Miért készült ez a kiadvány? Három célja van: 1. megerősítsen minket abban, hogy Jehova a szent szellemével támogatja a prédikáló- és tanítványképző munkát; 2. Krisztus első századi követőinek a példájával buzdítson minket a szolgálatra; 3. növelje a tiszteletünket Jehova szervezete iránt és azok iránt, akik felvigyázzák a prédikálómunkát és a gyülekezeteket.

17–18. Hogyan épül fel a könyv, és milyen jellegzetességeinek vehetjük hasznát a személyes tanulmányozás során?

¹⁷ Hogyan épül fel a könyv? Ahogy látni fogod, nyolc nagyobb egységre van felosztva. Mindegyik egy-egy részt vizsgál meg a Cselekedetek könyvéből. A fejezetek célja nem az, hogy versről versre elemezzék a Cselekedetek könyvét, hanem hogy levonják az eseményekből a tanulságokat, és megmutassák, hogyan tudjuk alkalmazni a tanultakat. A fejezetek elején a címet követően láthatjuk, hogy mi a fejezet fő mondanivalója, illetve hogy a Cselekedetek könyvének melyik részéről olvashatunk az adott fejezetben.

¹⁸ Más jellegzetességei is vannak a kiadványnak, melyeknek nagy hasznát vehetjük a személyes tanulmányozás során. Az izgalmas eseményeket gyönyörű képek jelenítik meg, melyek segítenek elképzelni a történteket. Sok fejezethez kiemelt részek is tartoznak hasznos  kiegészítő információkkal. Némelyik olyan bibliai szereplőket mutat be, akiknek követésre méltó a hitük. Más kiemelt részekből pedig helyekről, eseményekről, szokásokról vagy a Cselekedetek könyvének más szereplőiről tudhatunk meg többet.

19. Mit vizsgáljunk meg időről időre?

¹⁹ Ez a kiadvány segíthet őszinte önvizsgálatot tartanod. Függetlenül attól, hogy mióta hirdeted a jó hírt, időről időre jó megvizsgálnod, hogy mi a legfontosabb az életedben, és hogy hogyan gondolkodsz a szolgálatról (2Kor 13:5). Kérdezd meg magadtól: „Még mindig ugyanolyan fontosnak tartom a szolgálatot, mint amikor elkezdtem?” (1Kor 7:29–31). „Meggyőződéssel és lelkesen prédikálom a jó hírt?” (1Tessz 1:5, 6). „A tőlem telhető legteljesebb mértékben kiveszem a részemet a prédikáló- és tanítványképző munkából?” (Kol 3:23).

20–21. Miért olyan fontos a megbízatásunk, és mi legyen az elhatározásunk?

²⁰ Mindig tartsuk észben, hogy fontos munkával bíztak meg minket: azzal, hogy hirdessük a jó hírt, és képezzünk tanítványokat. Minden egyes nappal egyre égetőbbé válik a megbízatásunk, mert a világrendszer vége rohamosan közeleg. Még sohasem forgott kockán ennyi ember élete! Nem tudjuk, hogy még hányan vannak, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez, és akiket tettekre indít majd az üzenetünk (Csel 13:48). De felelősségünk segíteni nekik, mielőtt még túl késő lenne (1Tim 4:16).

²¹ Rendkívül fontos hát, hogy kövessük az első században élt buzgó keresztények példáját. Indítson arra ennek a könyvnek a figyelmes tanulmányozása, hogy még lelkesebben és még bátrabban prédikálj. És reméljük, hogy még erősebb lesz az az elhatározásod, hogy ezentúl is alaposan tanúskodsz Isten királyságáról (Csel 28:23).