1–3. Milyen látomást kapott Péter, és miért fontos, hogy megértsük a jelentését?

 I. SZ. 36-ban járunk. A helyszín Joppé, egy kikötőváros. Meleg őszi nap van, és Péter egy tengerparti ház lapos tetején imádkozik. Néhány napja itt vendégeskedik, ami arra utal, hogy már nem olyan erős benne az előítélet. A ház tulajdonosa ugyanis egy tímár, akit Simonnak hívnak, és nem minden zsidó lakna egy ilyen ember házában. a De Péter hamarosan megérti, hogy mit is jelent az, hogy Jehova nem részrehajló.

² Miközben Péter imádkozik, önkívületbe esik, és egy olyan látomást kap, amely bármelyik zsidót felkavarná. Azt látja, hogy az égből leszáll egy edény, amely egy lepedőhöz hasonlít. Olyan állatok vannak benne, melyek a törvény szerint tisztátalanok. Egy hang azt mondja Péternek, hogy vágja le őket, és egyen. De Péter így válaszol: „soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant.” A hang háromszor is ezt mondja neki: „Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek” (Csel 10:14–16). A látomás összezavarja Pétert, és nem tudja, hogy mit jelent. De Jehova hamarosan segít neki megérteni.

³ Nekünk is fontos megértenünk, hogy mit jelent a látomás, mivel egy alapigazságot tár fel arról, hogyan gondolkodik Jehova az emberekről. Igaz keresztényekként csak akkor tudunk alaposan tanúskodni Isten királyságáról, ha olyannak látjuk az embereket, amilyennek ő. Hogy megértsük Péter látomásának a jelentését, vizsgáljuk meg, hogy milyen események előzték meg és követték a látomást.

4–5. Ki volt Kornéliusz, és mi történt, miközben imádkozott?

⁴ Péter aligha sejtette, hogy előző nap Cezáreában, mely tőle úgy 50 kilométerre északra feküdt, egy Kornéliusz nevű férfi is látomást  kapott Istentől. Ez a római százados b „istenfélő ember volt”, és példás családfő, „aki az egész háznépével együtt imádta Istent”. Nem prozelita volt, hanem körülmetéletlen nem zsidó. Ennek ellenére könyörületesen bánt a szükségben lévő zsidókkal, és támogatta őket anyagilag. Ez az őszinte férfi „folyton könyörgött Istenhez” (Csel 10:2).

⁵ Délután 3 óra körül, miközben Kornéliusz imádkozott, egy látomást kapott. Egy angyal így szólt hozzá: „Isten meghallgatta az imáidat, és nem kerülték el a figyelmét adományaid” (Csel 10:4). Az angyal utasítására Kornéliusz elküldött néhány férfit, hogy vigyék hozzá Péter apostolt. A körülmetéletlen nem zsidó Kornéliusz előtt nemsokára egy különleges lehetőség nyílt meg: hallhatta a megmentésről szóló üzenetet.

6–7. a) Mondj egy példát arra, hogy Isten válaszol azoknak az imáira, akik szeretnék megtudni róla az igazságot. b) Milyen következtetést vonhatunk le az ilyen esetekből?

⁶ Vajon ma is válaszol Isten azoknak az őszinte embereknek az imáira, akik szeretnék megtudni róla az igazságot? Nézzünk egy példát. Albániában egy testvérnő adott egy hölgynek egy Őrtorony folyóiratot, melyben az egyik cikk a gyerekneveléssel foglalkozott. c Erre a hölgy ezt mondta neki: „Nem fogja elhinni, de pont azért imádkoztam Istenhez, hogy segítsen nekem a lányaim nevelésében. Ő küldte magát! Pontosan erre volt szükségem. El sem tudom mondani, mennyire örülök!” A hölgy a lányaival együtt elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és később a férje is csatlakozott hozzájuk.

⁷ Kivételes eset? Semmiképpen! Újra meg újra hallani ilyen történeteket a világ minden részéről, sokkal többször annál, hogy a puszta véletlennek tulajdonítsuk őket. Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Először is azt, hogy Jehova válaszol azoknak az imáira, akik őszintén szeretnék  megismerni őt (1Kir 8:41–43; Zsolt 65:2). Másodszor pedig azt, hogy az angyalok segítik a prédikálómunkánkat (Jel 14:6, 7).

8–9. Mit adott Péter tudtára a szent szellem, és mit tett Péter?

⁸ Amikor Kornéliusz szolgái megérkeztek, Péter még mindig a háztetőn volt, és „azon tűnődött, hogy mit jelenthet a látomás” (Csel 10:17). Vajon kész lesz elmenni velük egy nem zsidó házába, amikor előtte háromszor is tiltakozott az ellen, hogy olyan ételt egyen, amely a törvény szerint tisztátalan? Isten a szent szellem által a tudtára adta, hogy mit tegyen: „Három férfi keres. Menj le, és indulj útnak velük, egyáltalán nem kételkedve, mert én küldtem őket” (Csel 10:19, 20). A tisztátalan állatokról szóló látomás kétségkívül felkészítette Pétert arra, hogy kövesse a szent szellem vezetését.

⁹ Amikor Péter megtudta, hogy Kornéliusz Isten utasítására küldte el érte a szolgáit, behívta ezeket a nem zsidó férfiakat a házba, és „vendégül látta őket” (Csel 10:23a). Péter megértette, mit vár el tőle Isten, és aszerint is cselekedett.

10. Hogyan vezeti Jehova a népét, és min gondolkodjunk el?

¹⁰ Jehova ma is fokozatosan tárja fel a szándékát a népének (Péld 4:18). A szent szellem által vezeti a hű és értelmes rabszolgát (Máté 24:45). Időnként talán kiigazításra kerül, ahogy Isten Szavának egy-egy részét értjük, vagy szervezeti változások történnek. Jó, ha elgondolkodunk a következőkön: „Hogyan reagálok az ilyen változásokra? Alázatosan elfogadom Isten szellemének a vezetését?”

11–12. Mit tett Péter, amikor megérkezett Cezáreába, és mit értett meg?

¹¹ Másnap Péter kilenc másik személlyel – Kornéliusz három szolgájával és hat joppéi zsidó testvérrel – elindult Cezáreába (Csel 11:12). Kornéliusz már várta Pétert, ezért „összehívta a rokonait meg a közeli barátait”, akik nyilvánvalóan mind nem zsidók voltak (Csel 10:24). Amikor Péter megérkezett, olyasmit tett, amit korábban el sem tudott volna képzelni: belépett egy körülmetéletlen nem zsidó házába! Ezt mondta az ott lévőknek: „Jól tudjátok, hogy a zsidók nem ápolhatnak kapcsolatot egy más nemzetiségű emberrel, és nem is mehetnek el hozzá, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit sem szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak tekintenem” (Csel 10:28). Tehát ekkor már világosan látta, hogy a látomásnak nem csak az volt a célja, hogy megértse, mit ehet meg, és mit nem. „Senkit [még egy nem zsidót] sem szabad beszennyezettnek” tekintenie.

 ¹² A Kornéliusznál összegyűlt emberek kíváncsian várták, mit fog mondani Péter. Kornéliusz ezt mondta: „mindannyian jelen vagyunk Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit Jehova megparancsolt neked, hogy elmondd” (Csel 10:33). Mit éreznél, ha neked mondaná ezt egy érdeklődő? Péter ezekkel a figyelemfelkeltő szavakkal kezdte: „Most már világosan látom, hogy Isten nem részrehajló, hanem minden nemzetből elfogadja azokat, akik mélységesen tisztelik őt, és igazságosan cselekszenek” (Csel 10:34, 35). Péter megértette, hogy Isten nem azt nézi, hogy ki milyen rasszhoz vagy nemzethez tartozik, vagy milyen a bőrszíne. Ezután beszélt a jelenlévőknek Jézus szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról.

13–14. a) Mi volt a jelentősége annak, hogy 36-ban Kornéliusz és más nem zsidók keresztények lettek? b) Miért nem szabad a külső alapján ítélnünk?

¹³ Ekkor olyasmi történt, amire még nem volt példa: „Péter még beszélt... amikor a szent szellem kiáradt” a nemzetekből valókra (Csel 10:44, 45). Ez az egyedüli hely a Szentírásban, ahol arról olvasunk, hogy valaki a keresztelkedése előtt kapta meg a szent szellemet. Péter felismerte, hogy ez annak a jele, hogy Isten elfogadja ezeket az embereket, ezért „megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg” (Csel 10:48). A nem zsidók megtérése 36-ban azt mutatta, hogy véget ért egy időszak: a zsidók többé nincsenek különleges helyzetben (Dán 9:24–27). Azzal, hogy Péter tanúskodott a nem zsidóknak, felhasználta a királyság kulcsai közül a harmadikat, vagyis az utolsót (Máté 16:19). Ez a kulcs nyitotta meg a körülmetéletlen nem zsidók előtt azt a lehetőséget, hogy szellemmel felkent keresztények legyenek.

¹⁴ A királyság jó hírének hirdetőiként mi is látjuk, hogy „Isten nem részrehajló” (Róma 2:11). Ő azt akarja, hogy „mindenfajta ember megmeneküljön” (1Tim 2:4). Ezért soha nem szabad a külső alapján ítélnünk. Az a megbízatásunk, hogy alaposan tanúskodjunk Isten királyságáról. Minden embernek prédikálnunk kell, függetlenül attól, hogy milyen a külseje, vagy milyen rasszhoz, nemzethez vagy valláshoz tartozik.

15–16. Miért bírálták néhányan Pétert, és ő milyen érveket hozott fel nekik?

¹⁵ Péter izgatottan Jeruzsálembe ment, hogy elmesélje a testvéreknek, mi történt. De mire odaért, már tudták, „hogy a nemzetekből valók is elfogadták Isten szavát”. Nem sokkal azután, hogy megérkezett, „a körülmetélkedés támogatói bírálni kezdték őt”. Felzaklatta őket, hogy körülmetéletlen férfiak házába ment be, és együtt evett velük (Csel 11:1–3). Nem az volt a gondjuk, hogy lehet-e egy nem zsidó is Krisztus követője. Inkább amellett kardoskodtak, hogy a nem zsidóknak is meg kell tartaniuk a törvényt, és nekik is körül kell metélkedniük, mert csak így lehet Jehovát imádni. Igen, néhány zsidó tanítvány nehezen fogadta el, hogy már  nem kell engedelmeskedni a mózesi törvénynek.

¹⁶ Milyen érveket hozott fel nekik Péter? A Cselekedetek 11:4–16 szerint négy okot sorolt fel, melyek bizonyítják, hogy Isten irányította az eseményeket: 1. Látomást kapott Istentől (4–10. vers). 2. A szellem adott neki utasítást (11–12. vers). 3. Egy angyal megjelent Kornéliusznak (13–14. vers). 4. A szent szellem kiáradt a nem zsidókra (15–16. vers). Péter végül egy elgondolkodtató kérdést tett fel: „Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot [a szent szellemet] adta nekik [a hívő nem zsidóknak], mint nekünk [zsidóknak], akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?” (Csel 11:17).

17–18. a) Milyen döntés elé állította a zsidó keresztényeket Péter érvelése? b) Miért nem könnyű megőrizni a gyülekezet egységét, és min gondolkodjunk el?

¹⁷ Péter érvelése fontos döntés elé állította a zsidó keresztényeket: Vajon le fogják győzni az előítéletüket, és elfogadják hittársaikként az újonnan megkeresztelkedett nem zsidókat? A beszámolóból megtudjuk: „Mikor ezeket hallották [az apostolok és más zsidó keresztények], nem ellenkeztek tovább, hanem dicsőítették Istent, ezt mondva: »Ezek szerint Isten a nemzetekből valóknak is megadta a lehetőséget a megbánásra, hogy életet nyerjenek«” (Csel 11:18). Mivel készek voltak változtatni a gondolkodásukon, megőrizték a gyülekezet egységét.

¹⁸ Az egység megőrzése napjainkban sem könnyű, mivel Jehovának „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” vannak imádói (Jel 7:9). Sok gyülekezetben eltérő származású, kultúrájú és hátterű személyek vannak. Jó, ha elgondolkodunk a következő kérdéseken: „Teljesen le tudtam győzni magamban az előítéletet? Nem engedem, hogy a világ gondolkodásmódja – a nacionalizmus, a rasszizmus vagy a kultúrából fakadó büszkeség – hatással legyen arra, ahogyan a testvéreimmel bánok?” Gondoljunk arra, hogy mi történt Péterrel (Kéfással) néhány évvel azután, hogy az első nem zsidók megtértek. Mások előítélete hatással volt  rá, és félrehúzódott a nem zsidó keresztényektől, ezért Pálnak helyre kellett igazítania (Gal 2:11–14). Állandóan vigyáznunk kell, nehogy beleessünk az előítélet csapdájába.

19. Kiknek kezdtek tanúskodni a zsidó keresztények Antiókiában, és milyen eredménnyel?

¹⁹ Vajon Jézus követői elkezdtek tanúskodni a nem zsidóknak? Figyeljük meg, mi történt később a szíriai Antiókiában. d Ebben a városban sok zsidó élt, és nem volt különösebb feszültség a zsidók és a nem zsidók között. Ez megkönnyítette, hogy a tanítványok a nem zsidóknak is prédikáljanak. Itt történt, hogy néhány zsidó tanítvány hirdetni kezdte a jó hírt a „görögül beszélőknek” (Csel 11:20). És nemcsak a görögül beszélő zsidóknak, hanem a körülmetéletlen nem zsidóknak is. Jehova megáldotta az erőfeszítéseiket, és „sokan hívőkké lettek” (Csel 11:21).

20–21. Miből látszik, hogy Barnabás szerény volt, és hogyan követhetjük a példáját?

²⁰ Mivel Antiókiában sokakat érdekelt a jó hír, a jeruzsálemi gyülekezetből odaküldték Barnabást. Olyan eredményes volt a prédikálómunka, hogy Barnabásnak további segítségre volt szüksége. És ki más lehetett volna jobb segítőtársa, mint Saul, akinek a nemzetek apostolává kellett válnia? (Csel 9:15; Róma 1:5). Vajon Barnabás riválist látott Saulban? Nem, épp ellenkezőleg. Szerény volt, és felismerte, hogy segítségre van szüksége. Elment Tárzuszba, hogy felkeresse Sault, és elhívja Antiókiába. Egy évet töltöttek Antiókiában, és buzdították az ottani tanítványokat (Csel 11:22–26a).

²¹ Hogyan lehetünk mi is szerények? A szerénység azt jelenti, hogy elismerjük a korlátainkat. Mindannyiunknak más-más erősségei és képességei vannak. Néhányan például ügyesen tanúskodnak kötetlen formában vagy házról házra, de nem könnyű nekik újralátogatást végezni vagy bibliatanulmányozást kezdeni. Ha szeretnél fejlődni a szolgálat valamelyik ágában, kérj segítséget valakitől! Így jobb tanító leszel, és nagyobb örömet találhatsz a szolgálatban (1Kor 9:26).

22–23. Hogyan mutatták ki a testvéri szeretetüket az Antiókiában élő tanítványok, és hogyan teszi ma ugyanezt Isten népe?

²² A beszámoló szerint „Isten irányításának köszönhetően először Antiókiában nevezték a tanítványokat keresztényeknek” (Csel 11:26b). Ez a név, melyet Isten irányításával kaptak, jól ráillik azokra, akik Krisztus követői. Vajon amint egyre többen váltak kereszténnyé, szoros testvéri kötelék alakult ki a zsidó és nem zsidó tanítványok között?  Figyelemre méltó, hogy mi történt i. sz. 46-ban, egy nagy éhínség idején. e Az ókori időkben az éhínségek különösen nagy szenvedést okoztak a szegényeknek, mert sem pénzük, sem élelmük nem volt félretéve. Ez az éhínség a júdeai zsidó keresztényeket is sújtotta, akik közül sokan valószínűleg szegények voltak, és ezért segítségre szorultak. Amikor az Antiókiában élő testvérek – köztük a nem zsidó keresztények is – hallottak erről, segélyt küldtek a júdeai testvéreiknek (Csel 11:29). Valóban szívből szerették egymást!

²³ Ma sincs ez másképp. Amikor arról hallunk, hogy a testvéreink segítségre szorulnak a közelünkben vagy egy másik országban, készségesen támogatjuk őket. A fiókbizottságok azonnal katasztrófasegély-bizottságokat hoznak létre, hogy segítsenek azoknak a testvéreknek, akiket természeti katasztrófa, például hurrikán, földrengés vagy cunami sújtott. Az ilyen segélyakciók mind azt bizonyítják, hogy valóban testvérekként szeretjük egymást (Ján 13:34, 35; 1Ján 3:17).

24. Hogyan mutathatjuk ki, hogy megértettük Péter látomásának a tanulságát?

²⁴ Igaz keresztényekként sokat tanulhatunk abból a látomásból, melyet Péter az első században látott egy joppéi ház tetején. Olyan Istent imádunk, aki nem részrehajló. Neki az az akarata, hogy alaposan tanúskodjunk a királyságról, vagyis mindenkinek beszéljünk a jó hírről a származásától és a társadalmi helyzetétől függetlenül. Határozzuk el, hogy mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy megismerhesse Jehovát! (Róma 10:11–13).