1–4. Miért megy Pál Jeruzsálembe, és mi vár ott rá?

 PÁL és Lukács fájó szívvel búcsúzik el az efézusi vénektől Milétuszban. Mindenki elérzékenyül, nagyon megszerették egymást. A két misszionárius a hajó fedélzetén áll. A poggyászaikon kívül magukkal viszik a szükségben lévő júdeai keresztényeknek összegyűjtött pénzt is. Már nagyon várják, hogy végre átadhassák nekik.

² A lágy szellő belekap a vitorlákba, és a hajó kifut a zajos kikötőből. A parton maradt testvérek szomorúan nézik, amint Pál, Lukács és a hét útitársuk elhajóznak. Ők pedig addig integetnek nekik, amíg a part el nem tűnik a messzeségben (Csel 20:4, 14, 15).

³ Pál körülbelül három évig szolgált együtt az efézusi vénekkel. Most azonban a szent szellem azt az utasítást adja neki, hogy menjen Jeruzsálembe. Sejti, hogy mi vár rá. Korábban ezt mondta az efézusi véneknek: „a szellemtől kényszerítve Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem, kivéve, hogy a szent szellem városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bebörtönzés és nyomorúságok várnak rám” (Csel 20:22, 23). Mindezek ellenére úgy érzi, hogy kötelessége követni a szellem vezetését, és kész is arra, hogy elmenjen Jeruzsálembe. Értékesnek tartja az életét, de az a legfontosabb számára, hogy Isten akaratát tegye.

⁴ Te is így érzel? Amikor átadjuk magunkat Jehovának, ünnepélyesen megígérjük neki, hogy az lesz a legfontosabb az életünkben, hogy teljesítsük az akaratát. Sokat tanulhatunk abból, ha megvizsgáljuk a hűséges Pál apostol példáját.

5. Milyen úton jutottak el Tíruszba Pál és a társai?

⁵ A hajó, mellyel Pál és a társai utaztak, „egyenes útvonalon” haladt, vagyis végig hátszéllel mentek. A kedvező széljárásnak köszönhetően még aznap megérkeztek Kószba (Csel 21:1). Feltehetőleg kikötöttek éjszakára, majd másnap továbbmentek Rodoszra, onnan pedig Kis-Ázsia  déli részére, Patarába. Itt egy nagy teherhajóra szálltak, mely egyenesen Föníciába, Tírusz városába vitte őket. Útközben „bal kéz felől” elhaladtak Ciprus szigete mellett (Csel 21:3). Miért említi meg ezt a részletet Lukács?

6. a) Miért lehetett bátorító Pálnak, hogy újból látta Ciprus szigetét? b) Miben erősít meg, ha elgondolkodunk azon, hogy hogyan támogatott minket Jehova?

⁶ Lehetséges, hogy Pál útközben Ciprus felé mutatott, és elmesélte, milyen élményei voltak a szigeten. Pál, Barnabás és János Márk körülbelül 9 évvel korábban, Pál első misszionáriusi útján találkoztak Elimásszal, a varázslóval, aki ellenséges volt velük (Csel 13:4–12). Biztosan bátorságot és erőt öntött Pálba, hogy újból látta a szigetet, és felidézte az ott történteket. Így könnyebb volt szembenéznie az előtte álló eseményekkel. Minket is nagyon megerősít, ha elgondolkodunk azon, hogy hogyan támogatott bennünket Jehova, és hogyan segített kitartanunk. Ugyanarra a következtetésre juthatunk, mint Dávid, aki ezt írta: „Sok baj éri az igazságost, de Jehova mindegyikből kiszabadítja” (Zsolt 34:19).

7. Mit tettek az utazók, amikor megérkeztek Tíruszba?

⁷ Pál tudta, milyen fontos időt tölteni a hittársaival, és szívesen volt velük. Lukács azt írja, hogy amikor megérkeztek Tíruszba, megkeresték a tanítványokat (Csel 21:4). Tudták, hogy vannak ott keresztények, ezért utánajártak, hogy hol laknak, és valószínűleg náluk maradtak. Bárhová menjünk is, mindenhol élnek hittársaink, akik szívesen látnak bennünket. Ez az egyik nagy áldása annak, hogy ismerjük az igazságot. Akik szeretik Istent, és az ő akaratát cselekszik, azoknak a világ minden részén vannak barátaik.

8. Hogyan kell értenünk a Cselekedetek 21:4-et?

⁸ Miután Lukács elmondja, hogy hét napot töltöttek a városban, azt írja, hogy a tíruszi testvérek „a szellem által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe” (Csel 21:4). Ez elsőre meglepőnek tűnhet. Vajon Jehova meggondolta magát, és most arra utasítja Pált, hogy ne menjen Jeruzsálembe? Nem. A szellem korábban nem arra utasította Pált, hogy ne menjen a városba, hanem figyelmeztette, hogy rosszul fognak ott bánni vele. Úgy tűnik, hogy a szent szellem segítségével a tíruszi testvérek megértették, hogy Pál szenvedni fog Jeruzsálemben. És mivel aggódtak érte, kérlelték, hogy ne menjen oda. Érthető, hogy meg akarták óvni a veszélytől. De Pál elhatározta, hogy Jehova akaratát fogja tenni, és folytatta az útját Jeruzsálembe (Csel 21:12).

9–10. a) Mi juthatott eszébe Pálnak, amikor a tíruszi testvérek nem akarták, hogy Jeruzsálembe menjen? b) Milyen gondolkodás jellemző napjainkban az emberekre, de mit mondott Jézus?

⁹ Amikor Pál hallotta, hogy mennyire aggódnak érte a testvérek, talán eszébe jutott, hogy Jézus tanítványai is hasonlóan reagáltak. Amikor Jézus elmondta nekik, hogy Jeruzsálembe fog menni, sokat fog szenvedni, és meg fogják ölni, Péter ezt mondta Jézusnak: „Kedvezz magadnak, Uram! Ez semmiképpen sem fog megtörténni veled.” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Távozz tőlem, Sátán! Gátolsz abban, hogy megtegyem, amit kell, ugyanis nem úgy gondolkodsz, ahogy Isten, hanem úgy, ahogy az emberek” (Máté 16:21–23). Jézust semmi sem tántoríthatta el attól, hogy cselekedje Isten akaratát, és feláldozza az életét. Pál is ilyen elszánt volt. Biztos, hogy Péter apostolhoz hasonlóan a tíruszi testvéreket is jó szándék vezérelte, de nem ismerték fel, hogy mi Isten akarata.

¹⁰ Ma is jellemző az emberekre, hogy nem szívesen erőltetik meg magukat, és a saját kényelmüket tartják szem előtt. Sokan olyan vallást választanak, amely nem vár el sokat a tagjaitól. Jézus pont az ellenkezőjére ösztönözte a tanítványait. Ezt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan  kövessen engem” (Máté 16:24). Az a legbölcsebb és legjobb, ha követjük Jézust, még ha ez nem is mindig könnyű.

11. Mi mutatja, hogy a tíruszi testvérek nagyon szerették és támogatták Pált?

¹¹ Pálnak, Lukácsnak és a többieknek rövidesen folytatniuk kellett az útjukat. Nagyon megható, ahogy a tíruszi testvérek elbúcsúztak tőlük. Ez jól mutatja, hogy mennyire szerették Pált, és szívvel-lélekkel támogatták abban, hogy folytassa a szolgálatát. Férfiak, nők és gyerekek mind elkísérték Pált és a társait a tengerpartra. Mindannyian letérdeltek, és együtt imádkoztak, majd elköszöntek egymástól. Ezután Pál, Lukács és a velük tartó testvérek felszálltak egy hajóra, és továbbutaztak Ptolemaiszba. Itt is találkoztak testvérekkel, és egy napot velük töltöttek (Csel 21:5–7).

12–13. a) Mi mutatja, hogy Fülöp kitartóan és hűségesen végezte a szolgálatot? b) Miért jó példa Fülöp a keresztény édesapáknak?

¹² Ezután Pál és a társai Cezáreába a mentek. Amikor megérkeztek, bementek Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek a házába (Csel 21:8). Biztosan örültek, hogy újra láthatják Fülöpöt. Úgy 20 évvel korábban ő is egyike volt azoknak a testvéreknek Jeruzsálemben, akiket az apostolok kiválasztottak, hogy felvigyázzák az étel szétosztását az újonnan megalakult keresztény gyülekezetben. Fülöp már hosszú ideje lelkesen hirdette a jó hírt. Biztosan emlékszel, hogy amikor az üldözés miatt a tanítványok szétszóródtak, Fülöp Szamáriába ment, és ott prédikált. Később tanúskodott egy etióp eunuchnak, és meg is keresztelte (Csel 6:2–6; 8:4–13, 26–38). Milyen kitartóan és hűségesen végezte a szolgálatot!

¹³ Fülöp lelkesedése nem hagyott alább az évek folyamán. Cezáreában telepedett le, és még mindig szorgalmasan prédikált. Ez abból is látszik, hogy Lukács evangéliumhirdetőnek nevezi. Azt is megtudjuk Fülöpről, hogy időközben született négy lánya, akik prófétáltak, vagyis a lányok követték az apjuk példáját (Csel 21:9). b Fülöp nyilvánvalóan  sokat tett azért, hogy a családjának erős legyen a hite. Jó, ha a keresztény édesapák is követik Fülöp példáját, vagyis szorgalmasan végzik a szolgálatot, és segítenek a gyermekeiknek is megszeretni.

14. Mit eredményezett az, hogy Pál meglátogatta a hittársait, és mire van ma is lehetőségünk?

¹⁴ Pál mindenhol, ahol járt, felkereste a testvéreket, és együtt töltött velük egy kis időt. A testvérek pedig kétségtelenül szívesen fogadták az otthonukban őt és a társait. Az ilyen látogatások alkalmával kölcsönösen bátorították egymást (Róma 1:11, 12). Erre ma is van lehetőségünk. Sok áldással jár, ha meghívjuk a körzetfelvigyázót és a feleségét az otthonunkba, bármilyen szerény körülmények között éljünk is (Róma 12:13).

15–16. Milyen üzenetet hozott Agabusz, és milyen hatással volt az a jelenlévőkre?

¹⁵ Mialatt Pál Fülöpnél volt, egy másik nagyra becsült látogató is érkezett, méghozzá Agabusz. Azok, akik Fülöp házában voltak, tudták Agabuszról, hogy próféta. Ő jövendölt arról a nagy éhínségről, mely Claudius uralkodása idején következett be (Csel 11:27, 28). Biztosan felvetődött bennük, hogy vajon Agabusz most milyen üzenetet hozott. Minden tekintet rászegeződött. Kezébe vette Pál hosszú, keskeny, szövetből készült övét, melybe pénzt és más holmikat is lehetett tenni. Megkötözte vele a saját kezét és lábát, majd ezt a súlyos kijelentést tette: „Így szól a szent szellem: »Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni a zsidók Jeruzsálemben, és a nemzetekből valók kezébe adják«” (Csel 21:11).

¹⁶ A prófécia megerősítette, hogy Pál Jeruzsálembe fog menni. Arra is rámutatott, hogy mit fognak vele tenni a zsidók: „a nemzetekből valók kezébe adják.” A prófécia minden jelenlévőt megrendített. Lukács ezt írja: „Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a  helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Pál akkor így válaszolt: »Mit csináltok? Miért sírtok és próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat? Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek, hanem arra is, hogy meghaljak Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért«” (Csel 21:12, 13).

17–18. Miből látszott, hogy Pál kitart az elhatározásában, és hogyan reagáltak a testvérek?

¹⁷ Próbáld meg magad elé képzelni a jelenetet: A testvérek, Lukácsot is beleértve, kérlelik Pált, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Néhányan sírnak. Pált mélyen megérinti, hogy szívből törődnek vele, és kedvesen azt mondja nekik, hogy ne próbálják gyengíteni az elhatározását. Nem inog meg, mint ahogy Tíruszban sem ingott meg a testvérek könyörgése és könnyei ellenére sem. Elmagyarázza a testvéreknek, miért kell elmennie. Milyen bátor és elszánt! Pál ugyanolyan rendíthetetlen, mint amilyen Jézus volt (Héb 12:2). Kitart az elhatározásában, hogy elmegy Jeruzsálembe. Nem akar mártír lenni, de ha meg kell halnia, megtiszteltetésnek fogja érezni, hogy Krisztus Jézus követőjeként hal meg.

¹⁸ Hogyan reagáltak a testvérek? Tiszteletben tartották Pál döntését. Ezt olvashatjuk: „Amikor nem hagyta magát lebeszélni, nem ellenkeztünk tovább, hanem ezt mondtuk: »Legyen meg Jehova akarata«” (Csel 21:14). Nem próbálták tovább győzködni. Elfogadták, amit Pál mondott, és felismerték, hogy ez Jehova akarata, még ha nem is volt könnyű belenyugodniuk. Pál tisztában volt vele, hogy egy olyan út előtt áll, mely akár az életébe is kerülhet. Könnyebb volt neki úgy, hogy nem próbálták meg lebeszélni erről azok, akik közel álltak hozzá.

19. Milyen tanulságot vonhatunk le a Pállal történtekből?

¹⁹ Fontos tanulságot vonhatunk le a Pállal történtekből. Ha valakinek olyan céljai vannak Isten szolgálatában, melyhez önfeláldozásra van szükség, soha ne próbáljuk meg lebeszélni róla. És ez nem csak akkor igaz, amikor valakinek az élete forog kockán. Például sok keresztény szülőnek nehéz, ha a gyermekei távoli helyeken szolgálják Jehovát. De elhatározták, hogy nem fogják elvenni a kedvüket a szolgálattól. Az Angliában élő Phyllis elmeséli, milyen érzések kavarogtak benne, amikor az egyetlen lánya misszionáriusként Afrikába ment: „Érzelmileg nagyon megviselt, hogy olyan messze került tőlem. Szomorú voltam, ugyanakkor büszke is. Nagyon sokat imádkoztam. De elfogadtam, hogy ez az ő döntése volt, és soha nem próbáltam rábeszélni, hogy jöjjön vissza. Végtére is mindig azt tanítottam neki, hogy tegye első helyre az életében Jehova szolgálatát. A lányom már 30 éve szolgál külföldön, és mindennap köszönetet mondok Jehovának, hogy hűségesen végzi a megbízatását.” Törekedjünk mi is arra, hogy buzdítsuk azokat a hittársainkat, akik áldozatokat hoznak a szolgálatért!

20–21. Honnan tudjuk, hogy Pál szeretett együtt lenni a hittársaival, és miért volt szívesen velük?

²⁰ Pál felkészült az útra, a testvérek pedig elkísérték. Ez is azt mutatja, hogy teljes szívvel támogatták. Pál és a társai mindenhol felkeresték a keresztény testvéreiket, ahol csak megálltak útban Jeruzsálem felé. Így tettek akkor is, amikor Tíruszban voltak. Ott egy hetet töltöttek a testvérekkel. Ptolemaiszban is üdvözölték a testvéreket, és egy napot náluk maradtak. És most, miután jó pár napot töltöttek Cezáreában, Fülöp otthonában, néhány tanítvány velük tart Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálembe érnek, Mnáson látja őket vendégül. Lukács beszámolója szerint a testvérek nagy örömmel fogadták őket (Csel 21:17).

²¹ Az biztos, hogy Pál szívesen volt együtt a hittársaival. Mindig fellelkesítette a testvérek társasága, és ez velünk is így van. A buzdítás minden bizonnyal erőt adott Pálnak ahhoz, hogy szembe tudjon nézni az üldözéssel és az ellenségeivel, akik meg akarták ölni.