1–2. Mi történt, amikor az első században megpróbálták leállítani a prédikálómunkát?

 ÁDÁZ üldözés indul a keresztények ellen. Saul gyalázatosan bánik a gyülekezettel. Ez a kifejezés az eredeti nyelven szörnyű kegyetlenségre utal (Csel 8:3). A tanítványok elmenekülnek Jeruzsálemből. Úgy tűnhet, hogy Saulnak sikerül leállítani a prédikálómunkát. Ám a keresztények elmenekülése olyan eredménnyel jár, amilyenre senki sem számít. Mi történik?

² A keresztények hirdetni kezdik Isten szavának a jó hírét azokon a területeken, ahová menekülnek (Csel 8:4). Ahelyett, hogy az üldözés elhallgattatná őket, inkább elősegíti a jó hír terjedését. Az üldözők az akaratuk ellenére is hozzájárulnak ahhoz, hogy a prédikálómunka távoli helyeken is elkezdődjön. Ahogyan látni fogjuk, napjainkban is van erre példa.

3. a) Ki volt Fülöp? b) Miért nem hallottak még sokan a jó hírről Szamáriában, de mit jövendölt Jézus erről a területről?

³ Fülöp a egyike volt azoknak a tanítványoknak, „akik szétszóródtak” (Csel 8:4; lásd a „ Fülöp, az evangéliumhirdető” című kiemelt részt). Szamáriába ment, ahol a legtöbben még nem hallottak a jó hírről, mivel Jézus korábban erre utasította az apostolait: „Ne menjetek... egyetlen szamáriai városba se, hanem inkább újra meg újra Izrael népének az elveszett juhaihoz menjetek” (Máté 10:5, 6). De Jézus tudta, hogy a tanítványai egyszer még alaposan fognak tanúskodni Szamáriában, mert mielőtt felment az égbe, ezt mondta nekik: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8).

4. Hogyan fogadták Szamáriában a jó hírt, és miért?

 ⁴ Fülöp láthatta, hogy Szamária fehér az aratásra (Ján 4:35). Az ott élők nagyon jól fogadták a jó hírt, és nem nehéz megérteni, hogy miért. A zsidók nem érintkeztek a szamáriaiakkal, sőt sokan egyenesen megvetették őket. A jó hír viszont minden embernek szólt, és a szamáriaiak látták, hogy ez szöges ellentétben áll a farizeusok büszke gondolkodásával. Fülöpöt nem fertőzte meg az előítélet, ezért lelkesen és pártatlanul tanúskodott a Szamáriában élőknek. Egyáltalán nem meglepő hát, hogy „a sokaságból mindenki odafigyelt arra, amit Fülöp mondott” (Csel 8:6).

5–7. Hogyan járult hozzá a jó hír terjedéséhez az, hogy sok testvérünknek el kellett hagynia az otthonát?

⁵ Ahogy az első században nem tántorította el az üldözés Isten népét a prédikálástól, úgy ma sem. Amikor a keresztényeket bebörtönzik, vagy az üldözés miatt kénytelenek másik országba menekülni, a királyság jó híre igazából még több emberhez jut el. Például a II. világháború alatt Jehova Tanúi még a náci koncentrációs táborokban is tanúskodtak másoknak. Egy zsidó származású férfi, aki ott találkozott először a Tanúkkal, ezt meséli: „Azoknak a foglyoknak a kitartása, akik Jehova Tanúi voltak, meggyőzött arról, hogy hitük az Írásokon alapul – és jómagam is Tanú lettem.”

 ⁶ Volt, hogy még maguk az üldözők is elfogadták a jó hírt. Például amikor Franz Desch testvért áthelyezték Ausztriában a guseni koncentrációs táborba, bibliatanulmányozást tudott kezdeni egy SS-tiszttel. Képzeld el, mennyire örültek, amikor évekkel később találkoztak Jehova Tanúi egyik kongresszusán, és ekkor már mindketten a jó hír hirdetői voltak!

⁷ Hasonló eredménye volt annak is, amikor az üldözés miatt a testvéreinknek másik országba kellett menekülniük. Például az 1970-es években sok Tanú elmenekült Malawiból Mozambikba, és tanúskodott az ott élőknek. Bár később Mozambikban is üldözték a testvéreinket, a prédikálómunka ennek ellenére folytatódott. Egy testvér, Francisco Coana ezt meséli: „Igaz, néhányunkat jó párszor letartóztattak és őrizetbe vettek a prédikálótevékenységünkért. Ám az, hogy sokan kedvezően reagáltak a királyságüzenetre, azzal a bizalommal töltött el minket, hogy Isten segít, éppúgy, ahogy az első századi keresztényeket is segítette.”

8. Milyen hatással volt a prédikálómunkára a politikai és gazdasági helyzet változása?

⁸ Természetesen nemcsak az üldözés miatt jutott el a jó hír sok helyre. Az elmúlt néhány évtizedben a politikai és gazdasági helyzet változása is hozzájárult ahhoz, hogy mindenféle nyelvű és nemzetiségű ember halljon a királyság jó híréről. Sokan menekültek el háborús övezetekből vagy gazdasági nehézségekkel küzdő országokból egy biztosabb helyre, és ott elkezdték tanulmányozni a Bibliát. Mivel sokuknak más az anyanyelvük, szükség van arra, hogy a saját nyelvükön halljanak a jó hírről. Te is igyekszel tanúskodni „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” való embernek a területeden? (Jel 7:9).

9. Ki volt Simon, és miért nyűgözték le őt Fülöp csodái?

⁹ Fülöp sok jelet tett Szamáriában. Például meggyógyította a fogyatékkal élőket, és még a gonosz szellemeket is kiűzte az emberekből (Csel 8:6–8). Az egyik férfit, Simont különösen lenyűgözték Fülöp természetfölötti képességei. Ő mágiát űzött, és az emberek nagyra tartották. Ezt mondták róla: „Isten nagy ereje működik ezen az emberen.” De Fülöp csodáiból Simon láthatta, hogy milyen a valódi, Istentől kapott erő, és ennek hatására hívő lett (Csel 8:9–13). Később azonban felszínre került, hogy mik az indítékai.

10. a) Mit tett Péter és János Szamáriában? b) Mit kért Simon az apostoloktól, amikor látta, hogy az új tanítványok szent szellemet kapnak?

¹⁰ Amikor az apostolok megtudták, hogy milyen sokan lettek Jézus követői Szamáriában, odaküldték Pétert és Jánost. (Lásd a „ Péter és  a királyság kulcsai” című kiemelt részt.) Miután a két apostol rátette a kezét az új tanítványokra, azok megkapták a szent szellemet. b Ez nagyon felkeltette Simon kíváncsiságát. Erre kérte az apostolokat: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon.” Még pénzt is ajánlott nekik, mert azt hitte, hogy megvásárolhatja ezt a különleges képességet (Csel 8:14–19).

11. Mire figyelmeztette Péter Simont, és ő hogyan reagált erre?

¹¹ Péter határozottan ezt mondta Simonnak: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzen megveheted Isten ajándékát! Nem részesedhetsz ebből, mert Isten látja, hogy nem becsületes a szíved.” Majd azt tanácsolta neki, hogy bánja meg a bűnét, és imádkozzon Isten bocsánatáért: „könyörögj Jehovához, hogy – ha lehetséges – bocsássa meg neked, hogy gonosz indíték volt a szívedben”. Simon nem volt gonosz ember. Szerette volna azt tenni, ami helyes, csak egy pillanatra engedett a vágyainak. Így kérlelte az apostolokat: „Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se történjen meg velem abból, amit mondtatok!” (Csel 8:20–24).

12. Mi a szimónia, és mennyire gyakori ez a szokás a hitehagyott kereszténységben?

¹² Az, amit Péter Simonnak mondott, nekünk is figyelmeztetésül szolgál.  A „szimónia” szó ennek az esetnek a kapcsán született. A szimónia egyházi tisztségek megvásárlását és eladását jelenti. A hitehagyott kereszténység történelmét végigkíséri ez a szokás. Egy enciklopédia megjegyzi: „Amikor valaki a pápai konklávé történelmét tanulmányozza, arra a meggyőződésre jut, hogy soha egyetlen választás sem ment végbe anélkül, hogy a szimónia meg ne fertőzte volna azt, és az esetek nagy többségében a konklávéban gyakorolják a szimóniát a legdurvább, legfelháborítóbb és legnyilvánvalóbb módon” (The Encyclopædia Britannica [1878], IX. kiadás).

13. Mit kell kerülniük a keresztényeknek, ami szimóniának minősül?

¹³ Krisztus követőinek óvakodniuk kell a szimóniától. Nem lenne helyes például, ha valaki ajándékokkal vagy hízelgéssel próbálná elérni, hogy a felelősséget viselő testvérek több feladatot bízzanak rá a gyülekezetben. A felelősséget viselő testvéreknek pedig vigyázniuk kell, hogy ne kivételezzenek a gazdagabb testvérekkel. Mindkét eset szimóniának minősülne. Isten minden szolgájának a „kisebb módjára” kell viselkednie, vagyis meg kell várnia, hogy Jehova szelleme nevezzen ki valakit egy feladatra (Luk 9:48). Isten szervezetében nincs helye annak, aki „a saját dicsőségét keresi” (Péld 25:27).

14–15. a) Ki volt az etióp eunuch, és hogyan talált rá Fülöp? b) Mire indította az etióp férfit az, amit Fülöp mondott neki, és miért nem hirtelen elhatározás volt ez a részéről? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹⁴ Jehova angyala ekkor arra utasította Fülöpöt, hogy menjen a Jeruzsálemből Gázába vezető útra. Ha fel is merült Fülöpben, hogy miért kell ezt tennie, hamarosan választ kapott rá, amikor találkozott egy etióp eunuchhal, aki hangosan olvasta Ézsaiás próféta írásait. (Lásd a „ Milyen értelemben eunuch?” című kiemelt részt.) Jehova szent szelleme arra indította Fülöpöt, hogy menjen oda a férfihoz. „Érted is, amit olvasol?” – kérdezte tőle. „Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?” – válaszolta az etióp férfi (Csel 8:26–31).

 ¹⁵ Majd megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel mellé a szekérre. Egy nagyon érdekes témáról kezdtek el beszélgetni. Az etióp férfi nem értette, hogy ki az Ézsaiás próféciájában szereplő juh vagy szolga (Ézs 53:1–12). Fülöp útközben elmagyarázta neki, hogy Jézus Krisztus teljesítette be a próféciát. Az etióp férfi – aki prozelita volt – azonnal tudta, hogy mit kell tennie, hasonlóan azokhoz, akik 33 pünkösdjén megkeresztelkedtek. „Nézd csak, víz! Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?” – mondta Fülöpnek. Fülöp pedig késlekedés nélkül megkeresztelte őt. c (Lásd a „ Keresztelkedés vízben” című kiemelt részt.) Jehova szelleme ezután Asdódba vezette Fülöpöt, ahol tovább hirdette a jó hírt (Csel 8:32–40).

16–17. Milyen szerepük van ma az angyaloknak a prédikálómunkában?

¹⁶ Ma ugyanabban a munkában vehetünk részt, mint Fülöp. Igyekszünk megosztani a királyság jó hírét azokkal, akikkel a nap folyamán kapcsolatba kerülünk, például utazás közben. Amikor találkozunk egy tiszta szívű emberrel, az gyakran nem véletlenül történik. A Biblia rávilágít, hogy az angyalok irányítanak minket a prédikálómunkában, hogy minden nemzethez, törzshöz, nyelvhez és néphez eljusson a jó hír (Jel 14:6). Jézus is pontosan erről jövendölt. A búzáról és gyomról szóló szemléltetésében azt mondta, hogy az aratáskor, vagyis a világrendszer befejezésekor az angyalok lesznek az aratók. Majd úgy folytatta, hogy „összeszedik a királyságából mindazt, ami mások botlását okozza, és azokat, akik törvénytelenséget tesznek” (Máté 13:37–41). Emellett összegyűjtik a királyság égi örököseit és a más juhokhoz tartozó nagy sokaságot, vagyis mindazokat, akiket Jehova szeretne a szervezetéhez vonzani (Ján 6:44, 65; 10:16; Jel 7:9).

 ¹⁷ Számtalan eset bizonyítja, hogy az angyalok támogatnak minket a prédikálómunkában. Gyakran előfordul, hogy a testvérek pont akkor keresnek fel valakit, amikor éppen Isten segítségéért imádkozik. Egyszer például két hírnök elvitt magával egy kisfiút a szolgálatba. Délfelé szerették volna befejezni a prédikálást, de a kisfiú mindenáron tovább akart menni a következő házhoz. Oda is ment egyedül, és bekopogott. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Erre a két Tanú is odament, hogy beszélgessen vele. Nem hittek a fülüknek, amikor elmondta, hogy éppen azért imádkozott, hogy jöjjön valaki, aki segíteni tud neki jobban megérteni a Bibliát. El is kezdtek vele tanulmányozni!

18. Miért ne vegyük soha természetesnek a szolgálatunkat?

¹⁸ A keresztény gyülekezet tagjaként abban a megtiszteltetésben lehet részed, hogy az angyalokkal együtt végezheted a prédikálómunkát, mely minden eddiginél nagyobb méreteket ölt. Soha ne vedd ezt természetesnek! Biztos lehetsz benne, hogy nagyon sok örömben lesz részed, ha továbbra is lelkesen hirdeted „a Jézusról szóló jó hírt” (Csel 8:35).