1–3. a) Milyen helyzetbe kerül István, de hogyan viselkedik? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?

 ISTVÁN a tárgyalóteremben áll, előtte nagy félkörben a szanhedrin 71 bírája ül. Az impozáns terem valószínűleg a jeruzsálemi templom közelében található. Ezeknek a nagy hatalmú, befolyásos férfiaknak a többsége nem sokra tartja Jézus tanítványát. Ráadásul a bíróságot Kajafás főpap hívta össze. Ő elnökölt akkor is, amikor néhány hónappal korábban Jézus Krisztust halálra ítélték. Vajon István fél tőlük?

² Van valami rendkívüli a tekintetében. Amikor a bírók ránéznek, látják, hogy az arca „olyan, mint egy angyal arca” (Csel 6:15). Az angyalok Jehova Isten üzenetét hirdetik, ezért minden okuk megvan arra, hogy bátrak és nyugodtak legyenek. István is így érez, és ezt még a gyűlölködő bírók is látják. De hogyan tud ilyen nyugodt maradni?

³ A válaszból sokat tanulhatunk. Vizsgáljuk meg, hogyan került István ebbe a félelmetes helyzetbe, hogyan védte meg korábban is a hitét, és hogyan követhetjük a példáját.

4–5. a) Miért volt István értékes tagja a gyülekezetnek? b) Mit jelent az, hogy „Isten nagy jóindulatának és erejének köszönhetően” István nagy dolgokat tett?

⁴ Korábban már láttuk, hogy milyen értékes tagja volt István az újonnan megalakult keresztény gyülekezetnek. Az előző fejezetben beszéltünk róla, hogy egyike volt annak a hét alázatos férfinak, akiket az apostolok egy fontos feladattal bíztak meg. Az alázata még figyelemre méltóbb, ha arra gondolunk, mi mindenre tette képessé Jehova. A Cselekedetek 6:8-ban azt olvassuk róla, hogy „hatalmas csodákat és jeleket tett”, ahogyan az apostolok némelyike is, és mindezt „Isten nagy jóindulatának és erejének köszönhetően”.

⁵ A jóindulatnak fordított görög szó azt is jelenti, hogy ’kedvesség’. Istvánnak nyilvánvalóan kedves, tapintatos és megnyerő egyénisége volt.  Amikor tanított, a hallgatói érezhették, hogy szívből beszél, és hogy jót akar nekik. Mivel alázatosan engedte, hogy a szent szellem vezesse, Isten erejének köszönhetően nagyon eredményes volt. De mindez nem tette büszkévé, hanem Jehovára irányította a figyelmet. A szavaiból pedig érződött, hogy őszintén törődik az emberekkel. Nem csoda, hogy az ellenségei ennyire tartottak tőle!

6–8. a) Milyen vádakat hoztak fel István ellen, és miért? b) Miért lehet István példája hasznos a ma élő keresztényeknek?

⁶ Sokan „vitatkozni kezdtek Istvánnal, de nem tudták megvédeni magukat, mivel bölcsen beszélt, és a szent szellem irányította őt”. a Ezért „titokban felbiztattak férfiakat”, hogy hamisan vádolják meg. Sőt, „felbujtották a népet” meg a véneket és az írástudókat is, így Istvánt a szanhedrin elé hurcolták (Csel 6:9–12). Ezt a két vádat hozták fel ellene: gyalázza Istent és Mózest. Miért mondták ezt?

⁷ István vádlói azt állították, hogy gyalázza Istent, mivel a „szent hely”, vagyis a jeruzsálemi templom ellen beszél (Csel 6:13). Azt is mondták, hogy gyalázza Mózest, mert a mózesi törvény ellen beszél, és megváltoztatja a szokásokat, melyeket Mózes hagyott rájuk. Ez súlyos vád volt, mert abban az időben a zsidóknak nagyon fontos volt a templom, a mózesi törvény és a rengeteg szóbeli hagyomány, melyekkel kiegészítették a törvényt. A vádak alapján István veszélyt jelentett a vallásukra, és ezért halált érdemelt.

⁸ Sajnos nem ritka, hogy vallásos emberek ilyen módszerekhez folyamodnak, hogy megnehezítsék Isten szolgáinak a helyzetét. Időnként ma is felbujtanak világi uralkodókat, hogy üldözést indítsanak Jehova Tanúi ellen. Hogyan viselkedjünk, amikor kiforgatott vagy hamis vádak érnek minket? Sokat segíthet István példája.

9–10. Miért bírálják néhányan István beszédét, és mit ne felejtsünk el?

⁹ Ahogy a fejezet elején említettük, amikor István hallotta az ellene felhozott vádakat, az arca olyan volt, mint egy angyalé. Kajafás ezt kérdezte tőle: „Így vannak ezek?” (Csel 7:1). Ekkor Istvánon volt a sor, hogy válaszoljon. És milyen bátran beszélt!

¹⁰ Néhány kritikus az állítja, hogy bár István beszéde hosszú volt, mégsem adott választ a vádakra. De István valójában kitűnő példát  mutatott nekünk abban, hogy hogyan védelmezzük a jó hírt (1Pét 3:15). Ne felejtsük el, hogy azzal vádolták, hogy tiszteletlenül beszél a templomról és a törvényről, és így gyalázza Istent és Mózest. A válaszában felidézte Izrael történelmének három szakaszát, és kiemelt belőlük bizonyos részleteket. Vegyük szemügyre egyesével ezt a három időszakot.

11–12. a) Miért volt hatásos, hogy István Ábrahámról beszélt? b) Miért említette meg István Józsefet a beszédében?

¹¹ A patriarchák kora (Csel 7:1–16). István először Ábrahámról beszélt, akit a zsidók is tiszteltek a hitéért, és ezért ez egy közös pont volt. István kiemelte, hogy Jehova, „a dicsőség Istene” először Mezopotámiában jelent meg Ábrahámnak (Csel 7:2). Ábrahám csak bevándorló volt az ígéret földjén. Abban az időben még nem volt templom, és a mózesi törvény sem létezett. Akkor hogy állíthatja bárki is azt, hogy a templom és a törvény nélkül nem lehet hűségesnek lenni Istenhez?

¹² Józsefet, Ábrahám leszármazottját is nagyon tisztelték István hallgatói. De István emlékeztette őket, hogy az igazságos Józsefet a saját testvérei, Izrael családfői adták el rabszolgának. Isten azonban őáltala mentette meg Izraelt az éhhaláltól. Istvánnak egyértelmű volt a párhuzam József és Jézus Krisztus között. De ezt nem mondta ki, mert szerette volna, hogy amilyen hosszan csak lehet, figyeljenek rá a hallgatói.

13. Hogyan cáfolta meg István az ellene szóló vádakat azzal, amit Mózesről mondott, és milyen témát fejtett ki?

¹³ Mózes napjai (Csel 7:17–43). István sok mindent mondott Mózesről, és ezt bölcsen tette, mivel a szanhedrin tagjai között sok szadduceus is volt, akik a bibliai könyvek közül csak Mózes könyveit fogadták el. És azt se felejtsük el, hogy azzal vádolták Istvánt, hogy gyalázza Mózest. István egyértelműen megcáfolta ezt a vádat, hiszen tisztelettel beszélt Mózesről és a törvényről (Csel 7:38). Megjegyezte, hogy Mózest sem fogadták el a saját népének a tagjai, akiket szeretett volna megszabadítani. Elvetették, amikor  40 éves volt, és 40 évvel később is sokszor fellázadtak ellene mint vezetőjük ellen. b István beszéde egy téma köré épült, melyet fokozatosan fejtett ki: Izrael népe újra meg újra elvetette azokat, akiket Jehova kinevezett föléjük.

14. Mit akart István kiemelni Mózes példájával?

¹⁴ István emlékeztette a hallgatóit, hogy Mózes jövendölése szerint Isten egy hozzá hasonló prófétát fog adni az izraelitáknak. De hogy ki volt ez a próféta, és hogyan fogadták, arról István csak később beszélt. Mózessel kapcsolatban egy másik fontos gondolatot is kiemelt: Mózes megértette, hogy bármilyen hely lehet szent, mint ahogy szentté vált a föld az égő bokornál is, ahol Jehova szólt hozzá. Akkor vajon Jehovának kizárólag egyetlen épületben, például a jeruzsálemi templomban lehet imádatot bemutatni? Lássuk.

15–16. a) Miért volt fontos szerepe a hajléknak István érvelésében? b) Mit emelt ki István Salamon templomával kapcsolatban?

¹⁵ A hajlék és a templom (Csel 7:44–50). István emlékeztette a bíróságot, hogy amikor még semmilyen templom sem állt Jeruzsálemben, Isten azt mondta Mózesnek, hogy készítse el a hajlékot. Ez egy sátorszerű, szállítható építmény volt, ahol Jehovát imádták. És ki állítaná azt, hogy a hajlék kevésbé volt fontos, mint a templom, hiszen Mózes is ott mutatott be imádatot Istennek.

¹⁶ Később, amikor Salamon felépítette a jeruzsálemi templomot, az imájában egy fontos gondolatot említett meg. István ezt így fogalmazta meg: „A legfelségesebb Isten azonban nem lakik kézzel készített házakban” (Csel 7:48; 2Krón 6:18). Jehova felhasználta a templomot, hogy megvalósítsa a szándékát, de ezt nélküle is meg tudta volna tenni. Ezért nem lenne helyes azt gondolni, hogy Jehovát csak egy emberek által épített épületben lehet megfelelően imádni. István egy Ézsaiás könyvéből vett, elsöprő erejű idézettel zárta az érvelését: „Az ég a trónom, a föld pedig a lábzsámolyom. Miféle házat fogtok építeni nekem? Ezt mondja Jehova. Vagy hol van a lakóhelyem? Hát nem az én kezem alkotta mindezeket?” (Csel 7:49, 50; Ézs 66:1, 2).

17. a) Hogyan világított rá István, hogy a szanhedrin tagjai helytelenül gondolkodnak? b) Hogyan bizonyította be, hogy alaptalanok az ellene szóló vádak?

¹⁷ Biztosan egyetértesz azzal, hogy István ügyesen rávilágított arra, hogy a szanhedrin tagjai helytelenül gondolkodnak. Rámutatott, hogy Jehova nem egy merev, hagyományokhoz ragaszkodó Isten, hanem rugalmas, és többféleképpen is képes megvalósítani a szándékát. István hallgatói túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a jeruzsálemi  templomnak, valamint a mózesi törvényhez kötődő hagyományoknak és szokásoknak. Szem elől tévesztették, hogy valójában mi volt Jehova célja a templommal és a törvénnyel. István tulajdonképpen ezt a fontos kérdést vetette fel: Nem azzal mutatnátok ki a leginkább, hogy tisztelitek a templomot és a törvényt, hogy engedelmeskedtek Jehovának? István tehát nagyszerűen bebizonyította, hogy nem igazak az ellene szóló vádak, hiszen a tőle telhető legteljesebb mértékben engedelmeskedett Jehovának.

18. Mi mindent tanulhatunk Istvántól?

¹⁸ Mit tanulhatunk István beszédéből? István nagyon jól ismerte az Írásokat. Hozzá hasonlóan nekünk is szorgalmasan kell tanulmányoznunk a Bibliát, hogy helyesen tudjuk használni az igazság szavát (2Tim 2:15). István abban is jó példa, hogy tapintatos és kedves volt, pedig a hallgatói nagyon ellenségesek voltak vele. Ameddig csak lehetett, olyasmikről beszélt, amit a hallgatói nagyra becsültek, és amikben mindannyian egyetértettek. Ezenkívül tiszteletteljesen apáknak szólította őket (Csel 7:2). Nekünk is „szelíden és mély tisztelettel” kell beszélnünk másoknak az igazságról (1Pét 3:15).

19. Miért mondhatjuk, hogy István bátran közölte Isten ítéletüzenetét a szanhedrinnel?

¹⁹ De csak azért, hogy ne bántsunk meg másokat, nem hallgatjuk el, hogy mit tanít a Biblia, és nem is tompítunk Jehova ítéletüzenetén. István jó példa ebben. Biztosan látta, hogy a szanhedrin konok bíróit egyetlen érv sem gondolkodtatja el. Így hát a szent szellem ösztönzésére azzal fejezte be a beszédét, hogy bátran elmondta, ők is ugyanolyanok, mint az ősapáik, akik elvetették Józsefet, Mózest és az összes prófétát (Csel 7:51–53). Sőt, ezek a bírók megölték a Messiást, akinek az eljöveteléről Mózes és a próféták jövendöltek. Igen, a lehető legszörnyűbb módon szegték meg a mózesi törvényt!

20–21. Hogyan reagált a szanhedrin István szavaira, de hogyan erősítette meg őt Jehova?

²⁰ István szavai cáfolhatatlanok voltak, és emiatt a bírókat elöntötte a méreg. Haragjukban a fogukat csikorgatták, teljesen kivetkőztek önmagukból. Istvánnak ebből nyilvánvaló volt, hogy nem fog kegyelmet kapni, mint ahogy Jézus sem kapott.

²¹ Bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy szembe tudjon nézni mindazzal, ami rá várt. Ezért biztosan rengeteg erőt merített abból a látomásból, amelyet Jehovától kapott. Látta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll Jehova jobbján. Amikor István elmondta ezt a bíróknak, ők befogták a fülüket. Miért viselkedtek így? Nem sokkal korábban Jézus  ugyanennek a bíróságnak mondta azt, hogy ő a Messiás, és hamarosan az Atyja jobbján lesz (Márk 14:62). István látomása pedig igazolta Jézus szavait. A szanhedrin valójában a Messiást árulta el és gyilkolta meg! Ekkor mindannyian rátámadtak Istvánra, hogy halálra kövezzék. c

22–23. Miért mondhatjuk, hogy István ugyanúgy halt meg, mint Jézus, és hogyan lehet olyan erős a hitünk, mint Istvánnak?

²² István ugyanúgy halt meg, mint ahogy az Ura: belső béke hatotta át, rendíthetetlenül bízott Jehovában, és megbocsátott a gyilkosainak. Talán még mindig látta látomásban az Emberfiát Jehova mellett, ezért mondhatta azt, hogy „Úr Jézus, fogadd el szellememet”. István biztosan ismerte Jézus bátorító szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Ján 11:25). Végül hangosan így imádkozott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezután meghalt (Csel 7:59, 60).

²³ Krisztus követői közül István volt az első mártír. (Lásd a „ Mit jelent mártírnak lenni?” című kiemelt részt.) De sajnos nem ő volt az utolsó. Az idők folyamán a vallási fanatikusok, politikai szélsőségesek és más rosszindulatú emberek sokakat megöltek Jehova hűséges szolgái közül. Ennek ellenére minden okunk megvan arra, hogy ugyanolyan erős legyen a hitünk, mint Istvánnak. Jézus már királyként uralkodik, és rendkívül nagy hatalmat kapott az Atyjától. Semmi sem tudja megakadályozni abban, hogy feltámassza a hűséges követőit (Ján 5:28, 29).

24. Milyen szerepe volt Saulnak István meggyilkolásában, és milyen hatása volt István halálának?

²⁴ Egy fiatal férfi, Saul végignézte az Istvánnal történteket. Helyeselte a meggyilkolását, és még vigyázott is azoknak a ruháira, akik megkövezték. Kicsivel később már ő is kegyetlenül üldözte a keresztényeket. De az Istvánnal történtek nem bátortalanították el a keresztényeket, hanem inkább erőt adtak nekik ahhoz, hogy akár az életük árán is hűségesek tudjanak maradni. Saul pedig, akit később Pálnak neveztek, idővel őszintén megbánta, hogy neki is köze volt István halálához (Csel 22:20). Ezért elismerte: „korábban káromló és arcátlan ember voltam, aki üldözött másokat” (1Tim 1:13). Semmi kétség, hogy Pál soha nem felejtette el Istvánt és a meggyőző érvelését. Sőt, néhány beszédében és levelében ő maga is ugyanazokat a témákat fejtette ki, melyeket István (Csel 7:48; 17:24; Héb 9:24). Idővel neki is olyan erős lett a hite, mint Istvánnak, aki „Isten nagy jóindulatának és erejének köszönhetően” bátran tanúskodott. Vajon mi is követni fogjuk István példáját?