ÉVSZÁZADOKKAL azelőtt, hogy Izrael belépett Kánaánba, Jehova ezt a földet Ábrahám leszármazottainak ígérte. Józsué vezetésével az izraeliták éppen arra készültek, hogy birtokba vegyék az Ígéret földjét.

Isten korábban már pusztulásra ítélte a kánaánitákat. Ezek az emberek iszonyúan undorító szexuális szokásokat gyakoroltak, és féktelen vérontással szennyezték be a földet. Ezért az izraelitáknak teljesen le kellett rombolniuk azokat a kánaáni városokat, melyeket elfoglaltak.

De mielőtt bementek volna arra a földre, Józsué kiküldött két kémet, akik aztán Jerikó városában Ráhábnál szálltak meg. Ez a nő befogadta a kémeket az otthonába, és megvédte őket, jóllehet tudta róluk, hogy izraeliták. Hitt az izraeliták Istenében, hiszen hallott róla, hogy hogyan mentette meg Jehova a népét. Megeskette a kémeket, hogy életben hagyják őt és a háznépét.

Később, amikor az izraeliták bementek Kánaánba és Jerikó ellen vonultak, Jehova csodát téve előidézte, hogy a város falai leomoljanak. Józsué csapatai elözönlötték a várost és lerombolták, de Ráháb és a családja életét megkímélték. Majd egy gyors, hat évig tartó hadjáratban Józsué nagy területeket foglalt el az Ígéret földjén. Ezt követően a földet felosztották Izrael törzsei között.

Hosszú életpályájának a vége felé Józsué összehívta a népet. Felelevenítették, hogyan bánt Jehova az ősatyáikkal, és Józsué arra buzdította az izraelitákat, hogy szolgálják Jehovát. Ám Józsué és közeli társai halála után az izraeliták elhagyták Jehovát, hogy hamis isteneket szolgáljanak. A következő mintegy 300 év alatt voltak időszakok, amikor a nemzet nem engedelmeskedett Jehova törvényeinek. Ekkor Jehova megengedte, hogy Izrael ellenségei, például a filiszteusok, elnyomják a népet. De amikor az izraeliták Jehovához kiáltottak segítségért, ő bírákat támasztott – összesen tizenkettőt –, hogy megmentse őket.

A bírák időszakáról a Bírák könyve számol be. Az első bíró Otniel volt, az utolsó pedig Sámson, aki a valaha élt legerősebb férfi volt. A Bírák könyvében olvasható felvillanyozó beszámoló újra meg újra a következő alapigazságot hangsúlyozza: ha engedelmeskedünk Jehovának, az áldásokat eredményez, ha viszont nem, az szerencsétlenségekhez vezet.

(A Józsué és a Bírák könyve, valamint a 3Mózes 18:24, 25 alapján.)