AZ EMBEREK sokasodásával a bűn és a gonoszság gyorsan terjedt a földön. Csak egy próféta élt akkoriban. Énóknak hívták, és arra figyelmeztette az embereket, hogy Isten egy nap el fogja pusztítani az istenteleneket. Ennek ellenére burjánzott a gonoszság, sőt egyre rosszabbak lettek az állapotok. Voltak angyalok, akik fellázadtak Jehova ellen: elhagyták a számukra kijelölt égi helyet, emberi testet öltöttek a földön, és mohó vágyból feleségül vettek nőket. Ezekből a természetellenes kapcsolatokból hibrid utódok, óriás termetű, zsarnokoskodó emberek születtek, akiket nefileknek hívtak. Ők csak növelték az erőszakot és a vérontást. Isten mélységes fájdalommal szemlélte, hogy a földi teremtésművét tönkreteszik.

Énók halála után volt egy férfi, aki más volt, mint az akkor élő gonosz emberek. Noénak hívták. A családjával együtt igyekezett azt tenni, ami Isten szemében helyes. Isten úgy határozott, hogy elpusztítja az akkori világban élő gonosz embereket, de Noét és az állatokat meg akarta menteni. Ezért azt mondta Noénak, hogy készítsen egy bárkát, egy hatalmas, négyszögletes építményt, melyben a családjával és számos állatfajjal együtt túlélheti az elkövetkezendő világméretű özönvizet. Noé engedelmeskedett Istennek. A bárkaépítés évtizedei alatt Noé ’az igazságosság prédikálója’ is volt (2Péter 2:5). Figyelmeztette az embereket az Özönvízre, ám ők rá sem hederítettek. Elérkezett az idő, hogy Noé és családja az állatokkal együtt bemenjen a bárkába. Ezután Isten bezárta mögöttük a bárka ajtaját. Az eső eleredt.

Negyven nap és negyven éjjel ömlött az eső, mígnem az egész föld víz alá került. A gonoszok elpusztultak. Hónapok múltán a víz visszahúzódott, és a bárka megfeneklett egy hegyen. Noé és családja az állatokkal együtt egy teljes évig volt a bárkában, mire biztonságban kijöhettek belőle. Noé hálaáldozatot mutatott be Jehovának. Isten ekkor arról biztosította Noét és családját, hogy soha többé nem fog özönvizet bocsátani a földre, hogy eltöröljön minden élőt a föld színéről. Ennek a vigasztaló ígéretnek a látható biztosítékaként, vagy emlékeztetőjeként, Jehova szivárványt idézett elő.

Az Özönvíz után Isten néhány új parancsot is adott az emberiségnek. Megengedte, hogy az emberek megegyék az állatok húsát, azonban a vér fogyasztását megtiltotta. Azt is megparancsolta Noé leszármazottainak, hogy népesítsék be a földet, ám voltak, akik nem engedelmeskedtek ennek a parancsnak. Ők Nimród vezetésével összefogtak, és egy nagy tornyot kezdtek építeni Bábel városában, melyet később Babilonnak neveztek el. A céljuk az volt, hogy szembeszegüljenek Isten azon parancsával, hogy benépesítsék az egész földet. De Isten meghiúsította a lázadók szándékát azáltal, hogy összezavarta a nyelvüket: előidézte, hogy különböző nyelveken beszéljenek. Mivel képtelenek voltak egymással beszélni, abbahagyták az építést, és szétszóródtak.

(Az 1Mózes 6–11. fejezete és a Júdás 14, 15 alapján.)