A Keresztény görög iratok ezen a nyelven íródott. Elsődlegesen a koinét használták, vagyis a görög köznyelvet, bár a klasszikus görög nyelvből is került bele néhány kifejezés. Máté az evangéliumát nyilvánvalóan héberül írta, és később fordították le koinéra.

Nagy Sándor hódításait követően, úgy i. e. 300-tól i. sz. 500-ig, a koiné nyelvet beszélték a legtöbben a Földközi-tenger keleti részén. A hagyományok szerint az i. e. III. században zsidó tudósok elkezdték lefordítani a Héber iratokat koinéra. Ez a fordítás a Septuagintaként vált ismertté. Természetesen a Héber iratok szóhasználata és stílusa nagy hatással volt a Septuaginta és a Keresztény görög iratok nyelvezetére.

A koinénak az volt a kivételes előnye a többi nyelvvel szemben, hogy szinte mindenki ismerte. Több görög nyelvjárás keveréke volt, és az attikai nyelvjárás mutatkozik meg benne a leginkább, bár a nyelvtana egyszerűbb volt. Ennek ellenére a koinénak gazdag szókincse volt, és a bonyolult gondolatokat is árnyaltan lehetett megfogalmazni vele.