Római császár, aki i. sz. 284-től 305-ig uralkodott. Arról volt ismert, hogy ádázul üldözte a keresztényeket, és ediktumokat, vagyis rendeleteket adott ki a Szentírás másolatainak a megsemmisítésére. Annak ellenére, hogy igyekezett minden keresztény irodalmi művet elpusztítani, több ezer ókori töredék és kézirat maradt fenn egészen napjainkig. (Lásd az A3-as függ.-et, melynek a címe „Hogyan jutott el hozzánk a Biblia?”.)

Dioclesnek nevezték el, amikor megszületett Dalmatia római tartományában, a teljes neve pedig Gaius Aurelius Valerius Diocletianus volt. I. sz. 285-ben egyeduralkodó lett, és a reformjai bizonyos mértékig megszilárdították a Római Birodalmat. Diocletianus közigazgatásilag négy részre osztotta a birodalmat, és így létrejött a tetrarchia – vagyis a négyes uralom – rendszere. Továbbá a birodalmat keleti és nyugati tartományokra osztotta, és egyes történészek szerint ezzel a lépéssel kikövezte az utat a Bizánci Birodalom megalakulása előtt. I. sz. 305-ben lemondott, és csalódottan látva az örökösei közti viszályt néhány évvel később meghalt.

Uralkodásának a befejező éveiben volt az utolsó nagy üldözési hullám a keresztények ellen. Többek közt azért üldözte a keresztényeket, mert teljes egységet akart a birodalomban, és ezért nem tűrt meg egy idegennek és szeparatistának tekintett vallást. Emellett a keresztényellenes filozófusok is hatással voltak rá, valamint az utódja, Galerius is, aki a hagyományos római vallás vakbuzgó követője volt.