A Keresztény görög iratok első négy könyvére használt kifejezés. Ezek a könyvek történelmi beszámolók Jézus Krisztus életéről és szolgálatáról.

A magyar „evangélium” szó a görög eu·an·geʹli·on szóból ered, melynek a jelentése: ’jó hír’, ’örömhír’ (Mt 4:23; 24:14; Mr 1:14). A Bibliában az evangélium, vagyis a jó hír arra az üzenetre utal, mely Isten királyságáról szól, valamint arról, hogy a megmentés a Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges.

Márk beszámolója a következő szavakkal indul: „Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír [vagyis „evangélium”]”. Egyes tudósok szerint ez lehet az oka annak, hogy idővel az „evangélium” kifejezést kezdték mind a négy beszámolóra használni.

Noha egyik evangéliumíró sem nevezi meg magát, meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy Máté, Márk, Lukács és János írták ezeket a könyveket. Az első három könyvet néha szinoptikus (jelentése: ’együttlátó’) evangéliumoknak is szokták nevezni, mivel viszonylag hasonlóan számolnak be Jézus szavairól és tetteiről. Ám Isten mind a négy férfinak megengedte, hogy az írásuk tükrözze az egyéniségüket.