A mózesi törvény hatálya alatt ő volt a legmagasabb rangú pap, aki Isten előtt képviselte a népet, és felügyelte a többi pap munkáját. „Magas rangú papnak” is nevezik (1Kr 27:5; 2Kr 19:11). Egyedül ő léphetett be a szentek szentjébe, mely a hajléknak, illetve később a templomnak a legbelső helyisége volt. Évente csak egyszer, az engesztelés napján ment be ide. A Szentírás Jézus Krisztust is főpapnak nevezi (3Mó 16:2, 17; 21:10; Mt 26:3; Héb 4:14).