Egy hordozható sátor, melyet az izraeliták az imádatban használtak azután, hogy kijöttek Egyiptomból. Imádati hely volt, ahol áldozatokat mutattak be Istennek. Ebben volt Jehova szövetségládája, mely Isten jelenlétének a jelképe volt. Időnként úgy is nevezték, hogy „a találkozás sátra”. A váza fából volt, és olyan lenvászonnal takarták be, melyre kerubokat hímeztek. Két helyiség volt benne, az elsőt szenthelynek, a másodikat szentek szentjének hívták (Jzs 18:1; 2Mó 25:9; lásd: B5-ös függ.).