(kb. i. sz. 37 – kb. i. sz. 100) Papi családból származó zsidó történetíró. Josephus farizeus lett, és később a szanhedrin kinevezte a Róma elleni zsidó lázadás egyik parancsnokának. Az eredeti neve Joseph ben Matthias (Joszéf ben Matitjáhu) volt.

A zsidó lázadás során i. sz. 67-ben az embereivel vereséget szenvedett Galileában. Megadta magát a római parancsnoknak, Vespasianusnak, aki szabadon engedte őt. Az akkori szokást követve felvette Vespasianus családnevét, a Flaviust. Addigra már Josephus elismerte Róma erőfölényét, és még közbenjárni is megpróbált a rómaiaknál a Jeruzsálemben ostromlott zsidó felkelők érdekében. Miután Vespasianus fia, Titus i. sz. 70-ben elfoglalta a várost, Josephus elkísérte őt Rómába, és ott az írásnak szentelte minden idejét. A művei közé tartozik A zsidó háború, A zsidók története, az Apión ellen és az Önéletrajz.

Josephus megbízható, de nem tévedhetetlen történetíró volt, akinek a művei fontos hézagokat töltenek ki a zsidók történelmében, és történelmi háttér-információt nyújtanak a Biblia egyes részeihez. A Biblián kívül az ő írásai az elsődleges forrása az I. századi Jeruzsálemmel és a templomával kapcsolatos történelmi részleteknek. Az írásai utalnak Jézusra, Jézus féltestvérére, Jakabra és Keresztelő Jánosra. Továbbá Josephus első kézből származó beszámolója Jeruzsálemnek és a templomának az elpusztításáról kiemeli, hogyan teljesedtek be a bibliai próféciák (Dá 9:24–27; Lk 19:41–44; 21:20–24).