Az az eljárás, amikor valakit egy egyenesen álló oszlophoz rögzítenek. Néhány nemzetnél kivégzési mód volt, illetve az oszlopra feszített holttest elrettentő példaként szolgált, vagy a nyilvános megszégyenítés eszköze volt. Az asszírok, akik a kegyetlen hadviselésükről voltak ismertek, a foglyaikat karóba húzták úgy, hogy a hegyes végű karót a hasuknál szúrták beléjük, és az valahol a mellkas tájékán állt meg bennük. A zsidó törvény értelmében azonban azokat, akik olyan szörnyű bűnöket követtek el, mint az istengyalázás vagy a bálványimádás, először halálra kövezték, vagy más módon megölték, és a holttestüket csak utána akasztották fel egy oszlopra vagy fára, figyelmeztető példaként (5Mó 21:22, 23; 2Sá 21:6, 9). A rómaiak időnként egyszerűen csak odakötötték az oszlophoz a halálraítélteket, ami azt jelentette, hogy néhány napig még éltek, mielőtt a fájdalomtól, a szomjúságtól, az éhségtől és a tűző naptól meghaltak volna. Máskor viszont – így például Jézus esetében is – odaszegezték az oszlophoz az elítélt kezét és lábát (Lk 24:20; Jn 19:14–16; 20:25; Cs 2:23, 36; lásd: KÍNOSZLOP).