Az az ország, illetve nép, melyet a Szentírás rendszerint együtt említ a médekkel. A két nép feltehetőleg rokonságban állt egymással. A történelmük kezdetén az Iráni-felföldnek csak a délnyugati része volt a perzsáké. Nagy Círusz (akinek néhány ókori történész szerint perzsa apja és méd anyja volt) uralma alatt a perzsák a médek fölé kerültek, bár a birodalom továbbra is kettős hatalom volt. Círusz i. e. 539-ben leigázta a Babilóniai Birodalmat, és megengedte az ott fogságban lévő zsidóknak, hogy hazatérjenek. A Perzsa Birodalom határa keleten az Indus, nyugaton pedig az Égei-tenger volt. A zsidók perzsa uralom alatt éltek egészen addig, míg i. e. 331-ben Nagy Sándor le nem győzte a perzsákat. A Perzsa Birodalom megjelenik Dániel egyik látomásában, valamint szerepel Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyvében is (Ezs 1:1; Dá 5:28; 8:20; lásd: B9-es függ.).