(kb. i. sz. 56 – kb. 120) Római szónok és köztisztviselő. Gyakran úgy utalnak rá, mint az ókori Róma legnagyobb történetírójára.

Leghíresebb művei a Korunk története (kb. i. sz. 104–109) és az Évkönyvek (kb. i. sz. 115–117). Ezek a Római Birodalom történelmét dokumentálják i. sz. 14–96-ig. Tacitust moralistának tartják, aki elítélte a római zsarnokokat, amiért korruptak voltak, és visszaéltek a hatalmukkal. Például – bár Tacitus nem tartotta sokra a keresztényeket – feljegyezte, hogy Néró milyen kegyetlenül bánt velük. Leírta, hogy bűnbakká tette őket Róma felégetéséért, mely i. sz. 64-ben történt.

Tacitus a műveiben sokszor ír olyan személyekről, akiket a Biblia is megemlít, így például Kviríniuszról, Szíria római kormányzójáról; Félixről, Júdea prokurátoráról; vagy Poncius Pilátusról, aki Tibériusz császár uralma alatt kivégeztette Krisztust. Ezek a hivatkozások alátámasztják a bibliai beszámolókat (Mt 27:2; Lk 2:1, 2; 3:1; Cs 23:24, 26).