Ez az elnevezés a ’megpihen’, ’megszűnik’ jelentésű héber szóból származik. A sabbat a zsidó hét 7. napja (péntek naplementétől szombat naplementéig). Év közben más ünnepnapokat is neveztek sabbatnak, ahogy minden 7. és 50. évet is. Sabbatnapon nem volt szabad dolgozni, csak a papok végezhették a szolgálatukat a szentélyben. Sabbatévben műveletlenül kellett hagyni a földet, és az izraeliták nem követelhették vissza a héber testvéreiktől a tartozásukat. A mózesi törvény észszerű szabályokat állított fel a sabbatra vonatkozóan, a vallásvezetők azonban fokozatosan újabb és újabb megkötéseket tettek hozzá, és így Jézus napjaiban már nehéz volt megtartani ezt a napot (2Mó 20:8; 3Mó 25:4; Lk 13:14–16; Kol 2:16).