A hagyományokon alapuló szóbeli törvények gyűjteménye a zsidó polgári és vallási életre vonatkozó rendelkezésekkel. Két fő része van: a Misna, egy törvénygyűjtemény, és a Gemára, a törvénygyűjteményhez fűzött magyarázatok.

Két Talmud létezik, a palesztinai (kb. i. sz. 400) és a babiloni (kb. i. sz. 600). Ez utóbbi részletesebb, és a rabbinikus törvény alapjának tekintik. A Talmud a zsidók szemében a Héber iratok kiegészítése. A viselkedésre vonatkozó törvények egy hosszú listáját tartalmazza, mely kitér az élet minden területére. A középkor idejére sok zsidó többre tartotta a Talmudot, mint a Szentírást.

Bár a Talmud érdekes háttér-információkkal szolgál a zsidó hagyományokról, és segít a Szentírás értelmezésében, arra tanítja az embereket, hogy paragrafusokban gondolkodjanak, ahelyett hogy Isten igazságosságát és szeretetét is figyelembe vennék (Mt 23:23, 24; Lk 11:42). A Talmudból látszik, hogy a zsidók gondolkodását mennyire befolyásolták a babonák és a görög filozófia, például a lélek halhatatlanságának a teóriája. (Lásd a Mt 15:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)