A Keresztény görög iratokban egy börtönhöz hasonló, megvetésre méltó helyzet, melybe Isten az engedetlen angyalokat taszította Noé napjaiban. A 2Péter 2:4-ben szereplő tar·ta·roʹó (jel.: ’tartaroszba vet’) ige nem azt jelenti, hogy az angyalok, akik vétkeztek, a pogány mitológiai Tartaroszba lettek vetve (azaz egy föld alatti börtönbe, egy alacsonyabb rangú isteneknek fenntartott sötét helyre). Sokkal inkább arra utal, hogy Isten letaszította őket az égi helyükről, megfosztotta őket a pozíciójuktól, és az elméjüket teljes sötétségbe borította, hogy ne értsék a ragyogó szándékait. A sötétség jelzi azt is, hogy mi vár rájuk: a Szentírás szerint örök pusztulás, az uralkodójukkal, Sátánnal, az Ördöggel együtt. A tartarosz tehát arra utal, hogy olyan helyzetben vannak a lázadó angyalok, melynél mélyebbre már nem kerülhetnének. Nem ugyanaz, mint a Jelenések 20:1–3-ban szereplő „mélység”.