Olyan írásmód, melyben csupa kerekített, külön álló nagybetűk szerepelnek. Rendszerint nem voltak elválasztva egymástól a szavak, és alig voltak bennük hangsúly- vagy írásjelek. Az unciális jelzőt az ebben a stílusban íródott kéziratokra is használják. Ez az írásmód volt jellemző a görög bibliai kéziratok másolóira az i. sz. IV. és IX. század között.

A legfontosabb unciális kéziratokat pergamenekre írták. Példa erre a Codex Sinaiticus, a Codex Alexandrinus, a Codex Vaticanus, Efrém újraírt kódexe és a Codex Bezae Cantabrigiensis. A koruk és a minőségük miatt a görög unciális kéziratokat tartják a legértékesebbnek a Septuaginta és a Keresztény görög iratok szövegeinek a vizsgálatához.