A Biblia latin nyelvű fordítása, mely kb. i. sz. 405-ben fejeződött be. A fordítást Eusebius Hieronymus bibliatudós, ismertebb nevén Jeromos készítette.

Jeromos napjaiban a Biblia úgynevezett ólatin fordításai elterjedtek voltak, de nem a legjobb minőséget képviselték. Jeromost megbízták, hogy ennek kiküszöbölése érdekében készítsen egy mérvadó latin fordítást. Az evangéliumokkal kezdte, és azokból a rendelkezésére álló görög kéziratokból dolgozott, amelyeket a leghitelesebbnek ítélt. Majd azzal, hogy áttért a Zsoltárok könyvére, belevágott a Héber iratokba. Az elején a Septuagintára alapozta a fordítását, viszont a későbbiekben már közvetlenül a hébert vette alapul. (Elképzelhető, hogy a Vulgata néhány részét mások fordították.) Jeromos elismerte Isten nevét, ám nem használta a fordításában. A Sámuel és a Királyok könyveihez fűzött előszavában ezt írta: „És egyes görög művekben Isten nevét, a tetragramot [vagyis יהוה] még ma is régi betűkkel találjuk.”

Kezdetben nem fogadták jól Jeromos fordítását, de később széles körben elismerték. Végül a Vulgata néven vált ismertté, mely szó egy olyan latin kifejezésből ered, melynek jelentése: ’elterjedt’, ’általánosan ismert’. Számos revideálás után az 1592-es kiadású Vulgata (a Sixto-Clementina néven ismert kiadás) lett a római katolikus egyház hivatalos fordítása. Napjainkban több ezer Vulgata-kézirat létezik.