Négyszáz évvel vagyunk azután, hogy Jeruzsálem falait újjáépítették. A várostól nem messze lakik egy pap, Zakariás a feleségével, Erzsébettel. Sok éve házasok, de nincs gyermekük. Egy nap, amikor Zakariás füstölőszert ajánl fel Jehova szentélyében, megjelenik neki Gábriel angyal. Mivel Zakariás nagyon megijed, Gábriel ezt mondja neki:

– Ne félj, jó hírt hoztam neked Jehovától. Fiatok fog születni. Nevezzétek el Jánosnak! Jehova különleges feladatot fog neki adni.

– De hisz a feleségemmel már öregek vagyunk ahhoz, hogy gyerekünk szülessen – kételkedik Zakariás. – Hogyan hihetnék neked?!

– Ezzel az üzenettel Isten küldött hozzád. De mivel nem hiszel nekem, néma maradsz, amíg a gyermek meg nem születik.

Zakariás túl sokáig marad bent a szentélyben, ezért amikor kijön, az emberek tudni szeretnék, mi történt odabent. De Zakariás nem tud beszélni, csak a kezével mutogat. Az emberek egy idő után rájönnek, hogy Istentől kapott üzenetet.

Nem sokkal ezután Erzsébet terhes lesz, majd megszületik a kisfia, ahogy az angyal mondta. Eljönnek a barátai és a rokonai, és boldogan nézegetik a kisfiút. Amikor Erzsébet azt mondja, hogy Jánosnak fogják hívni, mindenki csodálkozik: „Senkit sem hívnak a családotokban Jánosnak, legyen inkább Zakariás, mint az édesapja!” De Zakariás ezt írja fel egy táblára: „János lesz a neve.” És ahogy ezt leírja, abban a pillanatban újra tud beszélni. A kisfiúról szerte Júdeában mindenhol beszélnek az emberek, és ezt mondogatják: „Vajon mi lesz ebből a kisgyerekből?”

 Később Zakariás betelik szent szellemmel, és így prófétál: „Dicsőség Jehovának! Megígérte Ábrahámnak, hogy megmentőt küld nekünk, a Messiást. Jánosból próféta lesz, ő készít utat a Messiás előtt.”

Erzsébet egyik rokonával, Máriával szintén csodálatos dolog történik. Olvassunk erről a következő fejezetben!