Időszámításunk szerint 32-ben járunk, nem sokkal a pászka előtt. Az apostolok épp most jönnek vissza egy nagy prédikáló körútról. Nagyon fáradtak, ezért Jézus azt mondja nekik, hogy szálljanak csónakba, és menjenek át Betsaidába. Ott majd tudnak pihenni. De vajon mit látnak, amikor a parthoz érnek? Sok ezer ember várja őket, akik utánuk jöttek. Jézus szeretne egyedül lenni az apostolaival, mégis kedvesen fogadja az embereket. Meggyógyítja a betegeket, és egész nap sok mindent tanít nekik Isten királyságáról. Estefelé a tanítványai ezt mondják neki: „Az emberek már biztosan éhesek. Mondd nekik, hogy menjenek, és vegyenek maguknak ennivalót!”

Jézus azonban így szól: „Nem kell elmenniük. Adjatok nekik valamit enni!” Az apostolok megkérdezik: „Szeretnéd, ha elmennénk, és hoznánk nekik kenyeret?” Az egyik apostol, Fülöp ezt mondja: „Még ha sok pénzünk lenne is, akkor sem tudnánk elég kenyeret szerezni ilyen sok embernek.”

– Mennyi ennivalónk van? – kérdezi Jézus.

– Öt kenyerünk és két kicsi halunk. Ez szinte semmi – válaszol András.

„Hozzátok ide!” – szól Jézus, majd leülteti az embereket a füvön 50-es és 100-as csoportokban. Kezébe veszi a kenyeret és a halat, felnéz az égre, és imádkozik. Odaadja az ételt az apostoloknak, az apostolok pedig szétosztják az embereknek. Vajon elég lesz 5000 férfinak, valamint  a nőknek és a gyerekeknek? Igen, bőven elég, sőt mindannyian jóllaknak. Később az apostolok összeszedik a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba. Tudod, mennyi marad? Tizenkét kosár ennivaló! Jézus fantasztikus csodát tett.

Az emberek annyira csodálják Jézust, hogy királlyá akarják tenni. De Jézus tudja, hogy Jehova szerint ennek még nincs itt az ideje. Így hát elküldi az embereket, az apostolokat pedig arra kéri, hogy evezzenek át a Galileai-tenger túlsó partjára. Miután a tanítványok csónakba szállnak, Jézus felmegy egy hegyre egyedül. Mit gondolsz, miért? Azért, mert szeretne imádkozni az Atyjához. Mindig szakít időt az imára, bármennyi dolga van is.