Jákob családját izraelitákként ismerik Egyiptomban. Miután Jákob és József meghal, egy új fáraó kezd uralkodni. Attól fél, hogy az izraeliták hatalmasabb nép lesznek, mint az egyiptomiak. Ezért rabszolgákká teszi őket. Téglát kell készíteniük, és nagyon nehéz a munkájuk a szántóföldeken. De minél nehezebb munkát végeztetnek velük, annál többen lesznek. A fáraónak ez nem tetszik, ezért azt parancsolja, hogy minden újszülött izraelita, vagyis héber kisfiút öljenek meg. El tudod képzelni, mennyire félnek az izraeliták?

Egy izraelita asszonynak, Jokébednek gyönyörű kisfia születik. Meg akarja menteni az életét, ezért egy kosárba teszi őt, és elrejti a Nílusban a nádas között. A kisbaba nővére, Mirjam a közelből figyeli, hogy mi történik.

A fáraó lánya nemsokára fürödni jön a folyóhoz, és meglátja a kosarat. Egy síró kisbabát talál benne, és megsajnálja. Mirjam  ezt kérdezi tőle: „Hívjak egy asszonyt, hogy dajkálja neked a kisbabát?” Ő beleegyezik, erre Mirjam elhozza az édesanyját, Jokébedet. A fáraó lánya így szól hozzá: „Fogd a kisbabát, legyél a dajkája, és én majd fizetek érte.”

Amikor a gyermek nagyobb lesz, Jokébed elviszi őt a fáraó lányához, aki Mózesnek nevezi el, és a saját fiaként neveli. Mózes hercegként nő fel, és mindene megvan, amit csak akar. De Jehovát nem felejti el. Tudja magáról, hogy ő igazából izraelita, nem egyiptomi, és Jehovát választja Istenének.

40 éves korában Mózes úgy dönt, hogy segít a népének. Amikor meglátja, hogy egy egyiptomi férfi megver egy izraelitát, agyonüti az egyiptomit, és elrejti a homokban. A fáraó ezt megtudja, és meg akarja ölni Mózest, de ő elmenekül Midián földjére. Jehova ott gondoskodik róla.