Szíria királya, Ben-Hadád többször is próbálja megtámadni Izraelt. De Elizeus próféta mindig figyelmezteti Izrael királyát, így időben el tud menekülni. Ezért Ben-Hadád elhatározza, hogy elfogatja Elizeust. Kiderül, hogy épp Dótánban van, úgyhogy gyorsan odaküldi a szír hadsereget, hogy foglyul ejtsék.

A szírek éjjel érnek Dótánhoz. Másnap reggel, amikor Elizeus szolgája kimegy, halálra rémül. Szerinted, miért? Mert látja, hogy a várost egy hatalmas sereg veszi körül.

– Most mit tegyünk, uram? – kiált Elizeushoz.

– Többen vannak velünk, mint ellenünk – válaszol a próféta.

Ekkor Jehova csodát tesz. Lehetővé teszi, hogy Elizeus szolgája is lássa, hogy a város körül a hegyek tele vannak lovakkal és tüzes harci szekerekkel.

Amikor a szír katonák megpróbálják elfogni Elizeust, ő így imádkozik: „Kérlek, Jehova, vakítsd meg őket!” Érdekes módon Jehova úgy vakítja meg a katonákat, hogy bár látnak, mégsem  tudják, hol vannak. Elizeus így szól hozzájuk: „Nem ebbe a városba akartatok jönni. Gyertek utánam, elviszlek titeket a férfihoz, akit kerestek.” Követik Elizeust egészen Szamáriáig, Izrael királyához.

Amikor a szírek felismerik, hogy hol vannak, már túl késő. Izrael királya ezt kérdezi Elizeustól: „Megöljem őket?” Szerinted, mit tesz Elizeus? Kihasználja a lehetőséget, és elbánik a katonákkal, akik el akarták rabolni? Nem. Elizeus így szól a királyhoz: „Ne bántsad őket, inkább adj nekik enni, és azután küldd őket haza!” A király így is tesz. Nagy lakomát rendez nekik, és elengedi őket.