Az asszír város, Ninive lakói nagyon gonoszak. Jehova megbízza Jónás prófétát, hogy menjen, és figyelmeztesse az embereket, hogy változzanak meg. De Jónás az ellenkező irányba megy, és felszáll egy Társisba induló hajóra.

Miközben a tengeren hajóznak, hatalmas vihar támad. A matrózok nagyon megrémülnek, és imádkoznak az isteneikhez. Nem értik, miért sújtja őket ilyen katasztrófa. Jónás végül így szól hozzájuk: „Én vagyok az oka mindennek. Elfutottam Jehova elől, és nem teljesítettem, amire kért. Dobjatok a tengerbe, és a vihar eláll.” A tengerészek először nem akarják Jónást a vízbe dobni, de aztán kénytelenek így tenni. És úgy történik, ahogy Jónás mondta, a vihar lecsendesedik.

Jónás biztos benne, hogy meg fog fulladni. Ahogy egyre mélyebbre süllyed a tengerben, Jehovához imádkozik. Képzeld, hogy ekkor Jehova egy hatalmas halat küld, ami elnyeli Jónást! De Jónás nem hal meg. Így imádkozik a hal gyomrában: „Ígérem, Jehova, hogy mindig engedelmeskedni fogok neked.” Jehova vigyáz Jónás életére. Három nap múlva a hal kiköpi Jónást a partra.

Szerinted Jónás megússza, hogy Ninivébe kelljen mennie? Nem, Jehova újra erre kéri. De most Jónás szót fogad. Elmegy  a városba, és kihirdeti: „Még 40 nap, és elpusztul Ninive!” És ekkor meglepő dolog történik. Az emberek hallgatnak Jónásra, és igyekeznek megváltozni. Ninive királya így szól a népéhez: „Imádkozzatok Istenhez, és bánjátok meg a bűneiteket! Talán így nem halunk meg.” Jehova látja, hogy megváltoznak, ezért nem pusztítja el a várost.

Jónás mérges amiatt, hogy mégsem pusztul el a város. De igaza van? Gondolj csak bele! Jehova türelmes és megbocsátó volt Jónással, de ő nem sajnálja meg Ninive lakóit. Ehelyett ott ücsörög a városon kívül, egy lopótök árnyékában, és duzzog. Kis idő múlva a lopótök elszárad. Ettől Jónás csak még dühösebb lesz. Jehova így szól hozzá: „Jobban sajnálod ezt a kis növényt, mint az embereket Ninivében? Én megbocsátottam nekik, ezért hagytam őket életben.” Szerinted mi ebből a tanulság? Az, hogy az emberek sokkal fontosabbak, mint egy növény.