NÉZD, Káin és Ábel már felnőttek. Káin földműves lett, és gabonát, gyümölcsöt meg zöldséget termeszt.

Ábel juhokat őriz. Szívesen viseli gondját a kisbárányoknak. Azok megnőnek, és Ábelnek nemsokára egy egész juhnyájra kell vigyáznia.

Egy napon Káin és Ábel ajándékot visz Istennek. Káin az általa termesztett növényekből ad, Ábel pedig a legjobb juhait ajánlja fel. Jehovának tetszik Ábel és az ajándéka, de nem tetszik neki Káin és az ő ajándéka. Tudod-e, miért?

Nemcsak azért, mert Ábel ajándéka jobb, mint Káiné, hanem azért, mert Ábel jó ember. Szereti Jehovát és a testvérét. Káin viszont gonosz, és nem szereti a testvérét.

Isten ezért azt mondja Káinnak, hogy változzon meg. De ő nem hallgat rá. Nagyon dühös, amiért Jehova jobban szereti Ábelt. Ezért így szól Ábelhez:

– Menjünk ki a mezőre!

Ott, amikor egyedül vannak, Káin megüti a testvérét, Ábelt. Olyan erős ütést mér rá, hogy megöli. Hát nem rettenetes, amit tett?

Noha Ábel meghalt, Isten még mindig emlékszik rá. Ábel jó ember volt, és Jehova az ilyeneket sohasem felejti el. Egyszer Jehova Isten vissza fogja hozni Ábelt az életbe. Akkor már soha többé nem kell meghalnia, hanem örökké élhet itt, a földön. Ugye jó lesz megismerni olyan embereket, mint Ábel?

Ám az olyanok, mint Káin, nem tetszenek Istennek. Ezért miután Káin megölte a testvérét, Isten megbüntette őt, és messzire száműzte családja többi tagjától. Amikor Káin elment, hogy a föld egy másik részén telepedjen le, magával vitte az egyik húgát, és feleségül vette.

Idővel Káinnak és a feleségének gyermekei születtek. Ádám és Éva többi fia és lánya is házasságot kötött, és nekik is születtek gyermekeik. Rövid időn belül már sok ember élt a földön. Ismerkedjünk meg néhánnyal közülük!