JÓZSEF nem tud tovább uralkodni az érzelmein. Valamennyi szolgáját kiküldi a helyiségből. Egyedül maradva testvéreivel, sírva fakad. Gondolhatjuk, mennyire meglepődnek a testvérei, mert nem tudják, miért sír. Végül megszólal:

– Én vagyok József. Él-e még az apám?

Testvérei a meglepetéstől szólni sem bírnak. Megrémülnek, de József ezt mondja:

– Kérlek titeket, gyertek közelebb.

Mikor közelebb mennek hozzá, így szól:

– József vagyok, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.

József továbbra is kedvesen beszél:

– Ne vádoljátok magatokat, amiért eladtatok engem ide. Valójában Isten küldött Egyiptomba, hogy életeket mentsek meg. A fáraó uralkodóvá tett az egész ország fölött. Most pedig siessetek haza apámhoz, és mondjátok el ezt neki. Mondjátok, hogy jöjjön, és telepedjen le itt.

Ezután József átöleli testvéreit, és mindegyiküket megcsókolja. Amikor a fáraó meghallja, hogy eljöttek József testvérei, ezt mondja Józsefnek:

– Adj nekik szekereket, hogy elmehessenek apjukért és családjukért, és idehozhassák őket. Egész Egyiptom legjobb földjét adom nekik.

Így is lesz. A képen láthatod, amint József üdvözli az apját, amikor az megérkezik Egyiptomba az egész családjával együtt.

Jákob családja szépen megsokasodott. Jákobot, a gyermekeit és az unokáit számolva összesen hetvenen költöztek Egyiptomba. De velük jöttek a feleségeik és valószínűleg sok szolga is. Mindannyian Egyiptomban telepedtek le. Izraelitáknak hívták őket, mert Isten Izraelre változtatta Jákob nevét. Az izraeliták Isten különleges népe lettek, ahogy később látni fogjuk.