NÉZD, mi történik itt! Mózest láthatod, amint kinyújtja botját a Vörös-tenger fölé. Akik vele együtt biztonságban vannak a parton, azok az izraeliták. De a fáraó és egész serege belefullad a tengerbe. Lássuk, mi vezetett el idáig!

Azt már tudjuk, hogy miután Isten a tizedik csapással sújtotta az egyiptomiakat, a fáraó megparancsolta az izraelitáknak, hogy hagyják el Egyiptomot. Körülbelül 600 000 izraelita férfi vonult ki, sok-sok nővel és gyermekkel együtt. Mások is szép számmal hinni kezdtek Jehovában, és csatlakoztak az izraelitákhoz. Mindnyájan magukkal vitték juhaikat, kecskéiket és marháikat.

Mielőtt az izraeliták elindultak, ruhákat és arany- meg ezüsttárgyakat kértek az egyiptomiaktól. Azok az utolsó csapás miatt annyira megijedtek, hogy mindent odaadtak az izraelitáknak, amit csak kértek.

Néhány nap múlva az izraeliták a Vörös-tengerhez értek, és ott megpihentek. Időközben a fáraó és az emberei kezdték megbánni, hogy elküldték az izraelitákat.

– Elengedtük a rabszolgáinkat! – mondták.

Ezért a fáraó megint meggondolta magát. Gyorsan előhozatta harci szekerét, és mozgósította hadseregét, majd üldözőbe vette az izraelitákat hatszáz különleges szekérrel és Egyiptom összes többi szekerével.

Amikor az izraeliták meglátták, hogy a fáraó és serege a nyomukban van, nagyon megrémültek. Nem volt hová menekülniük. Előttük a Vörös-tenger volt, a másik irányból pedig jöttek az egyiptomiak. Jehova ekkor felhőt bocsátott népe és az egyiptomiak közé, így az egyiptomiak nem látták az izraelitákat, és nem tudták megtámadni őket.

Jehova ezután azt mondta Mózesnek, hogy nyújtsa ki botját a Vörös-tenger fölé. Amikor Mózes ezt megtette, Jehova erős keleti szelet támasztott. A tenger vize kettévált, és fal gyanánt állt mindkét oldalon.

Ezután az izraeliták elindultak a száraz mederben a túlsó partra. Órákig tartott, míg a több millió ember az állatokkal együtt biztonságosan átjutott. Végül az egyiptomiak újból megpillanthatták az izraelitákat. Szökésben a rabszolgáik! Utánuk eredtek, a tenger medrébe.

Isten most előidézte, hogy kiessenek a szekerek kerekei. Az egyiptomiak ijedtükben így kiáltottak:

– Jehova harcol ellenünk az izraelitákért! Meneküljünk innen!

De már késő volt.

Ekkor mondta Jehova Mózesnek, hogy nyújtsa ki botját a Vörös-tenger fölé, ahogyan a képen láthattad. Amikor Mózes kinyújtotta, a víz két oldalról összecsapott, és elborította az egyiptomiakat és szekereiket. Mivel az egész sereg követte az izraelitákat a tengerbe, egyetlen egyiptomi sem maradt életben.

Isten egész népe nagyon boldog volt, hogy megmenekült. A férfiak hálaéneket énekeltek Jehovának. Így hangzott:

– Jehova dicső győzelmet aratott. A lovat lovasával a tengerbe vetette.

Mózes nővére, Mirjam vette a tamburinját, és az asszonyok mind csatlakoztak hozzá a tamburinjukkal. Örömükben táncolni kezdtek, és ugyanazt énekelték, mint a férfiak:

– Jehova dicső győzelmet aratott. A lovat lovasával a tengerbe vetette.